Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Sóvidéki közművelődési noteszlapok

Szerző: 

Ezer éve Erdélyben

Száz éve Romániában

Ötvennégy éve Sóvidéken – Szovátán

Huszonhét éve a Bernády Egyletben!

(Hegedüs Csilla)

 

A Bibliában, több apostol írásában pozitív értelmezését találjuk a romolhatatlanságra utaló sónak, de Karthágó bevétele után a rómaiak viszont éppen sóval hintik be a földet, hogy több nemzedék idejére terméketlenné tegyék. Valószínűnek látszik, hogy a rómaiak a sót éppen a mi Sóvidékünkről vitték, hiszen a Sóvidék szülöttének, Király Lászlónak a Valahol ott című versében olvashatjuk:

„Vagy amikor szénásszekér-

költemények
ereszkednek alá a római-kori úton szombati-esti harangszó karjaiba. Valahol ott.

És valamikor akkor.”

Igen, Sóváradig tart az a régió, amelyiknek közművelődési és civil pulzusát próbáljuk kitapintani több tíz kilométer hosszában, majdnem széltében is. A majdnem itt nemcsak a kilométerre vonatkozik, hanem a teljes bemutatásra is, hiszen a sok-sok adat, esemény, személy mellett lehetnek hiányzók is. Nyilván ez teljesen véletlen, és úgy a jelenkortól, mint az utókortól máris kérem a bocsánatot, mint ahogy a király is megbocsátott legkisebb lányának, aki azt mondta, úgy szereti, mint az emberek a sót!


Farsangtemetés 2017 februárjában

Mi pedig – sóvidékiek – úgy szeretjük vidékünket, mint ahogy csak lehet – a Korond fölötti homályoktól el egészen a hajdani római útig. Időben és térben.

Noteszlapjaimra a korondi Firtos Művelődési Egylet elnökét, a Hazanéző folyóirat főszerkesztőjét, Ambrus Lajos írót-költőt hozom előtérbe, akit Ráduly János haikujában találunk:

 

Ambrus Lajos

 

Állsz Hazanéző

Dombján: tekintetedben

Szülőföld dalol.

 

De Molnos Ferenc haikujában is találkozunk vele:

 

Hazanéző (Ambrus Lajosnak)

otthonról haza

– múló időbe nézel

vagy kelő napba.

 

Korond Ráduly János egy másik haikujában kap főszerepet:

 

Örök korondi

Kibéden élek.

Épp ez által maradok

Örök korondi.

 

Ambrus Lajosék Firtos Művelődési Egyletének tiszteletbeli elnöke Páll Lajos festőművész-költő volt, akinek halála óta már öt év telt el. A falu méltó gesztussal emlékezik nagy fiára: a Művelődési Ház a nevét viseli.

Korondnak a hírét, jelentőségét életünkben alig tudjuk átfogni, az európai s főleg magyar turista egyik kifejezett célpontja a falu – tudom, csak akkor nyugszik meg, ha volt Korondon. Hogy vásárolt is? Tudom, ez mellékkérdés. A korondi bokály előtt mindenesetre lehet vigyázzba állni, már csak azért is, mert a korondi fazekas mesterség első írásos emléke 1616-ból való!


Az Intermezzo kamarakórus a szovátai unitárius templomban. Kiss János felvétele

A Korondon átutazó vagy megálló érdeklődő vendég nem tudhatja, hogy Korondnak Lőrincz Márton birkózó személyében 1936-ban olimpiai bajnoka volt, aki az alsósófalvi Keresztes Lajossal együtt – ő 1928-ban vitt haza aranyat az ötkarikás játékokról – olimpiai büszkesége a Sóvidéknek. Előbbi nevét vette fel a korondi birkózó sportszakosztály. És azt sem tudják sokan, hogy a Székelyföldön Korondon palackoztak először borvizet 1729 táján.

De méltán büszke a település a Pro Muzica fúvószenekarra, a Pálpataki Néptáncegyüttesre, az Ifjúsági Egyesületre is. A Fenyőkúton szerveződő művelődési csoportok időszakosak, a helyi népi kultúra ott sem alszik.

Mostanában sokat hallani az atyhai történésekről, én kiemelném a Művészek Atyhai Társaságát, mely a Vinczeffy László festőművész által létrehozott Kakasüllő Galériával és az Élő Székelyföld Munkacsoporttal öregbíti ennek az immár aszfalton megközelíthető falunak hírét-nevét.

A Korond vize lecsorogva köszönti a két Sófalvát, Felső- és Alsósófalva nem hagyja magát a hírnévben, mert hát büszkék az itt tevékenykedő Székely Mózesre, aki az egyetlen székely származású erdélyi fejedelem volt az 1600-as évek elején.

Sokat emlegetik Felsőfalván a másik Mózest, a néhány évtizede élt Ész Mózsit (Kovács Mózes), akit talán tízezermesternek is nevezhetnénk. A falu Kodáros Egyesülete a Nóta-móka zenekarral, valamint a Mentol group szociális tevékenységű csoportjával színezi e székely falu ünnep- és hétköznapjait, együtt a hagyományőrző csoporttal. Szász Tibor András református lelkész pedig komoly közművelődési szerepet tölt be a falu életében.

Alsófalván Sükösd Ferenc festőművész emlékének adózhatunk. Szülőfaluja több emlékkiállítással tisztelgett művészete előtt. Éli a falu a maga és Sóvidék kultúráját messzehangzóan, olyan napokkal, hetekkel, amikor a Fonó Hagyományőrző csoport, a Gyermekláncfű tagok, az Alsósófalvi Ifjúsági csoport, a Fúvós Zenekar, a református énekkar, Miklós Károly Népzenei oktatása, a farsangi játékok, az Alsósófalvi Ifjúsági csoport Timár Erika lelkész vezetésével hozzák lázba a falu fiataljait, – időseit.


Pünkösdkor királyok és királynék is lehetünk, már ahol él ez az európai gyökerű dramatikus szokás-
játék: Parajdon, Alsósófalván és Siklódon (Barabás László felvétele, 2013)

Parajd nagyközség, hosszú évekkel ezelőtt várossá nyilvánítás előtt állt – gazdag tárgyi (fizikai) és szellemi adományokban. Utóbbi Áprily Lajost helyezi az élre, az erdélyi és a teljes magyar irodalom kiemelkedő költője gyerekkorát itt töltötte, és felnőttkorában is sokat látták Parajdon. Parajd-szeretete külön költészet, külön emberi tisztaság és nagyság. Róla neveztetett el a kulturális egyesület, a Boronaház másolata a falu nagybecsű zarándokhelye. A kultúrház állandó Páll Lajos kiállítását mutatja a látogatóknak. Szép hírnévre jutott a Parajdi Sótörő Játszóház, a fúvószenekar; sok szép székelykapuja vonzza a tekintetet – még lent a sóbánya nagy, látogatható térségében is. A falu egyik híreminense Szekeres Lajos, akinek munkái, faragásai föld felett, föld alatt láthatóak. S akkor már itt vagyunk a tárgyi adománynál. A Mindenható úgy intézkedett néhány millió évvel ezelőtt, hogy Parajd sóbányát működtessen.

Parajdnál találkozik a két patak: a Korond vize és a Kis-Küküllő, s innen számíthatjuk a Kis-Küküllőt folyónak.

Lássuk a közművelődést, a Sóvidék egyetlen városának, Szovátának a civil életét. A humor ebben az, hogy 2016. október 26-a óta egy kevéssel több Szovátán a nem civil: tűzoltó katonaság lett városunkban, vagy ahogy Molnos Ferenc írta át a kedves verssort a Szovátai Hírmondóban akkor:

„Tűzoltó katona lesz Szovátán!

A világért el ne aludj, kis Balázs!”

 

Civil közművelődési tevékenységeket, köröket és szerveződéseket több évtizede találunk városunkban. Szovátán a hatvanas évektől, 1969-től Petelei István irodalmi kör működött. A mintegy tíz évig fennállott kört a fürdőtelepi könyvtárban Balogh László könyvtáros hozta létre, aki aztán Sepsiszentgyörgyön íróként élt haláláig. A kör támogatói, résztvevői pedagógusok, diákok, könyvtárosok és más foglalkozásbeliek voltak. De jóval korábban ilyen civil „megmozdulások” voltak a köz javára, a közösség részvételével – nevek és gesztusok a változó és mégis „makacs” világban:

1934 – kultúrház – Török Mihály plébános; futball-labda 1913-ban Bereczki Antal révén; utolsó hírdobos (László Károly) 1955-ig; színdarabszervezők a két világháború között: Fábián József asztalos, Bereczki Antal mészáros, Mester Petőfi asztalos; Rákóczi mozgó néven mozivetítés Agyagási Gáborral; később Szabó Mihály tanár színdarab rendezései (1954 és 1987 között); városi rádiósítási hálózat – úgynevezett difuzorokkal 1969-ig. Ezen adatok ízelítőül szolgáljanak a közelmúlt civil életéből Szovátán.

Napjaink együttesei, egyesületei, társulatai és alapítványai: S Ilyés Lajos Általános Iskola Educatio SIL Egyesülete, Marianum Egyesület, Szovátai Turisztikai Egyesület, Pro Sovata Alapítvány, Diákhitel Egyesület, Medve-tó Sportegyesület, Szovátai Hegyimentő Egyesület, Szovátai Hagyományőrző Baranta Sportegyesület, RMPSZ – TOK Alapítvány, Dévai Szent Ferenc Alapítvány, Szent József Gyerekotthon, Gyulafehérvári Caritas, Sószóró Zenekar, Kusztos Endre Képzőművészeti Egyesület, Bernády Közművelődési Egylet, Intermezzo Kamarakórus, Tavaszi Nemzetközi Kórusfesztiválok – az elmaradhatatlan adventi fellépésekkel, sűrű bel- és külföldi szereplésekkel Fülöp Judit karnagy vezetésével –, Mezőhavas Népi Zenekar (vezetője Mátyus Vilmos), Szovátai Népi Játszóház (vezetője Kiss Enikő), Szarkafészek Színtársulat (vezetője Kovács Katalin), Szovátai Huszár Egyesület.


A Játszóház tizedik évfordulóját ünneplő résztvevők

A Bernády Közművelődési Egylet ernyőszervezetként tevékenykedik az utóbb felsorolt öt egyesület számára. 1990 őszén alakult, 160 alapító taggal indult, 1991. január 4-én jegyezték be a Segesvári Bíróságon, ünnepélyes felavatása 1991. február 9-én volt. Tulajdonképpen a Városi Könyvtár Domokos Edit vezette Művelődési Kör vette fel a Bernády Közművelődési Egylet nevet. Elnök Mester Zoltán, tiszteletbeli elnök Tófalvi Zoltán, alelnökök Fülöp Judit és Bán Dolly, titkár Kiss János.

Dr. Bernády György Marosvásárhely polgármestere volt a 20. század elején – majd 1926 és 1929 között is –, két villája is volt Szovátán. A fürdő és a falu életében jelentős szerepet játszott. Az 1920-as évekre esik Bernády és családja szorosabb kapcsolata Szovátával. A fürdő népszerűsítését és Románia egyik legdivatosabb fürdőhelyévé válását nagyban biztosították a román királyi család szovátai nyaralásai. Bernádynak második polgármestersége idején (1926–1929) protokollkötelezettsége volt jelen lenni a királyi látogatásokon.

Bernády az 1930-as években bekapcsolódott a fürdőtelep életének irányításába is. Megalakította a Villatulajdonosok Egyesületét, melyre az első kísérlet még 1927-ben történt. Ekkor az István Szálló (későbbi 6-os villa) kistermében összegyűlt húsz villatulajdonos határozta el a megalakulást. A végső alapítólevelet már Bernády vezetésével írták alá 1930-ban a Klein-villa szalonjában. Az elnöki tisztet Bernády György töltötte be – 49 tag között. Mint az egyesület elnökét 1930-ban beválasztották Szováta-fürdő legfőbb vezető szervébe, a Fürdő-bizottságba, és tennivaló bőven akadt. A szovátai református egyház templomépítési terveiben és megvalósításaiban is jelentős volt a szerepe.


Asszonyok, mókamesterek a fonóvégző mulatságban Alsósófalván (Barabás László felvétele, 1999)

Neveket ígértem, élő és elhunyt vagy éppen már történelmi személyek, akik esetleg keveset éltek Szovátán, de megérdemlik, hogy nevük, emlékük fennmaradjon, mert többet tettek, mint a „másik” Szováta civil életében, közművelődésünk javára, könyvet, verset írva vagy műveivel szolgálva, a munkahelyen hírnevet szerezve: Gub Jenő, Siklódi Zsolt, dr. Csortán Márton, Józsa András, Kusztosné Szabó Piroska, Szabó Mihály, Dali Sándor, Bálint András, dr. Salló György, Péter János, Németh Antónia, Kósa István, Török Mihály plébános, Veress József, Sándor János (miniszter), dr. Bernády György, Jászai Mari, Endrődi Sándor, Illyés Lajos, Domokos Kázmér, Orbánné Fülöp Irma, Ady Endre, Marius Sturza dr., Petelei István, Szabolcska Mihály, Sípos Domokos, Bányai János, Nyárády Erazmus Gyula, Király László, Mihály Ferenc, Kusztos Endre, Bocskay Vince, Kuti Dénes, Kuti Botond, Sánta Csaba, Puskás Bálint, Birtók József, Tófalvi Zoltán, Zepeczaner Jenő, Márton Béla, Németh János, Molnos Ferenc, Derzsi Ferenc, Fekete Árpád, Kiss János, Szolláth Hunor, Csortán Ferenc, Bíró István, Márton Zoltán, Fazakas Attila, Tófalvi Edit, Domokos Edit, Fülöp Judit, Mátyus Vilmos, Kiss Enikő, Kovács Katalin, László János (sport), Király Csaba, dr. Orosz Pál József, Mátyás Endre, Hajdu Imre, Kovács Mózes, Kupás János, Vass Mózes, Varga Sándor, Baczoni Sándor, polgármesterek, lelkészek, orvosok, pedagógusok és mások a szovátai kultúra és közélet képzeletbeli egén.

Szováta büszke hat szobrára, az épülőben levő Kusztos Endre Emlékházra, több emléktáblájára, televízióstúdiójára, Sóvidék folyóiratunkra, havonta megjelenő újságunkra és a közművelődéshez közel álló személyekre, közösségekre.

A Bernády közművelődési Egylet vendégei voltak a huszonhét év alatt (a valós szám ennél valamivel gazdagabb): Láng Eszter, Deák-Sárosi László, Ambrus Lajos, Páll Lajos, Beder Tibor, Bölöni Domokos, dr. Tábori László, Ferenczes István, Kántor Lajos, Pomogáts Béla, Sebestyén (Spielmann) Mihály, Bereczky Károly, Tófalvi Zoltán, Adamovits Sándor, Banner Zoltán, Dévai Nagy Kamilla, dr. Barabás László, Bálint Zsigmond, Kilyén Ilka, dr.Makkai Gergely, Jeszenszky Géza, Szász István Tas, dr. Bartha István, Bartis Ildikó, Kozsik József, Kozma Szilárd, Buzás László, Lászlóffy Csaba, Lászlóffy Aladár, Gálfalvi György, Kucsera Jenő, Csávossy György, Tonk Sándor, Pál Antal Sándor, Markó Béla, Jancsó Adrienne, dr. Péntek János, dr. Szenkovits Ferenc, Marosi Barna, Ilyés Kinga, Farkas Ernő, Mészáros József, Oláh Tibor, a Krónika szerkesztősége, a Székelyföld szerkesztősége, Magyari Lajos, Borbély László, dr. Orosz Pál József, Plugor Sándor, Molnos Ferenc, Kónya Hamar Sándor, Derzsi Ferenc, Ráduly János, Kuti Dénes, Kusztos Endre, Bocskay Vince és Király László.


Mire jó még a siklódi nagy csűr és udvar nyári időben? A „kicsidek” táncára, felnőttek találkozására (Barabás László felvétele, 2000)

És végül lássuk a sóvárdi közművelődési egyesületeket is: Sóváradi Aranykalász Gazda Egyesület, Sóváradi Közművelődési Egyesület, Szuszékdöngetők Néptánccsoport, Bekecsi Lovas Napok.

 

Király László: Menyasszony-bokrok

Kusztos Endrének

(részletek)

 

És magához ölelt nyugtatón, biztatón

egy pillanatra a táj.

(…)

Nézd, hogy intenek utánunk a

ragyogó menyasszony-bokrok.

Mért ne remélnénk: e szent szédület

sosem múlik el.

(…)

Vésed szénnel gyémánt-papírra

mit te véshetsz rá csupán.

Hallgatod áhítattal: verseket döng

a domb,

mormol az erdő, nyög a villám-vert

fa.

 

Új hozzászólás

Hozzaszolas

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <img> <p> <br>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
Ellenőrzés