Brassóban mindenki ismeri Nádudvary Györgyöt; ha szóba kerül a neve, mindenki elmosolyodik, mert Gyuri bácsi a Cenk alatti derű, életkedv megtestesítője. Ő az, aki példát nyújt arról, hogy a közösségi cselekvés ma is üdvös, és az egyetlen helyes út a kisebbségi létben. Azt a gondolatot pedig hittel vallja és hihetően képviseli, hogy mily gyönyörűség, íme, lásd, amikor az atyafiak együtt muzsikálnak!
Nádudvary György Kapuváron – Győr-Sopron-Moson megyében – született 1939. február 24-én. A családot 1941 őszén Szilágysomlyóra helyezték. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végzett. 1968-ban házasság révén brassói lakos lett. Noha munkahelye mindvégig, nyugdíjazásáig Sepsiszentgyörgyhöz kötötte, tevékenyen részt vállalt a Cenk alatti város kulturális, társadalmi, politikai életében.
A Brassói Magyar Dalárdában több mint 25 éve énekel feleségével, Máriával együtt. Akkor sem hagyta abba az éneklést a kórusban, amikor a Kovászna megyei Munkaügyi Vezérigazgatóság vezetője, így nagyon elfoglalt lett. Mint később megvallotta, a kóruspróbákat kellemes és hasznos kikapcsolódásnak találta, erőt adó, jókedvet megtartó alkalmaknak. Nem utolsó sorban az is erősítette kitartásában, hogy a dalárdában a zeneirodalom gyöngyszemeivel ismerkedhetett meg, dalostestvéri barátságokat köthetett.
Nyugdíjazása után Brassó városi RMDSZ-es tanácsosként, RMDSZ-es parlamenti képviselőként sem szakadt el a Brassói Magyar Dalárdától. Szükségesnek látta, szorgalmazta, hogy amikor elsorvasztották az iskolákban a zeneoktatást, a közösség világi és egyházi vezetői az erdélyi kórusmozgalom élére álljanak, úgy ahogy azt elődeink is tették.
A 156 éves Brassói Magyar Dalárda alelnöke 2010 óta, közreműködött a 150 és a 155 éves jubileumi ünnepségek sikeres lebonyolításában, a brassói Városi Civilizáció Múzeumában tartott kiállítás létrehozásában, amelyet a dalárda ereklyéiből rendeztek. Sikerült újabb baráti kapcsolatokat létesítenie a budakeszi, a tordaszentlászlói és a tordai kórusokkal. A Brassói Magyar Dalárda történetének avatott kutatója, jelenének elhivatott krónikása. A Cenk alatti kórus munkáját népszerűsíti immár több évtizede a Brassói Lapokban.
A napokban jelenik meg, már nyomdában van Mesél a zászló című – soksok korabeli és jelenkori fotóval illusztrált – könyve a Brassói Magyar Dalárda több mint másfél évszázados történetéről.
Aki régóta ismeri Nádudvary Györgyöt, de még az is, aki éppen csak megismerte őt, igazat ad Babits Mihálynak, aki A második ének című versében ezt írja: „Megmondom a titkát, édesem a dalnak: / Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat. / Mindenik embernek a lelkében dal van, / és a saját lelkét hallja minden dalban. / És akinek szép a lelkében az ének, / az hallja a mások énekét is szépnek.”
Köszönjük, Gyuri bácsi, hogy a mi énekünket szépnek hallod, s sokat teszel azért is, hogy mi is csodálatosnak hallhatjuk másoknak az énekét!
Örülünk, hogy munkásságodat Erdély-szerte elismerik, hogy Guttman Mihály-díjjal tüntet ki a Romániai Magyar Dalosszövetség!
(Elhangzott 2019. november 23-án, Kolozsváron, a Romániai Magyar Dalosszövetség ünnepi közgyűlésén.)
