Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

XXI. Partiumi Honismereti Konferencia

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) szeptember 4. és 6. között szervezte meg Borson a XXI. honismereti konferenciáját. A konferencián 127-en vettek részt, Szatmárnémetitől Temesvárig, Budapesttől Kolozsvárig, színültig megtöltve a helyi művelődési házat.

Az ünnepélyes megnyitó a Szózat eléneklésével kezdődött. Ezt követően ökumenikus áhítatot tartott Pálos István apátkanonok és Forró László református püspökhelyettes. A résztvevőket köszöntötte Dukrét Géza, a PBMET elnöke. Felkérte a konferenciát, hogy egyperces csenddel emlékezzenek meg az idén elhunyt két társukról, Kordics Imréről és Mihálka Zoltánról. A házigazdák részéről Bátori Géza borsi polgármester köszöntötte a jelenlévőket. „Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy itt szervezték meg a konferenciát, amelynek különös hangsúlyt ad, hogy nyolcszáz éves Bors község első írásos említése” – mondta az elöljáró. Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke értékteremtő közösségnek nevezte a társaságot, amely összegyűjti és ki is adja történelmünk szilánkjait. Széman Péter, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy óriási teljesítmény a közel húsz év alatt kiadott száz kötet. Gaál György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke szerint Kárpát-medencei szinten is egyedülálló az, amit az egyesület megvalósított, munkája pótolhatatlan. A konferenciát üdvözölte még Wanek Ferenc, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökségi tagja, Vajda András, a Kriza János Néprajzi Társaság alelnöke, Ráday Mihály, a Város- és Faluvédők Szövetségének elnöke, Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke és Révász Gizella, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány elnöke.




A borsi ülésszak résztvevői

A köszöntések után átadták az idei Fényes Elek-díjakat. Az elismerést Deák József borossebesi nyugalmazott tanár, helytörténész, valamint Bátori Géza, Bors község polgármestere kapta. Lőrincz Lajos alpolgármester Szent István-emlékplakettet kapott.

A konferencia témái a következők voltak: Nyolcszáz éves Bors első írásos említése; Száz éve tört ki a Nagy Háború; Nagy személyiségeink emlékezete; Pusztuló műemlékeink.

Az előadások sora hagyományosan a konferenciának helyt adó Bors megismerésével kezdődött: Lőrincz Lajos Bors természet-földrajzi viszonyait, Kupán Árpád nagyváradi történész a nyolcszáz éves Bors történelmét ismertette. Ezután Dukrét Géza bemutatta Kupán Árpád Új borsi krónika című kötetét.

Délután emlékművet avattak a sportcsarnok előterében. Az egyszerű, de elegáns emlékműn csak ennyi szerepel: 1215–2015. A résztvevők a református templom kertjében virágokat helyeztek el a világháború hőseinek emlékművén. Ezután folytatódott a konferencia: Bátori Géza polgármester beszámolt Bors gazdasági életében elért eredményeiről. Dénes Károly helyi lelkipásztor az egyházi életről, Pápa Gyula helyi tanár az iskoláról tartott előadást.

Ezt követően Dukrét Géza ismertette a könyvkiadás eredményeit, majd bemutatta a századik kötetet. Hangsúlyozta, hogy nincs még egy civil szervezet, amely ilyen eredményt ért volna el. Megemlítette, hogy a kötet egyelőre nincs kinyomtatva, mert nem volt rá pénz, csak néhány bemutatópéldány készült el a konferenciára. Így sem Váradon, sem máshol nem tudják bemutatni, csak akkor, ha sikerül támogatást kapni.

Az előadásokat követő közgyűlésen a területi elnökök rövid beszámolót tartottak. Majd a következő problémákat tárgyalták meg: könyvkiadásunk jövője, felmérő programok, jövő évi kutatási témák, táblaavatások, könyvtárunk helyzete, nyilvántartás. A végén kiosztották a tagsági könyvecskéket az új tagoknak.

Este kulturális műsor, a református énekkar és a helyi néptánccsoport előadása zárta a napot.

Szombat délelőtt újabb előadások hangzottak el. Fazekas Lóránd (Szatmárnémeti) a Túr vízrendezésének történetéről beszélt, ahová 1916-ban orosz hadifoglyokat vezényeltek a munkálatokhoz. Sárközi Zoltán (Nagyvárad) a doberdói fennsíkra szervezett idei nemzetközi zarándoklatot ismertette Expresszel a hadak útján címmel.

Dr. Jancsó Árpád (Temesvár) az Oravica–Anina vasúti hegyi úton látható csodálatos völgyhidakat, valamint azok építéstörténetét mutatta be fényképek segítségével. Ujj János (Arad) Arad megye szakrális köztéri emlékműveiről értekezett, és képekkel illusztrálta a Szentháromság-szobrokat. Ezután dr. Csorba Csaba (Sátoraljaújhely) bemutatta az általa összeállított Örökségturisztikai atlaszt. Ez komoly segédeszköz nemcsak a műemlékvédőknek, hanem az épített örökségünket megismerni akaró turistáknak is. Kósa Pál (Budapest) Várak, kastélyok, templomok című folyóirat évkönyveit ismertette. Szünet után dr. Wilhelm Sándor (Székelyhíd) a Margitta melletti hajdani Sándor-malom és a hozzá tartozó zsilip történetéről beszélt. Debreczeni-Droppán Béla (Budapest) Rómer Flóris nagyváradi kanonok emlékezete címen a nagy történészről tartott előadást. Dr. Vajda Sándor (Borosjenő) dr. Réthy László tudós-akadémikusról, alias Lőwy Árpád pajzán költőről tartott nagyon érdekes előadást, amelynek során egy sokoldalú tudóst és irodalmárt ismerhettünk meg. Pásztai Ottó (Nagyvárad) a Cziffra család Nagyvárad és Bihar megye társadalmi és közéleti kultúrájának fejlesztésében kifejtett érdemi munkáját ismertette.

Délután Kiss Kálmán Fazekas Lóránd Püspökök és címereik a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében című kötetét mutatta be. A Partiumi füzetek 83. Kötetét, azaz Kiss Kálmán Csűry Bálint és a szamosháti tájnyelv című munkáját Fazekas Lóránd ismertette. Ezután meghallgattuk Deák József (Borossebes) érdekes előadását a kisrónai családról és a déznai várról. Szendrő Dénes (Isaszeg) 125 éve született dr. Sáska László, Afrika gyógyítója címen értekezett. Megtudtuk, hogy Nagyegyeden született, az első világháborúban Boszniában és Szlovéniában harcolt, majd az orvosi diploma megszerzése után Isaszegen volt orvos. 1933 és 1978 között Afrikában dolgozott, ahol a malária gyógyításában ért el nagy eredményeket. Bélfenyéri Tamás (Fugyivásárhely) Vitéz János váradi püspök életét, valamint a haza, az egyház és a tudomány szolgálatában kifejtett munkásságát mutatta be. Vajda András (Sáromberke) a most alakuló Erdélyi Értéktár intézményét, annak feladatait és célkitűzéseit ismertette. A nap zárásaként az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti köre színpompás előadást tartott.

Vasárnap Kalotaszeg műemléktemplomaival és népművészetével ismerkedtek a résztvevők. Magyarvistán meglátogatták az Árpád-kori református templomot. Mákófalván megtekintették a díszes református templomot, megismerkedtek a híres kalotaszegi bútorfestéssel. Meglátogatták Nádasdaróc Árpád-kori templomát. Kalotaszentkirályon megcsodálták a híres népviseletet, majd megtekintették a református templomot. Végül megismerték Magyargyerőmonostor híres Árpád-kori templomát, Kalotaszeg legrégibb szakrális műemlékét.

A konferenciát támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Bors község Polgármesteri Hivatala, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Sándor József, EMKE

Sándor József ott volt az EMKE létrehozásakor, 1885-ben. Ő dolgozta ki a létesítendő egyesület alapszabály-tervezetét, titkáraként, majd főtitkáraként, később örökös alelnökeként úgyszólván mozgató rúgója volt mindannak, ami az egyesületben és akörül történt. Az első évtizedek az ő céltudatos fáradozása nyomán az építkezés évtizedei voltak: a művelődés körét szélesre nyitva az erdélyi, s kiemelten a szórványmagyarság megmaradását szolgálva. Az EMKE iskolákat, óvodákat, könyvárakat létesített, anyagilag is támogatva azokat, akik a műveltséget elvitték a nép közé, akik áldozatos munkásai voltak a tudásnak, s általa a felemelkedésnek. 

Az 1956-os magyar mártírok emléksírja Párizsban

1958. február 5-én a Fő utcai katonai bíróság épületében megkezdődött a Nagy Imre-per. 1958. június 15-én a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Nagy Imrét halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte, továbbá halálra ítélte Gimes Miklóst és Maléter Pált. Másnap, június 16-án, hajnalban a budapesti Gyűjtőfogház udvarán mindhármukat kivégezték, majd holttestüket ugyanott eltemették. 

barót

Ahogy telik az idő, mind gyakrabban kapom magam az emlékek olyatén keveredésén, hogy bizonyos történésekről találgatom, azokat vajon iskolásként vagy kezdő tanárként éltem át. Ez a bizonytalanság abból adódik, hogy a baróti iskola számomra több rétegű élményanyag. Egyik rétege az iskoláskorom, amely 1956 nyarával zárult, akkor érettségiztem, a másik a tanári pályám ideje. Ez maga is rétegzett, mert amikor 1960-ban kihelyeztek Barótra, kollégája lettem jó néhány volt tanáromnak is. Néha nehéz eldönteni, hogy bizonyos események a volt tanáromhoz vagy a későbbi kollégához kapcsolódnak.

Akinek van jó táboros élménye – és itt most nem az ereszd el a hajamat típusú, korlátok nélküli táborokra gondolok –, az tudja, hogy ezeknek az eseményeknek a varázsát, a lényegét az együttlét, a találkozás, az ismerkedés, a közös programok, kirándulások, csapatjátékok, az éjszakába nyúló beszélgetések adják. Ez, ha lehet, még hatványozottabban érvényes a Magyarországon az Anyanyelvápolók Szövetsége, itt Erdélyben pedig a Georgius Aranka Társaság által szervezett ifjúsági táborokra, amit egyszerűen csak a mosolyok, a szeretet, a bizalom táborának szoktunk emlegetni, és ahonnan nem egy középiskolás vagy egyetemista ment úgy haza, hogy bevallása szerint több szeretetet és megértést kapott az egy hét alatt, mint otthon az osztálytársaitól egy egész év alatt. 

A Közösségért Alapítványt (Fundaţia Pentru Comunitate) 2008-ban, Kolozsváron alapították azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a tehetség, a szorgalom, a tudás, a szolidaritás, a közösségben rejlő értékek kibontakozásához, egy élhetőbb és humánusabb környezet kialakításához. Az Alapítvány elnöke Gazda Árpád újságíró, a Magyar Távirati Iroda (MTI) erdélyi tudósítója, alelnöke Molnár-Bánffy Kata, kommunikációs szakember, aki több mint húsz év tapasztalattal rendelkezik a média, közigazgatási, politikai és üzleti kommunikációban. A kuratórium tagja Brîndușa Armanca újságíró, egyetemi tanár, valamint Ferencz Szabolcs, a Földgázszállító Zártkörűen Működő Részvénytársaság (FGSZ Zrt.) elnök-vezérigazgatója.

Balázs Bécsi Attila

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a 2016/2017-es tanévben indította Hétköznapi hőseink – írjunk történelmet! elnevezésű kezdeményezését. Ennek lényege, hogy iskolások saját szülőfalujukból mutassanak be olyan embereket, akik bár nem kerültek reflektorfénybe, szélesebb körben nem kerültek az érdeklődés középpontjába, de munkájuk révén sokat tettek a helyi közösségekért, és rendkívüli képességeikről, kiemelkedő tulajdonságaikról, átlagon felüli jellemvonásukról tettek tanúbizonyságot. A projekt erdélyi lebonyolítója az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, ezen belül a Közép-Erdélyi Magyar Művelődési Intézet, résztvevői romániai magyar iskolás csapatok. Új, Hétköznapi hőseink című sorozatában a Művelődés szerkesztősége a kezdeményezés során eddig született, helytörténeti adalékokat is tartalmazó dolgozatok szerkesztett, esetenként tömörített változatát teszi közzé.

" (...) a kulturális termék előállítása is pontosan olyan, mint a kertészetének: mindkettőnek megvan az eredete, ami a kultúrában az ötlet, a kertészetben pedig a mag. A kultúrában az ötlet és az ihlet önmagában semmit nem ér, ha nem kerül megfelelő kezekbe és környezetbe, ha nem ölt testet színben, szóban, hangban, festményben, versben, zenében. A kertészetben, ös - szességében a mezőgazdaságban is így van: ott van a mag, ami ha nem kerül megfelelő kezekbe és környezetbe, más szóval, ha nem kerül számára jó földbe, ha nem kap vizet, napfényt, táplálékot, akkor elsenyved, elpusztul. A két szakterület tartalmát tekintve valóban más, de logikailag teljesen egyforma. A mezőgazdaságban van egy állandó: a föld, ez az alap. A kultúrában, a közművelődésben is van egy állandó: az ember, a célközönség. De a mechanizmusok hasonlóak. "

Jósika Miklós szülőháza Tordán

Tordával kapcsolatosan többször elhangzott, hogy sok jelentős értelmiségit adott a világnak, de ezeket nem tudta megtartani. Így hát úgy döntöttem, hogy megvizsgálom ennek a megállapításnak a történelmi háttereit, és bemutatok néhány értelmiségit, aki a tudományok, irodalom és a művészetek terén alkotott, olyan embereket, akiknek életműve már lezárult.

Albert Mátyás

... ha jól belegondolok, már gyerekkoromban érződött a kultúrához, a művelődéshez ragaszkodás. A magyar identitás megőrzése és az itthon, a szülőföldön maradás ösztönzése is már serdülőkoromban jelentkezett, ami azután csak egyre jobban erősödött. Talán így kell születni, ez belülről jön, ezek mind erős és öntudatos belső érzések, amelyek később csiszolódnak, és a mindennapok rávilágítanak, rávezetnek arra, hogy tenned kell valami jót, valami maradandót.

Vannak csaták, amelyeket elveszítünk. Rájöttem. Ma bejöttem az irodába, és látom, hogy egyik kolléganőm fia ott ül az egyik széken. Hatalmas mosollyal ráköszönök a kis Danra, és ahogy a spanyol mondja, „no me paró bola”, rám sem hederített. Ha a felnőtt és az okostelefon küzd a gyermek figyelméért, abból mi ritkán kerülünk ki győztesen. Komolyra fordítva a szót, szeretnék kicsit foglalkozni azzal, hogy Latin-Amerikában hogyan fest az anya, apa és a gyermek kapcsolata, valamint azzal, hogy mi mindent képesek egymásért megtenni.

Honduras nem az az ország, amelyet ha valakinek megemlítesz, akkor rögtön tudja, hogy miről beszélsz. Ami földrajzi elhelyezkedését illeti, legyünk őszinték, legtöbbünknek kell egy kis segítség, hogy megtalálja a térképen. És ha már itt tartunk, akkor elárulom, hogy vannak olyanok, akik nemhogy az ország, de még a térség létezéséről sem tudnak. És ha földrajzi elhelyezkedését homály fedi, akkor nyugodtan kijelenthetem, hogy kultúrájának sajátosságai még kevesebbé ismeretesek.

A Partiumi Honismereti Konferenciák társaságunk legmagasabb fóruma. Ekkor mutatjuk be tagtársaink kutatási eredményeit, amelyeket igyekszünk közzé tenni mindenki számára. Ugyanekkor adjuk át a Fényes Elek-díjakat és más kitüntetéseket. Ekkor tartjuk a közgyűlésünket is, amelyen fontos határozatokat hozunk. Gyakorlatilag ekkor találkozunk egymással, Szatmárnémetitől Temesvárig, Budapesttől Kolozsvárig. Nem véletlenül mondtam Budapestet, mert nyolc tagunk van Magyarországról. Eddig 24 konferenciát szerveztünk: igyekeztünk mindig más helységben megszervezni, elsősorban ott, ahol sikerült segítséget kapni, a helyi önkormányzatoktól, az egyházaktól. És természetesen a helyi tagtársaink hathatós segítségével. Ugyanakkor igyekeztünk bevonni az illető terület szakembereit is. Ekkor találkoznak a jó barátok, elbeszélgetünk, mint egy nagy családban. Remélem, így érez mindenki.

A Benedek Elek Emlékév legkiemelkedőbb rendezvénye szeptember 30-én Baróton és Kisbaconban volt: Erdővidék központ­jában Elek apó szobrát avatták fel, szü­lőfalujában pedig az emlékház ötven éves fennállását ünnepelték. 2019 hár­mas évforduló okán vált Benedek Elek Emlékévvé: 160 éve született, 90 éve halt meg a nagy mesemondó, lapszerkesztő és kiváló publicista, az általa épített Ma­ri-lak pedig, hol élete utolsó éveit élte, félszáz esztendeje vált múzeummá és zarándokhellyé.

Újra meg újra olvasom a levelét Kedves öcsém, s nem akarok hinni a szemem­nek: minden szavából meleg szeretet árad felém. Ezt a szeretetet könyveim­nek köszönhetem, melyeknek ön gyer­mekkorától mind e mai napokig hű olvasója. Az én szívemről szakadt szü­lötteimnek, melyek megtalálták az utat az ön szívéhez.

Imreh István születésének 100. évfor­dulójára több intézmény és több rokon tudományterület képviselői együtt em­lékeztek szeptember 12–13-án az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Kolozsvári Aka­démiai Bizottság Történelemtudomá­nyi Szakbizottsága, a BBTE Történelem és Filozófia Karának Magyar Történeti Intézete és az MTA BTK Történettudo­mányi Intézete közös szervezésében Kolozsváron megrendezett konferenci­án. Ez is mutatja, hogy mind az erdélyi magyar, mind a magyarországi tudo­mányosság képviselői magukénak érzik a hagyatékát.