Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Az Áprily-estek bűvöletében

Tetszetős és szép kivitelű könyvet tartok a kezemben*, emlékkönyvet, amely 2013-ban az Áprily-estek tizedik évfordulójára a Dr. Szász Pál Egyesület gondozásában jelent meg Nagyenyeden.

Nagyon sok szál köt e városhoz, hiszen ott láttam meg a napvilágot, ott éltek apai nagyszüleim, oda járunk vissza rendszeresen különböző alkalmakkor. Az Áprily-esteknek is többször voltam meghívott előadója, édesapám, Veress István (1909–2007) születésének 100. évfordulóján pedig megható ünnepségen vehettünk részt, szintén az estek egyikén. Áprily Lajos (1887–1967) különben nagyapámnak jó barátja volt, sokat kirándultak a Nyugati-érchegységbe, ahova édesapám is elkísérte őket.

Az Árpily-estek külön jellegzetessége, hogy mindegyre összegyűjti az Enyedről elszármazottakat, s hogy e találkozások légköre mindig meleg, családias. Ez nemcsak a főszervező Józsa Miklós nyugalmazott magyartanár érdeme, hanem azé az értelmiségi magé is, amely rendszeres résztvevője az esteknek. Gondolok itt Csávossy Györgyre, Bakó Botondra, Dvorácsek Ágostonra és másokra.

Jóleső érzés lapozgatni és olvasgatni a könyvet, amely nem más, mint „kultúrcseppek” gyűjteménye. Az Áprily-estek megálmodója és lelkes főszervezője, Józsa Miklós hónapról hónapra összetoborozza a „sűrű hagyományú” kisváros, Nagyenyed magyar törzsközönségét és az érdeklődőket. Miklós kezdettől a rendezvény „puritán mindesévé” vált.

A kötet olyan kordokumentum, amelyben mindig érdemes keresgélni, és alkalomadtán rátalálni a szórványban született kincsekre és itt-ott önmagunkra is.

„A kötet az emlékezésen és az emlékeztetésen túl olyan kordokumentum, amelyben mindig érdemes keresgélni, és alkalomadtán rátalálni a szórványban született kincsekre és itt-ott önmagunkra is” – írja a könyv szerkesztője, Bakó Botond. A kötetben olyan jeles enyedi, illetve a városkához kötődő személyiségek írásait olvashatjuk, mint Csávossy György, Bakó Botond, Józsa Miklós, Győrfi Dénes, Király László, Dvorácsek Ágoston, hogy csak néhányat említsek. Az Áprily-estek tematikája olyan sokoldalú, amilyen annak névadója volt, aki nemcsak irodalmi ismereteket adott elő, hanem diákjait a természet szeretetére is nevelte.

Értékmentő kordokumentum ez a könyv. Olyan jeles személyiségekről olvashatunk visszaemlékezéseket, akik már nincsenek ugyan köztünk, de emléküket szívünkben, lelkünkben és elménkben őrizzük, amíg élünk. A jeles személyiségek között említem Elekes Viktor (1880–1957) rektorprofesszort, Csató János (1833–1913) nemzetközi hírű biológust, Alsó-Fehér vármegye alispánját, és természetesen Áprily Lajos költőnek, tanárnak, természetjáró kirándulónak, természetszerető embernek is emléket állítanak a kötetben. A média tükrében c. fejezet válogatást közöl a napilapokban és folyóiratokban közölt cikkekből, sőt három, leírt szöveggé szerkesztett rádiótudósítás is helyet kapott az írások között. A kötődő írások c. rész az Áprilyhez kapcsolódó és az előadások tematikájában nem szereplő írások gyűjteménye. A Magvas mondások és legek érdekes válogatás az estek anyagából. Különösen értékesnek és hasznosnak tartom az Áprily-estek 2003 és 2013 közötti teljes jegyzékét, valamint a 2003 és 2012 közötti sajtóválogatást. Külön érdekesség számomra a törzsközönség név szerinti felsorolása, találunk köztük orvost, tanárt, könyvtárost, óvónőt, református, unitárius, katolikus lelkészt, egészségügyi asszisztenst, könyvelőt, mérnököt, gyógyszerészt, asztalost, technikust, vállalkozót. Végül színes fotók állítanak örök emléket az egykori rendezvényeknek.

Szép és tetszetős a könyv külcsínben és belbecsben egyaránt. Dicséretére válik nemcsak a Bakó Botond nyugalmazott tanárnak, hanem a kiadó Dr. Szász Pál Egyesületnek, valamint a kolozsvári Idea és Gloria nyomdáknak is. Csak így tovább, jó munkát, Isten éltesse azokat, akik az Áprily-estek mozgatórugói, akik munkát és fáradságot nem kímélve a múltnak emléket állítanak, a jelen és a jövő építésén dolgoznak!

* 10 év. Áprily-estek emlékkönyv, Dr. Szász Pál Egyesület, Nagyenyed, 2013.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

A hazai diákok általában útinaplóban jegyezték le, dokumentálták az utókornak külföldi egyetemjárásaikat, azaz peregrinációikat – ezek megismerése révén pedig a korabeli magyar értelmiségről is többet megtudhatunk. Egy tanulmányi út, egy fontos életszakasz dokumentációjával szembesülünk, ha kezünkbe veszünk egy peregrinációs naplót. Esetünkben gróf Teleki Sámuel peregrinációs naplója az elemzés tárgya, amely a Kriterion Könyvkiadó gondozásában jelent meg Kolozsváron, 2020-ban.

László Gyula (Kőhalom, 1910 – Nagyvárad, 1998) kolozsvári éveinek és itteni régészeti kutatásainak szélesebb körben kevésbé ismert adalékait tárja elénk, így az újdonság és a hiánypótlás erejével – és az olvasói felfedezés örömével – hat M. Lezsák Gabriella nemrég megjelent könyve.

Kulturális svédasztalként jellemezte Szonda Szabolcs a május 26–29. között zajló SepsiBook könyvvásárt és kortárs irodalmi fesztivált. A Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatójával, a könyvvásár programfelelősével a sepsiszentgyörgyi Sepsi Arénában első alkalommal megszervezett könyvszemléről beszélgettünk.

Hallgató a hátsó padban címmel jelent meg Tulit Ilona új könyveaz Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) gondozásában. A kötet az AESZ-füzetek sorozat 18. kiadványa. (...) Az AESZ másik új kiadványa Péntek János Kalotaszegi tájszótár című könyve.

Négy fiatal történész jelentkezik együtt e kötetben. Közülük ketten már megvédték a disszertációjukat, ketten pedig a védéshez közelednek. Ők most e  két város világháború előtti másfél évtizedének legavatottabb szakemberei. Fodor János, aki Bernády György pályafutásáról írta már kötetként is megjelent dolgozatát, Marosvásárhely és a Bernády-korszak elhivatott elemzője. Úgy tűnik, hogy e kötet összeállításának ötlete is tőle származik. Ferenczi Szilárd Kolozsvár 1890 utáni várospolitikájáról írt disszertációt, Fazakas László Kolozsvár infrastruktúrájának, főleg a víz- és gázvezeték, csatornázás kutatója, Gál Zsófia pedig a századeleji kolozsvári katolikus építkezések feldolgozója.

Garda Dezső, Gyergyószentmiklóson élő tanár, szociográfus, történész szakíró, politikus nemrég megjelent könyve felszínre hozza a múlt század kilencvenes éveinek az elején beindult (...), több mint másfél évtizedig tartó népfőiskola-törekvések kezdeti eseményeit. Mert abban a korszakváltó időben jórészt nem spontán módon indultak be a különböző, jövőbe tekintő társadalomszervező folyamatok, hanem jól átgondolt, megtervezett programok keretében. 

Közel hétszáz oldalas, fokos opusszal gazdagította eddigi 27 kötetből és sok tanulmányból álló életművét a szorgos gyergyói történész, dr. Garda Dezső. A száz évvel ezelőtti páratlan eseménysor, amely a román hadsereg 1916-os betörésével és a kivérzett országba való 1919-es bevonulásával járt, olyan krónikására talált benne, akit politikusként is megismerhettünk négy parlamenti mandátuma alatt, amikor is a székelység legégetőbb gazdasági és kulturális érdekei mellett kiállva próbálta meg a históriai jóvátétel ügyét előbbre mozdítani. Különben nemegyszer magára hagyták saját pártjában is. 

Az EME Tudomány- és technikatörténeti füzetek sorozatának a 2020-ban megjelent 14. kötete* igazi csemege mindazok számára, akik érdeklődnek Erdély művelődéstörténete iránt. A kiadvány messze túlszárnyalja a sorozat által hirdetett füzetméretet, hisz tekintélyes terjedelmével – 420 oldalával – egyértelműen azt sugallja, hogy a téma szempontjából nem hétköznapi kiadványról van szó.

Nagyon szomorú volt számunkra a 2020-as év. De hasonlóan az idei év is – eddig. A koronavírus-járvány miatt nem tudtuk megszervezni előre megtervezett programjainkat. Elmaradtak a konferenciák, a találkozások, a baráti beszélgetések. Mivel társaságunk tagjai szétszórtan élnek a Partiumban, a Bánságban, Kolozsváron és a határon kívül, a konferencia az egyedüli lehetőségünk arra, hogy találkozzunk, és jól elbeszélgessünk egymással. Ez most nem sikerült, amely mindannyiunkat nagyon megviselt. 

A fejezetekre bontott elbeszélés valójában egy nyaralás története, amikor is két család együtt indul el a tengerpartra. Konkrétan ugyan nincs kimondva, de bizonyára a román tengerpart az úti cél, ezt támasztja alá a hálókocsis utazás, valamint a később feltűnő kempingfelelős neve, Panait bácsi. Íme, egy-egy tipikus erdélyi család, de korántsem tipikus gyermekekkel.

Mezőségi művészetről beszélni azonban egészen meglepő. Hol élhettek itt művészek, honnan származtak el tehetséges emberek, mi is maradt meg egykori alkotásaikból – ennek számbavétele szinte kilátástalannak tűnik. Murádin Jenő az a művészettörténész, akinek teljes rálátása van Erdély képzőművészeti életére. Csak ő vállalkozhatott arra a nem túl hálás feladatra, hogy számba vegye mindazokat a művészeket, műalkotásokat, amelyek valamilyen módon a Mezőséghez köthetők. 

fél évszázad múltán újból a pusztakamarási családok történetét dokumentáló kötet* lehet az asztalunkon. A kolozsvári Művelődés Műhelyében készült, igényes kivitelezésű könyv címlapján azt olvasom: A pusztakamarási családkönyv, alatta pedig: 300 év 700 magyar családja. A címlapon négy nevet is látok, nyilván nem találom köztük a 2006-ban elhunyt Sütő Andrásét, de rajta van a szülőháza és a tornácán az író fényképe is, felismerhetően.

A Tersánszky Józsi Jenő nevével fémjelzett könyvtár, a régiségtár, az családias hangulatú vendégház, a rendezett udvar a helyiekre s az oda érkező hazai és külföldi vendégekre egyaránt kellemes hatással van. Az elmúlt években a Ház társrendezőkét/szervezőként volt jelen a város fontosabb rendezvényein – a Szent István Napokon, a Főtér Fesztiválon, a Gesztenyeünnepen… A Ház fenntartói hamar felismerték, hogy a vészesen fogyó magyarságnak mily nagy szüksége van identitása tudatosítására és őrzésére, hogy mennyire fontos a gyengülő közemlékezetbe visszahozni, visszaépíteni a valós történelmi ismeretét, erősíteni a városhoz és környékéhez kötő érzelmi szálakat.

Újabb kötettel* jelentkezett Székely Ferenc a jeles erdélyi személyiségek életútját megörökítő sorozatában. A Születésnapi beszélgetések alcímű könyvet tavaly jelentette meg a százhalombattai Üveghegy Kiadó.

A román nyelvű könyv címe azt ígéri, hogy a Küküllők völgyének középkori műemlékeit mutatja be. Ambiciózus szándék egy ekkora kötetecske részéről – gondoltam, ez csak valamiféle vázlat lehet. Átlapoztam, majd alaposan el is olvastam, és így a helyére került a könyv és üzenete.