Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

forradalom.ma 2.0 - másképp

A Tomcsa Sándor Színház segítségével immár második alkalommal rendezték meg a forradalom.ma elnevezésű, rendhagyó március 15-i megemlékezést Székelyudvarhelyen. 2016. március idusán az 1848-as forradalom kirobbanásának délelőtti eseményeit, idén forradalom.ma 2.0 néven a délutáni eseményeket elevenítették fel a szervezők. Ahogy két évvel ezelőtt együtt indulhattunk reggel Petőfivel és társaival a Pilvax Kávézóból az egyetemekhez, majd a Nemzeti Színházhoz, idén is egy tomboló tömeg szerves magjaként élhettük át ezen a rendezvényen a történelmi nap eseményeit.

A szabadságharc főbb szereplőit a Tomcsa Sándor Színház színészei alakították: Petőfi Sándort, Jókai Mórt, Kossuth Lajost, Batthyány Lajost, Táncsics Mihályt, Irinyi Jánost, Teleki Blankát, Szendrey Júliát és még sok más ismert forradalmárt, akik közösen vezették át a közönséget a 170 évvel ezelőtti eseményeken. De mivel a ma megemlékezők sokaságát, és a valamikori lendületet, indulatokat ennyi idő távlatából nem könnyű újra felizzítani, ezért megkértek minket, az Üvegfigurák színjátszó csoportot és a Vox Gimiesis diákkorús tagjait, hogy segítsünk előidézni a forradalmi hangulatot – sikerrel.


Antal D. Csaba Petőfi Sándor szerepében

Most is, mint ahogy ’48-ban, a márciusi ifjak gyülekezni kezdtek a Pilvaxban, ami esetünkben a Mokka kávéház volt. „Sok jó ember kis helyen is elfér” – és ez esetünkben is érvényes volt, mivel sokan meg akarták nézni ezt a „mű-forradalmat”. Sok ember és nyüzsgés – ez jellemezte a várakozást, amit Jókai Mór (Pál Attila) szakított meg buzdító beszédével, majd felolvasta a Tizenkét pontot. Minden pontot lelkes egyetértés követtett a közönség részéről. Ezt követően Petőfi (Antal D. Csaba) állt fel egy asztalra és elszavalta a Nemzeti dalt. A forradalom heve annyira lázba hozta, hogy megakadt a szavalásban, amit mindenki megértéssel fogadott, hiszen ő is csak ember, a forradalom lendületében talán megbocsátható, hogy a nagy költő is belefeledkezik saját versébe. A szavalat végére már mindenki egységesen és szívből skandálta: „A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!”. Ezután lassan, de biztosan elindult a forradalmi sereg a városházára, hogy kiszabadítsák Táncsics Mihályt (Tóth Árpádot) a börtönből. Útközben folyamatosan kiabáltuk a bátorító mondatokat, mint például „Éljenek a márciusi ifjak!”, „Gyertek velünk!” vagy „Egyenlőség, szabadság, testvériség!”. Egyszerre volt jóleső és hátborzongató hallgatni, hogy elkezdtem kiabálni valamit, a tömeg pedig folytatta. Fergeteges élmény volt. Ahogy a sokaság a városházához ért, Táncsics már az ablakban várta az ifjakat és tudta, hogy őt sikeresen ki fogják szabadítani. Ezután a forradalmárok betörtek a rendkívüli tanácsülésre, és ismertették a városvezetéssel Székelyudvarhely mai tizenkét pontját, aminek betartását egyöntetűen meg is szavaztak a városvezetők. A modern Tizenkét pontban a közösségi jogok védelme, a történelmi városközpont épületeinek felújítása, a környezetbarát közszállítás, a bicikliutak és sportlétesítmények fejlesztése, a kulturális közösségi terek létrehozása és sok más, a jelen és a jövő nemzedékét érintő kérés sorakozott. A Tizenkét pont ismertetése mellett még az is szóba jött, hogy a városi könyvtárat Nyírő József Városi Könyvtárra nevezzék át, egy parkos városrészt pedig Csanády György után kereszteljenek el.


Forradalom ma Székelyudvarhelyen a Tomcsa Sándor színház színművészeivel

Az ülésteremben szó szerint izzott a levegő, amitől sokan ki is mentek friss márciusi levegőt szívni. A tanácsülés után a városháza előtt Irinyi (Dunkel Róbert) szétosztotta mind a két – az eredeti és az újrafogalmazott – Tizenkét pontot a sajtószabadság nevében. Egy hosszabbacska séta következett a Tomcsa Sándor Színházhoz, azaz a Nemzeti Színházhoz, hogy meg tudjuk nézni Katona József Bánk bánjának „bemutatóját”, ahogy 1848-ban is tették a forradalmárok. Későn érkeztünk meg, de ennek ellenére még épp elértük az a részt, mikor Bánk (Barabás Árpád) meggyilkolja Gertrudiszt (P. Fincziski Andrea). A Bánk bán-jelenet után Kossuth (Szűcs-Olcsváry Gellért) megszakította az előadást és elmondta ösztönző beszédét a forradalmi tömegnek. A történelem megidézése itt véget is ért, a székelyudvarhelyi ünneplés azonban tovább folytatódott, hiszen ezután szebbnél szebb forradalmi versek hangzottak el a színpadon. Laborfalvi Róza (P. Fincziski Andrea) a honleányokhoz szólt és lelkesítette őket. Minden mondat éljenzést váltott ki belőlünk, igaz, ezt a mellettem álló néni nem igazán értékelte. Az ünneplés további, „mai modern” folytatásában megtekinthettünk két táncos jelenetet az Udvarhely Néptáncműhely előadásában, zárásként pedig két dal hangzott el. Elsőként Sinka Ignác és Filtner Tünde énekelte el Erkel Ferenc Hazám, hazám című híres áriáját a Bánk bán operából. Ezt követően a színészek és a Vox Gimiesis diákkórus közösen énekelték el a Nemzeti dalt, legvégül pedig a sokadalommal együtt, felállva a magyar himnuszt.


A kiszabadított Táncsics (Tóth Árpád) a tömeghez szól (Balázs Attila felvételei)

Mai fiatalként úgy gondolom, ez a legjobb, leginkább megérintő módja annak, hogy őseink emlékét ápoljuk, s hogy a történelmet megértsük. Töri órákon csak a száraz évszámokat és neveket ismertetik a tanárok, és az ünnepségeken is csak különböző politikusok levelei-beszédei hangzanak el. Egy ilyen program segítségével nem csak emlékezhetünk, hanem ráadásul szórakozhatunk is, hiszen cselekvő résztvevői lehetünk egy olyan esemény megidézésének, amelyről csak közvetett módon szerezhettünk eddig tudomást. Másodjára veszek részt ezen a programon, és szerintem az idei talán még jobb volt, mint a két évvel ezelőtti. Egyrészt, mert délután volt, így sok társammal együtt nem maradtam le a rendezvény elejéről, mint tavalyelőtt, másrészt nem tudom, mi okból, százszorta nagyobb volt a forradalmi hangulat. Talán a két évvel korábbi forradalom.má-nak köszönhetően Székelyudvarhely lakossága már tudja, ismeri, megszokta a megemlékezés e módját, talán bátrabban, határozottabban „mer” felvonulni, skandálni, része lenni egy ilyen performansznak. Ha jövőre is megszervezik, akkor egy biztos: én semmiért sem fogom kihagyni.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

„Dániában senki sem tekint úgy a népfőiskolára, mint egy tanulási lehetőségre, inkább, mint egy év kikapcsolódásra a gimnáziumi évek után. Ezen intézmények a tábortűzről, hippikről és gitárról híresek, egy olyan közegben, ahol a résztvevő diákok között nagyon szoros barátság alakul ki. Ez egy olyan lehetőség a számukra, ahol könyvek és esszék helyett végre azon dolgozhatunk, hogy különböző kapcsolatokat építsünk, barátkozzunk, és ezáltal jobb emberré is váljunk egy kicsit.”

Színházszekér jó úton a „világvégétől” hat kilométerre

Küsmöd a világ vége, onnan is hat kilométerre fekszik Siklód – így tartja a mondás. S hogy mi történik egy átlagos novemberi hétvégén az alig 300 lakosú, szinte megközelíthetetlen, ám csodaszép Hargita megyei faluban? Egy egész hadseregnyi embert megmozgató amatőr színjátszó találkozó, az immár 19. alkalommal megszervezett Az ekhós szekér nyomában nevet viselő seregszemle.

türi magyar ház

E népszokás ezeréves, pogánykori „felmenői” a téli napfordulóhoz köthető néphagyományok között keresendők, mint például a regölés volt hajdanán, amely már nem él a faluban (egyebütt sem a környékünkön), de szövegtöredékeit a gyermekmondókák hellyel-közzel még megőrizték. 

erdélyi krónika

Immár több mint egy éve, hogy elindult Erdély első történelmi portálja, az Erdélyi Krónika. Visszatekintve az elmúlt 12 hónapra, elmondható, hogy a kezdeményezés nem volt eredménytelen.

I. István király 1038. augusztus 15-én halt meg, és Székesfehérvárott az általa építtetett Nagyboldogasszony-székesegyházban temették el. 1083. augusztus 20-án ugyanitt avatták szentté. Nem meglepő ezek után, ha nehézségek idején ma is, közel ezer évvel az ő halála után, buzgón hozzá fohászkodunk, és templomainkban ezt énekeljük: „Hol vagy István király, téged magyar kíván, gyászos öltözetben teelőtted sírván”.

Olvasótábor Szálkán

Még a térképen is alig… A faluban magában már inkább, hisz volt már itt ilyesmi. Mint ahogyan másutt is előfordult, több helyszín esetében, a visszatérés. Az elmúlt 45 év adott erre alkalmat. Még kimondani is emelkedettség: közel fél évszázad, legkevesebb két nemzedék lelkisége benne, s a példa, az elköteleződés, a játék és az emberélmény közelségei.

both joco, both zsuzsanna

A 30plusz néptánctanfolyamnak indult, de már az elején többnek bizonyult annál. Hamarosan közösséggé kovácsolódott. Célközönsége a harminc fölötti korosztály, de fiatalabbak is jöhetnek. Senkit sem akarunk kizárni, de úgy gondoltuk, hogy ez az a korosztály, amely ha táncolni szeretne, nem válogathat sokféle lehetőségből. Ebben a csoportban nem tanulunk koreográfiát, nem gyúrunk színpadra, hanem csak úgy, a tánc szeretetéért, az együttlétért gyűlünk össze minden péntek este 8 órakor. 

Balázs Ferenc

A népfőiskolának sajátosan erdélyi gyökerei is vannak, ami a sajnálatosan rövid életű Balázs Ferenc egykori unitárius lelkész, író, közösségszervező 1930 és 1937 közötti, az Aranyos-menti Mészkőn kifejtett tevékenységéhez köthetők. 

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Észak-magyarországi Képviseleti Pontján működő Lorántffy Zsuzsanna Hímző Műhely megtisztelő lehetőséget kapott kolozsvári bemutatkozásra, a Györkös Mányi Albert Emlékházba. A kör tagjai azzal a kiállítással köszöntötték a látogatókat, amelyet 2017. február 19-én, a Fejedelemasszony névnapján mutattak be a sárospataki Művelődés Házában. Az úri hímzéssel készült textíliák egyben a reformáció 500. évfordulója előtti tisztelgés jegyei is.

„A kommunizmus évtizedeiben mindannyian magyarok maradtunk, ez nagy eredmény. Néhány kelet-európai nép sajnos nem volt ennyire szerencsés. Ugyanakkor kiesett a közös emlékezetből jó néhány évtized. Itt nemcsak arra gondolok, hogy 30 év erdélyi magyar kultúrájáról alig van információja a magyarországi értelmiségnek, hanem arra is, hogy az elmúlt évszázadok erdélyi történelmét is igyekeztek elfeledtetni a magyarországi köztudattal. Rengeteg tévhit, félinformáció él ma is még a képzettebb magyar értelmiségiek körében is Erdéllyel kapcsolatban.”

bodrogközi táncok

A Művelődés folyóirat olvasói is olvashattak már alap hasábjain arról az együttműködésről, amely a romániai szórvány közösségek által működtetett magyar házak és a sárospataki A Művelődés Háza és Könyvtára között az elmúlt évek alatt kialakult.

facebook

Nap mint nap számtalan fontos és kevésbé fontos döntést hozunk meg, amelyek aztán alakítják életünket és újabb döntéshelyzetek elé állítanak. Az énképünk szerves részét képezi az az elképzelés, hogy ezeket a döntéseket néhány kivételes esettől eltekintve szabadon és saját elhatározásunkból hozzuk. A digitális térben tett online „sétáinkra” is inkább tekintünk szabad barangolásként, mintsem befolyásolt lépések sorozataként. A Facebook közösségi oldal gyengéd noszogatásainak „leleplezésén” keresztül mutatom be, hogy miért gondolom illúziónak azt az egyébként identitásvédő mechanizmus mögötti gondolatot, miszerint teljesen szabadon cselekszünk az online vagy akár az offline térben is.

bábszínház

„Itt nem fontos a koncepció, viszont nagyon fontos a jó ízlés, a tiszta gondolat, a szándék, a játék: az, hogy amit meg szeretnél mutatni a gyermekeknek, az játékos legyen, de­rűs, színes… Valami olyat akartunk létrehozni, ami úgy készül, mint egy ajándék. És valahogy úgy is adjuk át, mintha ajándék lenne. Gon­dolkodtunk, hogy mi az, ami az apró gyerme­kek figyelmét megragadja: színek, formák, tér – az atmoszféra. 

Magyarzsákod

A magyarországi és erdélyi falugondnoki kapcsolat gyökerei az 1990-es évek elején keresendők, amikor Kemény Bertalan, a mindannyiunk Berci bácsija Magyarországon hallatlan sikerrel szervezte meg kidolgozott programmal a falugondnoki szolgálatot.

„Az előadásaink sikere, igazi kézzelfogható sikere az, mikor érezzük, hogy a gyermekközönség lélegzetvisszafojtva figyel, együtt rezdülve a színpadi érzelmekkel, mikor felszabadult, boldog nevetés tölti be a termet, mikor spontán felkiáltásokkal, beleszólásokkal vesznek részt a játékban, együtt játszva teljes átéléssel velünk; és a legnagyobb siker az, amikor fellázadnak cselekvésig a rossz, a gonosz ellen, az igazság, a jó védelmében. Mindez a művészetünk értéke, ereje, a játékunk „fizetsége”.