Vida János

A tanító olyan lámpás, mely minél inkább világít másnak, annál inkább fogyasztja önmagát.” Gárdonyi Géza frappáns mondása jutott eszembe, amikor ajánlom a Szilágysági Magyarok Díjra Dénes Irén pedagógust. Ismerem tevékenységeit, ezért is terjesztettem a Báthory István Alapítvány kuratóriuma elé ajánlásomat.

Dénes Irén Varsolc szülötte, az általános iskolát is itt végezte el. Sikeresen felvételizett a Nagyváradi Pedagógiai Líceumba. Álma teljesült, tanító lett. Az első pedagógus éveit máshol kezdte, de sikerült elég hamar hazakerülnie Varsolcra. A „nemzet napszámosaként” szívügyének tekintette a magyarság kulturális életét, és családja segítségével is sikerült sok és jó eredményeket elérnie. 1989 után szabadon lehetett különböző kulturális tevékenységeket szervezni. Alapító tagja és napjainkban is titkára a Varsa Kulturális Egyesületnek, amely zászlajára tűzte a falu hagyományainak őrzését, ünnepeink megszervezését, az iskola utáni ifjúsági programok szervezését, magyarországi testvértelepülések közötti kapcsolatok ápolását stb. Színjátszócsoportot szervezett, amellyel országos döntőbe is eljutottak.

„Egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv” – Kányádi Sándor nagyszerű gondolata, azé a költőé, akinek versei talán a legnépszerűbbek a magyarok által lakott területeken. A költő, az író, az alkotó sohasem hal meg, tovább él a műveiben. Ez igaz Kányádi Sándorra is. Dénes Irén is magáévá tette a költő idézetét. Felismerte Kányádi zsenialitását, és elhatározta, hogy megismerteti csodálatos verseit. Hogyan is lehetne minél több személyhez eljuttatni a szerző verseit? És akkor jött az ötlet: versmondó versenyt kell szervezni költeményeiből. 1998. május 10-én rendezték meg először a költő születésnapján, Varsolcon. Akkor minden korosztály részt vehetett benne. A sikertől felbuzdulva bevonták a Berettyó völgyében levő helységeket is. Később három kategóriában csak az elemi iskolások vehettek részt, ami így van napjainkban is. Tíz év bizonyítás után, amikor már híre ment az országban, Nagy Enikő minisztériumi szakfelügyelő javaslatára országos rendezvénnyé nőtte ki magát. Nem is olyan egyszerű egy ilyen versenyt országos léptékben megszervezni. Először is a jelentkező iskolák megszervezik a helyi versenyt. A győztesek meg a megyei versenyen bizonyítanak. Ahogy említettem az előbb, három kategóriában versenyeznek az 1–4. osztályos tanulók. A döntőt Kányádi Sándor születésnapja hetében rendezik Varsolcon.

Nem túlzás, amikor kijelentem, hogy e verseny ünnepnap. Látni a ragyogó szemű gyermekeket, akik vidékük népviseletében szavalnak. Általában 15–17 megyéből jönnek a döntőre. Mennyi gyermek veszi elő a verseskötetet, és kezdi olvasgatni és tanulni a lelkéhez jobban illő verseket! A pedagógusok és a szülők is segítenek ebben. Így lehet jobban odaszoktatni a fiataljainkat az olvasáshoz, ez is volt a célja a versenynek, amikor Dénes Irén elindította. Az évek folyamán több ezer gyermek vett részt az iskolai válogató versenyektől az országos döntőig. Csodálatos hangulata van a versenynek, a vers ünnepe ez. Nagyon sok, a magyar nyelv, a magyar iskola iránti elkötelezett személy vett részt és segített különböző módon a versenyek sikeres lebonyolításában. Megemlítem, a sajnos, már elhunyt dr. Kötő József volt tanügyi államtitkárt, aki szívügyének tekintette a varsolci Kányádi-szavalóversenyt, többször volt a zsűri elnöke. Megfordult Fodor Sándor író, Zsigmond Emese, és egy néhány éve Marosán Csaba színész. Megemlítem, hogy sajnos, korára való tekintettel, Kányádi Sándor nem vállalta a hosszú utat Varsolcra, de mindig levél útján vagy videóüzenetben köszöntötte a verseny résztvevőit. Dénes Irén többször találkozott a költővel, aki nagyra értékelte ezt a vetélkedést. E verseny sikeres lebonyolításában nagyon sokan részt vállalnak. Pedagógusok, szülők, mecénások, a polgármesteri hivatal. Nem kicsi dolog ennyi tevékenységet és embert koordinálni. Ez a szavalóverseny az egyedüli országos verseny, amit falun szerveznek.

Nagyon sokat lehetne még írni Dénes Irén tevékenységeiről, amit az iskolán belül és kívül kifejt. Igyekeztem egypár fontosabb dolgot kidomborítani e lelkes pedagógus tevékenységeiről, amit a varsolci, a szilágysági, az erdélyi kultúra fejlesztéséért kifejt. A mai rohanó világunkban, ahol az értékrendek megváltoztak, önzőbb lett a világ, sokan csak az önös érdekeiket nézik, vannak olyan emberek, akik a közösségükért, a kultúra fejlesztéséért dolgoznak. Ezért is javasolom Dénes Irént, aki feltétlenül méltó a Szilágysági Magyarok Díjra.

Egy Kányádi-idézettel szeretném befejezni laudációmat, amely teljesen ráillik a méltatott személyre: „Legelső a nemzet, második a család, és csak harmadsorban nézd a magad javát!”

(Elhangzott 2019. szeptember 28-án Szilágysomlyón, a Szilágysági Magyarok díjátadó ünnepségén.)