A siker útja a konyhából a bábszínpadig
Dugóhúzó és Fakanál
A fakanál rokonai
Fakanál – az igazi átváltozó művész
A kétkarú dugóhúzó a bábos világ sztárjainak egyike. Ha csak a tavalyi bábszínházi évadot nézzük, akkor is két nagy szerepét említhetjük meg: a címszereplő Odüsszeuszt, a budapesti Bárka színház Odüsszeusz szemetes lapáton c. előadásában, melyet Philippe Genty rendezett, valamint Kolozsváron a Váróterem Projekt tárgyjátékában, a Rumi László rendezte paraFabulákban Daru szerepét játssza Dugóhúzó. Mindkét alakítása remek, hiszen vérbeli színész, tehetséges, rugalmas, játékos, és az átváltozás, a mozgás a lételeme. Talán egy tárgy létezik a konyhában, aki nála népszerűbb a bábos berkekben: a fakanál. Igaz, sokkal régebben van már a pályán, tapasztaltabb, közismertebb, hiszen eddigi fellépéseinek, szerepeinek száma végtelen. Dugóhúzótól eltérően, aki kevésbé szokott jelmezt ölteni, Fakanál nagy átváltozó művész. Mondhatnánk úgy is, hogy minden jól áll neki. Bármilyen korosztály szívesen alakítja, mert könnyű bánni vele. Alakja, arányai eleve emberszabásúak, alapanyaga, a fa, pedig könnyen festhető, ragasztható, tűzhető, szegezhető.
A felöltöztetett, bebugyolált, arccal kiegészített fakanálbábuk emlékeztetnek a gyermekjátékszerek legősibbjeire, a bőrrel, kövekkel, gyöngyökkel feldíszített bebugyolált amerikai indián babákra, az afrikai fűszoknyával, vagy hánccsal, ékszerekkel díszített fa figuráira. A szibériai népek szőrmébe, virágos kendőkbe öltöztetett házi szellemeire, a kukoricacsutka babákra. Ők a rokonok, fellelhetőek minden kontinensen a legrégebbi időktől napjainkig.
Fakanál Katica
Népi hagyományaink szerint Erdélyben Fakanál Katicának nevezzük leggyakrabban a felöltöztetett fakanalat. Legtöbbször bő szoknyája, színes masnival megkötött befont hajfonatai vannak. Szoknyája perdül, copfjai lódulnak, életre keltik az amúgy a mozdulatlanul első pillantásra eléggé nyársat nyeltnek tűnő Katicát. Ha odafigyelünk, és minél több mozgó résszel egészítjük ki a fakanalat, akkor annál elevenebb bábut készíthetünk. Ezek után már csak merjük megmozdítani, merészen és pontosan. Ha elég nagy impulzust adunk a mozgó részeknek, akkor igen csak karakteres, temperamentumos, vidám Katicánk lesz. Az automatikusan, szándékmentesen zenére, vagy a beszéd szótagjainak ritmusára bólogató, felöltöztetett fakanalak sajnos fakanalak is maradnak. Ezzel szemben a Fakanál Katicák látnak nagy ragyogó, rajzolt szemeikkel, lélegeznek, kifejező, pontos mozdulatokat tesznek.
Minden döntés, minden lépés szándékos és tudatos, ami a fakanáltól a fakanálbábuig történő változás része. Például nem mindegy, hogy homorú, vagy domború oldalára alakítjuk ki az arcot, hiszen más-más karakterű a pufók, sima vagy a beesett arcú bábu. Ha a helyzet megkívánja, akkor mindkét oldalára rajzolhatunk arcot, és remek játéklehetőséget nyújt a mosolygó, telt arcú Katica után a szomorú, esetleg sírós vagy mérges, belapult arcú Katica. Ezzel az egyszerű megoldással két különböző hangulatában tudjuk láttatni a bábut, de ugyanezt a megoldást használhatjuk különböző életkorok (fiatal Katica a domború felén, Katica néne a horpadt felén a kanálnak). A Kétarcú Katicáknál a ruhát is felezhetjük a megfelelő karakterek jellemzői szerint. A hajat ebben az esetben csak oldalra tűzzük, két lógó copfként, vagy pedig kendőt használunk, a kendőt pedig egy mozdulattal átfordítjuk mindig arra a felére, amelyikre szükséges. A Katica arca maradhat a fakanál fa felülete, amely emlékeztet a fakanálra, de bevonhatjuk más alapanyagokkal is, akkor a kanál csak tartószerkezetkén, technikai alapként szolgál.
Bármilyen bábut készítünk, nagyon figyeljünk a szemére. Jól látható, élesen kiemelt szeme legyen akár rajzolt, akár gyöngyből vagy gombból ragasztott. Ha hobbiboltokban vásárolható mozgó műanyag szemet szánunk a faarcú Katicának, akkor mindenképp számítsunk arra, hogy furcsa hatást érünk el vele. Nem igazán a fakanál stílusához, anyagához illő megoldás, viszont humorforrás lehet, groteszk hatást érhetünk el az egyszerű, hagyományos fakanál és az előre gyártott, mechanikusan mozgó műanyagszemek társításával. Katica haja a hagyomány szerint fonalból, háncsból, rafiából, kócból készül, de halászzsinórra fűzött gyöngysor, alumíniumfólia kígyók, karikára vágott és felfűzött parafa dugó, rézdrót vagy rugó, pattogatott kukorica vagy bármi más is alkothatja a frizuráját. Azt, hogy milyen nyersanyagot választunk, illetve a fakanál fejét megtartjuk burkolatlanul, vagy beburkoljuk, akkor döntsük el, ha már tudjuk, mit szeretnénk. Ha az előadásunkat hagyományos, esetleg népies stílusban szándékozunk létrehozni, akkor semmiképpen ne burkoljuk be az arcot, és kerüljünk minden olyan alapanyagot, szöveget, zenét, technikai megoldást, ami a szintetikus világra emlékeztet. Viszont ha valamit ki akarunk emelni, és egy szereplő másságát szeretnénk hangsúlyozni (másvilági szereplő, mint egy ördög vagy szellem, két különálló szereplőcsoport stb.) akkor bátran dönthetünk úgy, hogy a különlegességüket, együvé tartozásukat az anyagok használatával is láttatjuk.
Ha előadásunk bábjainak elkészítésekor a szempont az, hogy bármilyen alapanyagot használhatunk, csak a karaktereket és a történet helyzeteit tartjuk szem előtt, akkor mindenik fakanál öltöztetésénél tudatosan és megokoltan válasszuk meg a kiegészítőkhöz az anyagokat, hiszen a látvány, a használt anyagok milyensége, fizikai tulajdonságaik, valamint mindazok az érzések és gondolatok, emlékek és tudások, amelyeket kapcsolunk hozzájuk, azok a szereplők külső és belső tulajdonságaira adnak támpontokat. A fakanalak kiválasztásánál érdemes különböző méretű és formájú fakanalakat keresni. Az egyforma magasságú, és fejméretű szereplőkkel szemben változatosabb, izgalmasabb „társulatot” hozhatunk létre alacsonyabb-magasabb, kisebb és nagyobb fejű szereplőkkel. Nézzünk jól körül a szereplőválogatáskor, hiszen annyiféle fakanál létezik, mindegyik más karakter.
A fakanál ruhája
A gyermekek kézügyességének megfelelően, akár csak bogozással és vágással is nagyon egyszerűen fel lehet öltöztetni a fakanalakat.
Egy – a fakanál méretéhez mérten arányos mellkas méretű – téglalap alakú anyagdarab közepén lyukat vágunk, felhúzzuk a kanál nyelén a „fejéig”, majd „vállmagasságban” egy, a kanálhoz mérten szintén arányos hosszúságú, és a szereplő alkatának megfelelő karhosszúságnak csíkot a közepénél rábogozunk a kanál nyelére. A nyélre merőlegesen két oldalra fektetjük a karokat, leellenőrizzük, hogy egyforma hosszúak-e, majd a téglalapot ráhajtjuk elöl is, hátul is, mint egy mellényt a kanálbábu „mellkasára”. Derékmagasságban megkötözzük, ezzel kész is a bábunk felsőteste. Ha lábakat is szeretnénk, ugyanúgy, mint a karokat, csípőmagasságban rábogozzuk a lábaknak megfelelő hosszúságú anyagsávot. A végtagokat és a mellkast eleve készíthetjük abból a textilből vagy bőrből stb., amely már a felöltöztetett bábut jelenti, de két külön fázisra is oszthatjuk a folyamatot. Előbb a fakanálbábu szerkezetét készítjük el – ilyenkor a végtagokhoz zsinórokat, spárgát érdemes használni, majd a második munkafolyamat tartalmazza az öltöztetést. Mindenképp ajánlatos a jobban mozgó végtagok érdekében a karok, lábak végére súlyt rögzíteni. Ennek egyik egyszerű és praktikus módja az anyacsavar használata. A kis súlyos fémdarabot felfűzzük a kézfej és a lábfej helyére, és odabogozzuk majd kis batyukat kötözünk kézfejnek és cipőnek. A fakanál mozdításával ezek a végtagok remekül mozdulnak, kísérletezzünk velük, s hagyjuk, hogy egy-egy mozdulatot fejezzenek be, addig ne adjuk a következő impulzust.
Emberi gesztusok a fakanalak nyelvén
Ne feledjük, minden, amit gondol, vagy érez a bábu, azt mozgással fejezi ki. Meghallja a fakanálbáb, mit mondanak neki? Bedől a hang irányába. Meglát valamit? Hátrahőköl egy lépést, vagy arra mozdul, ami éppen érdekli. Nemet, igent mond? Le-fel mozdul, mintha toppantana. A toppantás ereje, hangsúlyossága akkora, amekkora az igenlés, vagy a helyesség szándéka, tartalma. Hízelegve mond valamit? A fejét nem mozdítva ingaszerűen mozoghat a kanál nyele. Megijed? Lehúzzuk a kanalat derékmagasságig egy pillanatra, majd a bábu visszanyeri az eredeti magasságát. Ezekkel a példákkal el is érkeztünk azokhoz a mozdulatokhoz, amelyek valójában eltérnek az emberi gesztusvilágtól, de abból erednek, csak erőteljesen stilizáltak. Mert a fakanálbábu – akárcsak a síkbábok – mozgatása akkor eleven, akkor értjük valójában mit jelent, ha nagyon stilizált. A fakanálbábuk, ha fordulnak, hirtelen fordulnak háttal, ha ráfordulnak partnerükre, kis forgásszöget használnak, mert ha túlságosan ráfordulnak, akkor a figyelem láttatása helyett megszüntetjük bábunkat. Profilban ezek a bábuk nem élnek. Kivételes esetben rövid időre, néhány másodpercre esetleg, ha valóban elkerülhetetlen. Járásuk is erősen stilizált, karakteres járás legyen. Használjuk a mozgó részek mozdulatait, lódítsuk bátran őket, vagy szándékosan irányítsuk, kontrolláljuk mozgásukat. Ha a fakanál nem tökéletesen merőleges a paravánra, akkor azzal szándékosan erősíthetjük egy szereplő személyiségjegyeit: picit hátradőlve közlekedik, akkor a tekintete mindig felsőbbrendű, „elnéz mások feje felett”, ha pedig picit előredőlve tartjuk, akkor „lesütött szemmel” áll elénk.
És a légzés, ismét a légzés, amely láthatóan, merészen használva annyi mindent el tud árulni bábunk lelkiállapotáról, gondolatairól, karakteréről. Egy zenei fordulatot, vagy egy gondolaton belüli fordulatot, hangulatváltást, bármilyen váltópontot mozgással pontozunk. Lehet az lépés, perdülés, magasságváltoztatás, ugrás, dőlésszög változtatás, siklás. Minden esetben gondoljunk a szólásmondásainkra, közmondásainkra, segíteni fognak. Döfködő mozdulatokat végezhet az a dölyfös szereplő, aki „szúrós, mint a kökénytüske”, az egészen kimerült, vagy nagyon csüggedt szereplő magassága csökkenhet, hiszen a szólásmondás szerint az ilyen ember „lágyig van”. Ha a helyzet kívánja, akkor mozgással fejezzük ki, ahogy a fakanálbábunak földbe gyökerezik a lába, belesüllyed a földbe szégyenében, a föld felett lebeg örömében, repül a boldogságtól, azt sem tudja, melyik lábára álljon izgatottságában, bebújik valakinek a bőre alá, árnyékként követ valakit, úgy távozik, mintha a föld nyelné el, eszementen forog, mint a harangozó kutyája, dühében veti fel a helyét, megreked és egy helyben topog, vagy helyben van, vagy nem fogja a hely, esetleg lódul, mint a rút idő, vagy parázson áll.
