Intézményünk gyűjti, gondozza, kutatja és közzéteszi csíki székelység kulturális örökségét. Nemzeti önazonosságunk tárgyi és szellemi hagyatékának hiteles őrzőjeként a Csíki Székely Múzeum erkölcsi, esztétikai értékeket, tudományos ismereteket közvetít. Részt kívánunk venni közösségünk fenntartható fejlesztésében, az életminőség javításában. A múzeumot élő közösségi térként értelmezve szerepet vállalunk az oktatás és az igényes szórakoztatás területén.
A Csíki Székely Múzeum Hargita megye legnagyobb muzeális jellegű közgyűjteménye, fenntartója Csíkszereda Megyei Jogú Város. Elsődleges gyűjtőterületünk a Csíki-medence, vegyes profilú intézményként klasszikus múzeumi gyűjteményeket őrzünk: történelem, néprajz, régészet, művészetek, természettudományok.
Intézményünk az 1620-as években, Bethlen Gábor fejedelemsége idején épült, majd az osztrák uralom alatt katonai erőddé alakított Mikó-várban működik. Rövid időközöket leszámítva, amikor különböző intézmények és hivatalok működtek a várban, a 20. század közepéig a mindenkori hadsereg használta a várat. 1970-ben, nagyméretű restaurálás után itt kapott helyet az 1930-ban alapított múzeumi gyűjtemény. A kiemelt fontosságú műemlék-épület hangulatos belső udvara nyaranta számos kulturális-szabadidős tevékenységnek ad otthont.
Intézményünk három kiállítóhellyel rendelkezik. A csíkzsögödi Nagy Imre Emlékház gyakorlatilag érintetlenül maradt a művész 1976-ban bekövetkezett halála után, utolsó befejezetlen műve megtekinthető a festőállványon (!). Az általa megálmodott és terveztetett galériában évenként változó tematikájú kiállításokon mutatjuk be életművét. A központi fekvésű Kossuth utcai galéria többnyire kortárs művészeteket bemutató időszakos kiállítások mellett filmfesztiválok, múzeumpedagógiai foglalkozások helyszínéül szolgál.
A Mikó-vár teljes körű felújítása 2011 és 2013 között zajlott. A másfél millió euró értéket meghaladó rekonstrukció a múzeumi infrastruktúra korszerűsítését csak részben érintette, mégis jelentős minőségi változást hozott intézményünk működésében. A vakolatok és a padlózat megbontása kivételes alkalmat adott a művészettörténeti és régészeti kutatásokhoz, amelyek során közelebb jutottunk a Mikó-vár építéstörténetének megismeréséhez. Lehetőségünk nyílt raktárainkban műtárgybarát környezetet kialakítani, a néprajzi kiállításunkat felújítani, állandó várostörténeti kiállítást tervezni, múzeumi kávéházat működtetni.
A magyarországi országos múzeumokkal 2007-től megkezdett partnerségi projekt-sorozat a több mint 200 ezres látogatószámával korszakváltást hozott múzeumunk történetében, ugyanakkor elindította a múzeumba járás divatját. A Mikó-vár falai közé érkező, a szakma csúcsát képviselő kurátorok, restaurátorok, belsőépítészek mintául szolgáltak saját kollegáink számára – új szemléletmódot, minőségi változásokat generáltak.
Az évek során felhalmozott szakmai kapcsolatháló, a kiállításrendezői tudás, a korszerű interpretációk iránti fogékonyság öltött testet a 2011-ben megnyitott állandó vártörténeti kiállításunkban. Műemléképületünk történetének 17–18. századbeli meghatározó korszakát in situ bemutató, multimédiás rendszerrel, múzeumpedagógiai programmal és önálló kommunikációs csomaggal ellátott kiállítás jelentős mértékben hozzájárult a MúzeumCafé-díj elnyeréséhez.
Állandó néprajzi kiállításunk a 19. század végének és a 20. század elejének − néhol napjainkig is fellelhető − paraszti világát mutatja be. A vidékre jellemző tárgyak által a csíki mindennapok sajátos élettereit járhatja be a látogató.
A csíksomlyói ferences rendház korabeli nyomdájából közel 125 nyomtatványt és könyvkötést mutatunk be a következő csoportosításban: 1676 és 1700 közötti nyomtatványok, 18-19. századi tankönyvek, ferences szerzők munkái, énekes-, imádságos- és liturgikus könyvek, vallásos társulatok kiadványai, vitairatok, jogi művek, búcsús kiadványok, a nyomda számadáskönyvei és a könyvkötészet példányai kerültek kiállításra. Ezen kívül a tárlaton a nyomda fennmaradt felszerelése tekinthető meg: a 18. században felújított Kájoni-féle kézisajtót, a könyvillusztrációk és szentképek rézmetszet lemezeit, valamint a könyvkötészet szerszámait.
Különálló egység a szabadtéri néprajzi gyűjteményünk, amely a múzeumépület mellett, mintegy kéthektáros területen fekszik. A székely népi építészet objektumait őrizzük itt: hét parasztházat, 15 székely kaput, két gabonást és egy fedeles kutat. A gyűjtemény mentőakció keretében, az 1970-es években került a múzeumba, sajnos dokumentáció és szakmai koncepció nélkül. Jelenleg a részleg nem látogatható, mivel a fejlesztési terv kialakításán dolgozunk.
Régészeti gyűjteményünk a múzeum legdinamikusabban fejlődő állománya. A Csíki-medence régészeti feltárásainak leletanyaga két fő egységből áll: a rendszerváltás előtti évtizedek jobbára külső kutatók ásatásainak többé-kevésbé dokumentált állományát egészíti ki a 2000-es évet követően intézményünkben alkalmazott főállású régészek által elvégzett terv- és mentőásatások egyre gyarapodó tárgyi anyaga. Az utóbbi évek tudományos törekvései Csíkszereda területére és főként a múzeumunknak otthont adó Mikó-vár környezetére irányultak, ugyanakkor prioritásnak tekintjük a Csíki-medence szakrális építkezéseinek feltérképezését. Büszkék vagyunk az Erdély-szinten ritkaságszámba menő dendrokronológiai és archaeozoológiai kutatómunkára is.
Művészeti gyűjteményünk mennyiségi szempontból aránytalan, három fő alkotóelemre tagolható. A csíkzsögödi Nagy Imre Galéria és Emlékház (1) múzeumunk külső részlegeként működik. A mintegy 6700 leltári tárgyból álló gyűjtemény a művész szakmai életművét, illetve életének tárgyi környezetét foglalja magába. Tulajdonképpeni képzőművészeti műtárgyállományunk (2) kiemelkedő részét képezik Nagy István, Márton Ferenc és Benczédi Sándor munkái. Egyházművészeti gyűjteményünk (3) gerincét a kelet-erdélyi római katolikus templomokból begyűjtött, liturgiában már nem használt feszületek, körszobrok, szoborrészletek, táblaképek alkotják. A műalkotások nagy része a 16–17. századra datálható, reprezentatívabb tárgyaink: Mária megkoronázása (csíkszentdomokosi oltárkép), „Búsuló” Krisztus, (15. századi szoboregyüttes része), valamint Szent Mihályt ábrázoló, polikróm faszobor.
Mindenik állandó kiállításunk rendelkezik katalógussal vagy kiállítás-ismertető füzettel. Az utóbbi években három nyelven három külön kiadványt jelentetünk meg, ezt a gyakorlatot a magas költségek mellett is fent szeretnénk tartani. Ezek egy része szintén elérhető a múzeumi és egyéb internetes oldalakon. Az időszakos kiállítások tekintetében folytatjuk a bevált gyakorlatot, miszerint elsősorban a turisztikai szezonban múzeumunkat felkereső, mintegy 15–20 ezer magyarországi látogató érdeklődését kívánjuk felkelteni. Az év többi részében a helyi közönség kulturális igényeinek szeretnénk megfelelni, főként vendégkiállítások fogadásával. A 3–5 hétig üzemelő, kisebb anyagi vonzatú tárlatok esetében nem tudjuk maradéktalanul megvalósítani a magas múzeológiai sztenderdeket. Közintézményként teret kell adnunk a szerényebb infrastruktúrával ellátott, helyi és térségi művészeti kezdeményezéseknek is, amelyeknek helyszínéül a Kossuth utcai galériát jelöltük ki.
Műtárgyállományunk megismertetésének szándéka vezérelt, amikor útjára indítottuk a gyűjteményi katalógus-sorozatunkat. A „Régi magyar könyvtár” állományunkat bemutató, minden tudományos igényt kielégítő kiadványunkat a néprajzi gyűjteményünk bemutatása követi 2015-ben.
A Csíki Székely Múzeum Évkönyve sorozat elindítását több mint egy évtizede kezdeményeztük, idén a X. évfolyamot jelentetjük meg, román és angol kivonatokkal, mintegy 450-500 oldalon. Egyike vagyunk a magyar nyelven kiadott két (!) külhoni múzeumi periodikának.
Az utóbbi években sikerrel szerveztük meg a Pósta Béla régészeti konferenciát, illetve a Magyar Múzeumi Történész Társulat 13. szakmai továbbképző és konferencia programot. Gyakorlatunk, személyi és tárgyi infrastruktúránk megfelelő finanszírozási feltételek mellett alkalmassá teszi múzeumunkat további tudományos konferenciák szervezésére.
Intézményünkben 2007 óta tartunk múzeumpedagógiai foglalkozásokat. Állandó, szakképzett munkatársaink hat, illetve két éve látják el feladatukat, az érintettek száma évente meghaladja a kettőezret. Stratégiai célunk további két szakképzett munkatárs alkalmazása, továbbá állandó kiállításainkhoz családi füzet készítése, amely a gyermekek számára élvezetes formai és tartalmi világot hozhat. Figyelünk arra, hogy a múzeumpedagógust ne hagyjuk magára, bevonjuk a Tudományos Tanács munkájába is. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a múzeumi tárgyak egyedisége, az általuk hordozott üzenet interpretálása teszi ezen a területen a múzeumokat versenyképessé. Tárgyaink köré kell tehát felépíteni az ismeretátadás múzeumi rendszerét, ebben fontos szerepet szánunk a muzeológusoknak is.
