Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A Szampó útja

Részlet a szerző Tündérszép tájakon című kötetéből

Ifj. Xántus János (1917–1982) erdélyi természettudós, tanár, tudományos ismeretterjesztő szakíró. Nemzedékek nőttek fel érdekfeszítően megírt könyvein, mint: Tündérszép tájakon, A természet kalendáriuma, A tengerfenéktől a csillagokig, Szárnyas barátaink, Emberek, tengerek, jéghegyek, Otthonunk a naprendszer, Csillagok születése, csillagok halála, Világjáró bakancsok. Alábbi írása az Ifjúsági Könyvkiadó gondozásában 1956-ban megjelent Tündérszép tájakon című kötetében látott napvilágot. Ezzel az írásával tisztelgünk a száz évvel ezelőtt született kiváló természetbúvár-pedagógus emléke előtt.


ifj. Xántus János (1917–1982)

Az új esztendő első napja még fent talált a „Vigyázó” méteres hóval fedett gerincén – rá két hónapra azonban már könnyű kis hajómon húztam felfelé a Szamos jégtáblái között. A füzek még téli álmukat aludták, csak az ághegyeken ütközött a barka fényes ezüstje. A kis hajó, mely első próbaútját tette velem, fürgén kerülgette a veszedelmes szomszédokat, s könnyű kajakos öltözékem ellenére is alaposan megizzadtam, amint az első zuhogókhoz értem. Nyár­időn itt fehéren, habosan tajtékzott a víz. Most a szőke hólé elfedett mindent, s aránylag könnyen bírtam a „hegymenetet”. Szinte alig vettem észre, hogy már elértem a gátat. Hiába – aki egyszer is érezte a hullámok párás leheletét, aki egyszer is elmerült a kavargó vadvizek örvénylő szépségében, azt örökre megfogta az ősi elemnek, a víznek varázsa. Így jártam én is.

Egy szép napon elhatároztam, hogy megpróbálkozom a vízituristasággal. Az első bátortalan próbálkozások után a lázas levelezés korszaka következett. Mentek a sorok a csónakgyárakba, sportüzletekbe, lelkes amatőrökhöz. S jöttek a lehangoló válaszok – csónakunk nincsen, legföljebb építtetni lehetne, de milyen áron… Nem csüggedtem el, hanem tovább írtam a levelezőlapokat, közben pedig a tapasztalt „vízituristák” könyveit olvastam. Élénken élt még emlékezetemben diákkorom kedvenc olvasmánya: Nansennek, a nagy norvég sarkkutatónak Eszkimók között című pompás könyve. Ismét előszedtem az agyonolvasott könyvet, s áttanulmányoztam az eszkimók remek találmányának, a kajaknak leírását. Azután hetekig bújtam Allain Gerbaultnak, napjaink legmerészebb hajósának útinaplóit, melyben a német megszállás elől menekülő fiatal sportember elmeséli, hogyan hajózta körül a világot egyes-egyedül, kis, alig tíz méteres vitorlásán. Azután az Aranyos-Beszterce kajakos „meghódításáról” olvasgattam, hajókkal, csónakokkal, vitorlákkal és „bummfákkal”1 álmodtam, skunereket2 és yollékat3 terveztem, egyszóval beleestem abba a betegségbe, melyet szaknyelven „kajak-kórnak” hívnak.

A tépelődések és tervezgetések zavaros óráiban bombaképpen hatott az a levél, melyet egy kajakos ismerősömtől kaptam, s amelyben felszólított, tekinteném meg eladó kis kajakját, mely egy tündérien szép tó partján horgonyzott. Egy szép márciusvégi napon felkerestem ismerősömet a megadott címen, s néhány nap múlva már boldog hajótulajdonosként csomagoltam össze a szétszedhető vitorlás-kajak titokzatosnak tűnő furcsa alkatrészeit.

A kis hajócska első gazdája vérbeli sportember volt. Kerékpárján, vagy ahogyan ő nevezte, „gumiszamarán” bejárta egész Európát, sőt Észak-Afrikát is. Hatalmas fotóalbumjait órákig elnézegethette az ember anélkül, hogy megunta volna a felvételek sokszínű és kalandos világát. Az ütött-kopott biciklit s mosolygószemű rövidnadrágos gazdáját egyaránt megbámulták az Alpesek gleccserei és Líbia oázisainak pálmái. Fájó szívvel vált meg kajakjától, mellyel végighajózta már az egész Dunát, de hát neki már nagyobb igényei voltak – kabinos kis kutterre vágyott, mellyel a Balatonon akart versenyezni.

A kis hajó a csónaképítő ipar valóságos remeke volt. Hossza nem haladta meg az öt métert, szélessége pedig a nyolcvan centimétert. Súlya innen volt a negyven kilón, s négy csomagba gyömöszölve háton is könnyen szállíthattuk. A csónak merevítése rétegelt lemezekből készült bordákkal történik, melyek az összecsukható főtartókra támaszkodnak. Ezekre a bordákra feszíthető reá a hétrétegű, vastag gumibőr, mely bátran szembeszáll még a hegyipatakok sellőivel is. A fedélzet körben futó peremére erősíthető rá a kajakokra jellemző habfedélzet, melyen csupán két akkora nyílás van, amelyen keresztül a két utas elfoglalhatja helyét a hajóban. Ezek a nyílások derékban szorosan összehúzhatók, és még a legvadabb hullámverésben sem jut víz a kajakba.

Egy pompás négy négyzetméteres fővitorla s egy karcsú „fock”4 egészítette ki a hajócska felszerelését. Volt még egy kétkerekű szállítókocsink is, amelyre felrakhattuk az egész felszerelést, és így a hajó a kerékpár után kötve roboghatott az országúton.


Diákexpedíción a híres hangtükörrel

Alig vártam már, hogy hajócskám – melyet a Kalevala eposz csodálatos vízi járművéről „Szampónak” neveztem – végre kipróbálhassa Erdély vadvizeit is. Az alkalom nem is késett soká…

Egy szép július eleji napon vonatra tettem a szétszedett Szampót, s másnap a hajnali verőfény már a szőke Szamos partján találta a hajót. Társammal percek alatt összeállítottuk a kajakot, felszereltük a vázat, melyre pompásan ráfeszült a csillogó, piros gumi-bőr.

A víz selymes fodrozással suhant lefelé s Bonchida, ahol az éjszakát töltöttük, nem is álmodta, hogy a parton felütött sátor lakói csakhamar eltűnnek majd szemeik elől, meglovagolva a rugókkal és morotvákkal leselkedő vizet.

Kipróbáljuk a kormányt… még egyszer ellenőrizzük a csavarokat és eresztékeket, aztán lassan vízre csúszik a hajó. Az ár finom fodrokat borzol az orrtőke hullámtörője körül, s a Szampó kis kék lobogójába belekap a szél. Elfoglalom helyemet a hátsó ülésen, s lábam a kormány pedálján nyugszik. Társam az első ülésre kerül. Ő a hajós­inas. Kezével a hajó peremét markolja; szemében a várakozás izgalma ül: vajon sikerülni fog-e magunk alá gyűrni az áradó Szamost.

Ellenőrzőm a súly arányos elosztását, néhányszor megbillentem a hajót, aztán kiadom a jelszót: ereszd!

A kajak testén finom remegés fut át, az evezők tolla belekap a vízbe, s lassan húzunk felfelé a vizen. Eleinte szokatlan a habok csillogása, s minden hullámfodor óvatosságra int. Vigyázni kell, nehogy zátonyra kerüljünk. Az inas az első ülésen állandóan figyeli a mélységet, s ha látja, hogy apad a víz alattunk, hátra szól s megadja a helyes irányt. A Szampó pedig, érzékenyen követve a kormány minden kis mozdulatát, ügyesen kanyarog erre-arra.

A folyó kiszélesedik. Gyorsabb iramot diktálunk, s a könnyű kis vízi jármű valósággal röpül a vizen. A középszakasz jellegű folyó meggondoltan kanyarog egyre szélesedő völgyében, s hajdan tétova útkeresését elhagyott morotvák csalóka világa jelzi. A természetnek szinte érintetlen csodái tárulnak szemeink elé. A part felől rejtelmes ingovány vet gátat a betolakodónak, s csak innen, a víz portalan országútja felől tárul fel a folyómenti szegélyerdő titokzatos dzsungelje. Susogó nádasok övezik a homokpadokkal tarkázott partokat, mögöttük pedig komoran zúgnak az óriásira nőtt jegenyék. Gólyák húznak el felettünk, s bíbicek lármás hada száll perbe a betolakodókkal. A halpusztító gémek telepén őrjöngő zsivaj fogad. A hosszúcsőrű madarak lakóhelye egyetlen bűzlő trágyadomb. Sietve hagyjuk magunk mögött ezt a zsibvásárt.

Most már lefelé csorgunk a vízen, s percről percre újabb szépségek tárulnak szemünk elé. Közeledünk Dengeleg felé. Felváltva evezünk, hogy egyikünk fényképezni, filmezni tudjon. Most éppen nálam van a nyolcmilliméteres kis felvevő készülék. A kereső lencséjében a nyárfák csúcsán ülő habfehér cumulusok5 villannak. Aztán egy halat nyeldeklő gém kerül filmszalagra, majd a függőcinkének víz fölé hajló, csodálatos gonddal épített fészke. Biztatón duruzsol a gép kis motorja, amint különböző sebességre állítom be a fogaskerekeket.

Közben persze állandóan kell figyelnünk a vizet is. Utakat keresünk a holtágak birodalmában. Gyakran betévedünk a morotvák csalóka labirintusába, s csak a lassan elfogyó víz figyelmeztet arra, hogy vissza kell ám fordulnunk.

Nyitott szemmel, éberen fülelve kell a kajakosoknak járnia a vadvizeket, különösen azokat, amelyeken még nem fordult meg magamfajta víziturista. Míg fölfelé evezünk, idejekorán észrevesszük a malmok duzzasztó gátjait vagy a sellők felett rohanó víz fehér csipkefüggönyét. Ilyenkor a hajóból kiszállva, gyalogszerrel kerüljük meg az akadályt. Jól emlékszem, hogy egyszer egy malomgátat akarva kikerülni, partra szálltunk, s a vállainkra emeltük a több napi élelemmel, sátorral és felvevőgéppel megrakott Szampót. Embernél magasabb kukoricáson vitt az ösvény. Eleinte barátságosan kanyargott előttünk, később egyre szűkebb lett, s a gát fölötti folyópart csak nem akart előttünk kibontakozni. Jó negyedórája verejtékeztünk a mázsás súly alatt, amikor egy hatalmas vac­korfához értünk. Itt letettük a vállainkról a szárazra került hajót, s az inas felmászott a fára körülnézni. Vigasztalan látvány. Köröskörül kukoricatáblák rengetege s valahol messze, közel kilométernyi távolságban zöldellt a szegélyerdő sötét fala. Nagy buzgóságunkban eltévesztettük az irányt, s a folyó is elkanyarodott tőlünk. Közel egy órába telt, amíg ismét megtaláltuk a vizet. Patakokban folyt rólunk az izzadság a váratlan szárazföldi navigálás utójátékaként. El is határoztuk, hogy a kukoricásban ezentúl nem hajózunk. Ezt az aranyszabályt hajónaplónkban is megörökítve, tovább csorogtunk lefelé a vízen.

Ilyenkor, ha a rohanó víz sodrára bízzuk magunkat, s lefelé vágtatunk a tajtékzó áradat hátán, egyetlen hibás kormánymozdulat veszélybe sodorhatja a hajót és utasait. Nem csoda, ha völgy­menetben minden apróságunkat a hajón található karabínerekhez főztük – jó óvóintézkedés ez arra, hogy borulás esetén felszerelésünk el ne ússzék. Vízhatlan pléhdobozaink s gumizsákjaink is ezt a célt szolgálják.


Ifj. Xántus János munka közben. Képek a Xantus család gyűjteményéből

A partok mentén kaszálgató falusiaktól tudjuk meg, hogy bizony nem mi vagyunk az elsők, akik megpróbáltunk csónakkal nekivágni a Szamosnak. Elöltünk két osztrák kajakos járt erre gumihajóval. Utánuk Rittlinger ereszkedett le az Aranyos-Besztercén s a Szeret folyón át a Dunára, majd a Fekete-tenger partján hajóra rakva csónakját, Kis-Ázsiába ment, s ott az Eufrátesz folyó rejtelmes szurdokain kajakozott keresztül.

Álmodozásomból azonban hirtelen felriasztott a kajak erős ringása. Egy hirtelen kanyar után bővizű patak tör reánk a balpartról. Az ár oldalba kapja a Szampót, s mire az evezővel helyre billenthetném az irányt, már vészes iramban sodródunk a folyó meredeken kiemelkedő jobbpartja felé. Lábammal belép a kormányba, a kajak lassan forogni kezd, s mire magunkhoz térünk, már jó tíz méterrel lesodort az áradat. Az első ülésen a hajóinas morogva méltatlankodik az öreg Szamosnak ilyen cselvetésein, míg jómagam azon tépelődöm, vajon milyen navigációs eljárással juthatnánk keresztül a tréfáskedvű rohanón? Erősen a jobbpartnak viszem a hajót, majd egy teljes kört írva le ismét felfelé húzunk a vízen. Az inassal együtt alaposan „berántunk” a két lapáttal, s nagy sebességgel, éles szögben fordulunk egészen balra, szembe a beömlő patakkal. Zöld tajték csap föl előttünk, s a Szampó remegő orral küzd az áradattal. Sebességünk másodpercek alatt csökken… úgy látszik, ismét a víz lesz a győztes, amikor egy utolsó húzással kijutunk a sodrásból, s egy kis öblöcske szelíden fodrozódó tükrére siklunk.

Alaposan kifáradva húzzuk partra a kajakot, s verünk tábort a fák alatt. Remekbe szabott kis nomád sátrunk előtt csakhamar pattog a rőzsetűz, száll a készülő vacsora illata.

A víz felett lassan szétterül az alkony, fekete fátylat szőnek a faágak s az ágak hegyén, mint roppant égi fárosz hintázik a hold. Csend van, csak néha-néha ugrik ki egy hal a vízből, s a közeli mocsárban felzendül a békák nyáresti balladája…

Csillogó szemmel üljük körül a tüzet, álomra hívogat a hunyó parázs, majd lassan felénk hajol egy kedves arc, s „farkasszemet játszik önmagával”…

 

Jegyzetek

1 Bummfa: a vitorla alsó részének felfűzésére szolgáló rúd (angolul boom). Nem hangutánzó szó, amint első pillanatra hinnők.

2 Skuner: Két főárbócos, komoly vitorlás jármű (angolul shooner). Tengeren vagy nagyobb tavakon használják.

3 Yolle: egyárbócos vitorlás hajó.

4 Fock: orrvitorla.

5 Cumulus: gomolyfelhő. Erős felszálló légáramlás esetén keletkezik, sokszor toronyszerű, mindig éles körvonalakkal.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Takács Gábor: Marokkó, Észak-Afrika gyöngye

Ahogyan a Mediterrán-térség egy sajátos, külön világ, úgy Marokkóról is elmondhatjuk, hogy egy teljesen más világ, amelyet az iszlám bölcsőjeként tartanak számon. Történelme rendkívül mozgalmas, dinasztia dinasztiát, háború háborút követett az idők folyamán. 

 
Balbinát Rencsik Emőke: A számítógép hatása a családon belüli kommunikációra

Ma, amikor a digitális forradalom világát éljük, sok szülőben és oktatóban felmerül a kérdés: vajon milyen mértékben használjuk az IKT-eszközöket? Vajon mikor ismertessük meg gyermekeinkkel ezeket az innovatív információs technológiákat, amelyek mára már szinte minden munkafolyamat elvégzéséhez szükségesek? Mitől fosztjuk meg gyermekeinket, ha már zsenge életkorban bevezetjük őket az oly sok titkot rejtő virtuális világba, vagy ellenkezőleg, milyen lehetőségeket nyitunk meg számukra? Vajon hogyan hatnak ezek az idősebb nemzedékek számára innovatívnak mondható IKT-eszközök az emberközi kapcsolatainkra, miként befolyásolják a kommunikációt?

fénképezés ellenényben, Farkas György

A szakirodalom nem kényeztet el az ellenfényes fényképezés tárgyalásával. Ugyan a különböző fényképészeti témák ismertetésekor szó esik az ellenfényben készült fényképekről is, de összefoglaló könyv vagy tartalmas tanulmány nem áll a fényképezők rendelkezésére.

Régi álmom vált valóra, amikor májusban rövid utazást tehettünk Lisszabonba, Portugália fővárosába.

makrófotozás

A közel- vagy makrofotózás a természetfényképezés és műtermi vagy műszaki fotózás legnagyobb kihívást jelentő területe. Olyan perspektívát és részleteket mutat meg, amelyek az átlagos nézőpontból nem láthatók vagy elkerülik figyelmünket. Gyakran észre sem vesszük azokat az érdekes és szép képalkotó elemeket – legalábbis a részletekre nem figyelünk –, amelyekre a makrofotózáskor csodálkozunk rá. Ezért a makrofotó gyakran nagyon izgalmas részleteket mutat meg. 

kiállítóterem

Az Érmellék bihari részén a kommunizmusig csak Érmihályfalván volt kiállítóhely. Andrássy Ernő szülész-nőgyógyász szakorvos, magánygyűjtő saját lakásán rendezett be természetrajzi és régészeti kiállítást.

digitális fényképezőgépek

Egy fényképezőgép és egy objektív megvásárlása legalább akkora gond, mint a párválasztás! Nincsen tökéletes döntés, a kompromisszumok egész sorát kell elfogadnunk. Egy rövid cikk keretében sehogyan sem fér bele mindaz, ami a majdnem több ezer létező fényképezőgép és objektív közül a „leg”-nek a kiválasztásához szükséges. Gyakran a feltételek egymást kizáró módon kapcsolódnak, és csak engedmények árán juthatunk az áhítotthoz kisebb-nagyobb mértékben közeli felszerelés birtokába.

arcfestés

A nyugati társadalmakban a 60-as években terjedt el, amikor a hippimozgalmak fiatal női követői előszeretettel festettek virágokat és háborúellenes szimbólumokat az arcukra. Népszerűsége töretlen, immáron több évtized óta a világon elterjedt szokás, hogy kifessük magunkat. Leginkább rendezvényeken, bálokon, születésnapokon, de szabadtéri vásárokon és fesztiválokon is, ahol sátrakban vagy napernyő alatt ülve festhetik ki az arcunkat.