Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A harmadik színház

A kolozsvári Stúdió Színpad története

A 2018 decemberében megjelent könyvet Barta László ás Nánó Csaba jegyzik.

Önéletrajzi vallomásában Barta László a következőképpen fogalmazott nekem: „a hajdani Stúdió Színpad után kutakodva, írásban megkerestem a Budapesti Országos Színháztörténet Múzeum és Intézetet, valamint az Országos Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti Tárát azzal kapcsolatban, hogy van-e tudomásuk a hajdani Stúdió Színpadról, amely közel 25 éven át a város harmadik színházaként működött. A nemleges, kiábrándító válaszok után nekiálltam összegyűjteni a Stúdió történetét, támogatást, adatokat kérve a volt tagoktól, akiket elértem. Ebből lett egy hosszabb tanulmány. Ennek szellemi atyja, Kenéz Ferenc, jó barátom volt, aki bíztatott, hogy írjam meg a Stúdió történetét.

A tanulmány elkészült, és a Művelődés folyóirat 2016. szeptember és december között részletekben megjelentette. Meglepően sokan olvasták akkoriban. Felmerült többekben az igény, hogy szülessen könyv is a Stúdió negyedszázados tevékenységéről. Ennek alapja, kiindulópontja az én tanulmányom lenne. A tervet tett követte, és miután Nánó Csaba, az Erdélyi Napló újságírója, szerkesztője, egykori stúdiós elvállalta a könyv szerkesztését, beindult a gépezet. 2018 decemberében a nagyváradi Europrint Könyvkiadó jóvoltából megszületett a közös stúdiós könyvünk. Vallomásokkal, a teljes repertoárral, szereplők névsorával, újságcikkekkel, méltatásokkal és nagyon sok fényképpel összeállítva. A kötetet a könyvkiadó 2018 decemberében mutatta be Kolozsvárott.”


Az Arany János-est plakátja 1982-ben

Kolozsváron született meg a hivatalos magyar színjátszás, tanultuk, bár újabban még régebbi adatok is előkerültek. „1695 táján a bécsi kamarilla egy bizonyos kérésre engedélyt ad, hogy Kolozsvár központjában lévő emeletes házakon nyitott padlásterekben az utcán gyülekező közönség számára színjátékok rendeztethessenek. Hogy születtek volna ilyen előadások, arról eddig hitelt érdemlő bizonyítékok nem kerültek elő. (…) A nemesi ifjak, lelkes egyetemi hallgatók, gimnáziumi diákok színjátszói tevékenysége megelőzte a hivatásos színház megjelenését, sőt, annak emberanyaga éppen e műkedvelőkből verbuválódott… De említhetjük az utóbbi évtizedekben egyre erősödő drámapedagógiai mozgalmakat, vagy akár… a happeningeket, az »environ« és »work-in-progress« előadásokat, melyek jórészét független amatőr társulatok hozzák létre, s hatásuk a hivatásos színházi életre egyre inkább érezhető. (…) A ’60-as években a műkedvelő színjátszás világszerte egyre jelentősebbé válásának idején a kolozsvári Városi Művelődési Ház keretében bontakozott ki és vált egyre jelentősebbé a Stúdió Színpad tevékenysége.” – írja dr. Kovács Levente, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem nyugalmazott rektora a könyv előszavában. (Mellette működött a Stúdió 51, a „Vasas” klub kísérleti színházi csoportja, a Dusa Ödön Ifjúmunkás Zsebszínháza, aki gyakorlatilag innen lépett ki és vált önálló előadóvá.)

Olvasom a történetét, a visszaemlékezéseket. Az első, ami megcsap belőle, az a levegővétel nélküli lelkes szerelem, amit ma is éreznek iránta. A második a lobogó akarat, hogy pontos, dokumentumhű legyen, felkutattak minden fotót, plakátot, amit még összegyűjthettek – igazolandó létezésüket. Ők, a nem hivatásosok, a műkedvelők pontosabb munkát tesznek a kor asztalára, arról, hogy színházalapítók voltak. Míg én nagyvonalú hanyagsággal rábíztam ezt a hivatásos történelmet megőrzőkre, a színházkritikusokra, esztétákra, akiknek ez a dolguk. Én csak a tejfölt tettem a levesbe.

A fájdalom, hogy többségük nem lehetett hivatásos színész – ott táncol a sorok közt. A Harmadik Színház színházi státussá minősítésének elnyerése, az elismerés utáni vágy. Megilleti őket!

Milyen érdekes ívet fut be a műkedvelői pálya egy korszak történetében! Van köztük fölcseperedő, vagy onnan induló, világhírűvé vált nagy művész, színművészeti egyetemet igazgató rektor, rendező, tanár; hivatásos színészek egész sora kerül ki közülük.

Halványan fut a sorok közt a szomorúság azokban, akik ezt nem érték el, miközben számos befutott, a színházi szakma berkeiben tapasztaltak miatt vált frusztrált, kiégett emberré. A térképen ott van a fájdalom behegedt sebe, de a kétes sikerek hajóján befutottak szorongásai is a lelepleződéstől. Marad az örök sóvárgás, a máig romlatlanul lobogó nagy szerelem a színház iránt. Ez utóbbi felülmúlja a már befutottak sikereit.


Jelenet Mihail Sebastian A névtelen csillag
című darabjából. Az 1963-as előadásban
Banner Zoltán és Csíky Ibolya.

Mint a szülők, akik az élet folytonosságáért gyermekeket hoznak világra, úgy alapították, majd vezették a hivatásos kolozsvári színészek a Stúdió Színház társulatát. Legyen, aki szeresse a színházat, aki nézze, aki értse. És munkájuk gyümölcseként a színház iránti szeretet tovább lobogott azokban, akik nem kerülhettek hivatásos művészekként a világot jelentő deszkákra. De lelkükben megőrizték a Színház iránti rajongást. A kolozsvári Harmadik Színház 1987-es beszüntetéséig olyan pályakezdő drámaírók alkotásait mutatták be először, mint: Páskándi Géza – Vendégség; Önkéntes tűzoltók; Kincses Elemér – Katonák; Kenéz Ferenc, Lászlóffy Csaba kortárs költők versei. Előadásaikkal országos díjakat nyertek, színházkritikusok (Kántor Lajos, Bodor Pál, Földes Mária, Krizsán Zoltán) írtak elismerő kritikákat róluk, Kolozsvár harmadik színházának nevezték őket. Minden ellenszolgáltatás nélkül próbáltak, pusztán szerelemből, gyakran éjfélig is, munka után. Ellátták Kolozsvár környékének színházra éhes településeit az egyre nívósabb előadásokkal. Olyan népművelői szolgálatot teljesítettek, amit a nagyszínház nem tudott. Előadásaikkal eljutottak Marosvásárhelyre, Szovátára, Sepsiszentgyörgyre, Székelyudvarhelyre, Gyergyószentmiklósra, Ditróba, Nagyváradra, Bukarestbe. A színjátszók közül rendezéssel, dramaturgiával kezdett közülük foglalkozni Barta László, Leitner Emil. Színházi cikkeket, kritikákat író emberek lettek belőlük: Nánó Csaba, Barta László. Ők ketten ennek a korszakokat átívelő szerelemnek adtak helyet A harmadik színház kötetében. Felsorolják azokat is, akik előttük dolgoztak azon, hogy a „nagyszínház” mellett műkedvelők is színpadhoz jussanak, és felkutatják azokat, akik velük együtt a műkedvelői színházi lét Stúdiós korának tagjai voltak.

Dr. Kovács Levente, rendező, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem nyugalmazott professzora a könyv előszavában meleg szeretettel ajánlja az olvasók figyelmébe művüket: „Szokatlanul ritka, de annál értékesebb könyvet vehet kezébe az olvasó… Olyan könyv ez, amely az elmúlt fél évszázad már-már feledésbe merülő, még a belső körökből tovább élők emlékezetéből is itt-ott lassan kikopó tagadhatatlan tényeit és személyes emberi vonatkozásait tárja elénk olyankor, amikor a közösségi érzés meglehetős elhalványulása szürkíti életünk többnyire taposómalomban őrlődő napjait… A könyv szerkesztői dicséretes erőfeszítéssel gyűjtötték és rendszerezték a fellelhető adatokat és próbálták lényegében sikerrel szóra bírni, emlékezésre a régi, még fellelhető tagokat – mondhatni az utolsó órában. A vállalkozásuknak ez külön érdeme, mert a színházi emlékezet igen illékony természetű. Valódi stúdiós elszántságra volt tehát szükség, hogy összejöjjön ez az igényes, a maga nemében pótolhatatlan és hiányt pótló munka, melyért igazi elismerés illeti az alkotókat és az emlékezéshez hozzájáruló régi, de örökké hűséges tagokat… nagyon jelentős ez az önismeretünket gazdagító, példás hozzáállással létrehozott kötet. Melegen ajánlanám mindenki könyvespolcára.” (Marosvásárhely, 2017. július 15.)


Jókai Mór Az arany embere volt a Stúdió Színpad történetének egyik legsikeresebb előadása.
A képen az 1971-es szereplőgárda.

Én is. Egy olyan színház története bontakozik ki a könyv lapjain, ami több volt, mint műkedvelés. Kézen fogták és vezették, tanították a színészetet kedvelő fiatalokat, olyan embereket nevelve belőlük, akiknek a magyar kultúra, művészet, színház elsőrangú helyet foglalt el életük során. Csak olvasom a vallomásokat, leveleket, interjúkat, és hallom, látom azokat a fiatal, és azokat a már meglett embereket szerelmet vallani. Egy város, egy korszak színházszerető közössége, közönsége nőtt fel velük. Akkora, hogy az emlékezés nehéz műfaját felvállalva könyvvé örökítették a Kolozsvári Harmadik Színház történetét. Ha töredékes is, rajta a pecsét: kordokumentum, a művészeti élet kolozsvári, rendszerváltás előtti múltjáról való emlékezet.


1979-ben Köllő Béla színművész (az álló sor közepén) rendezte Kopányi György Mennyet járt ifiúr című darabját

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

fesztivál

Ursula Philippi már gyermekkorában beleszeretett az orgonába, és azóta sem tud elszakadni a hangszer lenyűgöző világától, teljesen elkötelezte magát neki. A bukaresti Ciprian Porumbescu Konzervatórium orgona szakán végezte tanulmányait, számtalan díjat nyert nemzetközi és hazai versenyeken, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia professzora volt, ahol tízévi megszakítás után újraindította az orgonakurzust. Együttműködött különböző zenészekkel olyan diszkográfiai anyagok létrehozásában, mint az Organ Landscape Transylvania vagy a Máté-passió. Kezdetben orgonaműveket publikált, az utóbbi időben pedig különleges figyelmet szentel Erdély régi orgonáinak megmentésére.

Emberöltő – átlagosan harminc évet jelent, annyi időt, ami alatt egy nemzedék felcseperedik, és meghatározó tényezővé válik egy közösség életében. A magyar nyelv értelmező szótára szerint 25 és 35 év közötti időszak.

Zenei körökben kiváló, talán a legkiválóbb zongoramárka, teljes nevén Steinway & Sons, melynek gyára német eredetű. Heinrich Engelhard Steinweg 1853-ban alapította, aki egy évre rá Steinwayra változtatta nevét az Amerikai Egyesült Államokban. Tekintettel a hangszer kitűnő tulajdonságaira, a gyártás hamarosan fellendült. Sorozatban készültek a zongorák és a pianínók. Habár H. E.

márton jános

Az alábbi Saszet Géza jegyzetet abban találtam, ami a Harag György rendezte Tomcsa Sándor: Műtét című darabja alkalmából készült. Sok képpel az előadásban játszó színészekről, írások Tomcsától, és róla, Kántor Lajos cikke Harag György rendezéseiről – és Márton Jánosról egy laudáló cikk Saszet Gézától.

kocsis kitti, kájoni jános

Kájoni János igazi polihisztor volt, sokoldalú tudományos és művészeti munkássága méltán emelte őt Erdély nagyjai közé. Emlékezünk rá, mint 17. századi Ferences rendi szerzetesre, zeneszerzőre, orgonaművészre és -készítőre, botanikusra, építészre, nyomdászra és könyvkiadóra, viszont ma is időszerű munkásságáról, hagyatékáról és személyéről még mindig vajmi keveset tudunk.

Páskándi Géza

A Páskándi Géza-művek színpadi megjelenítései a börtönévek utáni időkben kezdődtek. Elsőnek a szülőföldön szólalt meg a Külső zajok c. színpadi műve, majd költeményeiből, esszéiből és más írásaiból is közönség elé kerültek. Játszottak Páskándit hivatásosak és műkedvelők, ami a szerző iránti széleskörű érdeklődésről árulkodik. A továbbiakban a színpadi, illetve pódiumi Páskándi-előadásokról szólok azok megszületésének időrendi sorrendjében. Nem lesz szó a különböző alkalmi, a különböző alkalmakra készült előadásokról, és a vendégjátékokról sem.

Rendhagyó hír „rázta meg” nemrég Székelyföld számos iskoláját és óvodáját, ugyanis Zorkóczy Zenóbia színművésznő, alias „Rosszcsont Zénó”, gondolt egy merészet, és „megszökött” otthonról, hogy néhány hónap alatt eljusson 100 olyan településre, ahol „még a madár sem jár”.

csíkszereda régizene fesztivál

„A színvonalas programok, világhírnévnek örvendő együttesek és hangszerkülönlegességek kavalkádja olyan gazdag és változatos régizenefesztivált kínál, ahol a közönség bátran belefeledkezhet a mindenkor aktuális ÖRÖM-be” – írja az idei zenei esemény kínálatáról a programfüzetben Filip Ignác Csaba, a fesztivál művészeti vezetője. Minden esztendőben valamilyen zenei csemegével kedveskednek a szervezők e nagyszabású kulturális rendezvényen. A júliusi fesztivál nagy eseménye az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobb művének, Johann Sebastian Bach két zenekarra, két kórusra és szólistákra írott Máté-passiójának a bemutatása volt, mely hatalmas sikernek örvendett nemcsak Csíkszeredában, de a bukaresti Athenaeumban és a Brassói Fekete templomban is. Évek óta a fesztivál programkínálata, lebonyolításának menete egyre művészibb és profibb színvonalat mutat a főrendezőnek, a Hargita Megyei Tanács égisze alatt működő Hargita Megyei Művelődési Központnak köszönhetően.

A Csíkszeredai Régizene Fesztiválok kezdeteiről. Boér Károly

A Csíkszeredai Régizene Fesztivál előfutára tagadhatatlanul az az 1979-es kísérlet volt, amely Kájoni János születésének 350. évfordulóját köszöntötte. Érdekes, hogy az első, Mikó-várbeli, szabadtéri régizene-hangverseny ötletgazdája még csak nem is zenész volt: a lelkes, és sajnos azóta már eltávozott muzeológus, Miklóssy-Vári Vilmos agyából pattant ki elsőként, de ott volt már körülötte néhány kiválóan képzett, szakavatott muzsikus is, elsősorban Pávai István és Simó József, akik a kiváló kezdeményezést később a régizene országos ünnepévé, fesztiváljává tették.

Mindenkiért lüktető,  sérülékeny színészlelkekről

Színész, újságíró, lelkész, tanár – van, aki megírt, van, aki kimondott szóval igyekszik valami ellen vagy valami mellett küzdeni, valamiért örülni, valami előtt tisztelegni, s bár munkájuk eszköze és gyakorlati útja különböző, legalább egy dolog közös jellemzőjük: hivatásuk minden egyes percében cipelik a nemzetük keresztjét, a nemzeti kulturális élet őrző-védői, akik átérzik és igyekeznek érteni is a különböző korokat. Nánó Csaba újságíró művészlelkek iránti érzékenysége, kérdezni tudása mindig is lenyűgözött, Egy élet nem elég című második interjúkötetében megmutatja, hogyan is cipelték azt a bizonyos keresztet neves erdélyi színészek a függöny mögött.

lamentáció

Idén július 9. és 14. között zajlik a Csíkszeredai Régizene Fesztivál, amelynek immár tízedik éve kísérője a Romániában egyetlen Régizenei Nyári Egyetem. A nyári egyetem alatt az oktatáson kívül idén is lesznek szakmai előadások. A fesztivál idei fő témájához, a Reformáció 500. évfordulójához kapcsolódva a lamentáció műfajáról Cs. Szabó András csíkszeredai zenetanár tart előadást. 

oravicabánya színház

Thália papjai évtizedek óta csak nagy ritkán, ünnepi alkalmakor lépnek az ország legrégebbi kőszínházának deszkáira, amelyeket leginkább a zenészek koptatnak. A bécsi operaház magánénekesei, Simina Ivan és Aura Twarowska, valamint a temesvári zongoraművész-házaspár, Manuela Iana és Dragoș Mihăilescu tart néhány esztendeje mesterkurzusokat Oravicabányán nyaranta, amelyek keretében több hangversenyt is tartanak a legendás színház remek akusztikájú, szemet kápráztató szépségű termében. A záró koncerteket a temesvári, a resicai és boksánbányai zenekedvelők is megtisztelik jelenlétükkel.

puck bábszínház

A csecsemőszínházban a vers világteremtő erővel bír. A versekben megjelenő képeket, tájakat lakja be játékával a bábos, a versek ritmusa adja az előadás ritmusát, elmondva, skandálva, duruzsolva, énekelve a vers megteremti az előadás képi és hangzásvilágát, amelyen keresztül működni kezd az oly sokszor emlegetett színházi mágia. 

eszik vagy isszák

A kolozsvári színház az ESziK vagy isszák? projektjét 2015 szeptemberében indította. Célja, hogy a programban résztvevők – kisiskolások, kamaszok, egyetemi hallgatók és felnőttek – szociálisan érzékeny színházszeretőkké és -értőkké váljanak. A színházpedagógiai tevékenység olyan alternatív tanítási módszer, amely fejleszti a résztvevők általános műveltségét és közösségben való felelősségvállalását. Másfél év alatt több száz kolozsvári diák, egyetemista és felnőtt vett részt a különböző oktatási csomagok foglalkozásain.

studio szinpad

„A Stúdió Színpad megalapítója Horváth Béla volt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja, komikusa. Kiváló szeme volt a tehetségek felismeréséhez.”