Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Értelmezés tudománnyal, művészettel

A kolozsvári „kőszínház” tágas évfordulóján

Nemrég, márciusban tartották meg A színház közös tere – a közös tér színháza című többnapos rendezvénysorozatot – csak részben Kolozsváron, és főként az online térben –, amelynek időzítését a magyar színházművészet céljaira szánt, egykori Farkas utcai épület, a kőszínházként emlegetett teátrum felavatásának-megnyitásának kétszázadik évfordulója indokolta.

A magyarul, románul, angolul, németül zajló eseményeket a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) négy karának – a Színház (ennek magyar Színházi Intézete), a Film és Média, a Bölcsészettudományi, illetve a Református Tanárképző- és Zeneművészeti Kar – szervezésében, partnerségben több kolozsvári tudományos és művészeti-kulturális intézménnyel. Arra, hogy mi mindent jelent a színház, a jelen körülmények között is mennyire fontos a művészet, a tudomány, valamint minden azt képviselő ember és intézmény, változatos események során kerestük a válaszokat.




A kolozsvári kőszínház egykori épülete a Farkas utcában. Kép: a Játéktér honlapja

Az az épület, amelynek komoly politikai és anyagi előkészítése 1803-tól kezdődően csaknem két évtizedig tartott, fizikai valójában ma már nem létezik. Színházi működése évtizedei alatt kétszer is komoly átalakításra szorult. A modernebb és reprezentatívnak szánt új épületben 1903 után – miután tűzveszélyessé nyilvánították – már csak búcsúelőadást tartottak, tulajdonost váltott, lebontották, részben átépítették. Ma a Babeş–Bolyai Tudományegyetem népes közönségnek szánt, reprezentatív eseményeinek ad otthont, egyszersmind a Kolozsvári Transilvania Állami Filharmónia koncertjeinek. Egy próba- és előadóterem, amelynek oldalszárnyaiban ma irodák, egyetemi tanári szobák, társalgók vannak – közvetlenül mellette, az egykori színészlakásokban étkezde kapott helyet.

A THÉ-Trupp Egyetemi Irodalmi Színpad ebben a kolozsvári Farkas utcai „kőszínházi térben” tartott évfordulós ünnepi előadást, az egészségügyi megszorítások miatt összesen 25 személy tartózkodhatott az egyébként ezer férőhelyes teremben. Kevesen láthatták a hangulatos bevonulást a Farkas utcából az előcsarnokon át fel a lépcsőkön. A sort a Palocsay Kata tanárnő által irányított, II. éves színinövendékek csapata vezette; náluk voltak a színházépület makettjének elemei. (Azzal a makettel néhány nappal korábban már fordultak néhányat a város központjában, kérdezgetve a járókelőket, mit tudnak arról, hogy a Farkas utcában színház is volt valaha.) Míg diákok a színpadon szorgoskodtak az épületmakett összerakásán, az emeleti páholyokban kezdődött a színházi tárgyú, „veretes” szövegek felolvasása. Az előadást Egyed Emese állította össze Kótsi Patkó János-, Csokonai-, Berzsenyi-, Petőfi-szövegekből, azért lett Páholyosztás a címe, hogy emlékezzünk az épület megépítését támogatókra – akik valaha, a még befejezetlen épületben ötven évre béreltek maguknak és családjuknak páholyt. (Ötven páholy talált gazdára 1821 márciusáig, a 25. éppen Wesselényi Miklósné Cserey Helénát és családját ihlette!) Most volt, aki egyenesen közönségszerepet vállalt a nézőtér első soraiban – vagy egy páholyban… Aztán a családias publikum körülvette a színpadon egy asztalra felállított papírmasé-színházacskát, megtekintette a játékos, zenés előadást: apró mécsesek és jobb híján telefonok fényénél… (Ennek a kartonból készült, egykori plakátokkal díszített épületnek a létrehozása és általa a bábozásba való beavatódás egy kisfilm és egy jó szakmai beszélgetés témája is lett március 17-én.)

Színháztörténeti témájú ismerkedő játék következett, ezt ötletgazdája, Györgyjakab Enikő színművésznő irányította – az igen visszhangosnak bizonyult emeleti előcsarnokból a színpadra „kényszerülve” – a színinövendékek és a THÉ-Trupp tagjai bevonásával. Ez a közös játék arra is rímelt, hogy valaha nehezen felépült kolozsvári kőszínház megnyitásában a támogatók nem csak nézőként voltak jelen. 1821 március 12-én az általuk már korábban előadott Zrínyivel szerepeltek a Farkas utcai színpadon, ezt Theodor Körner német nyelvű szövegéből Petrichevich Horváth Dániel fordította, ő maga alakította a hadvezért. A főúri társulat másnap nemcsak a helyet adta át a hivatásosoknak, hanem az előadásra készült értékes öltözékeket is, mintegy megalapozva a historikus színházi ruhatárat. Másnap is történelmi tárgyú darabot láthatott a díszes közönség, mégpedig Szentjóbi Szabó László Mátyás királyát. Ennek (az alkalomra rövidítette szövegű) érzékeny magyar darabnak felolvasására szintén a THÉTrupp Egyetemi irodalmi Színpad tagjai vállalkoztak, szintén az Egyetemiek Háza termében 2021 március 13-án.

Azt a darabot szerzője 1790-ben írta, királykoronázásra szánta, sikerült meg is jelentetnie. Tudjuk azonban, hogy íróját költőként tartják számon, egyébként egy ígéretes, töredékben maradt regény, a Mária magyar királyné szerzője – ő a Martinovics-féle összeesküvési-felségsértési per vádlottjai között szerepelt, és Kazinczyval, Batsányi Jánossal együtt került börtönbe, Kufsteinban halt meg 1795 októberében. A darab felolvasószínházi jellegű bemutatásában a következők vettek részt: Bartha Katalin Ágnes színháztörténész, a BBTE Színház- és Film Kara adjunktusa; Tar Gabriella Nóra, a BBTE BTK Germanisztika Karának docense; Kokoly Zsolt jogász, a Sapientia EMTE adjunktusa; Soós Amála, a BBTE oktatója; Cseh Katalin költő, kolozsvári középiskolai tanár; Nagy Katalin Emese, a Sapientia EMTE munkatársa; valamint Ferencz Csaba újságíró, Fekete Réka újságíró (mindketten a Háromszék munkatársai), Ferencz Júlia és Egyed Emese.




A kolozsvári BBTE színművészetis hallgatói újrahasznosított anyagokból készítették el a színházépület
makettjét Palocsay Kata vezetésével. Kép: Bíró István

Ez a második nap egyébként Tompa Gábor, a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, illetve Egyed Emese irodalomtörténész rövid emlékezéseivel kezdődött. Aztán az Egyetemiek Háza homlokzati falán a kolozsvári magyar nyelvű hivatásos színjátszás emlékére 1992-ben elkészült, de csak 2012-ben elhelyezett emléktáblánál koszorúztak a BBTE és a kolozsvári Állami Magyar Színház nevében.

E színházi teres héten a kolozsvári Állami Magyar Színház a Három nővér című, Tompa Gábor által rendezett Csehov-darabot vetítette. A Livada de vișini (Cseresznyéskert) című Csehov-darabot is bemutatták – Harag György rendezte a marosvásárhelyi román színtársulat számára 1985-ben, erről az előadásról és rendezőjéről beszélgetést szerveztek az irányításával. Kovács Irisz, harmadéves, színházi rendező szakos hallgató két munkáját is vetítették (színi növendékek vizsgaelőadásait), ezeket Radu Nica egyetemi docens osztályában vitatták meg.

Harag György kolozsvári rendező emlékét idézte Barta Lajos Szerelem című előadásának (Marosvásárhelyi társulat, 1973) levetítése is.

Több szakmai beszélgetést is tartottak, az első kettőnek megszervezésében az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya is részt vett. Szilágyi Palkó Csabát, a BBTE Színház és Film Karának tanára, a Magyar Színházi Intézet vezetője szakmai krédójáról és a színészképzésről beszélt március 12-én, másnap Nagy Csenge, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum magyar nyelv, irodalom és világirodalom tanára A siker konjunktúrája. Kao Hszing-csien A buszmegálló című darabja a Kolozsvári Állami Magyar Színházban (1989) című, 2018-ban készült, a BBTE Magyar Irodalomtudmányi Intézetében 2018-ban megvédett szakdolgozatát foglalta össze az előadás két egykori szereplője, Rekita Rozália és Bíró József színművészek jelenlétében. A fiatal tanárnő nem láthatta élőben az előadást, a színművészek saját emlékeikkel egészítették ki a kutatási eredményeket.

A fiatal rendezők, színészek, filmesek teljesítményére vetítések és az azokra visszautaló „értelmező órák” is felhívták a figyelmet. Csibi László, Bartha Katalin Ágnes, Sófalvi Emese és Kalamár Gábor irányításával, a BBTE Film és Média Intézete hathatós hozzájárulásával kolozsvári színháztörténeti kisfilmek készültek, a kutatást is beleértve; a dramaturg film szakos hallgatók e célra készített szakmai gyakorlati munkái a következők voltak: Déryné és kolozsvári közönsége (Kerekes Barbara, Gáspár-Barra Szilárd, Menyhárt Krisztina Henrietta), A Farkas utcai színház első színpadi fotói. Az élőképek (Ozsváth Zsuzsa, Kerekes Ákos, Sárosi Áron); Színházépületek változóban. A favázas színkör és a nyári színkör (Csüdöm Henrietta, György Laura, Nagy Janka); Kótsi és a színházi törvény paragrafusa (Daradics Hannah, Illyés Klaudia); Fények a színpadon (Balázs Ádám, Kali Anna); Déryné és Csáky Rozália fiktív zoom-beszélgetése (Holpár Anna, Ozsváth Zsuzsa). Budrala Hanna és Bölöni Anna, a Református Tanárképző- és Zeneművészeti Kar zeneszerző diákjai egészítették ki a kisfilmeket zenével, az operatőri munkálatokat Surányi Roland, Almássy Csongor, Székely Péter végezte. A forgatási színhely a Kolozsvári Állami Magyar Színház Dokumentációs Tára volt, jelenlegi felelősét, Kocsis Tündét is illesse szakmai hozzájárulásáért köszönet. Mert például a Tárban őrzött gitárt talán Déryné is pengette, az értékes könyvtár a színházi élet folyamatosságát tanúsítja – szellemi tér a titokzatos tárgyak, nyomtatványok, könyvek sugárzásában.

A színház és a fim kapcsolata jegyében, 2018-as kolozsvári némafimek 2019-es rekonstruált változatának levetítésére is sor került. A métely (Contagiunea) és A kancsuka hazájában című filmekről Zágoni Bálint filmtörténészt és Pál Emőke színésznőt Bartha Katalin Ágnes színháztörténész faggatta.

Tar Gabriella Nóra tanárnő felvilágosodás-romantika óráján az egykori és a mai színházak, illetve játékterek megismertetésére a hallgatók Színházi térképek címen rendeztek projektbemutatót: Daniela Bezuhanici (Rădăuți), Maria Bucșea (Marosvásárhely) Consuela Chivari (Szatmárnémeti), Oana Cicur (Nagyszeben), Oana Coroiu (Temesvár), Raluca Macovei (Marosvásárhely), Corina Preda (Brăila), Anastasia Streng (Nagyvárad), Maria Zeicu (Kolozsvár) lakóhelyük színházi épületeit és tereit mutatták be német nyelven.

Többnyelvű tudományos konferencia vizsgálta a művészi teljesítmény, az élmény és a térbeliség összefüggéseit. A hazai előadók (kutatók, tanárok, doktoranduszok) mellett Ausztria, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Németország színházkutatói mutatták be tudományos eredményeiket – remélve, hogy a tudományos dolgozatok majd kötetben is hozzáférhetők lesznek. A Farkas utcai színház megnyitásához és későbbi működéséhez kapcsolódó kutatások mellett erős volt a színházi műfajok, rendezők, társulatok, és a drámatémák vizsgálata, Kolozsvárnak mint színházi városnak a megközelítése, érdekes párhuzamok is körvonalazódtak: például a Hunyadi (ma Avram Iancu) téri színházépület lengyelországi és horvátországi „párjai” – ugyancsak a bécsi építészvállalat, az a ifjabb Ferdinand Fellner és Hermann Helmer hasonló munkái – révén.

A rendezvénysorozat zenei elemei a BBTE Református Tanárképző- és Zeneművészeti Karán kezdődtek musical-workshoppal: a meghívott F. Chripkó Krisztina szoprán volt, korrepetitora: Lokodi András; majd a rendezvény Selmeczy György A kortárs színpad zenés műfajai című online előadásával folytatódott – az utolsó előtti napon pedig a Kolozsvári Magyar Opera ismét műsorra tűzte archívumából az első magyar operákból létrehozott operafilmjét (Ruzitska József: Béla futása).

A színház mint közösségi tér című kerekasztal-beszélgetés meghívottai a következők voltak: ZUG.zone, Reactor de Creație și Experiment, ZIZ art and social area, Create.Act.Enjoy, Tranzit Ház, Kolozsvári Állami Magyar Színház, Puck Bábszínház (ennek magyar és román tagozata), Lucian Blaga Nemzeti Színház, Centrul de creație MAIDAN. Az online beszélgetés, amelyet Bogdán Zenkő, Miki Braniste és Sebesi István vezetett, román és magyar nyelven zajlott angol tolmácsolással. Az online beszélgetések a jelenlegi színész- és rendezőképzésről, illetve a színtársulatok helyzetéről a az állami intézmények és a független színházak anyagi helyzetének különbségére hívták fel a figyelmet a nyilvános előadások vírusveszély (és karanténviszonyok) miatti lehetetlensége, a társulatok anyagi ellehetetlenülése idején. A szinkrontolmácsolás lehetősége nagy értéke volt a beszélgetésnek, valamint a március 19-i tudományos konferenciának is.

A Kolozsvári Nemzeti Színház az Idiotul (A félkegyelmű) című, Dosztojevszkij nyomán Anna Stigsgaard és Ștefana Pop-Curșeu által írt, 2012-ben előadott, román nyelvű darab vetítésével is részt vett az eseménysorozatban. (A darabot rendezte: Anna Stigsgaard.) Az elhunyt színészekre, színházi szakemberekre a Házsongárdi temető tematikus sétáján emlékeztek a résztvevők.

A sorozat zárónapján a szervezők tényleges eredményeket foglalhattak össze, bár rendezvény egésze és az online közvetítések hatását most még nem is lehet felmérni. A kőszínház avatója alkalom volt tehát közös és a színház nyelvén elmondható dolgaink újbóli felvetésére. Reméltük, hogy színházunk és egykori nagy erőfeszítésekkel létrehozott társulata, majd épülete, a színházunk értékességét hirdető információk minél többekhez eljut. Az egyetem ezennel többféle intézmény, több nyelv és kultúra számára nyújtott együttműködési és gondolkodási terepet.

A tanév szorgalmi időszakában zajló tartalmas napok különös céljaként e színházas – és a virtuális kapcsolattartásra erősen építő – hétnek a fiatalság megszólítását jelölhetjük meg. A nyílt órák (Selmeczi György zeneszerző előadása Sófalvi Emese óráján, Tar Gabriella német projektjén, a színinövendékekkel való beszélgetés Palocsay Kata, Bartha Katalin Ágnes vagy Radu Nica óráján), a BBTE és a Sapientia EMTE filmes szakembereinek, diákjainak bevonása a munkába, beleértve a szervezést és a dokumentálást, a mostoha körülmények közötti lehetőségek érdemi használatára adtak példát.

Vannak szimbólumok, amelyek ös - szekötnek… Merjünk a jövőbe nézni.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

a csajod zenekar

Az 1970 és 1973 között évente megrendezett zenei eseményen kizárólag saját szerzeményekkel lehetett fellépni, a feldolgozásokat tiltották, ám a zenei műfaj nem volt megszabva. Négy fesztivál után az 1974. évit az akkori hatóságok már nem engedélyezték. 17 évi kihagyás után, 1990-ben a fesztivált újra megszervezték, ám anyagi források hiányában a sorozat ismét megszakadt. Az 1973. évi fesztiváltól 45 év telt el, amikor 2018-ban újraindult a sorozat. A siculus a székely név latin változata, egyértelmű tehát, hogy a helyszín Erdély, ezen belül pedig Székelyudvarhely.

Meister Éva színművésznő

Oda kellene figyelni a szabadfoglalkozású színészekre, akik a versek és az irodalom szószólóiként az országjárást választották, hogy a vidéket is kiszolgálják. Szabadúszóként mindenhonnan kizárják őket, se színházuk, se intézményes támogatottságuk nincs, így a szakma is alig vesz tudomást róluk. Meister Éva színművésznő harminc éve hűségesen szolgálja műsoraival a Kárpát-medence magyarságát. 2020-ban a világjárvány sem tudta leállítani, harmadmagával járta a világot, mert azt vallja: „Szolgálni kell! Ez a feladatom.”

Szabo Tibor színművész, Weöres Sándor Színház

Szabó Tibor András színművész a Szilágy megyei Kárászteleken született 1957. október 13-án. Akkoriban a falu teljes lakossága magyar anyanyelvű és római katolikus vallású volt. Másfél éves volt, amikor a család a Nagykároly melletti Klára tanyára költözött (1959), öt évvel később (1964) pedig a városba. Nagykárolyban nőtt fel, és ott élt harminchárom éves koráig.

Az új színügyi bizottság a szatmári Városi Színház nevét 1945. július 10-től Népszínházra változtatta. A bizottság nyilatkozata szerint: „a legmesszebbmenő erkölcsi támogatásba kívánja részesíteni a színjátszást és arra törekszik, hogy a nép nevelő intézménye legyen.” Már nem a városé volt a szatmárnémeti magyar színjátszás, mert egy ideológia fogságába kényszerítette a hatalom, amely 1990-ig nem engedett kegyetlen szorításából.

Szeretjük a hajdani események sajtónyilvánosságát valamilyen apropóhoz, leggyakrabban kerek évfordulókhoz kötni. Ez a mostani megnyilatkozásom persze nem ilyen természetű. Egyszerűen egy most már több mint 60 éve történt esemény emlékén akarok elidőzni, mert mindig is azt hittem, hogy nem csupán számomra, de talán mások számára is érdekes lehet. Évtizedek óta várom a pillanatot, azt a bizonyos „most”-ot, amelynek ürügyén akad valaki, aki a Bolyai Egyetem, pontosabban annak Egressy Gábor színjátszó csoportja Szeretlek, kedvesem szavalóestjéről megemlékezzék. Próbáltam az ötletet az ötvenedik évforduló környékén illetékeseknek „eladni”, sikertelenül. Pedig szállíthattam volna az anyagot egy államvizsga dolgozathoz. De kis utánajárással akár disszertáció is kikerekedhetett volna a témából.

Radnóti Zsuzsa, a Kortárs Magyar Dráma Díj alapítója

Radnóti Zsuzsa Kossuth-díjas dramaturg – Örkény István özvegye, életművének gondozója – Kortárs Magyar Dráma Díjat alapított, amelyet először tavaly ítéltek oda. Az idei átadóünnepség 2020. február 25-én volt Budapesten a Rózsavölgyi Szalonban.

Szvorák Katalin
Tóth-Páll Miklós Bánffy Miklós és Ezüstfenyő-díjas színművész, az Ady Endre Társaság elnöke és csapata tizennégy alkalommal ajándékozott meg bennünket a Magyar Kultúra Hete rendezvénysorozattal. Ennek köszönhetjük, hogy Szvorák Katalin Kossuth-díjas énekes 2020. január 24-én harmadik alkalommal lépett fel Szatmárnémetiben.
Székely Csaba, Semmit sem bánok, dráma

Székely Csaba maga mondta, színdarabjai írásakor különösen érdeklik a sorstragédiák, a megtépázott, tönkrement egzisztenciák, illetve bármiféle – családi, társadalmi – hatalmi mechanizmus működése, az emberi manipuláció természetrajza. A Semmit se bánok főszereplője az egykori román titkosrendőrség ma már nyugdíjas tagja. De a mű nem az ügynökkérdést tárja fel. Elsősorban a bűn és bűnhődés, a bűn és megbánás témáit járja körül, azt, hogy a diktatúra szolgálattevőjének régi bűnei hogyan hatnak a mára, ha egyszer képes volt beengedni a sötétséget, az benne marad-e örökre.

Önéletrajzi vallomásában Barta László a következőképpen fogalmazott nekem: „a hajdani Stúdió Színpad után kutakodva, írásban megkerestem a Budapesti Országos Színháztörténet Múzeum és Intézetet, valamint az Országos Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti Tárát azzal kapcsolatban, hogy van-e tudomásuk a hajdani Stúdió Színpadról, amely közel 25 éven át a város harmadik színházaként működött. A nemleges, kiábrándító válaszok után nekiálltam összegyűjteni a Stúdió történetét, támogatást, adatokat kérve a volt tagoktól, akiket elértem."

fesztivál

Ursula Philippi már gyermekkorában beleszeretett az orgonába, és azóta sem tud elszakadni a hangszer lenyűgöző világától, teljesen elkötelezte magát neki. A bukaresti Ciprian Porumbescu Konzervatórium orgona szakán végezte tanulmányait, számtalan díjat nyert nemzetközi és hazai versenyeken, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia professzora volt, ahol tízévi megszakítás után újraindította az orgonakurzust. Együttműködött különböző zenészekkel olyan diszkográfiai anyagok létrehozásában, mint az Organ Landscape Transylvania vagy a Máté-passió. Kezdetben orgonaműveket publikált, az utóbbi időben pedig különleges figyelmet szentel Erdély régi orgonáinak megmentésére.

Emberöltő – átlagosan harminc évet jelent, annyi időt, ami alatt egy nemzedék felcseperedik, és meghatározó tényezővé válik egy közösség életében. A magyar nyelv értelmező szótára szerint 25 és 35 év közötti időszak.

Zenei körökben kiváló, talán a legkiválóbb zongoramárka, teljes nevén Steinway & Sons, melynek gyára német eredetű. Heinrich Engelhard Steinweg 1853-ban alapította, aki egy évre rá Steinwayra változtatta nevét az Amerikai Egyesült Államokban. Tekintettel a hangszer kitűnő tulajdonságaira, a gyártás hamarosan fellendült. Sorozatban készültek a zongorák és a pianínók. Habár H. E.

márton jános

Az alábbi Saszet Géza jegyzetet abban találtam, ami a Harag György rendezte Tomcsa Sándor: Műtét című darabja alkalmából készült. Sok képpel az előadásban játszó színészekről, írások Tomcsától, és róla, Kántor Lajos cikke Harag György rendezéseiről – és Márton Jánosról egy laudáló cikk Saszet Gézától.

kocsis kitti, kájoni jános

Kájoni János igazi polihisztor volt, sokoldalú tudományos és művészeti munkássága méltán emelte őt Erdély nagyjai közé. Emlékezünk rá, mint 17. századi Ferences rendi szerzetesre, zeneszerzőre, orgonaművészre és -készítőre, botanikusra, építészre, nyomdászra és könyvkiadóra, viszont ma is időszerű munkásságáról, hagyatékáról és személyéről még mindig vajmi keveset tudunk.

Páskándi Géza

A Páskándi Géza-művek színpadi megjelenítései a börtönévek utáni időkben kezdődtek. Elsőnek a szülőföldön szólalt meg a Külső zajok c. színpadi műve, majd költeményeiből, esszéiből és más írásaiból is közönség elé kerültek. Játszottak Páskándit hivatásosak és műkedvelők, ami a szerző iránti széleskörű érdeklődésről árulkodik. A továbbiakban a színpadi, illetve pódiumi Páskándi-előadásokról szólok azok megszületésének időrendi sorrendjében. Nem lesz szó a különböző alkalmi, a különböző alkalmakra készült előadásokról, és a vendégjátékokról sem.