Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

forradalom.ma 2.0 - másképp

A Tomcsa Sándor Színház segítségével immár második alkalommal rendezték meg a forradalom.ma elnevezésű, rendhagyó március 15-i megemlékezést Székelyudvarhelyen. 2016. március idusán az 1848-as forradalom kirobbanásának délelőtti eseményeit, idén forradalom.ma 2.0 néven a délutáni eseményeket elevenítették fel a szervezők. Ahogy két évvel ezelőtt együtt indulhattunk reggel Petőfivel és társaival a Pilvax Kávézóból az egyetemekhez, majd a Nemzeti Színházhoz, idén is egy tomboló tömeg szerves magjaként élhettük át ezen a rendezvényen a történelmi nap eseményeit.

A szabadságharc főbb szereplőit a Tomcsa Sándor Színház színészei alakították: Petőfi Sándort, Jókai Mórt, Kossuth Lajost, Batthyány Lajost, Táncsics Mihályt, Irinyi Jánost, Teleki Blankát, Szendrey Júliát és még sok más ismert forradalmárt, akik közösen vezették át a közönséget a 170 évvel ezelőtti eseményeken. De mivel a ma megemlékezők sokaságát, és a valamikori lendületet, indulatokat ennyi idő távlatából nem könnyű újra felizzítani, ezért megkértek minket, az Üvegfigurák színjátszó csoportot és a Vox Gimiesis diákkorús tagjait, hogy segítsünk előidézni a forradalmi hangulatot – sikerrel.


Antal D. Csaba Petőfi Sándor szerepében

Most is, mint ahogy ’48-ban, a márciusi ifjak gyülekezni kezdtek a Pilvaxban, ami esetünkben a Mokka kávéház volt. „Sok jó ember kis helyen is elfér” – és ez esetünkben is érvényes volt, mivel sokan meg akarták nézni ezt a „mű-forradalmat”. Sok ember és nyüzsgés – ez jellemezte a várakozást, amit Jókai Mór (Pál Attila) szakított meg buzdító beszédével, majd felolvasta a Tizenkét pontot. Minden pontot lelkes egyetértés követtett a közönség részéről. Ezt követően Petőfi (Antal D. Csaba) állt fel egy asztalra és elszavalta a Nemzeti dalt. A forradalom heve annyira lázba hozta, hogy megakadt a szavalásban, amit mindenki megértéssel fogadott, hiszen ő is csak ember, a forradalom lendületében talán megbocsátható, hogy a nagy költő is belefeledkezik saját versébe. A szavalat végére már mindenki egységesen és szívből skandálta: „A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!”. Ezután lassan, de biztosan elindult a forradalmi sereg a városházára, hogy kiszabadítsák Táncsics Mihályt (Tóth Árpádot) a börtönből. Útközben folyamatosan kiabáltuk a bátorító mondatokat, mint például „Éljenek a márciusi ifjak!”, „Gyertek velünk!” vagy „Egyenlőség, szabadság, testvériség!”. Egyszerre volt jóleső és hátborzongató hallgatni, hogy elkezdtem kiabálni valamit, a tömeg pedig folytatta. Fergeteges élmény volt. Ahogy a sokaság a városházához ért, Táncsics már az ablakban várta az ifjakat és tudta, hogy őt sikeresen ki fogják szabadítani. Ezután a forradalmárok betörtek a rendkívüli tanácsülésre, és ismertették a városvezetéssel Székelyudvarhely mai tizenkét pontját, aminek betartását egyöntetűen meg is szavaztak a városvezetők. A modern Tizenkét pontban a közösségi jogok védelme, a történelmi városközpont épületeinek felújítása, a környezetbarát közszállítás, a bicikliutak és sportlétesítmények fejlesztése, a kulturális közösségi terek létrehozása és sok más, a jelen és a jövő nemzedékét érintő kérés sorakozott. A Tizenkét pont ismertetése mellett még az is szóba jött, hogy a városi könyvtárat Nyírő József Városi Könyvtárra nevezzék át, egy parkos városrészt pedig Csanády György után kereszteljenek el.


Forradalom ma Székelyudvarhelyen a Tomcsa Sándor színház színművészeivel

Az ülésteremben szó szerint izzott a levegő, amitől sokan ki is mentek friss márciusi levegőt szívni. A tanácsülés után a városháza előtt Irinyi (Dunkel Róbert) szétosztotta mind a két – az eredeti és az újrafogalmazott – Tizenkét pontot a sajtószabadság nevében. Egy hosszabbacska séta következett a Tomcsa Sándor Színházhoz, azaz a Nemzeti Színházhoz, hogy meg tudjuk nézni Katona József Bánk bánjának „bemutatóját”, ahogy 1848-ban is tették a forradalmárok. Későn érkeztünk meg, de ennek ellenére még épp elértük az a részt, mikor Bánk (Barabás Árpád) meggyilkolja Gertrudiszt (P. Fincziski Andrea). A Bánk bán-jelenet után Kossuth (Szűcs-Olcsváry Gellért) megszakította az előadást és elmondta ösztönző beszédét a forradalmi tömegnek. A történelem megidézése itt véget is ért, a székelyudvarhelyi ünneplés azonban tovább folytatódott, hiszen ezután szebbnél szebb forradalmi versek hangzottak el a színpadon. Laborfalvi Róza (P. Fincziski Andrea) a honleányokhoz szólt és lelkesítette őket. Minden mondat éljenzést váltott ki belőlünk, igaz, ezt a mellettem álló néni nem igazán értékelte. Az ünneplés további, „mai modern” folytatásában megtekinthettünk két táncos jelenetet az Udvarhely Néptáncműhely előadásában, zárásként pedig két dal hangzott el. Elsőként Sinka Ignác és Filtner Tünde énekelte el Erkel Ferenc Hazám, hazám című híres áriáját a Bánk bán operából. Ezt követően a színészek és a Vox Gimiesis diákkórus közösen énekelték el a Nemzeti dalt, legvégül pedig a sokadalommal együtt, felállva a magyar himnuszt.


A kiszabadított Táncsics (Tóth Árpád) a tömeghez szól (Balázs Attila felvételei)

Mai fiatalként úgy gondolom, ez a legjobb, leginkább megérintő módja annak, hogy őseink emlékét ápoljuk, s hogy a történelmet megértsük. Töri órákon csak a száraz évszámokat és neveket ismertetik a tanárok, és az ünnepségeken is csak különböző politikusok levelei-beszédei hangzanak el. Egy ilyen program segítségével nem csak emlékezhetünk, hanem ráadásul szórakozhatunk is, hiszen cselekvő résztvevői lehetünk egy olyan esemény megidézésének, amelyről csak közvetett módon szerezhettünk eddig tudomást. Másodjára veszek részt ezen a programon, és szerintem az idei talán még jobb volt, mint a két évvel ezelőtti. Egyrészt, mert délután volt, így sok társammal együtt nem maradtam le a rendezvény elejéről, mint tavalyelőtt, másrészt nem tudom, mi okból, százszorta nagyobb volt a forradalmi hangulat. Talán a két évvel korábbi forradalom.má-nak köszönhetően Székelyudvarhely lakossága már tudja, ismeri, megszokta a megemlékezés e módját, talán bátrabban, határozottabban „mer” felvonulni, skandálni, része lenni egy ilyen performansznak. Ha jövőre is megszervezik, akkor egy biztos: én semmiért sem fogom kihagyni.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

angi istván

A cél, ami összehozott bennünket, a tisztelgés szándéka. Tisztelegni akarunk Angi István professzor úr (képünkön) 85. születésnapján, méltatni akarjuk eddigi tudományos életpályája gazdag eredményeit mi, akik diákjai voltunk, valamint a kolozsvári Református Tanárképző karon dolgozó kollégák, akik néhány évig abban a kiváltságos helyzetben voltunk, hogy tanártársai is lehettünk a professzor úrnak, mindannyiunk István bácsijának.

Lapunk 2017. márciusi számában Életviszonyok egy mezőségi faluban címmel a szerző tömör összefoglalót írt Mezőkeszü 1940-50-es éveiről. Kun Árpád nyugalmazott református lelkész azóta bővítette és újabb adalékokkal egészítette ki a mezőségi falu évtizedekkel ezelőtti életét leíró emlékiratát. Munkájából a mára lényegesen átalakult, sőt eltűntnek is mondható falukép és falusi életvitel rajzolódik ki, szerkesztőségünk ezért tartotta indokoltnak az írás folytatásos közlését, a már megjelent részek kihagyásával.

Mezőkeszü

Lapunk 2017. márciusi számában Életviszonyok egy mezőségi faluban címmel a szerző tömör összefoglalót írt Mezőkeszü 1940-50-es éveiről. Kun Árpád nyugalmazott református lelkész azóta bővítette és újabb adalékokkal egészítette ki a mezőségi falu évtizedekkel ezelőtti életét leíró emlékiratát. Munkájából a mára lényegesen átalakult, sőt eltűntnek is mondható falukép és falusi életvitel rajzolódik ki, szerkesztőségünk ezért tartotta indokoltnak az írás folytatásos közlését, a már megjelent részek kihagyásával. 

Mezőkeszü

Lapunk 2017. márciusi számában Életviszonyok egy mezőségi faluban címmel a szerző tömör összefoglalót írt Mezőkeszü 1940-50-es éveiről. Kun Árpád nyugalmazott református lelkész azóta bővítette és újabb adalékokkal egészítette ki a mezőségi falu évtizedekkel ezelőtti életét leíró emlékiratát. Munkájából a mára lényegesen átalakult, sőt eltűntnek is mondható falukép és falusi életvitel rajzolódik ki, szerkesztőségünk ezért tartotta indokoltnak az írás folytatásos közlését, a már megjelent részek kihagyásával. 

Negyedszázad komoly időszaknak számít egy civil szervezet életében, s ez mérleg készítésére kötelez. Dióhéjban szeretném ismertetni egyesületünk legfontosabb tevékenységeit, eredményeit. Már 1992-ben felmerült egy honismereti szövetség megalakításának szükségessége. Még abban az évben tervet állítottam össze helytörténeti és néprajzi kutatómunka megszervezésére, valamint emlékhelyek létesítése és ápolása érdekében.

Tenke

A Tenkei Művelődési és Honismereti Kör és a Bihar megyei község református gyülekezete kilencedik alkalommal rendezte meg május 25-én és 26-án Táj- és Honismereti Konferenciáját. A Fekete-Körös felső folyásának vidéke, ahol tíz-egynéhány Árpád-kori településen csak pár ezer magyar él ma már, igen gazdag hagyományokban, kultúrában, lelkiségben, természeti kincsekben. S erre nem hullhat rá a feledés pora – vélik a találkozósorozat kitartó szervezői.

Mezőkeszű, Református templom

Lapunk 2017. márciusi számában Életviszonyok egy mezőségi faluban címmel a szerző tömör összefoglalót írt Mezőkeszü 1940-50-es éveiről. Kun Árpád nyugalmazott református lelkész azóta bővítette és újabb adalékokkal egészítette ki a mezőségi falu évtizedekkel ezelőtti életét leíró emlékiratát. Munkájából a mára lényegesen átalakult, sőt eltűntnek is mondható falukép és falusi életvitel rajzolódik ki, szerkesztőségünk ezért tartotta indokoltnak az írás folytatásos közlését, a már megjelent részek kihagyásával.

A 19. és a 20. század irodalmi szövegeinek szerkesztője és értelmezője, a szövegek társadalomtörténeti összefüggéseinek kutatója, szótárszerkesztő, lelkiismeretes könyvkiadói szakember és intézményalapító, tankönyvszerző áll előttünk.

„A magyar irodalom legelőször óvodás koromban ragadott meg, amikor román elemi iskolába járván (merthogy a magyar református elemit épp első osztályos koromban zárták be) Édesanyám magyarul írni-olvasni Petőfi Sándor és Arany János versein tanított. Aztán folytatódott és mélyült a kötődésem a székelyudvarhelyi gimnazista évek alatt, ahol jó és lelkes magyar tanáraim voltak, s persze akkor már magamtól szenvedélyes olvasó voltam. A család el is könyvelte, hogy magyar irodalom szakra megyek.”

„Dániában senki sem tekint úgy a népfőiskolára, mint egy tanulási lehetőségre, inkább, mint egy év kikapcsolódásra a gimnáziumi évek után. Ezen intézmények a tábortűzről, hippikről és gitárról híresek, egy olyan közegben, ahol a résztvevő diákok között nagyon szoros barátság alakul ki. Ez egy olyan lehetőség a számukra, ahol könyvek és esszék helyett végre azon dolgozhatunk, hogy különböző kapcsolatokat építsünk, barátkozzunk, és ezáltal jobb emberré is váljunk egy kicsit.”

Színházszekér jó úton a „világvégétől” hat kilométerre

Küsmöd a világ vége, onnan is hat kilométerre fekszik Siklód – így tartja a mondás. S hogy mi történik egy átlagos novemberi hétvégén az alig 300 lakosú, szinte megközelíthetetlen, ám csodaszép Hargita megyei faluban? Egy egész hadseregnyi embert megmozgató amatőr színjátszó találkozó, az immár 19. alkalommal megszervezett Az ekhós szekér nyomában nevet viselő seregszemle.

türi magyar ház

E népszokás ezeréves, pogánykori „felmenői” a téli napfordulóhoz köthető néphagyományok között keresendők, mint például a regölés volt hajdanán, amely már nem él a faluban (egyebütt sem a környékünkön), de szövegtöredékeit a gyermekmondókák hellyel-közzel még megőrizték. 

erdélyi krónika

Immár több mint egy éve, hogy elindult Erdély első történelmi portálja, az Erdélyi Krónika. Visszatekintve az elmúlt 12 hónapra, elmondható, hogy a kezdeményezés nem volt eredménytelen.

I. István király 1038. augusztus 15-én halt meg, és Székesfehérvárott az általa építtetett Nagyboldogasszony-székesegyházban temették el. 1083. augusztus 20-án ugyanitt avatták szentté. Nem meglepő ezek után, ha nehézségek idején ma is, közel ezer évvel az ő halála után, buzgón hozzá fohászkodunk, és templomainkban ezt énekeljük: „Hol vagy István király, téged magyar kíván, gyászos öltözetben teelőtted sírván”.

Olvasótábor Szálkán

Még a térképen is alig… A faluban magában már inkább, hisz volt már itt ilyesmi. Mint ahogyan másutt is előfordult, több helyszín esetében, a visszatérés. Az elmúlt 45 év adott erre alkalmat. Még kimondani is emelkedettség: közel fél évszázad, legkevesebb két nemzedék lelkisége benne, s a példa, az elköteleződés, a játék és az emberélmény közelségei.