Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

forradalom.ma 2.0 - másképp

A Tomcsa Sándor Színház segítségével immár második alkalommal rendezték meg a forradalom.ma elnevezésű, rendhagyó március 15-i megemlékezést Székelyudvarhelyen. 2016. március idusán az 1848-as forradalom kirobbanásának délelőtti eseményeit, idén forradalom.ma 2.0 néven a délutáni eseményeket elevenítették fel a szervezők. Ahogy két évvel ezelőtt együtt indulhattunk reggel Petőfivel és társaival a Pilvax Kávézóból az egyetemekhez, majd a Nemzeti Színházhoz, idén is egy tomboló tömeg szerves magjaként élhettük át ezen a rendezvényen a történelmi nap eseményeit.

A szabadságharc főbb szereplőit a Tomcsa Sándor Színház színészei alakították: Petőfi Sándort, Jókai Mórt, Kossuth Lajost, Batthyány Lajost, Táncsics Mihályt, Irinyi Jánost, Teleki Blankát, Szendrey Júliát és még sok más ismert forradalmárt, akik közösen vezették át a közönséget a 170 évvel ezelőtti eseményeken. De mivel a ma megemlékezők sokaságát, és a valamikori lendületet, indulatokat ennyi idő távlatából nem könnyű újra felizzítani, ezért megkértek minket, az Üvegfigurák színjátszó csoportot és a Vox Gimiesis diákkorús tagjait, hogy segítsünk előidézni a forradalmi hangulatot – sikerrel.


Antal D. Csaba Petőfi Sándor szerepében

Most is, mint ahogy ’48-ban, a márciusi ifjak gyülekezni kezdtek a Pilvaxban, ami esetünkben a Mokka kávéház volt. „Sok jó ember kis helyen is elfér” – és ez esetünkben is érvényes volt, mivel sokan meg akarták nézni ezt a „mű-forradalmat”. Sok ember és nyüzsgés – ez jellemezte a várakozást, amit Jókai Mór (Pál Attila) szakított meg buzdító beszédével, majd felolvasta a Tizenkét pontot. Minden pontot lelkes egyetértés követtett a közönség részéről. Ezt követően Petőfi (Antal D. Csaba) állt fel egy asztalra és elszavalta a Nemzeti dalt. A forradalom heve annyira lázba hozta, hogy megakadt a szavalásban, amit mindenki megértéssel fogadott, hiszen ő is csak ember, a forradalom lendületében talán megbocsátható, hogy a nagy költő is belefeledkezik saját versébe. A szavalat végére már mindenki egységesen és szívből skandálta: „A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!”. Ezután lassan, de biztosan elindult a forradalmi sereg a városházára, hogy kiszabadítsák Táncsics Mihályt (Tóth Árpádot) a börtönből. Útközben folyamatosan kiabáltuk a bátorító mondatokat, mint például „Éljenek a márciusi ifjak!”, „Gyertek velünk!” vagy „Egyenlőség, szabadság, testvériség!”. Egyszerre volt jóleső és hátborzongató hallgatni, hogy elkezdtem kiabálni valamit, a tömeg pedig folytatta. Fergeteges élmény volt. Ahogy a sokaság a városházához ért, Táncsics már az ablakban várta az ifjakat és tudta, hogy őt sikeresen ki fogják szabadítani. Ezután a forradalmárok betörtek a rendkívüli tanácsülésre, és ismertették a városvezetéssel Székelyudvarhely mai tizenkét pontját, aminek betartását egyöntetűen meg is szavaztak a városvezetők. A modern Tizenkét pontban a közösségi jogok védelme, a történelmi városközpont épületeinek felújítása, a környezetbarát közszállítás, a bicikliutak és sportlétesítmények fejlesztése, a kulturális közösségi terek létrehozása és sok más, a jelen és a jövő nemzedékét érintő kérés sorakozott. A Tizenkét pont ismertetése mellett még az is szóba jött, hogy a városi könyvtárat Nyírő József Városi Könyvtárra nevezzék át, egy parkos városrészt pedig Csanády György után kereszteljenek el.


Forradalom ma Székelyudvarhelyen a Tomcsa Sándor színház színművészeivel

Az ülésteremben szó szerint izzott a levegő, amitől sokan ki is mentek friss márciusi levegőt szívni. A tanácsülés után a városháza előtt Irinyi (Dunkel Róbert) szétosztotta mind a két – az eredeti és az újrafogalmazott – Tizenkét pontot a sajtószabadság nevében. Egy hosszabbacska séta következett a Tomcsa Sándor Színházhoz, azaz a Nemzeti Színházhoz, hogy meg tudjuk nézni Katona József Bánk bánjának „bemutatóját”, ahogy 1848-ban is tették a forradalmárok. Későn érkeztünk meg, de ennek ellenére még épp elértük az a részt, mikor Bánk (Barabás Árpád) meggyilkolja Gertrudiszt (P. Fincziski Andrea). A Bánk bán-jelenet után Kossuth (Szűcs-Olcsváry Gellért) megszakította az előadást és elmondta ösztönző beszédét a forradalmi tömegnek. A történelem megidézése itt véget is ért, a székelyudvarhelyi ünneplés azonban tovább folytatódott, hiszen ezután szebbnél szebb forradalmi versek hangzottak el a színpadon. Laborfalvi Róza (P. Fincziski Andrea) a honleányokhoz szólt és lelkesítette őket. Minden mondat éljenzést váltott ki belőlünk, igaz, ezt a mellettem álló néni nem igazán értékelte. Az ünneplés további, „mai modern” folytatásában megtekinthettünk két táncos jelenetet az Udvarhely Néptáncműhely előadásában, zárásként pedig két dal hangzott el. Elsőként Sinka Ignác és Filtner Tünde énekelte el Erkel Ferenc Hazám, hazám című híres áriáját a Bánk bán operából. Ezt követően a színészek és a Vox Gimiesis diákkórus közösen énekelték el a Nemzeti dalt, legvégül pedig a sokadalommal együtt, felállva a magyar himnuszt.


A kiszabadított Táncsics (Tóth Árpád) a tömeghez szól (Balázs Attila felvételei)

Mai fiatalként úgy gondolom, ez a legjobb, leginkább megérintő módja annak, hogy őseink emlékét ápoljuk, s hogy a történelmet megértsük. Töri órákon csak a száraz évszámokat és neveket ismertetik a tanárok, és az ünnepségeken is csak különböző politikusok levelei-beszédei hangzanak el. Egy ilyen program segítségével nem csak emlékezhetünk, hanem ráadásul szórakozhatunk is, hiszen cselekvő résztvevői lehetünk egy olyan esemény megidézésének, amelyről csak közvetett módon szerezhettünk eddig tudomást. Másodjára veszek részt ezen a programon, és szerintem az idei talán még jobb volt, mint a két évvel ezelőtti. Egyrészt, mert délután volt, így sok társammal együtt nem maradtam le a rendezvény elejéről, mint tavalyelőtt, másrészt nem tudom, mi okból, százszorta nagyobb volt a forradalmi hangulat. Talán a két évvel korábbi forradalom.má-nak köszönhetően Székelyudvarhely lakossága már tudja, ismeri, megszokta a megemlékezés e módját, talán bátrabban, határozottabban „mer” felvonulni, skandálni, része lenni egy ilyen performansznak. Ha jövőre is megszervezik, akkor egy biztos: én semmiért sem fogom kihagyni.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Tíz református püspök kért áldást tíz dél-erdélyi gyülekezetre – Csombord, Magyarlapád, Székelykocsárd, Gyulafehérvár, Alvinc, Marosszentimre, Szászváros, Kéménd, Algyógy, Magyarigen és Boroskrakkó – a pénteki hálaadó istentiszteleteken, május 20-án. Az elmúlt évtizedben több mint háromezer templomot újítottak fel a Kárpát-medencében, ebből négyszázat az erdélyi egyházkerületben. A dél-erdélyi templomok az egykor virágzó magyar kultúrát hirdetik ma is, és bár több település gyülekezete is szinte teljesen elfogyott vagy fogyóban van, a közös hálaadás éreztette az ünneplőkkel: nem vagyunk egyedül.

A református egység napját ezúttal inkább egységnapoknak lehetne nevezni, hiszen – amint Tussay Szilárd főszervező fogalmazott – május 21-ét két napon keresztül konferenciák, kiállítások, templomavatások és más programok előzték meg. Május 19–20-án a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban Az iskolák felettébb szükséges voltáról címmel tartottak egyháztörténeti konferenciát, amelynek alapját az adta, hogy az erdélyi fejedelem éppen 400 éve, 1622 májusában alapította Gyulafehérváron a Collegium Academicumot. Különben ennek jegyében telt a háromnapos ünnepség is, s ennek tiszteletére nyilvánította az idei esztendőt az erdélyi református egyház az oktatás évének.

A 19. században a történetírást Európa-szerte fontos közügynek tartották. Ez így volt Erdélyben is, ahol Nagyajtai Kovács Istvánt a modern magyar történetírás úttörői között tartották számon. Köztük volt gr. Mikó Imre is, akinek nagy szerepe volt az 1848–49 utáni abszolutista rendszerben az erdélyi magyarság védelmében. Utóbbi a közös cél érdekében kereste a Kovács Istvánnal való együttműködés lehetőségét.

A mai napon Erdővidék egy jelentős turisztikai desztinációval gyarapodik. Olyan kulturális látnivalóval, a szabadidő tartalmas eltöltésére alkalmas helyszínnel, amely erősíti a nagyajtai identitást és messzire repíti a település hírnevét. A bástyákban felépült kiállítás a szemléletében és módszereiben is megújuló erdélyi magyar muzeológia egy újabb kísérleteként készült el.

A nagyajtai unitárius műemléktemplom és gyülekezet életében mérföldkő ez a nap: 2022. május hetedike. Ettől a mérföldkőtől visszafelé és előre egyaránt tekinthetünk. A holnapi nap, a vártemplom használatba vétele is ugyanannyira fontos, mint az eddigi kutatás, tervezés, kivitelezés és a képzőművészeti értékek feltárása, valamint restaurálása. 

A május 14-én délelőtt a kollégium dísztermében megtartott konferencia a Romániai Magyar Dalosszövetség kétnapos ünnepségsorozatának a második programpontja volt, az előző nap délutánján a szövetség nagyjaira emlékeztek a Házsongárdi temetőben, majd kolozsvári zenei séta következett Guttman Szabolcs építésszel. Szombat délután, a konferenciát követően ünnepi kórushangversenyt tartottak a Kétágú (alsóvárosi) templomban.

Az erdélyi magyar közösség érdekeinek kép­viseletéért és intézményeinek fenntartásáért folytatott több évtizedes mun­kájának elismeréseképpen Kerekes Sándor a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Dáné Tibor Kálmán közösség- és művelődésszervező, közíró, a Művelődés című közművelődési havilap nyugalmazott főszerkesztője, az EMKE korábbi országos elnöke, az RMDSZ egykori Művelődési Főosztályának vezetője, több országos és helyi, közművelődéssel és felnőttképzéssel foglalkozó civil szervezet alapítója, az erdélyi magyar kulturális és társadalmi életben végzett több évtizedes sokrétű munkája elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Laczkó Vass Róbert kiváló szakmai tevékenysége, a prózai színészet és az operajátszás, valamint a pódiumművészet terén elért kimagasló eredményei mellett a munkásságát átható közművelődés iránti fogékonyság, a közösségépítés fontosságának tudata elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Killyéni András Péter az erdélyi magyar sporttörténet terén végzett kutatása és eredményei publikálása során szerzett elévülhetetlen érdemei és oktatói, szerkesztői tevékenysége, a magyarság megmaradásáért végzett önzetlen és odaadó munkája elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Az összefogás eredményeként megújult közösségi házuk, az Apafi-ház, amelyet Apafi Mihály fejedelem adományozott 1672-ben a magyar tanulóműhely céljaira. A református parókia, a református templom ismét eredeti pompájában uralja a főteret, folyamatban van a katolikus templom és plébánia felújítása, és a verespataki református parókia újjáépítése is. Ezek a munkálatok nem önmagukért való presztízsberuházások, hanem a közösségi élet és a turizmus felélénkítésének, illetve a gazdasági alapok megerősítésének állomásai.

Református létemre eddig másfél tucatszor vettem részt a csíksomlyói búcsún. A Csíksomlyói Szűzanya azt üzeni az erdélyi főpapok által a Csík, Székelyföld, Erdély, Csángóföld, a Részek, az anyaország, a határon túli területek, a nagyvilágban szétszóródott magyarság számára, hogy ezeréves kereszténységünk megtartása nemcsak vallási, hanem nemzeti feladat is. A pünkösdszombati búcsú a világ magyarságának a legfontosabb gyülekezőhelye, ahol a protestáns hívek is nagyon nagy számban vannak jelen. Mindannyiunknak szól a – több mint négyszázötven éves hagyomány alapján – Salvator-kápolna előtti keresztre vésett szöveg: „Isten! Tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben!”

A székelyudvarhelyi Balázs Árpád televíziós, rádiós szerkesztő új könyve* a környékbeli tűzoltók történetét foglalja össze. Ezzel a témával mindeddig senki nem foglalkozott, a kiadvány másfélszáz oldalán a szerző számos régi dokumentumot (fényképet, oklevelet, jegyzőkönyvet) is közöl. A nyomdából már kikerült munkáról a szerzővel beszélgettünk.

2010. március 12-én, Sárospatakon a Makovecz Imre tervezte A Művelődés Háza és Könyvtára belső folyosóján ünnepélyes keretek között népes közönség előtt hullt le a lepel arról az emléktábláról, amely hirdeti, hogy az épület nemcsak a helybéli közösség kulturális intézménye, hanem az EMKE Észak-Magyarországi Képviseleti Pontja is. 2020-ban a világjárvány miatt nem sikerült a tízéves jubileumon ünnepélyes rendezvény keretében emlékezni, ezért a sárospataki intézmény egy évfordulós kötet kiadását tervezi, amelyben az EMKE és Sárospatak több évtizeden átívelő kulturális kapcsolatairól jelennek meg írások.

Buchwald Amy

A munkahelyemre vezettem, és közben szokásomhoz híven a rádiót hallgattam. Azaz, az elmúlt pár évben már nem a rádiót, hanem podcastot. Podcastot? Igen, podcastot. A világhálón és a mobiltelefon elterjedése óta ez egy egyre népszerűbb műfaj. Tulajdonképpen egy hanganyag, amit az interneten érhetünk el, és akkor hallgathatunk meg, amikor akarunk.