Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A tűzzománcról néhány sorban


Simon Miklós: Látó (rekeszzománc)

Az utóbbi téli ünnepeket Szegeden töltöttem, ahol meglátogattam egy művészházaspárt, akiknek jól felszerelt tűzzománc műhelye van. Arra gondoltam, hogy nálunk kevéssé ismerik ezt a technikát, ezért utánanéztem, hogy megoszthassam ismereteimet az érdeklődőkkel. A zománcművészet, vagy tűzzománc az ötvösművészet egyik nagy kategóriája. A legrégebbi tárgyak az ókori Egyiptomból és a Bizánci Birodalomból származnak. A zománc technikája elterjedt a Római Birodalom provinciáiban, francia, német, olasz területeken is.

A kereszténység kialakulásával az egyházak és királyi udvarok igényeltek ilyen jellegű ötvösmunkákat (kegytárgyak, kupák). Ezeket először a kolostorokban készítették, majd iparos műhelyek vették át ezt a feladatot. Hozzátehetjük kiegészítésképpen, hogy a magyaroknak a népvándorlás korában is gazdag ötvösművészeti kultúrájuk volt. Ezt bizonyítják a sírokban talált kovácsoltvas, bronzból öntött tárgyak és a sok réz, ezüst vagy arany lemezekből készített díszek. A Bizánci Birodalommal való kapcsolataik révén gazdagíthatták saját ősi technológiájukat.

Hozzánk, Erdélybe szász telepesek hozták ezt a mesterséget, a 15. századtól művelték Brassóban, Nagyszebenben, Kolozsváron és a 17. században érte el virágzását. A zománc alapját valamilyen fém képezi, acéllemez, öntöttvas, vörösréz, ezüst, arany, platina, és más anyagok. A zománcfesték színtelen, őrölt üvegporból és fémoxidok keverékéből áll, amelyet összeőrölnek. Olvadási pontja 840 Celsius-fok körül van. Használható por vagy vízzel keverve paszta formájában. Mivel az égetés csak két perc, ezért rövid idő alatt többször is megismételhető, vagyis a festés több rétegben alkalmazható.


Barkos Beáta: Ballada (tűzzománc)

A fémlap előkészítéséhez szerszámok szükségesek, satu, üllő, ötvöskalapács, lemezvágó olló, fogó, csipesz, dörzspapírok. A csiszolt fémlapot kezelik ecet- és sóoldattal – egy pohár ecet és két evőkanál só, majd öblítés –, és 15 százalékos sósavval, majd ismét jöhet az öblítés. A zománcot fél milliméteres rétegben viszik a fémlapra. A festett fémlapokat lapátok, villák, tüskék segítségével helyezik a kemencébe. A zománcfesték felvitele a fémlapra több módszer szerint lehetséges. Ilyenek például a sablonok alkalmazása (papír), sgraffito (bekarcolás a festékbe). Sajátos megoldásokat jelentenek a rekeszzománc, sodronyzománc vagy a fóliaberakás. Ezek esetében az alapozott fémlapra vékony 1-2 milliméteres rézdróthálót, csavart drótot vagy vékony rézlemezt helyeznek, és beleégetik. Ezeket égetés után drótkefével lehet tisztítani és ismét festeni.

A fentebbi technikákkal iparművészeti tárgyakat tudunk készíteni – gyűrű, medál, övcsat, doboz, kép.

A modern művészet korában a művészek új kifejezési formákat keresnek. Így a tűzzománc a képzőművészetben is helyet kapott. Különböző anyagok hozzáadásával lehet gazdagítani a zománc felületét, ami például lehet fényes vagy matt is. A munkák méretei is nagyobbak, ehhez még társulhat fából készített ráma, vagy széles deszkalap. A kép tárgyát lehet dekoratívan vagy festőien kezelni.

Az első művész, akit mint tűzzománc művész megismertem, Egri Enikő volt. Kisméretű munkákat készített rekeszzománc-technikával. Népi témával és népművészeti elemekkel gazdagított munkáit mindenki szerette, amikor a tordai IKE galériában bemutatkozott. Két művészházaspárról írok néhány sort, akik főként nagyméretű munkákkal jelentkeznek. Egri András és felesége, Vdovkina Anastasia az utóbbi években gyakran rendeztek kiállítást Kolozsváron, Marosvásárhelyen és legutóbb Kézdivásárhelyen. Ők a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótáborban ismerték meg egymást és végül Kolozsváron telepedtek le. Vdovkina magával hozta a kelet-oroszországi motívumokat, de itt megismerkedett az erdélyiekkel is. Ő inkább dekoratívan ábrázol, míg Egri munkáiban több a festőiség. Munkáikat a fával való ötletes kombinációval teszik művészibbé. Színvonalas munkásságukkal gazdagítják az Egri család művészeti hírnevét.


Barkos Beáta: Életfa (tűzzománc)

Simon Miklós festőművész és Barkos Beáta tűzzománc művész Szeged-Tápén lakik. Itt van jól felszerelt tűzzománc műhelyük. Több éven át szerveztek fiataloknak tűzzománc tábort, ahova erdélyiek is kaptak meghívást. Simon Miklós elsőként festő, de legalább 40 éve a tűzzománcot is műveli, és tanítványával, Barkos Beátával színvonalasan dolgoznak. Simon erőteljes kompozíciókat alkotott, amelyekben a festőiség is fontos szerephez jut, míg Barkos inkább a dekoratív szerkesztést kedveli. Munkái között vannak nagyobb méretűek, de sok kisméretű medál is.

Erdélyi útjaikon hatottak rájuk az itt felfedezett népi kultúra. Egy székelyudvarhelyi művészről elsősorban az internetről szereztem ismereteket. Ő is a nemzetközi zománcművészeti táborokban képezte magát, és ma már ő szervez táborokat fiatalok számára. Elekes Gyuláról van szó, aki szép eredményeket mutathat fel a zománcművészet terén.

Hol lehet tanulni zománcművészetet? Mint az előzőekben megtudhattuk, főleg a művésztáborok képzésein. Ismereteim szerint oktatják a Moholy Nagy Művészeti Egyetemen is az ötvösművészeti szak keretében. A tűzzománc napjainkban jelentős képzőművészeti alkotásokat eredményezett, amelyek gazdagítják korunk kultúráját.

Könyvészet: Komlós Andrásné: A tűzzománc, Móra Kiadó, 1980

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Csupán az anyag, a pasztell és a tech­nika köti össze kettejük művészetét – vallja Forró Ágnes festő, grafikus, aki édesapja munkásságáról, az apa-lá­nya viszonyról és az együtt töltött pillanatokról is mesélt. Az apropót a kolozsvári Művészeti Múzeumban szervezett Forró Antal-emlékkiál­lítás szolgáltatta, ahol a kézdimar­tonosi születésű művész pályájának ismert és kevésbé ismert, vagy talán már elfelejtett részleteibe tekinthet­tek be az érdeklődők július 23-a és augusztus 11-e között. Tájak és em­berek által ihletett pasztelljei, szén­rajzai, változatos technikával készült portréi, olajfestményei egyaránt sze­repeltek a tárlaton, emellett a művész saját maga szórakoztatására készített faragványait is megcsodálhatták a betérők. Személyes élményekkel áti­tatott portré Forró Antalról és lányáról, Forró Ágnesről, akivel a múltban és a jelenben barangolunk.

Magyarország kolozsvári Főkonzulátusá­nak rendezvényterme ez alkalommal egy finn ex libris kiállításnak ad otthont. A kiállítás mindenekelőtt a könyvbará­tok és a kisgrafika kedvelőinek nyújt maradandó élményt. Az ex libris köny­veink dísze, valamint a grafika gyöngy­szeme, intim ágazata, egyidős a könyv­nyomtatás kezdeteivel. Napjainkban világviszonylatban reneszánszát éli. 

Sajdik Ferenc

Az ember egyre jobban becsüli a gyermekkort, mert rájön, hogy min­den ott dől el. Tulajdonképpen a későbbi sors majdhogynem gyermekkorban dől el, nekem legalább is így volt, mert a nagynéném látta, hogy szeretek rajzolni. Lexikonokból másoltam főleg halakat, mert azokat könnyű rajzolni. Egyszer a konyhában tárgyalták a szüleimmel, hogy mi legyek. Unokatestvérem már rajziskolába járt, azt mondta, menjek oda. Így lettem rajzoló.

A gyermekek esztétikai nevelése már az ókori Athénban elkezdődött, Spártával ellentétben, ahol a katonai nevelés volt a meghatározó. Athénban a „kaloka­gathia” elve érvényesült, vagyis „a szép és jó”, harmonikus egysége. Itt az ifjak nevelése magába foglalta a költészetet, zenét, táncot, rajzot is. Arisztotelész megfogalmazta, hogy az esztétikai ne­veléssel az ember megtisztul, magasabb szintre emelkedik, és az erkölcsi jót is képes megvalósítania. Platón szerint a ritmus és a harmónia hatol be legjobban a lélek belsejébe.

A mi hibánk, hogy annyi gond és baj vesz körül bennünket. Ennek forrása pedig az, hogy nem tudunk kommunikálni egymással. Nincs bátorságunk leülni, és azt mondani: megbántottál. Pedig ezáltal is sok minden egyszerűbb lenne – vallja Gally Anna Katalin, aki Kolozsváron végezte tanulmányait, 1965-ben diplomázott a Pedagógiai Főiskola képzőművészeti szakán. Tagja az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének, a Barabás Miklós Céhnek és az Országos Képzőművészek Szövetségének. Művészi kiteljesedését nyugdíjazása utánra teszik ismerői közül többen is. Ahogy Székely Sebestyén György művészettörténész fogalmaz a művész 70. születésnapjára megjelent katalógusban, „műkritikánk bevett és túlzott mértékben használt terminusa a »lírai hangvétel«, amellyel sokszor a művész erőtlenségét palástolják a műkritikusok. Gally A. Katalin képeinek az esetében azonban éppenséggel jogos és indokolt erre hivatkozni, ugyanis kevés olyan festőnk van, akinél a líraiság és a melankólia, a pasztellek finom árnyalatai ilyen szervesen és erősen szövődnek össze.”  

Makkai János

Zsil völgyének különleges kincse került felszínre az idei Zsil-völgyi Kulturális Magyar Napok alkalmával. A Petőfi-ösztöndíjjal e térségben tevékenykedő Luzsicza Fanni és Jeszenszky Melinda kezdeményezésére és kitartó kutatása nyomán sikerült a nagyközönség elé tárni az 1956 és 1970 között működött Zsil-völgyi festőkolónia történetét. Két tárlat született ez alkalomból: a petrozsényi Ion D. Sârbu Színházban a Zsil-völgyi alkotói kör tagjainak munkáiból álló gyűjteményes tárlat, illetve a lupényi Tellmann József Művészeti Galériában egy Mátyás József-emlékkiállítás. A kutatásban, anyaggyűjtésben nagy segítséget nyújtott Makkai János Zsil-völgyi születésű, Kolozsváron élő képzőművész, aki a petrozsényi tárlat megnyitóján ismertette a feledésbe merült, de művészettörténeti szempontból komoly jelentőséggel bíró és feltárásra, értékelésre váró hajdani Zsil-völgyi művésztelep történetét. A tárlatmegnyitó előadásra építve készült az alábbi interjú.

aradi 13

Az aradi tizenhárom vértanú arcképét Barabás Miklós egy kőnyomaton örökítette meg. Bár a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő példányt 1867-re datálják, a rajz nem szerepel a művész képjegyzékében, vagy később a család által kiegészített listán. 

Barabás Miklós nem vett részt a szabadságharc hadi eseményeiben. Mint írja: „Én soha nem foglalkoztam politikával. Nem lévén ez a szakmám, nem is értem rá tanulmányozni. S amihez nem értek, ahhoz nem szívesen szólok. Érdekeltek ugyan az események, de semmiben részt nem vettem.” Ezzel szemben közvetve mégiscsak jelentős szerepet játszott a történésekben, hiszen ő mentette meg Batthyány Lajos vértanú miniszterelnök nagy értékű képgyűjteményét, és alig van olyan jelentős magyar személyisége a korszaknak, akinek az arcképét ne rajzolta vagy festette volna meg.

Az utóbbi két évben vallásos tárgyú kiállításokat láthattunk a kolozsvári Római Katolikus Nőszövetség rendezésében. A művészek és a közönség érdeklődéssel fogadta ezt a kulturális eseményt. Számomra ekkor világossá vált, hogy nagyon sok művészt foglalkoztatnak a keresztényi, bibliai gondolatok.

Barabás Miklós születésének 200. évfordulója alkalmából, feltehetően a február 10-i dátumhoz ragaszkodva nyitották meg 2010. február 11-én, a Budapesti Történeti Múzeumban rendezett emlékkiállítást, és hosszan sorolhatnám még a magyarországi és erdélyi sajtóban megjelent írásokat, amelyek makacsul a február 10-i dátumot emlegetve emlékeztek meg a 200. évfordulón. A cifrább évfordulós megemlékezéseket lásd a világhálón.

Az Electro Sistem egyike Nagybánya prosperáló ipari vállalatainak, része annak az újkori kibontakozásnak, melynek ösvényét magáncégek sokasága szélesbítette forgalmas országúttá. Létrehozása és fellendítése Blaskó István nevéhez fűződik, aki kiváló üzleti érzékkel és szakmai tudással teremtette meg, építette ki kapcsolatait országon belül és nemzetközi viszonylatban is.

abodi nagy béla, a jövő fénye

Nemcsak a könyveknek, hanem a fontos leveleknek is megvan a történetük. Az itt következőnek ráadásul egészen sajátosan a történelem (egyesületi és köztörténeti) szabta meg az egyedi históriáját. Fönnmaradását pedig a másodlagos fölhasználó rácsodálkozásának köszönheti.

Ha visszagondolok az ókori népek művészetére, akkor az egyiptomiak is azok között vannak, akik művészetükben felhasználják a növényzetet. A templomok oszlopait is növényi kötegek kőben való megfaragásával hozták létre, az oszlopfők pálmát, lótuszt, papiruszt ábrázoltak. A sírokban talált falfestményeken és domborműveken különböző növények láthatók. Az ok természetesen kézenfekvő. A nagy civilizációkat a gazdag növényzet és a gabonafélék termesztése tartotta fenn.

sipos lászló

Ahogy beléptem a művész és a művek raktárába, megpillantottam a Vörös kakast. Megtudtam, hogy nemcsak rám volt hatással, hanem Németh Júliára is, aki habár jó ismerője a Sipos-életműnek, fontosnak találta kiemelni a többi alkotás közül: „Van ezen a kiállításon egy olyan munka, ami akarva-akaratlan megállásra késztet. Ez pedig Sipos László vörösbe foglalt kakasa. A sokadik. Ami a művészre jellemző szarkasztikus humorral most éppen a Hódolat ellenségeimnek címet viseli. Az ellenség fullánkjait nem semlegesíti, de szól az idő múlásáról, csonkig égő gyertyákról, igazhitűségről, az igazi művészet erejéről. ”1

Szeptember 19. és 23. között rendezték meg Szilágy megye közigazgatási központjában, Zilahon az immár hagyományossá vált Szilágysági Magyar Napokat a Szilágyság Kulturális Egyesület, a Szilágy Társaság és az RMDSZ közös szervezésében.