Birtalan Beáta Erzsébet

Nagy megtiszteltetés számomra az, hogy én méltathatom a Romániai Magyar Dalosszövetség 2018-as év Márkos Albert-díjjal kitüntetett karnagyát, akit nemcsak jelenlegi karnagyomként tisztelek, hanem első zenetanáromként is, aki egyben unokatestvérem. Tehát bánata az én bánatom, öröme az én örömöm is. Így a mai nap mindkettőnk áldásos örömnapja.

Szabó Boglárka Katalin (balról) és Nagy An-
na-Mária. A Romániai Magyar Dalosszövetség
díjazottairól készült képek Tóth G. Elemér
felvételei.

Szabó Boglárka Katalinra tökéletesen jellemzőek Kodály Zoltán szavai. Zenei nevelése már kilenc hónappal édesanyja születése előtt elkezdődött, hiszen egy olyan családba született, ahol az együtt éneklés, a zenélés a mindennapi betevővel együtt kötelező része volt az életük napjainak. Különlegesen szép csengő hangjával, már kisgyermekként is elismerően jegyezték meg róla, „hogy nem hiába a Birtalan család tagja, mert ott mindenki jó füllel és hanggal van megáldva!” Az áldás az ő esetében is kötelezettségeket követelt tőle! Nem hagyta elveszni talentumát, s jó sáfárként arra használta, hogy kamatoztassa és segítse vele a környezetében élőket, gazdagabbá tegye őket. Kisiskolás korában elsajátította a mandolinon való játszás technikáját, és 1984-ben a Szilágybagosi Református Egyház mandolinzenekarának alapító tagja lett. 1987-től mind e mai napig lelkes és önfeláldozó vezetője a zenekarnak, melyet gitárkísérettel egészít ki. A mandolinzenekar immár lassan a 35. évébe lép, és mára olyan különleges közösségé nőtte ki magát, hogy a szülők és gyerekeik együtt zenélhetnek, illetve magasztalhatják teremtő Istenüket. Meghatározatlan időszakonként csoportos mandolinoktatást szervez és tart a zenekarba belépni vágyóknak. A mandolinon való játszás elsajátításával párhuzamosan a gyerekeket egy bizonyos szintű zeneelmélettel is megismerteti, ami a további zenei tevékenységük erős fundamentuma marad.

Boglárka 1993-tól az egyház ifjúsági énekkarának is élére állt, mely énekkar a közkedvelt ifjúsági énekek mellett olyan három- és négyszólamú kórusműveket is megszólaltatott, amelyeket a tavaly elhunyt zeneszerző, Birtalan József kifejezetten erre az énekkarra harmonizált.

Az orgonán való játék fortélyait Birtalan Judit segítségével sajátította el nagyon rövid idő alatt, és 1993 novemberétől kezdődően Szabó Boglárka Katalin a Szilágybagosi Református Egyház kántori szolgálatát is átvette. Szolgálatba lépése után részt vett Szilágysomlyón, a Báthory István Alapítvány által megszervezett szilágy megyei kántorok továbbképzésén, ahol nagytiszteletre méltó zenei egyéniségek oktatták és látták el jó tanácsokkal a résztvevő kántorokat.

Az említett szolgálatok mellett 2010-ben a szilágybagosi református felnőtt énekkarának is a karnagya lett. Karnagyi és kántori tevékenységei mellett sok energiát fektetett abba, hogy a kórus is megújuljon, és az ifjúsági énekkarból kirepülő tagok ne hagyják abba

az éneklést, hanem lelkes tagjai legyenek a felnőtt énekkarnak is. Tovább követi Kodály utasításait: Mit nektek hegedű, zongora! Van a gégétekben olyan hangszer, hogy szebben szól a világ minden hegedűjénél, csak legyen, aki megszólaltassa! Ezzel a hangszerrel eljuthattok a legnagyobb zenei géniuszok éltető közelségébe, csak legyen, aki vezet!”

Boglárka kitűnő vezetőnek bizonyul, keze alatt az énekkar olyan tisztán intonál és érthetően énekel, hogy kimagaslik a környék egyházi kórusai közül, valamint a „kórustagok nemcsak szeretnek énekelni, hanem még élvezik is” – jegyezte meg egy fellépés után a bagosi lelkipásztor.

Az idei év október 23-án az énekkar felvette a Birtalan József Református Énekkar nevet, ezzel is kifejezve azt, hogy mennyire tiszteljük falunk nagy szülöttjét. A névfelvétel további kötelezettséget ró a karnagyra, hiszen így már elhivatottsága mellett a névnek is meg kell felelnie, ami nem lesz mindig könnyű, de a mi csodálatos karnagyunk e feladattól se torpan meg. Sőt, az új kihívás szinte új szárnyakat ad neki, s meggyőződésem, hogy legjobb tudása szerint fog teljesíteni minden területen, mint ahogy teszi ezt évtizedek hosszú sora óta. Rátermettségéről és megbecsült munkájáról ad számot a Romániai Magyar Dalosszövetség, mely Márkos Albert-díjjal jutalmazta eddigi munkásságáért, önfeláldozásáért. Biztosan tudom, hogy ezzel a kitüntetéssel Szabó Boglárka nemcsak szakmai elismerést kap, hanem olyan lelki erőt is, ami hozzájárul további áldásos és gyümölcsöző munkájához, hogy az egyháznak és az Úr által rábízatott embertársinak minél nagyobb hasznára lehessen.

Isten áldása kísérje élete minden húrjának rezdülését az elkövetkezőkben is!

 

(Elhangzott 2018. november 17-én Kolozsváron, a Romániai Magyar Dalosszövetség ünnepi közgyűlésén.)