Három évvel ezelőtt, 2013 Pünkösdvasárnapján a Duna Televízió képernyőjén nem először tűnt fel a Mustármag Énekegyüttes. A Magnificat a Kárpátokban, a Te Deum és a Hiszek a romokon saját szerzésű rockoratóriumok, valamint a Magyar mise nagy sikerű bemutatása révén ismertté vált marosvásárhelyi egyetemisták zenész és énekes csapata ezúttal a közelmúltban elkészült, Márton Áron püspök alakját középpontba állító, Népemért vállalom című zeneművét mutatta be Gyimesbükkön az ezeréves határnál összegyűlt ünneplő sokaságnak és a televíziónézőknek.
Alig látni manapság fülhallgató nélkül járó, kelő, létező fiatalt. Az internet, az mp3-ak, 4-ek, okostelefonok és egyéb csúcstechnikai csodaherkentyűk mára állandósították a zenehallgatás lehetőségét minden helyzetben, minden helyszínen és minden tevékenység közepette. Ma már nem azt számoljuk, hogy a fiatalok hány órát töltenek zenehallgatással naponta, hanem azt, hogy hányat nem ezzel töltenek – a hallgatott zene pedig (tisztelet a kivételnek) legtöbbször erősen negatív hatásokat hordoz, és negatív tartalmú szövege is folyamatosan rombol. A színfalak mögött kitalált és mesterségesen összetákolt, nyugatmásoló sztárocskák legtöbbször az egyik tehetségkutatótól a másikig sztárocskák, mégis a tizenéves korosztály ideáljaivá válnak. Ennél is nagyobb baj, hogy korunk popzenéje saját iparágat és piacteret alakított ki a klubok és diszkók árnyékában, saját holdudvara van, szenvedélybetegségek, alkohol, drog, erőszak melegágya lett. Ennek a többnyire importárunak a fiatalok által tulajdonított jelentősége és rájuk gyakorolt hatása rémisztően nagy; meghatározó módon rossz irányba tereli őket.
Mindeközben itt-ott meg-megbúvik egy-egy sziget, ahol a veleszületett tehetség is kibontakozhat, mégpedig saját meggyőződése szerint, helyi gyökereiből és hagyományaiból táplálkozva, építő, előremutató, pozitív értékekre építkezve. Róluk persze kevesebbet hallunk. A marosvásárhelyi „mustármagok” közössége is ilyen sziget.
Kollégiumi nagycsalád
„Evangéliumi gyökerekből megújuló magyar népi lelkiség” – ezt a gondolatot választotta mottójául a marosvásárhelyi Mustármag Közösség, s ennek mentén igyekszik arculatát kialakítani, mondanivalóját megfogalmazni. A közösség Papp László személye köré szerveződik, aki a ‘80-as évek végén, ‘90-es évek elején – akkor még nagyenyedi plébánosként – felismerte, hogy a hagyományos igényeket kielégítő pasztorációs munka mellett átfogó, szakszerűen kivitelezett, a hívek szociális, művelődési, lelki és gazdasági életét érintő megújulási mozgalomra van szükség. A meghirdetett missziós munka eredményeképpen többféle tevékenység kibontakozott a nagyenyedi plébánián: létrehozták az erdélyi történelmi családok egyesületét (Castellum Alapítvány), erdélyi fiatalok részvételével zenei találkozókat szerveztek (Talentum Fesztivál), az évek során több mint négyezer résztvevővel, bentlakás és „kovászközösségek” létesítésével nevelési és evangelizációs programokat koordináltak (Mustármag-Kairos Egyesület), a Caritas keretében beindították a házi betegápolást, valamint más, a Máltai Szeretetszolgálathoz kapcsolódó szociális programokat, nem utolsósorban több mint 450 munkahely létesítését jelentő gazdasági tevékenységeket indítottak el. Papp László atya mindehhez csupán ennyit fűz: „Mindig voltak helyzetek, amelyekből a legtöbbet próbáltam kihozni.”
A kezdeményezések számára a plébánia jelentette a helyi gyökeret, annak árnyékában növekedtek tovább, aztán megtanultak a saját lábukon állni, majd távlatban, szétsugárzó keretben éltek tovább egy összefüggő, egységes, egymást támogató programrendszert alkotva. Ennek a programnak lett szerves része a Mustármag Közösség, amelyhez 1993-ban csatlakoztak az evangéliumi közösség megélésére indíttatást érző első tagok. A nagyenyedi plébánián kialakított diákotthonban való együttélés időszakában kezdett beérni a közösség kibontakozásának módja, és megfogalmazódtak a jövőre irányuló tervek és célok is. A római katolikus diákok mellett – saját lelkészük tudtával – unitárius és református fiatalok is beköltöztek az otthonba, ahol a „közösségben növekedünk, hogy közösséget nevelhessünk” elv szellemében készültek hivatásukra.
1999-ben Papp Lászlót Marosvásárhelyre helyezték, ahol plébánosként szintén megújító szándékkal és missziós lelkülettel próbált tevékenykedni. Az enyedi otthonban élő vagy onnan már kikerült, de a vele és a társakkal is kapcsolatot tartó fiatalok ott is rendszeresen felkeresték, miközben a vásárhelyi fiatalokkal is kiépítették kapcsolatukat. Az 1999-ben bejegyezett Mustármag Közösség szolgálatának kibontakozásában jelentősnek számít az a mozzanat, amikor Papp László elhagyta a marosvásárhelyi plébániát, és 2001 augusztusától érseki engedéllyel teljesen az evangelizációnak szentelte életét. Missziós munkájában az időközben köréje szerveződött – és szűkebb vagy tágabb értelemben közösségi életet élő – fiatalok álltak és állnak segítségére.
A 2005-ös év újabb mérföldkő volt a közösség életében: Csató Béla akkori marosvásárhelyi főesperes-plébános felkérte Papp Lászlót és a Mustármag Közösséget a belvárosi Keresztelő Szent János-plébániához tartozó kollégium belső életének megszervezésére. A város főterén található, szépen felújított „lábasház” emeleti részein berendezett Szent Imre Kollégium ma összesen százhúsz középiskolás diáknak és egyetemi hallgatónak ad közös otthont, olyan fiataloknak, akik nemcsak lakást keresnek, hanem keresztény közösségben szeretnének fejlődni és lelkileg, szellemileg kibontakozni. Mellettük négy, a volt enyedi és a marosvásárhelyi kovászközösségekből kikerült nevelőnő is a kollégiumban lakik. Mint mondják, ők a feladatukat inkább szolgálatként, mintsem „munkakörként” élik meg, és már nem tudnak kiszakadni innen.
A közösség székhelyét jelentő kollégiumban találkoznak egymással a helyi „mustármagok” és a régebbi tagok, s tartanak különböző programokat. A kollégiumi bentlakók és a közösség kintlakó tagjai a közös tevékenységeken, kirándulásokon kerülnek kapcsolatba egymással. Sóvárad mellett egy csodálatos természeti környezetben megbúvó kis „remeteséget” is kiépítettek, ahol legfőképpen gyermek és ifjúsági lelkigyakorlatokat szerveznek.
Kiemelt szempont számukra, hogy a közösség tagjai egyénileg is jó kapcsolatot tartsanak egymással. Céljuk a szeretet kifejezése, a család megbecsülése, az otthon értékeinek megfogalmazása, és annak az értékrendnek a képviselete, amelyik első helyre Isten országát és nem az evés-ivást helyezi. A felszínre került gyengeségeket, bajokat imába foglalják. Fontosnak tartják a szimbólumokat, mert – mint mondják – azok az alapokra, a gyökerekre mutatnak rá félreérthetetlenül.
A 2012-ben Jakab Antal-emlékdíjjal kitüntetett közösség megannyi, a fiatalok megújulásához vezető utat jár, s ezek között a rockoratóriumok és rockoperák útja előkelő helyen szerepel.
Papp László atya elmondta: van egy kórusuk és egy zenekaruk. A kórusnak a házlakók több mint fele tagja. Hamar belátják a fiatalok, hogy ezek a közösségi élmények őket is építik, ezért mindenki nagyon lelkesen jár a próbákra és a fellépésekre. „A csapatban való részvétel nem kötelező. Kitesszük a lapot, és az iratkozik fel, aki akar – magyarázza a lelkivezető. – És általában akarnak jönni. A mi diákjaink egész napjaikat, hétvégeiket szánják a közös szolgálatra…”
A zenés misszió gondolata akkor merült fel a „mustármagokban”, amikor Marosvásárhely megszólítását tervezték. Első, Magyar mise-előadásukat a városmisszió megnyitójára szánták; ekkor döntötték el azt is, hogy kilépnek a templom falai közül a világba. „Tudtuk, hogy a Nemzeti Színházban is megállja a helyét az evangélium, de nem voltunk benne biztosak, hogy eljönnek az emberek. Aztán zsúfolásig telt a színház…” – meséli Papp László atya.
Tolcsvay László – Tolcsvay Béla: Magyar Mise
Az anyaországi közönség előtt jól ismert Magyar Mise az egyszerűen megfogalmazott szöveg és zene eszközével vezet végig az érett személyiséggé válás útján. Ráhangol a bűnbánatra, a bűntől felszabadult örvendezésre: Isten hűséges, irgalmas és nagyon szeret. A mi közelségünket akarja. Serkent, hogy hűségesek maradjunk hozzá, önmagunkhoz, és értékeinket megvalljuk, életkedvet nyerjünk. Az alapértékek pedig: a szellemi örökség, az ősi közösségi tapasztalat és Krisztus személye.
Már a bűnbánatot átitatja az öröm. A Teremtő nem elítélni, széttiporni, megbüntetni, hanem felszabadítani akar minket... Kyrie. Ez az öröm a Glóriában szabadsággá oldódik és a nyitott szív megfogalmazza, újraértékeli önmagát. Megtörténik az önértékelés, a talpra állás, és ezt kifelé is megvalljuk. Egy üzenet hordozója leszünk. Meghatározzuk és vállaljuk önmagunkat. Vállaljuk a fizikai világból való kitörést, az emelkedést – ez a Credo. Ez az új minősítés válik életünk tartalmává. Ezért mindent odaadunk. Mindenáron szabadok akarunk maradni. Ez a Felajánlás. Annyira lenyűgöz a Teremtő szeretete, irgalma, fensége, szentsége, hogy megrendülünk. Ez a lenyűgöző találkozás teljesen átformál... Sanctus. Az Atya Jézust küldte el „vendéghívónak”, hogy gyűjtse össze a násznépet a menyegzőre, a lakomára, az ünnepre. A mise szerkezete a személyiségfejlődés, az emberré válás folyamatán vezet át. A legalapvetőbb szükségleteinkre épül, és kibontakoztat a találkozás során.
Csiszér László „mustármagos” zeneszerző így emlékszik vissza az előadásokra: „A Magyar Misét a megkapott zenei anyagra énekeltük. Külön élmény volt számunkra az is, amikor egy hosszabb turnéra eljött velünk Tolcsvay László is, és velünk együtt énekelt. Az egyik leggyönyörűbb előadásunk, ami engem különösen megérintett, Petrozsényben volt. A helyi polgármester is eljött és több román ember is, akik a végén meghatódva mondták, hogy megérintette őket a dolog, és kérték a hanganyagot.”
Magnificat a Kárpátokban
A zenés táncszínházi mű témája a klasszikus teremtéstörténet. Célja rávilágítani a bűn roncsoló hatalmára, felébreszteni a csodálatot Isten és a teremtett világ iránt.
A hegygerincek fölött áthömpölygő hang bemutatja a Teremtő Istent. A teremtés több mozzanatban történt: először az anyagtalan, szellemi világegyetem születik meg, majd a láthatatlan mennyei lények öröme átterjed a látható világra is. A hálát, a csodálatot versengve élik meg. A dicsőítés csúcspontján megjelenik a színen egy új „titok”, aki nem tud osztozni ebben a szabad örömben. A láthatatlan lények világában feszültség keletkezik.
A démonok Éva életében is színre lépnek. Úgy tűnik, hogy a kezdeti szabad öröm, a hála világa teljesen összeomlott. A démonok minden kis épen maradt szigetet elfednek a bűnnel...
Az előadásról Papp László atya a következő emléket idézi: „A Magnificat 2004. február 24-i marosvásárhelyi bemutatója idején az igazgató azt mondta, hogy több évtizedes pályafutása során ilyen tömeg nem volt a Nemzeti Színházban. A tűzoltók bezárták a külső kapukat, hogy ne tudjanak többen bemenni, mert féltek, nehogy leszakadjanak az erkélyek...”
Te Deum – rockoratórium Keresztelő Szent János születéséről
A Te Deum zenei összeállítás is része annak a missziós szolgálatnak, amelynek keretében a Mustármag Énekegyüttes a Tolcsvay-testvérek Magyar Miséjével és a Magnificat a Kárpátokban rockoratórium bemutatásával próbálta megszólítani az érdeklődőket.
A Te Deum laudamus Te latin gondolat azt jelenti: Téged, Isten, dicsérünk. A bibliai nyelvezet szerint a dicséret a szépség tündöklését, a dolgok valóságos értékét fejezi ki. A dicséret Isten személyére figyel. A dicséretben nem Istennek hízelgünk, hanem mi alakulunk át. Szeretetében, erőterében időzünk. Isten az ő dicsőségét megosztja az angyalokkal és az emberrel. Meghív, hogy ennek kisugárzásában éljünk. Ha nem ezzel a dicsőséggel tápláljuk vergődő szívünket, akkor szívünk elszédítéséhez nem elég a világ összes alkohol és kábítószer termelése. Nem elég a szórakoztatóipar figyelmünk szétszórásához. Életünk végéig úgy is, és a halál küszöbén végképp, lényünk Isten dicsősége után sikolt.
Keresztelő Szent János felismerte Jézusban Isten közénk jött dicsőségét. Keresztelő Szent János születésével Isten beleszól a természet és a történelem kudarcába.
Mária és Erzsébet (Keresztelő Szent János anyja) olyan édesanyákként állnak előttünk, akik emberileg a legreménytelenebb, legbizonytalanabb helyzetben is gyermeket vállalnak, amikor Isten erre őket meghívja. Akik bátrak, hisznek, bíznak („történjék velem szavaid szerint”). Akik nem idegenek után futkosnak, hanem a rokonság és a hit alapján egymást keresik meg. Örömük, önértékelésük megsokszorozódik. Istenben ujjonganak! Nem világi híreket hordanak. Nem panaszkodnak, hanem boldogságról beszélnek. Akik magzatostól eltelnek a Szentlélekkel, akik gyermekeik nevelését nem a nagyvárosi agyátömlesztő és haszontalan információtengerre bízzák.
Ezek az egyszerű, hívő édesanyák olyan fiakat nevelnek, akik nem tehetetlenkednek a kényelem, a pénz, a lelki üresség miatt, nem kallódnak el, hanem érett egyéniségként saját útjukat járják. Akik a sivatagban is boldogulnak, s majd a főváros káprázata előtt is talpon maradnak. Akik nem loholnak a vagyon, a karrier után, mégis erősebbek és nagyobb méltóságot hordoznak, mint Heródes fejedelem. Akik többet tudnak az embernek való életről, és több jót tesznek, mint a birodalom írástudói, bölcsei együttvéve, és akik Istenről nemcsak kegyes szövegeket mondanak, hanem vérükkel is tanúskodnak jóságáról, igazságosságáról. „Róluk emlékezünk, őket zárjuk a szívünkbe, és velük együtt zengünk Te Deumot” – vallják a „mustármagok”.
Hiszek a romokon – rockoratórium az erdélyi egyházmegye 1000 éves fennállásának ünnepére
Az erdélyi egyházmegye kelet és nyugat határán helyezkedik el, így a két egymást kizáró világ közötti választás kényszerűsége sok gondot és szenvedést okozott a történelem folyamán. Szent István király és utódainak nyugat melletti döntései nem formális politikai érdekszövetséget, hanem a krisztusi értékrendhez való szívbéli elköteleződést jelentették. Ezt igazolja az Árpád-házi szentek nagy létszáma és a későbbi véráldozatokba kerülő hűség ehhez a döntéshez.
A latin kereszténység felvételével a magyar nép saját fajrokonságát szorította háttérbe. Orbán Balázs szavaival: „Ázsia szülöttei Ázsia vészes viharai ellen fedezték Európát”. Csak a tatár erők fővezére több mint harmincszor küldött követet, levelet a magyar királynak, aki a kereszténység által testvéresült népek védelmében nem engedte országán átvonulni a mongol hadakat, és nem is csatlakozott a pogányokhoz (pedig abban a helyzetben az sem lett volna szégyen, ha behódol, és együtt rohannak rá a nyugatra). Kelettől elfordultunk, nyugat sem érzett magáénak, hiszen hálája az lett, hogy amikor a tatár keletről betört, a keresztény német császár nyugatról rontott rá Magyarországra.
E történelmi kényszerek fő színtere és elszenvedője az erdélyi egyházmegye. Nagy csoda, hogy kő kövön maradt, de a legnagyobb csoda mégis az, hogy a nép lelke hű maradt, és állandóan megújult. Szinte évszázadonként kellett a hamuból otthont, templomot, életteret építenie magának. Emelt fővel léphette át az új ezredév küszöbét.
Papp László szerint szemléletmódunk nem lehet a sajnálkozás, hanem a csodálat és a hála. Számon kell tartani az eseményeket, és éltetni azon személyek lelkületét, akik ezt a megújuló életerőt, hitet hordozták a csatatereken, a börtönök mélyén, az ekeszarvánál, a kolostorok csendjében. „Talán a legnagyobb mulasztást az utóbbi évtizedben követtük el, amikor az Istentől adott közösségi megújulás alkalmát elszalasztottuk” – mondja a lelkivezető.
A Hiszek a romokon cím ítéletnek hangzik, mert az intézményi kereteink még üzemelnek. A jelképnek választott óriásfát nem a vihar töri le, hanem leroskad, beomlik, mint „meszelt sír”. A Mustármag Közösség a hangsúlyt a hiszekre helyezi. Ez a hit az előző nemzedékek hittapasztalatára épül, és az emlékezés élteti. A mű elején megjelenik a kő és a gyermek jelképe, de tovább már nem is használnak szimbólumokat, sem a figyelmet megosztó külső cselekményt, hanem a hétköznapi ember egyértelmű nyelvezetével mondják el történetüket.
A gyulafehérvári egyházmegye ezeréves örökségének tudatosítására törekvő Hiszek a romokon rockoratórium kerettörténetét a csíki hegyekben, a Szép-havason, a Szent László-kápolna romjainál gyülekező, Csíksomlyóra igyekvő zarándokok adják. Virrasztanak, emlékeznek, bűnbánatot tartanak. Ez a biblikus magatartás a történelmi határhelyzetekben segít az önmagunkra, életünk alapjaira való rátalálásban.
Megszületik a döntés, ellene-mondás mindannak, ami lelkileg, testileg, elpusztítja a személyt, a családot, a közösséget. Emberi lelkünk egyértelmű állásfoglalást követel az élet, Jézus Krisztus mellett – ez a hitvallás. Ezeken a mozzanatokon keresztül a lélek megújul, megerősödik és egy növekedő, életörömet sugárzó közösséget épít.
Mezei Ildikó szólista, a darabban a Zászlóalj-vezető leánya meséli: „A Keresztelő Szent János születésére íródott Te Deummal talán harmincnál is több helyen voltunk, s a Hiszek a romokonnal is sokfelé megfordultunk már. Ezek a több szólamra kidolgozott zenei művek nagyszerű eszközei az emberek megszólításának. Érdekes, hogy a komponáláshoz felkért zenészek is beleépülnek a közösségbe, ők is szívügyüknek tekintik ezt. Mély élmény volt számomra, hogy a Hiszek a romokon kultúrpalotai előadása alkalmával minden, a színpadra kilépő szólista keresztet vetett kilépés előtt. Hála Istennek, eddig mindig zsúfolt termek előtt énekeltünk.” Csiszér László ehhez a következőket tette hozzá: „A bemutatóra a fiatalok meghívták az egyetemet éppen befejező orvostanhallgató barátaikat is, akik arra készültek, hogy diplomaszerzés után külföldre mennek, és jobb munkalehetőség után néznek. A darab megtekintése után azt kérdezték maguktól, hogy ezek után már hogy menjenek el?! [...] És nemcsak Erdélyben értékelik, hanem a határ túlsó oldalán is. Szegeden szinte teljesen megtelt a dóm az előadás alkalmával, és nagyon pozitív visszhangok voltak utána.”
Népemért vállalom – zenemű Márton Áron tiszteletére
2012 őszére született meg a Mustármag Énekegyüttes negyedik saját zeneműve, a Márton Áron főpásztori személyét bemutató Népemért vállalom, amelynek szövegkönyvét a közösség lelkivezetője, Papp László írta, zenéjét pedig Csiszér László és Gyárfás Levente szerezte. A következőkben Papp László szavait idézzük: „A mű Márton Áron személyén keresztül azt mutatja be, hogy mit jelentett a kommunista időben hinni, és a hitért odaadni a vagyont, a szabadságot, az életet. A helyszín Márton Áron szülőfaluja, a nagyon fájdalmas történelmű, de sok értéket, tapasztalatot, szimbólumot hordozó Csíkszentdomokos. Onnan indulunk el, és azt vizsgáljuk meg, miből állt össze az az »emberkatedrális«, amit Illyés Gyula meglátott egykori nagy püspökünkben.”
Márton Áron tisztán látott a legínségesebb időkben is. Egyénisége ma is időszerű. Időszerű minden ránk maradt mondata, de népnevelőként, vezetőként és papként is időszerű. Márton Áron Erdélyben töltötte be azt a hiteles főpásztori, bátor hitvallói hivatást, ami alapján a nép élő mártírként, szentként zárja szívében addig is, amíg Róma elkészül a hivatalos szentté avatási eljárással. Jellemét nagy idők sorsfordító viharai formálták és próbálták meg. Átélte az ezeréves keresztény magyar királyság szétdarabolását, és még abban az évben jelentkezett teológiai tanulmányokra. 1939-ben püspökké szentelték, majd megélte a második világháború borzalmait és az erőszakos román kommunista rendszer tombolását. Végigjárta a legendás bérmakörutakat, majd a börtönök megalázó nyomorúságát. Ebben a kritikus időszakban kézben tartotta a Gyulafehérvári Egyházmegyét, és népét a hit győzelmére vezette.
Márton Áron a háború szörnyű megpróbáltatásaiból, a harctérről került haza Csíkszendomokosra, s ezek ellenére is erős hittel vállalta a papi hivatást. Illyés Gyula első beszélgetésük után azt mondta: „Egy emberkatedrálissal találkoztam!” Ebben a zeneműben azt keressük, miből épül fel ez az „emberkatedrális”, mit lát benne az egykori rabtárs, mi éltette, táplálta ezt a szilárd jellemet, mi tartotta meg a viharokban, mint rendületlen bérci fenyőt.
Leásunk a romba dőlt csíki, székely lelkiség omladékai alá, és keressük a rejtőző kincset. Keressük azt a beomlott forrást, amely egy emberöltővel ezelőtt még bámulatos erővel és tisztán úgy tört felszínre Áron püspök alakjában, mint a Székelyföld borvízforrásai.
Az emberkatedrális a szülőföld értékeinek, csíki székely (ma már megomlott) lelkiségéből és a Jézus Krisztussal való mély kapcsolatból épül fel. E megingathatatlan jellem és nagy tudás mögött komoly önnevelés, önképzés és ritka akaraterő állt.
Csíkszentdomokos, Pásztorbükk, Csíksomlyó: ezeket „bejárva” igyekszünk felidézni azt a légkört, amit a háború, a püspökké szentelés, a börtön, az ünneplő néptömeg magával hordozhatott. Egyeskő, Vigyázókő, Ördögmalma, csíkszentdomokosi táj: ebbe épül bele az itt élő ember a teremtés rendje szerint. Ez meghatározza jellemét, hitéletét. Pásztorbükk: itt ölték meg Báthory Endre bíborost. A legenda úgy tartja, ezen a helyen az emberi bűn elvett egy püspököt, de Isten újat támasztott helyette: 300 évvel később megszületett Márton Áron. A hitrege szerint a sírhalom földje folyamatosan vérzik, míg nem jön egy fiatal pap, s bele nem szúr egy keresztfát a véres földbe. A keresztfa reggelre gyökeret ereszt, ágat hajt, kilombozik, s a föld többé nem vérzik. Ez magában rejt misztikát, teológiát, megváltástant, bűnből való szabadulást. A bűnbánó, hívő nép a tömör szimbólummá sűrűsödött legenda jelképnyelvén érthetőbb választ ad önmagának a nemzeti tragédiára, mint amit a professzorok meg tudnának fogalmazni. Krisztus-hágó: meredek keresztút, amely a Somlyó-hegyre visz fel. A Krisztushoz ragaszkodó, bűnbánó búcsúsok térden állva tették meg ezt az utat. Salvator-kápolna: a szentimrei diadal emlékére emelt kápolna a tiszta, érett hit tükre. Boltozatának felirata az itt lakó népeket a legnagyobb tragédiából is kivezette: „Imádunk Isteni Salvator! / Szent harcot harcol e tábor, / mert aki szívből imád, / kivívja égi honát!”
A műben felbúg a sajátos csíkszentdomokosi hangszer, a pásztorkürt is, amit jeladásra, riasztásra használtak. Szimbólumként megjelenik a keresztfa, amely Székelyföld minden jelesebb helyére felemeltetett, kifejezve a nép Krisztushoz való ragaszkodását; a bérci fenyő, amely kopár körülmények között is megél, kapaszkodik és rendületlen: inkább kettétörik, de meg nem hajlik a viharokban. A fényes nap is jelen van, mint a legősibb magyar, székely jelkép. Csíksomlyón, a Szenvedő Jézus kápolnájának homlokzatán a keresztre feszített Krisztus mögött hatalmas napkorona ragyog; ez a szimbólumötvözet fogalmazza meg legszebben a magyarság és a kereszténység találkozását. A fehér ló motívumot is alkalmaztam, mert a magyar vezérek, királyok fehér lovon jelentek meg a nép előtt. Áron püspököt Gyimesben a csángók fehér lóra ültették, ezen ment át a csíksomlyói búcsúra. A galamb is feltűnik, ami köztudottan a Szentlélek jelképe; a műben az egyházi rend felvételére, a Szentlélek rendkívüli hatalommal, karizmákkal való megajándékozására utalunk általa. És persze megjelenik a korszellemmel és a hatalommal megalkuvó, hagyományos egyházi vezetéstől eltérő úgynevezett békepapok és világiak csoportja, valamint az Istent tagadó, hazugságra és erőszakra épülő ideológiai rendszert kiszolgáló párt tagjai, a kommunisták is.
Az a célunk, hogy a népünkből valók megismerjék az igaz élet törvényeit és Jézus Krisztus nevének nagy dicsőségét. Egyébként, mint minden eddigi alkotásunk, ez is közösségi munka gyümölcse. Zenei világának megalkotásában is többen vettek részt. Közösségünkben sokkal nagyobb érték az együttdolgozás, mint az egyéni teljesítmény.
A zenemű központi üzenete: belegyökerezni Jézus Krisztusba, a szülőföld megtisztított, éltető örökségébe, megismerni, megbecsülni mindazt, amit ez a táj az emberi kapcsolatokkal együtt hordoz, mert ez többet ér a világ minden pénzénél! Ebből a „készletből” gazdálkodott Márton Áron. Nem a külföldi tanulmányok, nem a felhalmozott diplomák, idegen minták utánzása adta neki a biztos hátteret, a tisztánlátást, a bölcsességet, hanem – történelmével, lelkiségével együtt – az az élettér, amelybe beleszületett. Mindez ma még nekünk is rendelkezésünkre áll!
Ragaszkodni kell a szellemi, erkölcsi tőkéhez, a saját anyagi javakhoz, a földhöz, az erdőkhöz, a hithez, a szülőföldhöz. Sajnos, most tarol le mindent a nép, az erdőket, a földeket, a vizeket, és családok, fiatalok, unokák mennek el az országból. Eladják az életterüket, és már nincs hová leparkolniuk... Meg kell becsülnünk mindent, hogy életünk legyen ezen a földön!
