Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Pelikán-szobor a Duna-delta áldozatainak

A Duna-delta munkatáborait megjárt Dávid Gyulának közelgő 90. születésnapja előtt (augusztus 13.) sok szeretettel*

 

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület rendhagyó kezdeményezésére Mezőfelében (Maros megye) fából faragott pelikán-szobrot avattak. Ez az első emlékhely egész Erdélyben, amely a kommunizmus áldozatai közül a totalitárius rendszer által a Duna-delta kényszermunkatáboraiba száműzött politikai meghurcoltaknak állít emléket. Amint a szobor kőtáblájára vésett szöveg hirdeti: „A Duna-delta munkatáborait megjárt ártatlanul elítéltek, kiemelten a falu szülöttei: Ábrám Sámuel, Fülpösi Jenő, Kacsó Tibor emlékére. Állíttatta az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület  és a Mezőfelei Református Egyház. 2018. március 11.”


Áldás a Duna-delta munkatáborait megjárt ártatlanul elítéltek emlékhelyére

Az alkotás a Duna-delta munkatáboraiban (Grind, Periprava, Sfiştofca, uszályhajó-kolóniák), kiemelten a hírhedt Ion Ficior táborparancsnok által irányított Peripraván, a legeldugodtabb és legkegyetlenebb román gulágban kényszermunkát (kubikolás, nádvágás, mezőgazdasági munkák) végző ártatlanok ezreinek a meghurcolására emlékeztet. Közöttük számosan voltak különböző felekezetű magyar lelkészek, teológusok, irodalmárok, tanítók, tanárok, orvosok, más értelmiségiek, de sokan voltak munkásifjak, iskolások, vagy éppen egyetemükről kicsapott hallgatók, akik a kisebbségi értelmiségi-képzés magas iskoláját járták a kommunizmus börtöneiben és lágereiben. Hazatérésük után a társadalom számkivetettjei voltak, nem kaptak állást, nem folytathatták abbamaradt tanulmányaikat, családjaikat a kommunista hatóságok hátrányos megkülönböztetésben részesítették. Egyeseknek megadta a sors, hogy tehetségüket, értékeiket érvényesíthessék, mások árnyékban élték le egész életüket. Többségük már nem él, kegyelettel emlékezünk rájuk. Csiha Kálmán református püspökre, Mózes Árpád evangélikus püspökre, Kiss Béla, evangélikus püspökhelyettesre, Dobri János teológiai tanárra, Fülöp G. Dénes marosvásárhelyi református lelkészre, Fodor Pál mérnökre, Páll Lajos fazekas író-festőművészre, Páskándi Géza íróra, Varró Jánosra és Lakó Elemérre, a Bolyai Egyetem egykori fiatal oktatóira (utóbbi csak a Brăilai Nagysziget munkatáborait járta meg), valamint a meghurcolt bolyais diákokra, sorstársaikra.

Az egykoron a Duna-deltába száműzöttek közül kevesen mondhatják már el személyesen az átélt borzalmakat, az apró örömöket, a hitük megtartó erejét, a kiszabadulás feledhetetlen élményét. Közéjük tartozik Szokoly Elek, a Pro Európa Liga emberjogi szervezet alapítója, valamint Gráma János egykori politikai elítélt, a Volt Politikai Foglyok Maros megyei Szövetsége titkára. Az ígéretesen induló lelkészi pályáját végérvényesen kettétörő kommunista rendszer túlkapásaira egyébként saját maga által fénymásolt kiadványban emlékezett vissza, címe: 1401 nap a pokolban (politikai fogolyként a román kommunista börtönrendszerben). Megrázó történeteket mesél el, íme, egy a sok közül: „Bekísértek a zárkába, ahol találtam egy társat. Örültem, hogy nem vagyok egyedül, mire ő figyelmeztetett, hogy van még egy társunk, a sarokban, de az már halott. Végigfutott a hátamon a hideg, de az ember mindent megszokik. Reggel láttam, hogy a halott egy gyékénnyel van letakarva, és csak a bakancs látszott ki a gyékény alól. Jött az őr, és szólt, hogy fogjuk meg a halottat, és vigyük ki a kapuhoz. Az őr így szólt hozzánk: Ti fogjátok eltemetni ezt a banditát!”

A deltában munkaszolgálatot végzett, megjárta a Peripravához tartozó Grind és a Brăilai Nagysziget lágereit (Salcia, Luciu-Giurgeni, Grădina, Stoenești) Dávid Gyula irodalomtörténész, az EMKE egykori elnöke (1991–1999) és jelenlegi tiszteletbeli elnöke, akit közelgő 90. születésnapja előtt (augusztus 13.) sok szeretettel köszöntünk. Személyes érintettsége révén vált némiképpen történésszé. Ez irányú ténykedésének egyik legfontosabb eredménye az 1956 Erdélyben. Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956–1964 (Polis, Kolozsvár, 2006) című, komoly bibliográfiai értékű kötet megszerkesztése, amely számbavétele a forradalom leverését követő romániai megtorlásoknak. Tíz évvel később, a forradalom hatvanadik évfordulóján jelent meg 1956 Erdélyben és ami utána következett (Nap Kiadó, 2016) című, az 1956-os erdélyi megmozdulásokról, az ezeket követő perekről és az akkori események irodalmi vonatkozásairól szóló esszé-tanulmányokat tartalmazó munkája. Ebben Dávid Gyula így vall a múlt jelenbe, jövőbe való örökítéséről: „Nekünk, akik megéltük és átéltük azokat az időket, nem lehet más feladatunk, mint tovább adni az unokáknak a megélt történelmet. Mert túl azon, amit a történetírók ilyen vagy olyan beállításban arról a korszakról megírnak, nemzetünk történelemtudatához elválaszthatatlanul hozzátartozik a nemzedékről nemzedékre átörökített múlt. Sőt talán ez az igazi, amely bennünket megtart, bármilyen történelmi viszontagságok között.”

A mezőfelei emlékhelyen a kicsinyeit tápláló, széttárt szárnyú pelikán faszobor homokkő talapzaton áll, Szőcs Zoltán marosvásárhelyi képzőművész alkotása. A református egyházban a pelikán az anyaszentegyház, a népéért önmagát feláldozó Jézus jelképe. Számos református templom szószékének díszítőeleme, zászlókon feltüntetett címerek eleme. Az egyházhoz, a hithez, az identitáshoz, az elvekhez való hűséget fejezi ki. Egyúttal a túlélés lehetőségét hirdeti, kiemelten azon ártatlanul meghurcolt politikai elítéltek esetében, akiktől házukat, földjüket, vagyonukat elkobozták, irredentának tartott könyveiket bűnjelként eltulajdonították a házkutatások során, a börtönben ruhájukat és minden személyes tárgyukat elvették, csak a hitüktől nem tudták megfosztani őket. Sokszor az tartotta életben őket.  


A pelikánszobor jelképe az anyaszentegyháznak is,
a Duna-deltának is  (a szerző felvételei)

A pelikán (gödény) másrészt a Duna-delta rendkívül gazdag madárvilágának a legjellegzetesebb képviselője, védett madárfaja. Részben termete, nagy teste és hosszú csőre, sajátos kinézete teszi rendkívülivé. Bizonyos értelemben a természet mindenekfelettiségét jelképezi. Mivel Európa egyik legnagyobb pelikán-kolóniája a deltánkban él, ezért leginkább rá gondolunk az itt élő nagyon sok madárfaj közül. Márpedig a most felavatott emlékhely sajátos módon a kommunizmus által ártatlanul meghurcoltak közül azoknak állít emléket, akik megjárták Románia legszörnyűbb politikai börtöneit, a szovjet gulággal felérő kegyetlen bánásmódot nyújtó Duna-deltai munkatáborokat. A peripravai temető homokos talaját felidéző homokkő talapzaton álló, kicsinyeit – hittel, hazaszeretettel, identitáshoz és elvekhez való hűséggel – tápláló pelikán-szobor így válik a Duna-delta munkatáborait megjárt, ártatlan elítéltekre, kiemelten a falu szülötteire való emlékezés méltó kegyeleti helyévé.

Az áldozatok helytállásából mindenkor erőt meríthetünk.     Az új nemzedékek, a leszármazottak számára maguk is érvényes üzeneteket fogalmaztak meg: „Nehéz, de jó becsületesen élni!” (Fülpösi Jenő), „Az idő rostál, meg a történelem, nem az ember” (Kacsó Tibor), vagy éppenséggel a szavak mesterembere, Páskándi Géza: Nem igaz! című versének kezdő soraiban: „Nem igaz, hogy a rács a rabság, / hanem az igás szolga-szégyen, / hogy csövön kopogsz és ülsz a priccsen, / mert távíród, se könyved nincsen, / az atomszázad közepében.”

Bár igazmondása és szavai súlya miatt Székely János nem járta meg a Duna-deltai munkatáborokat, A vesztesek című versének a sorai elégtételül szolgálnak az utókor, a leszármazottak számára: „A győztes igaza meghal. / A vesztesnek igaza lesz. / Mióta a világ a világ, / Az nyer igazán, aki veszít.”

 

*A szerző a mezőfelei születésű, az érendrédi csoport tagjaként 1959-ben letartóztatott, Szamosújváron raboskodó és Periprava lágerében munkaszolgálatot végző Ábrám Sámuel unokája. Az alkalomra megjelent, Az igazság szabaddá tesz című könyvében nagyapja életét kutatja fel, és a kommunizmus áldozatainak állít emléket.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

a teleki könyvtár

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét.

Mi a közművelődés? Ön hogyan határozná meg e fogalom jelentését, korszerű tartalmát?”– kérdezte mintegy fél évszázaddal ezelőtt V. András János, a Kolozsváron megjelenő Művelődés című folyóirat főszerkesztője. A kérdést 2017-ben megismételte a kiadvány jelenlegi főszerkesztője, Dáné Tibor Kálmán is.

A marosvásárhelyi református kollégium (ma a Bolyai Farkas Elméleti Líceum) 1914-ben

Marosvásárhely művészeti élete vele kezdődik”1, s ha így van, máig sem jutott elegendő méltányos figyelem munkásságára és személyére. Gulyás Károly (1873–1948) Debrecenben született (unokatestvére Medgyessy Ferencnek), a budapesti Mintarajziskolában szerzett rajztanári oklevelet (1896).

A Szenci Molnár Albert által javított hanaui biblia címlapja

A tíz magyarországi nemes Pethő család közül ez az, amely Nyitra vármegyéből átszármazott először Nógrádba, a 16. század második felében pedig – feltehetően beházasodás révén – az akkori Magyarország keleti, Erdéllyel szomszédos megyéibe (Szatmár, Szilágy), az úgynevezett Partiumba. Első említésük 1245-ben még a Vág folyó melletti településeken olvasható. A 17. század végén az utolsó névviselő, Anna (Szilassy Andrásné) elhunytával több mint négyszáz év után, 1682-ben a család kihalt. S milyen a véletlen, ő a házasságával visszaszármazott Nógrád vármegyébe, ahol a férje másodalispán volt.

a dévai vár

A Déva város feletti Várhegyen (250 m) az ókorban a dákok, majd a rómaiak is emeltek erődítményt, amely őrtoronyként funkcionált. Az Árpád-kori várat a mongolok lerombolták, majd tatárjárás után IV. Béla újraépítette. 1302-től az erdélyi alvajdák székhelye, a 14. században a Hunyadiak birtoka, később pedig a Szapolyai, Perényi családok tulajdona volt. Itt raboskodott és hunyt el Dávid Ferenc unitárius püspök. 1717 és 1719 között Stephan von Steinville gróf tábornok, erdélyi főhadparancsnok megerősítette a Vauban-i erődépítészet elvei alapján. A 18. század derekától katonai jelentősége csökkent.

kallos zoltán

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét. 

D. Berde Amál és R. Berde Mária emlékezete

A Berde család öt megszületett gyermeke közül négy érte meg a felnőttkort és közülük három kiváló alkotó lett. R. Berde Mária író-költő, műfordító mindig igazi otthonának tekintette Nagyenyedet „a melegfészkű kollégiumot.” Dócziné Berde Amál festőművész témái kiterjednek az erdélyi tájra és a népviseletre. Fiútestvérük Dr. Berde Károly orvosprofesszor, a szellemi néprajz megalkotója. A két testvérlány munkássága elsősorban Nagyenyedhez, Kolozsvárhoz, de egyben egész Erdélyhez kötődik. 

nagyajtai sport

A sport, elsősorban a labdarúgás szerelmese volt. Vallomása szerint sportstatisztikusi „inaséveit” falubelije, Kuttlik (Rezső) Rudolf „műhelyében” töltötte, tőle tanult meg újságot írni, szaklapokat böngészni, kivonatolni, adatokat gyűjteni. Kőhalomból az 1960-as években heti rendszerességgel hazajárt, és Rudi bácsival közösen szerkesztették a kézzel írt, majd stencilezett Nagyajtai Sport című lapot. A lap a maga nemében az újságírás különleges kuriózuma. A kézzel írott, rajzokkal illusztrált Nagyajtai Sport 1946 és 1972 között 386 alkalommal jelent meg.  

Gyulaffy László várkapitány

Már huszonéves korában, 1551-ben lovas hadnagyként részt vett Nádasdy Tamás Lippát ostromló seregében. 1568-ban felségsértési ügy gyanújába keveredett, s Bécsbe idézték. Hogy ennek mi volt a tényleges oka, az nem derül ki a korabeli feljegyzésekből. Ekkor családjával együtt elhagyta Magyarországot, és Erdélyben telepedett le.

Március 15-én a világ magyarsága az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját ünnepli. Felidézzük a szabadságharc kiemelkedő vezetőinek és hétköznapi tanúinak, polgárainak, katonáinak, egyszerű kétkezi munkásainak emlékét. Általános és középiskolai tankönyveinkből szinte már-már kívülről tudjuk, hogy mi történt március 15-én. Petőfi, Jókai és Vasvári vezetésével a márciusi ifjak 1848-ban e napon délelőtt indultak meg a Pilvax kávéházból a népgyűlés megtartására, remegésre kényszerítetve a Helytartótanács addigi mindenható urait. Ezt követte az Újépületben fogva tartott Táncsics Mihály kiszabadítása és diadalmenete a fővárosok utcáin.

Az egykori m. kir. tábornok ágostai evangélikus (lutheránus) vallású volt. Anyanyelve mellett tökéletesen beszélte a magyar nyelvet. Tiszti személyi lapja szerint nagyon jó tornász, vívó, úszó és rajzoló volt, ugyanakkor jól zongorázott. Fiatal korában szépirodalommal is foglalkozott. Elbeszéléseit, novelláit Lengyel Henrik néven a dél-magyarországi lapokban, többek között a Bácskai Hírlapban közölte. Magda eljegyzése című négy felvonásos színművét 1901. december 4-én a szabadkai színház mutatta be.

aratás

Különösen szép és tartalmas korszaka volt a Művelődésnek, írja a szerkesztő, a hatvanas évek vége és a hetvenes évek eleje, amikor V. András János szerkesztette a folyóiratot.

A Szent Korona az Érmelléken

A magyar Szent Korona nemcsak a magyar államiság fő jelképe, hanem öreg kontinensünk egyik legrégebbi, mái napig épségben megmaradt beavató koronája. A Szent Korona kalandos történelmet élt meg – megannyi városba, országba elvitték, hol ellopták, hol nyoma veszett –, míg végül 1978. január 6-án, azaz 40 esztendeje egy négytagú mérnökcsoport hazaszállította Magyarországra az Amerikai Egyesült Államokból. A kerek évforduló apropóján okán közöljük Szabó József A Szent Korona az Érmelléken című írását.

nagyvárad

A 17. század Erdélyében élt nemes életével és családjával azért érdemes foglalkozni, mivel családfáján sok a hiányzó és pontatlan adat. Ezt az általunk megismertek alapján szeretnénk pontosítani és kiegészíteni. Másrészt, mivel nagyapjával kapcsolatban a genealógusok egy olyan tévedést említenek, amely az Erdélyben akkor élt több személy családfáját érinti. Ezt az elírást azóta többen is átvették, és mint kész tényt viszik tovább e családok történetében.

korona

A magyar Szent Korona nemcsak a magyar államiság fő jelképe, hanem öreg kontinensünk egyik legrégebbi, mai napig épségben megmaradt beavató koronája. A Szent Korona kalandos történelmet élt meg – megannyi városba, országba elvitték, hol ellopták, hol nyoma veszett –, míg végül 1978. január 6-án, azaz 40 esztendeje egy négytagú mérnökcsoport hazaszállította Magyarországra az Amerikai Egyesült Államokból. A kerek évforduló okán közöljük Szabó József A Szent Korona az Érmelléken című írását.