Szekernyés Kurkó Irén

A Temes folyó partján elterülő, a megyeszékhely Temesvártól mintegy 60 kilométerre fekvő Lugos a maga 45 000 lakosával – amelynek 9,49 százaléka magyar – Temes megye második legnagyobb városa. Az egykori Krassó, majd Krassó-Szörény megye székhelyén a városi életforma és igényesség, a sokszínű művelődési és művészeti hagyományok napjainkban is élénkítően hatnak a többnemzetiségű település kulturális életére. Az utóbbi évtizedekben számbelileg megfogyatkozott magyarság szórványlétben is erejéhez képest, sőt, néha azon felül teljesít, aminek egyik ékes bizonyítéka az immár tízedik éve folyamatosan megszervezett és állandóan új elemekkel gazdagított Szombati-Szabó István Szavalóverseny.

Szombati-Szabó István (1888–1934) költőt, műfordítót, aki 1921 és 1934 között volt református lelkész a Temes-parti városban, az irodalomtörténet is számon tartja. A debreceni születésű pap-költő Budapesten adta ki első verseit, kötetei pedig Debrecenben és a magyar fővárosban láttak napvilágot. Nézetei miatt feletteseivel gyakran konfliktusba kerülő „örök” segédlelkész az első világháború éveiben tábori lelkészi szolgálatot teljesített a fronton és a hátországban, leszerelése után pedig a Bánságban telepedett le, előbb Resicabányán majd Lugoson vállalt parókiát. Trianon után az erdélyi lapokban (Keleti Újság, Napkelet, Pásztortűz) publikálta verseit, könyveit Kolozsváron, Nagyváradon, Lugoson adta ki. Résztvevője volt az Erdélyi Helikon írói csoportosulás találkozóinak, majd a belőle kivált Erdélyi Magyar Írói Rendnek is, lapszerkesztői és közéleti szerepet is vállalt. Költészetéről elismerőleg írt Dsida Jenő és Reményik Sándor is, aki „poétatestvér”-ének nevezte, kiemelve ezzel a kisebbségi sors és a vallásos életérzés megélésén, illetve összekapcsolásán alapuló költői attitűd iránti nagyrabecsülését.

Szombati-Szabó István nevét lugosi lelkipásztor utódja, dr. Higyed István (1929–2013) hozta vissza a magyar köztudatba. Költeményeinek legteljesebb gyűjteményét, amelyet bevezető tanulmánnyal is ellátott, Összegyűjtött versek címmel Temesváron adta ki 2003-ban, egyháztörténeti vonatkozású dolgozatait pedig Hátrahagyott írások címmel 2005-ben jelenttette meg. Monográfiával is adózott a lelkészelőd munkásságának Szomorú szerelmes igric címmel (Temesvár, 2002). Lelkesedésében osztoznak, Szombati-Szabó István emlékezetének ébrentartásába bekapcsolódnak dr. Higyed Istvánt hivatalában követő lugosi református lelkipásztorok: Fazakas Csaba, előbb lugosi lelkipásztor, majd a Temesvári Református Egyházmegye esperese, illetve Gáll Zoltán, a Temes-parti város jelenlegi református lelkésze. Márvány emléktáblán örökítették meg a nagy előd lugosi működésének évszámait, amit a református templom elé állított kopjafa tövében helyeztek el. Hazaszállították a Farkasréti temetőből a Budapesten elhunyt Szombati-Szabó Istvánnak és feleségének a hamvait, és ugyanott temették el a lugosi földbe. A harmadik évezred második évtizedében újabb tettek bizonyítják, hogy a lelkész-költő iránti tisztelet és megbecsülés nem lankadt, nevét egyre szélesebb körökben tették ismertté a lugosiak. Dr. Higyed István javaslatára 2014. január 19-én, Budapesten posztumusz a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki Szombati-Szabó Istvánt, az aranyosapáti emlékparkban pedig kopjafát állítottak emlékére. Nem véletlen, fejtette ki az eseményen mondott ünnepi beszédében Fazakas Csaba, a Temesvári Református Egyházmegye akkori esperese (most Temesvár-Belváros református lelkésze), hogy Szombati-­Szabó István kopjafája mellett áll a 2013-ban elhunyt Higyed István fejafája is. Az sem véletlen, hogy Gáll Zoltán lugosi lelkész Szombati-Szabó István egy olyan versét szavalta el a kopjafák megszentelése alkalmával, amelyért a költőt 1922-ben meghurcolták.

A lugosi magyarok emlékőrző, emlékidéző, példamutató rendezvényei közül hatósugarában, folytonosságában, közismertségében a legkiemelkedőbbnek a 2016-ban jubiláló Szombati-Szabó István Szavalóversenyt tartja a régió magyar közvéleménye. A versünnep gondolatát együtt vetette fel 2003-ban Fazakas Csaba és Gáll Zoltán lelkipásztor, a 2004-es indítás pedig Fazakas Csaba szervezői tehetségét dicséri. „Szombati-Szabó István Összegyűjtött versek című verseskötetének megjelenése, valamint a méltánytalanul feledésbe merült költő-lelkipásztor hamvainak Lugosra hozatala és újratemetése, majd annak emlékhelyállítása adta az indíttatást arra, hogy egyházközségünk néhai lelkipásztora tiszteletére, egyben a lugosi magyar kulturális élet szolgálata céljából elinduljon ez a rendezvénysorozat. A rendezvény megszervezésében a lugosi magyar kulturális élet akkori vezéregyéniségei is kivették a részüket, úgymint áldott emlékezetű Gergely Kálmán ny. tanár (az ő neve fémjelezi a verseny fődíját), Fülöp Lídia helyi költő-író, dr. Higyed István, aki a kezdetektől a zsűri elnökeként örömmel és lelkesen támogatta e rendezvényt, élete végéig” – fejtette ki kérdésünkre Gáll Zoltán lelkipásztor (2009-től a lugosi református parókia vezetője), akinek visszaemlékezéseiből a továbbiakban is idézek. A szavalóversenyt az első négy alkalommal négy korosztály számára hirdették meg: az általános iskolák 7–8. osztályos tanulóinak; a középiskolák 9–11. osztályos tanulóinak; a 12. osztályosoknak, az egyetemistáknak; valamint a felnőtteknek. A rendezvény népszerűsége és sikere, Szombati-Szabó István költészetének sokszínűsége kínálta a lehetőséget, hogy a legfiatalabb versmondók felé is nyissanak, így még két korcsoportot hívtak meg a szervezők a vetélkedőre: az elemi iskolák 1–4., valamint az általános iskolák 5–6. osztályos tanulóit.

„Kellemes meglepetésünkre az első két alkalommal ez lett a legnépesebb csapat, és azóta is évről évre az egyik legnagyobb létszámnak örvendő kategória. Nem csoda ez, hiszen Szombati számos olyan verset írt, amelyek gyerekszájból hallgatva igazán élvezhetőek, igazak, őszinték, sőt nem ritkán szórakoztatóak.” (G. Z.)

A hat korcsoportot megszólító szavalóverseny két fordulóban teszi lehetővé a jelentkezők számára, hogy versismeretüket és versmondói tehetségüket a gondosan összeállított értékelő bizottság, valamint a református templomban összegyűlt nagyszámú közönség előtt bizonyítsák. Az első fordulóban egy tetszés szerint választott Szombati-Szabó István-vers előadása kötelező, a második fordulóban az első három korcsoport szavalói a gyermekirodalom valamelyik alkotását mutatják be, a többiek pedig a magyar öntudatot erősítő versek közül választanak, vagy irodalmi, történelmi évfordulókhoz kapcsolódó költeményt interpretálnak (2016-ban például az 1956-os forradalom 60. évfordulójára emlékeztek szavalataikkal). Minden egyes alkalommal teljes mértékben érvényesül a szavalóverseny eredeti és mindvégig szem előtt tartott célkitűzése: Szombati-Szabó István költő-lelkipásztor irodalmi hagyatékának megismertetése, emlékének ápolása, a magyar kultúra művelése és a nemzeti identitás erősítése. A zsűrit lelkipásztorok, magyartanárok, hitoktatók, színészek alkották az évek során. A jubileumi rendezvényen a szavalatok elbírálására Bódis Ferenc esperest, végvári lelkipásztort, Gáll Sándort, valamint a néhai Higyed István lelkészfiait: Higyed István Leventét és Higyed János Mátyást kérték fel.

A megmérettetésre egyre szélesebb földrajzi körből érkeznek a versmondók. Lugos, Temesvár és Temes megye magyarlakta falvai és a szomszédos Arad, Hunyad, Krassó-Szörény megyék mellett Nagyváradról, Kolozsvárról, Szatmár megyéből, Székelyföldről és Magyarország több településéről benevező jól felkészült gyermekek, ifjak és felnőttek a szép magyar beszéd ünnepévé avatják a Szombati-Szabó Istvánra való emlékezést. Közülük többeket egy életre elbűvöl a költészet, nemcsak rendszeres visszatérői lesznek a nemes vetélkedőnek, hanem hivatásul választják a magyar nyelv ápolását, tanítását, magyar közösségek szolgálatát. Különös szeretettel fogadják a szervezők és a közönség tagjai Theer József és a Czernák Ferenc Lajos szépkorú vers­mondókat, akik évről évre kiemelkedő teljesítményükkel lepik meg a hallgatóságot. Kitartásuk figyelemre méltó, hiszen mindketten a szórványok szórványában, Boksánbányán, illetve Lippán őrzik és adják tovább a magyar kultúra pislákoló lángját.

Az egynapos rendezvényen a díjkiosztást – amelyet a helyi Traian Grozăvescu Színházban tartanak – gálaműsor követi, amelyen újra elhangzanak a legjobb szavalatok, valamint előadók, vagy együttesek fellépése szórakoztatja a versenyzőket és a közönséget.

Múltat, jelent és jövőbeli célokat összevetve Gáll Zoltán lelkipásztor így vonja meg a tízéves történet mérlegét: „Jómagam, az elején mint háttérmindenes segítettem a szervezésben, és közben megtanultam a szervezésnek minden hasznos részletét. Persze ezzel együtt sem volt könnyű átvenni a főszervezői stafétát 2009-től parókus lelkészként, de nem is maradtam magamra ebben a munkában, hiszen lelkipásztor-elődöm továbbra is lelkesen támogatott ebben, és ami a legfontosabb, hogy feleségem teljes vállszélességgel mellém állt, sőt mondhatom, hogy ő a tulajdonképpeni motorja és mozgatórugója a szervezésnek. Így nekem inkább a verseny levezetése, úgymond a protokolláris része jut. Minden évben úgy zárjuk a szavalóversenyt, hogy annak elégtételszerű sikerélményétől felbuzdulva megállapítjuk, hogy ezt folytatni, vinni kell tovább! Eddig minden rendezvény más és más élményekkel gazdagított minket. A tematikán túl minden évben változott úgy a versenyzők, mint a zsűri összetétele. Gondolkodtunk már azon is, hogyan lehetne a már megszokotthoz képest még érdekesebbé, népszerűbbé tenni ezt a rendezvényt. 2017 a reformáció 500 éves évfordulója. Amennyiben Isten is úgy akarja, és ebben az évben is sikerül megszervezni a szavalóversenyt, mindenképp ennek a fontos jubileumnak a tiszteletét fogja szolgálni a 11. Szombati-Szabó István szavalóversenyünk.”

A Szombati-Szabó István Szavalóverseny sikeres tíz éve egy maroknyi, magyarsága és hite mellett elkötelezett ember bizonyságtétele. A tenni akarás és az összefogás szívet melengető, szép példája. Rangja és jó híre van határon innen és túl számos református egyházkerületben. A hit és a költészet varázsa élteti, és kívánjuk, éltesse tovább önbecsülésünk, megmaradásunk szolgálatában.