A kolozsvári Diákművelődési Házban idén augusztusban angol nyelven nagy sikerrel színpadra állított Jézus Krisztus Szupersztár rockopera ötlete nagyjából tizenegy hónappal ezelőtt, 2013 szeptemberében öltött formát. Az ötletgazda Jancsó Hajnal, a Jancsó Noémi Egyesület elnöke volt.
Bár az elképzelés igencsak idealisztikusnak hatott, az elmúlt tizenegy hónap során sikerült gyakorlatba ültetni, csupán egy kis civil szervezet nyújtotta háttérrel. Megpróbálom összefoglalni, hogy milyen szervezési rendszer vezetett el egy alig két éves egyesületet egy nagyszínpadi előadás sikeres bemutatójáig.
A Jézus Krisztus Szupersztár projekt alapfelfogása egy olyan kis volumenű előadás volt, amelyet kisszínpadi módszerekkel, fél-profi csapattal is be lehetett volna mutatni. A végül színpadra vitt változat messze meghaladta az alapkoncepciót, mivel a terv előkészítése során egyre több hivatásos előadó állt az ötlet mellé önkéntes alapon.
Az előadás egyik legnagyobb erénye az, hogy képes volt nagyjából hetven embert megszólítani és az ügy elkötelezettjévé tenni, mindenféle anyagi juttatás reménye nélkül. A bemutatott rockopera a példa arra, hogy egy alulról jövő, civil kezdeményezésű és amatőrök által kivitelezett előadás is képes eljutni professzionális szintre, képes megszólítani és megfogni az embereket, és végigvinni egy hivatásosoknak is megterhelő projektfolyamatot – gyakorlatilag csupán a lelkesedés erejével.
Csapatalakítás és -építés
Az ötlet megfogalmazódása és az alapkoncepció után egy hasonló méretű előadást színpadra vinni képes csapatot kellett kialakítani. Elsősorban a háttércsapatot kellett összeállítani, és leosztani a feladatokat. Ebben gyakorlatilag négy ember (Jancsó Hajnal, mint rendező-főszervező, Vékony Bíborka és e cikk írója, mint projektmenedzserek, valamint Pál Ferenc, mint menedzserasszisztens) vett részt, tehát a projekt megtervezése, lefuttatása és lezárása csupán négy személy munkája által jött létre.
Minthogy egyesületünknek nem volt sem óriási anyagi háttere, sem kellő szakmai ismertsége, a csapatalakítás első szakaszában olyan szakmához tartozó embereket kerestünk meg, akiket már személyesen is ismertünk. A darab professzionális felépítése szempontjából a betöltésre váró elsődleges funkciók a szakmai posztok voltak. Így olyan szakembereket igyekeztünk keresni, akik egyrészt kellő tapasztalattal rendelkeznek egy nagyrészt amatőrökből álló csapat irányítására, másrészt kellőképpen nyitottak egy szinte kivitelezhetetlennek tűnő produkcióban való önkéntes részvételre. Így került be a csapatba mások mellett Hary Judit operaénekes, Jakab Melinda koreográfus vagy Vlad Eniu karmester. Itt is megmutatkozott az önkéntességben rejlő lehetőség, ugyanis míg az előbb felsorolt személyeket még mi kerestük meg ötletünkkel, Ledenják Andrea jelmeztervező önként jelentkezett a darab jelmezeinek elkészítésére, Dan Lupea rendezőt pedig Hary Judit vonzotta be a csapatba.
A szakembergárda kialakítása után következett maga a tényleges csapatalakítás. A rockopera színpadra viteléhez nagyjából ötven önkéntesre volt szükségünk, ezeknek egy részét – a főbb szerepekre – szintén az ismeretségi körünkbe tartozó énekesek tették ki, a többi szerepre pedig két egész napos meghallgatást hirdettünk meg. Természetesen az általunk elérhető tehetségek köre folyamatosan bővült a szereplést vállaló énekesek és szakemberek ismeretségeivel, de ettől függetlenül elmondható, hogy a szereplőválogatás sikeressége mögött az egyesület személyes kapcsolatai álltak.
Mivel aránylag nagy társaságot kellett szinte a semmiből összekovácsolnunk, igyekeztünk hangsúlyt fektetni a csapatépítésre is. Szerencsére igen jó alapanyaggal dolgozhattunk, s miután az elkerülhetetlenül jelentkező, de komolytalan réteg lemorzsolódott, a csapat szinte magától összeállt. Többen ismerték egymást már a terv előtt is, de a megszokott klikkesedés helyett az összeszokottabb baráti körök szívesen és lelkesen fogadták be az újakat is. A dinamika is nagyrészt magától alakult ki, hamar kitűnt, hogy kik a hangadók, akik képesek befolyásolni és jó irányba terelni a csapat felgyülemlő energiáit. Mindezek mellett természetesen a menedzsment is igyekezett segíteni a csapatalakításban, több közös sörözést, filmnézést szerveztünk, és ugyancsak e célból hoztuk tető alá a második előadás utáni nagy sikerű afterpartyt is.
Próbafolyamat
Mivel a terv egy rockopera színpadra állítását tűzte ki célul, a próbák jelentős szerepet játszottak a gyakorlati tervezésben. Egyrészt igen sok időt emésztettek fel (a kórus összesen 818 órát próbált, a szólisták ezen felül még nagyjából háromszázat), másrészt bizonyos technikai felszerelést is igényeltek. Emiatt olyan termeket kellett keresnünk a próbákhoz, amelyek kellőképpen nagyok voltak negyven ember színpadi mozgásának gyakorlásához, illetve rendelkeztek legalább egy zongorával. Nem volt elhanyagolható tényező az sem, hogy a próbafolyamat a darab jellegéből adódóan meglehetősen hangos volt, így a térnek kellőképpen jó hangszigeteléssel is rendelkeznie kellett, illetőleg olyan városrészben kellett elhelyezkednie, ahol nem zavaró az alkalmanként nyolcórányira is rúgó hangzavar. Ezt a problémát nagyrészt a központi magyar iskolák segítségével sikerült megoldani, illetve a helyet nem igénylő próbák esetén zenestúdiók voltak segítségünkre.
Pénzügyi háttér
A kivitelezés egyik legingatagabb pontja és egyben a menedzsment egyik legnagyobb feladata a darab bemutatásához szükséges anyagi háttér megteremtése volt. Minthogy a darab még a tényleges próbafolyamat során is növekedett, az első körben elkészített költségterv a projekt utolsó szakaszára a többszörösére nőtt.
Egy hasonló terv költségvetésében a személyi kifizetések mellett a jogdíj kötelező összege, a terembérlés, a hang- és a fénytechnika, a díszlet- és jelmeztervek, valamint a reklámozás jelenti a legnagyobb költségtételeket. Jelen esetben a személyi kifizetések lényegesen csökkentek, miután a darab szereplőinek nem kellett fellépti díjat fizetnünk, a díszlet- és jelmezköltségeknél sem kellett felszámítanunk a tervezők honorálását, csupán a technikusok munkájára kellett anyagi keretet teremteni. Mindezek ellenére a fennmaradó költségtételek még mindig nagyjából 7000 euróra rúgtak. Elsősorban pályázati úton igyekeztünk lefedni a költségeket, összesen hét pályázatot adtunk le helyi, országos és magyarországi kiírásokra. Ezekben külön lebontottuk az előkészületek, a próbák és a gyakorlati előadás költségeit, és a nagyobb egységek mentén pályáztuk meg a támogatásokat.
A pályázati támogatások mellett a másik nagy felhajtóerőt a szponzorok jelentették. Mivel a társulat, a koncepció és nem mellékesen maga a jogi hátteret adó egyesület is meglehetősen új volt, a mecénáskereséshez elsősorban igen megalapozott bemutatóanyagra volt szükségünk. Ebbe a darab alapötlete mellett a szereplő- és közreműködő csapat névsora és egy átfogó költségvetés került, valamint természetesen némi kép- és videó-anyag a próbákról. 109 céget kerestünk meg két hónap alatt, emellett hangsúlyt fektettünk a passzív támogatáskeresésre is, amit a gyakorlatban rádió- és tévéinterjúkkal, valamint sajtómegjelenésekkel valósítottunk meg. A média-megjelenések a darab népszerűsítése szempontjából is kulcsfontosságúak voltak, de emellett abban is nagy szerepet játszottak, hogy a megkeresett támogatók több forrásból is utánanézhessenek a rendezvénynek.
Támogatásokat nem csak pénzösszegekben reméltünk és kaptunk, hanem tárgyi eszközökben is. Ide tartozik például a próbaterem bérlése, amelyet az iskolák felajánlásából ingyen kaptunk, de ide számolható a díszlet alapanyagának nagy része is. Rengeteg személyi segítséget sikerült szerezni a további szponzorkeresésre, a díszletalapanyagok szállítására.
A támogatások utolsó részét az előadás után gyűjtöttük be. A Diákművelődési Ház előterében felállítottunk egy adománydobozt, illetve a nézők pólóvásárlással is támogathatták a rendezvényt – a pólónyomtatásra szintén támogatást szereztünk.
Üzleti terv
A menedzsment munkájának második legnagyobb feladatköre egy jól szervezett marketingakció volt. Mivel az egyesület honlapja a bemutatóra rajtunk kívülálló okok miatt nem volt kellőképpen előkészítve, az információs hálózatot az egyesület facebook-oldalán, illetve az ugyanott meghirdetett eseményoldalon alakítottuk ki. E felületeken osztottunk meg a tervvel kapcsolatos minden hírt és tudnivalót. Ugyancsak e felületeken készítettük elő az előadás reklámhadjáratát, eleinte két-három naponként, majd naponta akár többször is posztolt szövegekkel, képekkel, érdekességekkel. A csapatot és a közvetetten elért támogatói bázist is felkértük a bejegyzések rendszeres megosztására, így az előadás előtti hétre már nagyjából 6000 facebook-felhasználóhoz jutott el egy-egy posztunk.
Ugyancsak a facebookot használtuk arra is, hogy teljesítsük a támogatókkal szembeni kötelezettségeinket és megjelenítsük a logóikat. Utólagos visszajelzéseikből kitűnt, hogy a legtöbben elégedettek voltak, hiszen az internetes megosztással határozottan több emberhez jutott el célzottan a támogatói jegyzék, mintha csupán a plakátjainkon vagy szórólapjainkon lettek volna feltüntetve.
A facebook-kampány mellett a kolozsvári sajtóval is igyekeztünk folyamatos kapcsolatot fenntartani, időről-időre vonatkozó interjúkat és vélemény-cikkeket megjelentetni. Bár a nyomtatott reklámanyagokkal ismét csak rajtunk kívülálló okok miatt nem tudtunk releváns időn belül elkészülni, a világhálós reklámkampány is a várakozásainkon felüli eredményeket ért el a rendezvény népszerűsítésében.
A bemutató gyakorlati levezénylése
A rendezés ötletéhez tartozott a személyre szabott meghívók szétküldése. Mivel a rendezői tervben a darab bíróságon játszódik, a meghívókat is e téma szerint, bírósági idézésként alkottuk meg. Ahhoz azonban, hogy valóban személyre szabott meghívókat adhassunk ki, és ne is haladjuk meg az előadóterem befogadóképességét, egy itthon még kevéssé ismert internetes jegyfoglalási rendszert kellett alkalmaznunk. Azt is meg kellett oldanunk, hogy miként tudunk 700 embert a lehető legrövidebb idő alatt az előadóterembe engedni úgy, hogy valamilyen módon ellenőrizzük is a helyfoglalásokat. Ezt oldotta meg a névre szóló meghívó, amelyet az előadások előtti napon vehettek át a regisztrálók. Bár ez volt a legjobb választás, a meghívók kiadása így is kilenc órát emésztett fel mindkét előadás előtt.
Kisebb kihívást jelentett a díszletek és kellékek helyszínre szállítása és végső összeállítása is. Mivel az előadótermet csak korlátozott időre tudtuk kibérelni, a lehető legtöbb díszletelemet máshol kellett összeállítanunk, és a helyszínre szállítani lelkes önkéntesek – családtagok, barátok – segítségével.
A nézők bebocsátásánál a folyamat gyorsítása érdekében az egyik kapun a különleges meghívottak és a sajtósok, a másikon a regisztráltak csoportja mehetett be. Bár a rendszer elvileg működőképes volt, sajnálatos módon, a bemutató napján feltörték a számítógépes adatbázisunkat, így nem fértünk hozzá a meghívottak jegyzékéhez. Ez kisebb-nagyobb fennakadásokat, de nem több mint tízpercnyi késést okozott.
Utómunkálatok – elszámolások, összesítések
A két előadás lefutása után a projekt még nem zárult le, hiszen el kellett számolni a pályázatokat, felmérni az előadás sikerességét. A támogatóknak elszámolásképpen köszönőlevelet írtunk, amelyben jeleztük azt is, hogy a részükről érkezett támogatást milyen célra használtuk fel. Emellett összegyűjtöttük és portfolióba rendeztük a darabról megjelent médiaanyagokat.
A terv tizenegy hónapja során egy eredetileg nagyjából 40 fős előadócsoportra és 300–400 fős nézőközönségre tervezett ötletből eljutottunk egy 70 fős előadócsapatig és – a két előadáson összesen – több mint 1400 nézőig. Több mint ötven cég, szervezet és intézmény állt a kezdeményezésünk mögé, és nem is tudjuk megszámolni, hány magánszemély támogatott minket legalább egy jó szóval. A Jézus Krisztus Szupersztár bemutatónak nem az volt a legnagyobb érdeme, hogy felvállalta az egyik legnehezebb rockopera színpadra vitelét, hanem az, hogy mindezt amatőrökkel és önkéntes alapon sikerült véghezvinnünk. Jelenleg, bár az első projekt lezárult, azon dolgozunk, hogy a darabot még legalább kétszer színpadra állíthassuk Kolozsváron, és ha továbbra is hasonló mértékben sikerül mozgósítani az embereket, akár egy körúton mutassuk meg, hogy mekkora ereje lehet az összefogásnak.
