Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A számítógép hatása a családon belüli kommunikációra

Ma, amikor a digitális forradalom világát éljük, sok szülőben és oktatóban felmerül a kérdés: vajon milyen mértékben használjuk az IKT-eszközöket? Vajon mikor ismertessük meg gyermekeinkkel ezeket az innovatív információs technológiákat, amelyek mára már szinte minden munkafolyamat elvégzéséhez szükségesek? Mitől fosztjuk meg gyermekeinket, ha már zsenge életkorban bevezetjük őket az oly sok titkot rejtő virtuális világba, vagy ellenkezőleg, milyen lehetőségeket nyitunk meg számukra? Vajon hogyan hatnak ezek az idősebb nemzedékek számára innovatívnak mondható IKT-eszközök az emberközi kapcsolatainkra, miként befolyásolják a kommunikációt?


Bár sok mindenben segítenek, tévhit, hogy segítenék a gyermekek fejlődését

Kétségtelen, hogy mára az okostelefonok, a számítógépek kulcsfontosságú kommunikációs eszközökké váltak. Egyre több intelligens eszköz vesz körül bennünket, és életünk szinte minden pillanata a virtuális világhoz köthető, a nap 24 órájában, az év 365 napján online vagyunk. Ennek következtében 2006-ban 1,6 exabyte (161 milliárd gigabyte) digitális adatot termeltünk egy évben, ami nagyjából megfelel az azt megelőző ötezer év alatt összegyűjtött összes információ mennyiségének. Ehhez képest tavaly, vagyis 10 év elteltével 2,5 exabyte (250 milliárd gigabyte) mennyiségű adat keletkezett egyetlen nap, vagyis 24 óra alatt – sorolta előadása során a megdöbbentő számokat Gombás László, a QUADRON műszaki igazgatója.

Ezek a megdöbbentő adatok arra világítanak rá, hogy egy korábbi időpontban elsajátított digitális kompetencia néhány év múlva a hatalmas információrobbanás következtében elavulttá válhat. Ebből kifolyólag az oktatási rendszerek állandó nyomás alatt állnak, hogy „biztosítsák a 21. században kulcsfontosságúnak tartott IKT-kompetencia elsajátításához szükséges infrastrukturális hátteret, az információkhoz, tudáshoz való gyorsabb és hatékonyabb hozzáférést, továbbá a különféle technológiai eszközök módszertani integrációjával megvalósítsák a tudás innovatív módon történő elsajátítását, valamint a tudásgazdag tanulási környezet kialakítását” (Tóth, Molnár & Csapó, 2011, p. 124).

A kérdés csupán az, hogy milyen mértékben és milyen irányba befolyásolja a gyermekek személyiségének az alakulását a digitális eszközök túlzott használata? Hogyan hat a személyközi kapcsolatokra, a kommunikációra egyegy IKT-eszköz?

Szülőként és oktatóként is tudnunk kell, hogy az internet hatalmas lehetőségeket nyit meg a gyermekek számára a tanulásban, az információszerzésben, a kapcsolatteremtésben és nem csupán a szórakoztatásban. Nem ellenség, de tudatosítanunk kell, hogy gyermekeink internetes bennszülöttek, mi felnőttek pedig csupán bevándorlók vagyunk.

Gyermekeink egy digitális világba születtek bele, szinte játszi egyszerűséggel jutnak olyan technológiai tudás birtokába, amely elsajátítása mi, bevándorlók esetében lényegesen több időt vett igénybe. Napi szinten több órát töltenek egy digitális eszköz társaságában, miközben elfelejtenek beszélgetni, szóban kommunikálni családtagjaikkal, barátaikkal. Sokuk esetében a barátokkal történő kommunikáció is digitális eszköz szintjén valósul meg.


A mobiltelefonok megjelenése alapjaiban változtatta meg az emberek közötti kommunikációt

A továbbiakban a 14 éves Peti esetét szeretném bemutatni, akit sok más kamaszhoz hasonlóan megfertőzött az internet világa.

Peti egy átlagos családból származik, egy Kolozsvár melletti kis faluban él szüleivel, hét évvel kisebb fiútestvérével és a számítógépzseni nagybácsival együtt. Ránézésre egy átlagos gyermeknek tűnik, aki öltözködési stílusában, frizuraviselésben megpróbálja követni a divatot, mégis van benne valami, ami elkülöníti kortársaitól…

Petit három éves korától ismerem, vidám, a világot felfedezni vágyó kisgyermek volt, aki csupán arra vágyott, hogy a világot megismerje, és ebből kifolyólag kérdések özönével árasztotta el a környezetében élőket. Kíváncsiságát azonban lassan visszafojtották, szülei a fáradtságra hivatkozva próbáltak olyan elfoglaltságot találni neki, amely hosszabb ideig lekötötte a figyelmét, és nem igényelt felnőtt jelenlétet. Főleg hang- és fényeffektusokkal működő játékokat szereztek be neki, és rászoktatták a mesenézésre.

A neki járó figyelem hiányában gyakran átszökött a nagybácsihoz, akinek számítógépe szinte folyamatosan működött, kívülállóként szemlélte a tevékenykedő nagybácsiját, mígnem bele nem kóstolt a virtuális világba. Egy alkalommal a nagybácsi távollétében leült a gép elé és megnyitva az egyik ott lévő játékablakot belemerült a játékba olyannyira, hogy észre sem vette, hogy a haza érkezett nagybácsi már jó ideje figyeli, milyen mesteri szinten kezeli a számítógépet.

Peti hét éves volt, amikor megszületett kistestvére, így még kevesebb figyelmet kapott a szüleitől. Az iskolakezdés és a kistestvér születése tudattalanul arra késztette a fiút, hogy viselkedésével magára vonja a figyelmet. Csintalanságai nem csupán otthoni környezetben váltak zavaróvá, hanem az iskolában is. Agresszívvé vált, zavarta az órát és sokszor illetlen szavakat használt, ennek következtében társai kirekesztették, ő meg egyre inkább introvertált lett, egyre kevesebbet kommunikált, mind ritkábban számolt be az iskolai történésekről szüleinek.

A helyzet súlyossága egyre fokozódott, szülei mind türelmetlenebbek voltak vele, Peti egyre gyakrabban ment át a nagybácsihoz, hogy számítógépközelben lehessen, egyre többször ült le a gép elé és merült bele a virtuális világba. Az új médiakörnyezet egyre jobban elvarázsolta.

A szófogadatlansága egyre fokozódott, a kistestvérével ellenszenvesen viselkedett, ezért a szülők ahhoz, hogy elfoglaltságot keressenek neki, lecsendesítsék, olyan döntést hoztak, amely teljes mértékben megváltoztatta Peti életstílusát, szemléletmódját, negatívan hatott társas kapcsolataira: saját táblagépet vettek neki. A helyzet kezdetben megoldódni látszott, Peti csendes lett, nem zavart senkit, lekötötte idejét a sok számítógépes játék, így kevésbé érezte magát elhanyagoltnak.


A gyermekeknek a számítógépes játékok egyszerű és gyors sikerélményt nyújtanak, ezt akarják újra és újra átélni

Az írás-, olvasástanulás tágabb lehetőségeket nyitott meg számára a virtuális világban, olyan tartalmakhoz is hozzáfért, amelyek eddig elérhetetlenek voltak számára. Az idő múlásával mind otthonosabban mozgott ebben, a szülők számára idegennek tűnő világban. Könnyedén használta a különböző számítógépes programokat, melyek kezelését autodidakta módon sajátította el. Az információszerzésre nagyon kis időt fordított, legfőképp iskolai projektek készítésekor vette igénybe az internet nyújtotta információs lehetőségeket. Az internetezés új lehetőséget nyitott számára is a kortárskapcsolatok terén azzal, hogy lehetővé vált szülői kontroll nélkül, az otthoni felügyelettől távol kapcsolatot kezdeni, kapcsolatban lenni a társakkal, ismerős vagy akár ismeretlen másokkal.

Szabad ideje nagy részét online multiplayeres játékok játszásával töltötte, legfőképp stratégiai játékokat szeretett játszani. Lassan képernyőfüggővé vált, képernyő előtt ülve fogyasztotta el az ebédjét, vacsoráját és nagyon keveset kommunikált a családjával. Annak ellenére, hogy négyen osztoztak az egy szobán, nem hallotta vagy figyelmen kívül hagyta, ha valaki megszólította. Egy saját kis világot alakított ki magának, melyben főszerepet játszott az internet. Kommunikációja legfőképp a képernyős barátaival való kommunikációra redukálódott, amely természetesen csetelésben végződött. Kommunikációs igényét kielégítette az interneten.

Peti kognitív képességei kiemelkedőnek mondhatóak, ennek ellenére iskolai teljesítménye rohamosan romlani kezdett. Mivel szabadidejében a virtuális világot járta, az iskolában szerzett barátai lassan lemorzsolódtak, egyetlenegy hozzá hasonló életstílust folytató barátja maradt, akivel amikor csak tehette, online játékokat játszott.

Szüleivel való kapcsolata is negatív irányba fordult, a velük folytatott kommunikáció minimálisra csökkent, legtöbbször veszekedésbe torkollt. Ennek következtében a szókincse is szűkült, nehézkessé vált a szóbeli kifejezés. Peti teljesen magába zárkózott, ezt az állapotot táplálta a szinte napi szinten lezajló családi konfliktus, édesanyja munkahely nélkül maradt, és ez a helyzet nyugtalanná, idegessé tette, bosszúságát pedig a család tagjain vezette le. Ilyen körülmények között Peti úgy érezte, menekülnie kell, és még inkább introvertálttá vált. Ha kérdezték, nagyon szűkszavúan válaszolt, az otthoni feladatait mellőzte, illetlen szavakat használt, testvérét amikor csak lehetett bosszantotta. Ha tehette, saját szoba hiányában, bezárkózott a mosdóba és ott internetezett a laptopján. Ez a fajta elszigetelődés jele annak, hogy jelentősen megváltozik a felnőttek és a gyermekek viszonya. Jelzése annak, hogy a generációk között megváltozott a hangnem, hogy az ifjabbak részéről új jogok és szükségletek jelentek meg. Peti nem érezte szükségét annak, hogy családjával kommunikáljon, hisz ezt a fajta igényét internetezés közben kielégítette.

A Peti tanulmányi eredményeiről, iskolai magatartásbeli változásairól kapott értesítést követően a szülők úgy döntöttek, határt szabnak a számítógép használatában. Napi másfél órára csökkentették a számítógép előtt eltöltött időkeretet, ennek feltétele pedig az volt, hogy Peti elvégzi előtte házi teendőit és megtanulja, leírja a leckéjét.

A fiú nehezen fogadta el ezt a döntést, elvonási tünetek jelentkeztek nála, a csendes gyermek hirtelen agresszívvé, feszültté vált, kiabált, nem találta a helyét, még nehezebbé vált vele a kommunikálás. A szüleihez fűződő érzelmi szálak gyengülni kezdtek, a köztük kialakuló kommunikációs szakadék egyre mélyült.

Az elmérgesedett helyzet korrigálására a szülők úgy döntöttek, több közös szabadidős programot szerveznek, társasjátékoznak, kirándulnak. Annak ellenére, hogy Peti sokszor tiltakozott a családi kiránduláson való részvétel ellen, szülei magukkal vitték. Ezekben a közös, élménydús szituációkban Peti lassan kezdett feloldódni, mind kevesebbet gondolt a számítógépre, kezdett kommunikálni családtagjaival.

A digitális eszközök elterjedésével a szülőkben is felébredt a kíváncsiság az IKT-eszközök iránt, egyszerű mobiltelefonjaikat okostelefonra cserélték, többször folyamodtak tanácsért, segítségért elsőszülött gyermekükhöz. Ha a kistestvér számítógépen végzendő feladatot kapott az iskolából, Petit bízták meg a segítségadással, tanácsadással. Ebben a helyzetben megváltozott a szülő-gyermek hierarchia, felső szintre Peti került, hisz tudásszintje az IKT-eszközök használatát illetően jóval magasabb volt, mint szüleié Peti szívesen válaszolt a kérdéseikre, hiszen ebben a témában fölülmúlta szülei ismeretszintjét, úgy érezte, hogy a tanácsért hozzá forduló szülők megbíznak tudásában és ez pozitívan hatott a köztük végbemenő kommunikációra, kapcsolatuk javulni kezdett, Peti egyre gyakrabban számolt be az iskolai történésekről, megosztotta velük élményeit.


A probléma ott kezdődik, amikor az ember egy személyes társalgás közben nyomogatja a telefonját

A fiú jelenleg napi két órát számítógépezik, olykor nemcsak testvérével, nagybácsijával, hanem édesapjával is belemerül a virtuális világ rejtelmeibe. A közös élmények, a közös érdeklődés ugyanazon téma iránt feloldotta a kialakult gátakat a szülő-gyermek kapcsolatban, a köztük lévő kommunikáció gördülékenyebbé, nyitottabbá vált. A szülők felismerték, hogy haladni kell a kor vívmányaival, megtanulták kezelni a kütyüket, és ha a helyzet megkívánja, akkor ezeken keresztül kommunikálnak írásban, szóban Petivel.

„Bezzeg az én időmben!”– hallatszik sok esetben általában idősebb nemzedékek szájából, ha valami általuk elfogadhatatlan dolgot vélnek felfedezni a fiatalabb korosztály körében. Úgy gondolom, hogy manapság még mindig nagyon sokan vannak, akik nem tudják elfogadni az eltelt idő alatt végbement társadalmi és kulturális változásokat, vagy nem tudnak megbékélni azokkal az eszközökkel, amelyek gyökeresen átalakították az emberek életének addig megszokott menetét.

A generációk közötti szakadékok kialakulásáért mi is felelősek vagyunk. E szakadék áthidalásában úgy gondolom, hogy elsődleges szempont a kommunikáció, beszéljünk gyermekeinkhez, legyünk nyitottak, hagyjuk, hogy tanítsanak minket, töltsünk velük több időt s ha szükséges, legyünk társaik a digitális világban való kalandozásaikban.

 

Könyvészet:

Buckingham, David (2005): Médiaoktatás Új Mandátum, Budapest

Kósa Éva (1993): A gyermek és a média kapcsolata a szocializáció kontextusában. Kandidátusi értekezés.

Kósa Éva és László Miklós (2012): Együtt – egyedül. In: Gabos Erika (szerk.): A média hatása a gyermekekre és a fiatalokra https://piacesprofit.hu/infokom/digitalis-armageddon-johet-brutalis-mennyisegu-az-adatforgalom/
https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412b2/2013–0002_korszeru_ technologiak_az_oktatasban/KT/sktes23gscorm
https://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/2001/11het/kommunikacio/komm11 html

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Takács Gábor: Marokkó, Észak-Afrika gyöngye

Ahogyan a Mediterrán-térség egy sajátos, külön világ, úgy Marokkóról is elmondhatjuk, hogy egy teljesen más világ, amelyet az iszlám bölcsőjeként tartanak számon. Történelme rendkívül mozgalmas, dinasztia dinasztiát, háború háborút követett az idők folyamán. 

 
fénképezés ellenényben, Farkas György

A szakirodalom nem kényeztet el az ellenfényes fényképezés tárgyalásával. Ugyan a különböző fényképészeti témák ismertetésekor szó esik az ellenfényben készült fényképekről is, de összefoglaló könyv vagy tartalmas tanulmány nem áll a fényképezők rendelkezésére.

Régi álmom vált valóra, amikor májusban rövid utazást tehettünk Lisszabonba, Portugália fővárosába.

makrófotozás

A közel- vagy makrofotózás a természetfényképezés és műtermi vagy műszaki fotózás legnagyobb kihívást jelentő területe. Olyan perspektívát és részleteket mutat meg, amelyek az átlagos nézőpontból nem láthatók vagy elkerülik figyelmünket. Gyakran észre sem vesszük azokat az érdekes és szép képalkotó elemeket – legalábbis a részletekre nem figyelünk –, amelyekre a makrofotózáskor csodálkozunk rá. Ezért a makrofotó gyakran nagyon izgalmas részleteket mutat meg. 

kiállítóterem

Az Érmellék bihari részén a kommunizmusig csak Érmihályfalván volt kiállítóhely. Andrássy Ernő szülész-nőgyógyász szakorvos, magánygyűjtő saját lakásán rendezett be természetrajzi és régészeti kiállítást.

ifj xantusz jános

Ifj. Xántus János (1917–1982) erdélyi természettudós, tanár, tudományos ismeretterjesztő szakíró. Nemzedékek nőttek fel érdekfeszítően megírt könyvein, mint: Tündérszép tájakon, A természet kalendáriuma, A tengerfenéktől a csillagokig, Szárnyas barátaink, Emberek, tengerek, jéghegyek, Otthonunk a naprendszer, Csillagok születése, csillagok halála, Világjáró bakancsok. Alábbi írása az Ifjúsági Könyvkiadó gondozásában 1956-ban megjelent Tündérszép tájakon című kötetében látott napvilágot. Ezzel az írásával tisztelgünk a száz évvel ezelőtt született kiváló természetbúvár-pedagógus emléke előtt.

digitális fényképezőgépek

Egy fényképezőgép és egy objektív megvásárlása legalább akkora gond, mint a párválasztás! Nincsen tökéletes döntés, a kompromisszumok egész sorát kell elfogadnunk. Egy rövid cikk keretében sehogyan sem fér bele mindaz, ami a majdnem több ezer létező fényképezőgép és objektív közül a „leg”-nek a kiválasztásához szükséges. Gyakran a feltételek egymást kizáró módon kapcsolódnak, és csak engedmények árán juthatunk az áhítotthoz kisebb-nagyobb mértékben közeli felszerelés birtokába.

arcfestés

A nyugati társadalmakban a 60-as években terjedt el, amikor a hippimozgalmak fiatal női követői előszeretettel festettek virágokat és háborúellenes szimbólumokat az arcukra. Népszerűsége töretlen, immáron több évtized óta a világon elterjedt szokás, hogy kifessük magunkat. Leginkább rendezvényeken, bálokon, születésnapokon, de szabadtéri vásárokon és fesztiválokon is, ahol sátrakban vagy napernyő alatt ülve festhetik ki az arcunkat.