Manapság nem tartozik az elismert, „menő” időtöltések közé az éneklés. Főleg a kórusban való dalolás. Mindamellett, hogy időigényes szórakozás, előtanulmányok, kellő zenei felkészültség nélkül a sikerélmény gyakran elmarad.
A magunk zenei szórakoztatására ezerféle elektronikus lehetőségbe botlunk, csak válogatni kell köztük. Nem csoda, hogy közösségeinkben, erdélyi településeinken fokozatosan kimúlt az együttdalolás igénye. „Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út…”
Szerencsére történnek néha váratlan csodák. Néhány éve, mint éltető víz, májusi eső jelent meg Máréfalván Dávid Izabella zenetanár a közösségteremtés, az énekkultúra újrafelfedezésének igényével.
Máréfalva Székelyudvarhelytől tíz kilométerre fekvő nagyközség. Tánccsoportja, színjátszó köre működik, népi hagyományait a Kőlik Egyesület gondozza. Három és fél évtizeddel ezelőtt a Kodály-centenárium évében sikerült ezzel a közösséggel színpadra állítani Kodály mindhárom daljátékát. Csodás eredetiséggel, gyermekszereplőkkel vitték színre a Székely fonót, a helyi műkedvelőkkel a Háry János daljátékot, aztán az Udvarhelyi Népszínházzal közösen a Cinka Panna is megelevenedett. Gyermekkórusok, felnőtt karok, szólisták, tehetséges falusi komédiások mozdultak Szép Gyula zenetanár hozzáértő szervezésére. Álomvilág volt akkor Máréfalván, Kodály Zoltán álma vált valóra.
A székely kapuiról híres falu azóta is zenei vezető után szomjazik, folytatni énekes hagyományait.
Páratlan szerencse érte a közösséget, amikor 2005-ben Máréfalva szülötte, Dávid Lajos élete párjául választotta a tehetséges, fiatal és tenni akaró pedagógust, Bartalis Izabellát. A kézdiszentléleki lány Sepsiszentgyörgyön érettségizett a Zeneművészeti Líceum énekszakos hallgatójaként, majd a Békéscsabai Tanító- és Zenetanárképző Főiskolán diplomázott.
Kis tanulmányi kitérőt követően a kézdivásárhelyi képző zenetanári katedráját foglalta el, ahol 1998-tól 2005-ig tanított. Imádja a zenetanítást, leánykórust alapított. A Bod Péter Tanítóképzőnek talán soha olyan magas színvonalú diákkórusa nem létezett, mint azokban az években. Zenei módszertanból is jeles, vizsgái után zenei képzéseket, felkészítőket tartott és tart a mai napig. Gyakran hallhatjuk lenyűgöző szakmai előadásait ritmusról, zenei játékról. Ő az, aki rendszeresen megmozgatja, megénekelteti hallgatóságát.
2005-ben búcsúzott Háromszéktől, tanítónői állást kapott Máréfalván, a zenei katedrát is elvállalta.
Három gyermeknek adott életet, és életet adott a dalt szomjazó Máréfalvának is. Csakhamar egyházi kórust vezényelt a katolikus templomban, hívő katolikusként maga is bekapcsolódik a falu dalos életének szervezésébe. Az egyházi ünnepeken zeng a muzsika, nem múlik el pünkösd, húsvét, advent, karácsony vagy bérmálás, hogy furulya-együttese, kórusa, énekszólistái ezeket ne tennék felejthetetlen zenei ünnepekké is.
Harmincöt tagú falusi vegyeskara 2010-ben kapta nevét. Ők a Con spirito máréfalvi kórus, egyházi kórustalálkozók, falunapok, színdarabos falusi bálok mindig jelenlévő, lelkes szereplői.
Iskolai zeneóráit a népdalok bűvöletében tartja, a nebulók dalos füzeteket vezetnek, énekszövegeket írnak, gyűjteményük Erdély tájegységeinek daltérképét rajzolják.
A családi muzsikálásra is futja idejéből. Hegedűs kislányát rendszeresen bevonja munkájába, fiát zongorázni tanítja. Sokat énekel a kicsinek is.
„A világ minden pénzéért sem hagynám el szülőföldemet, a zene és az itthon a mindenem” – vallja lelkesen életfilozófiáját, mi pedig csodálkozva szorítunk neki. Bámuljuk hűségét, tudását, fiatalságát, felkészültségét. Azt, hogy mer vállalni, hogy rájött, itthon jobb, hogy kitartóan bízik a dal megtartó erejében.
Tanártársai pár napja így nyilatkoztak: „Izabella a mi kincsünk. Nagyon fontos nekünk.”
Dávid Izabella az énekes zene kincskeresője mindannyiunknak fontos, díjazásával a Dalosszövetség megérdemelt koronát helyez a fejére.
(Elhangzott 2017. november 18-án a Romániai Magyar Dalosszövetség ünnepi közgyűlésén, Kolozsváron)
