A történettudomány egyik kiemelt témája a modernizáció, amely nélkül elképzelhetetlen lenne a társadalom mai formája. Legyen szó a gőzgépek forradalmáról vagy a villamosításról, a cél mindig az emberek életének jobbá tétele volt. Ugyanakkor a modernizációnak antropológiai vonatkozásai is vannak: azok, akik ezen dolgoztak, életüket egy rendszer szolgálatába állították. Erről, valamint egy ilyen ember munkásságáról szól Gagyi József Villamosítás, modernizáció: történet a Nyárád mentén című könyve.*
Gagyi József társadalomtörténész és kutató, aki csaknem huszonöt éve védte meg doktori dolgozatát a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Kutatási témái érintik Erdély és Románia társadalmi vonatkozásait, különösen az elmúlt évszázad eseményeit. Írt már könyvet a kollektivizációról,1 a fogyasztói magatartásról,2 valamint számára fontos emberek életéről is.3 Jelen kötete, Villanyos és közössége. Villamosítás, modernizáció: történet a Nyárád mentén (1945–1989) szintén egy életutat állít középpontba. A cím elsőre megtévesztő lehet mind a laikusok, mind a szakértők számára, hiszen a könyv nem gazdasági, hanem inkább antropológiai jellegű: egy olyan kulcsszereplő történetét követi nyomon, aki a nyárádmenti kommunizmus gépezetében működött.
A könyv Sztrátya Domokos életét mutatja be, aki 1931-ben született Csíkfalván, Marosvásárhelytől 25 kilométerre, a Nyárádmentén. Mint sok kortársa, ő is mindössze négy elemi osztályt végzett, majd további öt évig gimnáziumba járt, mivel eredetileg papi pályára készült. Kötelező katonai szolgálatát 1952 és 1954 között teljesítette, hazatérése után pedig megpróbálta fenntartani kisgazdaságát, amelyet később a Nyárádszentmártoni Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnek („TSZ”) kellett beszolgáltatnia. A termelőszövetkezetben könyvelő és áruszakértő volt, majd kilépése után a helyi fogyasztószövetkezetben lett pénztáros. 1969-ben csatlakozott a Maros Regionális Villamossági Vállalathoz, az IREM-hez,4 ahol egészen a rendszerváltás utáni nyugdíjazásáig a nyárádmenti falvak villanydíjbeszedőjeként tevékenykedett.5 Ez idő alatt évente négyszer meglátogatta huszonhat falu valamennyi lakóházát, és jegyzeteiben megörökítette az emberekkel kapcsolatos megfigyeléseit. Nyugdíjazása után újra gazdálkodni kezdett unokaöccsével, amit egészen 2006-ig odaadással végzett. Élete fontos dokumentumait haláláig a pénztárcájában őrizte: többek között 1969-es munkadelegációját az IREM-hez, 1979-es személyi igazolványát, egy újságkivágást, amihez magyarázatokat fűzött, egy biciklivásárlási nyugtát, egy 1987-es felszólítást a kollektivizált magántelkére kivetett adóról, egy meghívót volt gimnáziumának öregdiák-találkozójára, valamint egy igazolványt, amelyet a Mezőgazdasági, Erdőgazdálkodási és Vidékfejlesztési Minisztérium Maros Megyei Igazgatósága állított ki a nevére 2006. október 18-án.6
Gagyi József már a könyv elején leszögezi, hogy kizárólag Sztrátya Domokos forrásaira épít, mivel benne egy mintatípust látott: a paraszti réteg azon tagját, aki az új világban kereste a helyét. Egyúttal kiemeli, hogy Sztrátya Domokos a régi ember életfelfogását képviselte – olyannyira, hogy még 1976-ban, hétévnyi villanypénzbeszedői munka után sem volt hajlandó saját házába bevezetni az áramot.7
A könyv öt fő fejezetből áll. A bevezetésben Gagyi az antropológiai hátteret és a módszertant ismerteti. Az első fejezet a korszakbeli Nyárádmente infrastruktúráját és társadalmi átalakulását mutatja be, míg a második Románia és Nyárádmente villamosításának folyamatát tárgyalja. A harmadik fejezet Sztrátya Domokos jegyzeteiből készült statisztikai elemzéseket tartalmaz, míg a negyedikben a társadalmi háló kialakulását vette górcső alá. Ezen kívül még két további fejezet szerepel a könyvben: az egyik a villamos áramhoz alkalmazkodó életmód és társadalom változásait elemzi, míg a másik Domokos világnézetét követi – amelyben a legnagyobb érték a szövetkezet kisteherautója, a saját jármű pedig a bicikli, amit még kölcsönadni sem akart, „nehogy elrontsam”.8 Sztrátya Domokos forrásai, beszélgetései és jegyzetei nemcsak ennek a könyvnek szolgáltak alapul, hanem Gagyi két másik munkájának is, amelyeket irodalomjegyzékében is feltüntet: Sztrátya Domokos archívuma. Van vagy nincs?9, amely a forrásgyűjtemény elemzésére fókuszál, illetve a Régi ember új világban. Sztrátya Domokos életútja,10 amely az egyéni életutat állítja középpontba.
A könyv minősége elismerésre méltó: Gagyi gondosan dolgozik a forrásaival, tisztelettel kezeli azokat, és megmutatja, hogy az egyéni visszaemlékezések önmagukban is sokat elárulhatnak egy társadalmi közegről. Nyelvezete közérthető mind a laikus olvasók, mind a szakemberek számára. Tudományos precizitással, de befogadható módon ír, és ha szükséges, magyarázatot fűz a neologizmusokhoz vagy helyi kifejezésekhez. A térképek, grafikonok és Sztrátya Domokos jegyzeteinek képei részletgazdagok és jó minőségűek. A 250 oldalas kötet az interjúk táblázatait is tartalmazza. Borítója egyszerű, de kifejező: egy fekete-fehér fénykép Sztrátya Domokosról és egy csíkfalvi utcakép, amelyet narancssárga sávok egészítenek ki.
Csak ajánlani tudom mindazoknak, akiket érdekel egy társadalmi réteg működése, valamint azoknak, akik a „gépezet alkotóelemeire”, azaz magukra az emberekre kíváncsiak. Akkor is találhat benne érdekességet az olvasó, ha nem nyárádmenti vagy nem érdeklődik az antropológia iránt – hiszen egy székely bácsikáról szól, aki biciklijét tolva járta a falvakat, és akinek története egy egész korszak lenyomata.
* Gagyi József: Villanyos és közössége. Villamosítás, modernizáció: történet a Nyárád mentén (1945–1989). Kriterion Könyvkiadó – Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2023.
Jegyzetek
1 Gagyi József: Földosztók, önellátók, gyarapodók. A dekollektivizáció emberei. Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2007.
2 Gagyi József: Fogyasztói magatartás. Scientia Kiadó, Kolozsvár, 2009.
3 Gagyi József: Ha akartam, fütyörésztem, ha akartam, dudolászgattam. Beszélgetések Balogh Pállal. Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2012.
4 Uo. 12. o.
5 Uo. 16. o.
6 Uo. 15. o.
7 Uo. 19. o.
8 Uo. 198. old
9 Gagyi József: Sztrátya Domokos archívuma. Van vagy nincs? In: Jakab Albert Zsolt – Vajda András (szerk.): Örökség, archívum és reprezentáció. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2017. 41–60. o.
10 Gagyi József: Régi ember új világban. Sztrátya Domokos életútja. L’Harmattan – Kriza János Néprajzi Társaság, Budapest–Kolozsvár, 2019.
