Szabó András méltatása

Romániai Magyar Dalosszövetség • Márkos Albert Díj

Szabó András 1982-ban született Csíkszeredában. Első osztálytól érettségiig a helyi Nagy István Művészeti Középiskola diákja volt, hegedű szakon. Érettségi után egy évet a budapesti Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola növendéke ifj. Sapszon Ferenc es Béres György növendékeként. A debreceni egyetem zeneművészeti karán egyházzenei, orgona és szolfézstanári diplomát szerzett Karaszon Dezső és dr. Szabó Márta irányításával. Egyetemi évei alatt részt vett Helmuth Rilling és David Vinden karvezetők kurzusain. Hazatérte után mesterszakot végzett a Kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző karán, illetve Brassóban a Brassói Transilvania Tudományegyetem Zeneművészeti karán. 2008-tól a mai napig a Csíkszeredai Művészeti Középiskola címzetes tanára zenetörténet, orgona, általános ének-zene és kórus tárgyakban. Több publikációja is megjelent a Művelődés és a Vasárnap folyóiratokban. 2011-ben a Protestáns Teológiai Intézetben az Öreg Graduál kiadásának 375. évfordulója alkalmából megrendezett nemzetközi konferencián a lamentációról tartott előadásának anyaga megjelent a Református Szemlében. Rendszeresen tart zenetörténeti tárgyú tudományos előadásokat.

Ványolós András és Szabó András (jobbról)

Karvezetői tevékenysége nagyon sokrétű. Vezette a Sapientia Énekegyüttest, a Jubilus kamarakórust, a Csíkszeredai Régizene Fesztivál fesztiválkórusának több évben is társkarnagya. Közreműködött a Barozda, a Codex, a Le Baroque Nomade és a Concerto Spiralis együttesekkel, vezette több előadás kamarakórusait, énekegyütteseit. A Lux Aurumque kamarakórus tevékeny segítője, énekesként és karvezetőként.

Sokoldalú tevékenységében alázatosság jellemzi, szakmai és emberi téren egyaránt. Ennek gyümölcse, hogy az értékkel értékesen foglalkozik, megnyerve diákjait, munkatársait és a közönséget az egyetemes és a magyar zene ügyének. Értékközpontú szemléletmódja, amit nagyhírű tanáraitól örökölt, minden tevékenységi területén nagyhatású, nagymértékben szolgálva itthoni megmaradásunkat.

Családos, két fiúgyermek, a 7 éves Lőrinc és az 5 éves Vince édesapja.

Mindezek fényében a Romániai Magyar Dalosszövetség Márkos Albert-díja megerősítésként és bíztatásként méltó helyre kerül, ezáltal szolgálva az erdélyi zene jövőjét.

 

(Elhangzott 2019. november 23-án, Kolozsváron, a Romániai Magyar Dalosszövetség ünnepi közgyűlésén.)

Új hozzászólás