Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A nagybányai Tersánszky Józsi Jenő könyvtár életéből

A nagybányai Teleki Sándor Magyar Ház a 688 éves Zazar-parti város legfontosabb magyar művelődési és társadalmi intézménye. Teleki Sándor egykori felújított lakóháza  a Tersánszky Józsi Jenő Könyvtárnak is otthont ad.


Fotó: telekihaz.erdely.org

Dávid Lajos, a Teleki Sándor Magyar Ház kiváló vezetője így elevenítette fel a könyvtár történetének fontosabb állomásait: „Létesítettünk egy könyvesboltot, amely a könyvtár működését is felvállalta. Tulajdonosa a szatmári  Interlib Erdélyi Virtuális Antikvárium és Könyvesbolt volt. 2008-ban a Házban működő Memoár könyvesbolt megszűnt. Időközben 2006-ban sikerült megvásárolnunk egy másik  épületrészt. Úgy döntöttünk, hogy a könyvtárat ebbe az épületrészbe költöztetjük. 2011-ben és 2012-ben felújítottuk ezt az épületrészt. A berendezést a Szülőföld Alapítvány, a Bethlen Gábor Alapítvány és Blaskó Sándor vállalkozó adományozta. 2012-ben felavattuk az új épületrészben megnyitott könyvtárat.” A jelenlegi könyvtáros Barra István történelemtanár.

Dávid Lajos elmondta, hogy a könyvtár 24 875 kötetet foglal magába. Ezekből 12 526 hozzáférhető az olvasók számára, a többi könyv folyamatos feldolgozás alatt áll. Akad olyan könyv, amelyből 20-30 példány is van. Jelenleg 45 olvasót tartanak nyilván, ezek nyolcvan százaléka nyugdíjas. Az világhálós összeköttetéssel rendelkező olvasóterem hétszemélyes.

A Teleki Sándor Magyar Ház nagytermében rendszeresen tartanak író–olvasó találkozókat, könyvvásárokat. Legutóbb Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész, a Magvető Könyvkiadó igazgatója találkozott olvasóival, akiknek Így szerettek ők című könyvéről beszélt.

A könyvállományt Metz József, a Thurman család, Krizsán P. Pál  és Suba Dani gyűjteményei is gazdagítják. Az Arad megyében született Metz József (1914–2004) Kun Kocsárd-díjas helytörténész a nagybányai EMKE-füzetek szellemi atyja, a füzetek szerkesztőbizottságának elnöke és több füzet egyik szerkesztője volt. Élete célkitűzéseit így foglalta össze a nyugdíjas tanár: „Nevelni a szépre, a jóra, a népünk, a mellettünk élők és a szülőföld iránti megbecsülésre, szeretetre. És a becsületes, de sokszor ki nem fizetődő munkára.”

A könyvtár sok  ritka, régi kiadvánnyal is büszkélkedik. Werbőczy István Approbaták törvénygyűjteménye az 1540 és 1653 között tartott erdélyi országgyűlések végzéseinek válogatott, kivonatolt és tárgyak szerint rendezett gyűjteménye, amely I. Rákóczi György kezdeményezésére készült. Ezt a gyűjteményt 1696-ban Misztótfalusi Kis Miklós nyomdája adta ki 1696-ban. 1751-ben  Svájcban adták ki a Bázeli Bibliát, Károli Gáspárnak magyar Biblia-fordítását. A címlapon Szatmárnémeti Pap István nagykárolyi nyomdász és Tóth Imre neve olvasható. Gróf Teleki Imrének, Teleki Blanka édesapja könyvtárának egy része (17.–19. századi kiadványok) szintén a könyvtár féltett kincsei közé tartoznak, ezek közül a kéziratban maradt Kővár-utópia című műve a reformok szükségességét hangsúlyozza.

Sokan olvassák Palmer Kálmán Nagybánya és környéke című, 1894-ben Nagybányán nyomtatott könyvét, a Nagybánya és Vidéke, valamint a Budapesti Szemle évfolyamait. Itt találhatók meg Kiss József költeményei Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla, Hollósy Simon képeivel, ez a kötet a szecesszió egyik legszínvonalasabb könyve.

A könyvtár terveiről Dávid Lajos elmondta: „Szeretnénk beszerezni 19-20. századi, városunkhoz fűződő műveket, például a Teleki családdal kapcsolatos könyveket, Kemény Zsigmond, Dsida Jenő, Tabéry Géza egyes alkotásait. Szeptembertől ismét rendszeresen tartunk olvasó–író találkozókat, könyvbemutatókat, Olvass velünk! elnevezésű rendezvényt.”

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

A téma, ahogy a kötet címe is sugallja, a középkori magyar egyházi személyek felszentelése a Római Kúriában. A feldolgozott anyag időintervalluma kilencvenhét évet ölel fel. Fedeles Tamás összegző bevezetést írt arról, hogy miről is van szó a kutatásban, majd a Vatikáni Levéltár iratainak másolatait írta át, és készített melléjük regesztát. 

Ahogy azt már megszokhattuk, akár egyedüli szerzőként, akár Ucu Bodiceanu történésszel közösen írt, helytörténeti tárgyú könyvvel jelentkezik, Ancuța-Lăcrimioara Chiș egyben utazásra invitál minden olyan turistát, aki nyitott a könyveiben bemutatott helyszínek felfedezésére, különleges kulturális információk befogadására. Ezúttal háromnyelvű (román, magyar és angol) albumot adott közre, Kolozsvári paloták / Palatele Clujului / Palaces of Cluj címmel (Școala Ardeleană, Kolozsvár, 2022).

Karácsonyi Károly a Babeş–Bolyai Egyetem biológia–földrajz szakának végzettjeként (1964) közel húsz éven át (1969–1988) dolgozott a Károlyi-kastély épületében működő nagykárolyi múzeum botanika szakirányú muzeológusaként. Ez idő alatt hivatali feladatai közé tartozott a kastélyt övező dendrológiai kert gondozásának az irányítása. (...) Akkoriban mondhatni minden ott termesztett fát, cserjét, növényt ismert, de a parkbeli vegetáció sorsát utána is figyelemmel kísérte, legújabb könyve megírásának időpontjáig gyakran szolgált tanácsokkal a kert későbbi gondozóinak.

Salamon András könyvének elévülhetetlen erénye, hogy Seprődi életútját nem „hideg” akadémiai életrajzi adatokon keresztül állítja elénk, hanem megláttatja a tépelődő, kísérletező művészt, aki egy új színházi formanyelvet szeretne meghonosítani Sepsiszentgyörgyönmert vallja: „a színház nincs pusztán nyelvi értéshez kötve”.

Új, fokos kötettel lepte meg olvasóit a Gyergyóban élő szorgalmas történész, Garda Dezső. A szerzőnek egyre szaporodnak a könyvei, és földrajzilag is egyre tágabb témákat tárgyal, amelyekben a legfontosabb székely és magyar sorsfordulatokat veszi sorra. Munkáiból egy összerdélyi kép bontakozik ki előttünk, ugyanakkor roppantul érdekes a művek mögött álló alkotó életútja is. 

A szám szerint kilenc erdélyi író miniatúráját tartalmazó könyv szerzőjének válogatási szempontjait nem ismerem, de ismerem a szerzőt, és eligazít a könyv címe: Erdély lelke szólal*. Azok kaptak ide meghívót, akikből Erdély lelke szólal, Erdély lelke sugárzik. Nemcsak műveikből, hanem életükből, emberi tartásukból, nemzettudatuk nyilvánvaló vállalásából. 

A hazai diákok általában útinaplóban jegyezték le, dokumentálták az utókornak külföldi egyetemjárásaikat, azaz peregrinációikat – ezek megismerése révén pedig a korabeli magyar értelmiségről is többet megtudhatunk. Egy tanulmányi út, egy fontos életszakasz dokumentációjával szembesülünk, ha kezünkbe veszünk egy peregrinációs naplót. Esetünkben gróf Teleki Sámuel peregrinációs naplója az elemzés tárgya, amely a Kriterion Könyvkiadó gondozásában jelent meg Kolozsváron, 2020-ban.

László Gyula (Kőhalom, 1910 – Nagyvárad, 1998) kolozsvári éveinek és itteni régészeti kutatásainak szélesebb körben kevésbé ismert adalékait tárja elénk, így az újdonság és a hiánypótlás erejével – és az olvasói felfedezés örömével – hat M. Lezsák Gabriella nemrég megjelent könyve.

Kulturális svédasztalként jellemezte Szonda Szabolcs a május 26–29. között zajló SepsiBook könyvvásárt és kortárs irodalmi fesztivált. A Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatójával, a könyvvásár programfelelősével a sepsiszentgyörgyi Sepsi Arénában első alkalommal megszervezett könyvszemléről beszélgettünk.

Hallgató a hátsó padban címmel jelent meg Tulit Ilona új könyveaz Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) gondozásában. A kötet az AESZ-füzetek sorozat 18. kiadványa. (...) Az AESZ másik új kiadványa Péntek János Kalotaszegi tájszótár című könyve.

Négy fiatal történész jelentkezik együtt e kötetben. Közülük ketten már megvédték a disszertációjukat, ketten pedig a védéshez közelednek. Ők most e  két város világháború előtti másfél évtizedének legavatottabb szakemberei. Fodor János, aki Bernády György pályafutásáról írta már kötetként is megjelent dolgozatát, Marosvásárhely és a Bernády-korszak elhivatott elemzője. Úgy tűnik, hogy e kötet összeállításának ötlete is tőle származik. Ferenczi Szilárd Kolozsvár 1890 utáni várospolitikájáról írt disszertációt, Fazakas László Kolozsvár infrastruktúrájának, főleg a víz- és gázvezeték, csatornázás kutatója, Gál Zsófia pedig a századeleji kolozsvári katolikus építkezések feldolgozója.

Garda Dezső, Gyergyószentmiklóson élő tanár, szociográfus, történész szakíró, politikus nemrég megjelent könyve felszínre hozza a múlt század kilencvenes éveinek az elején beindult (...), több mint másfél évtizedig tartó népfőiskola-törekvések kezdeti eseményeit. Mert abban a korszakváltó időben jórészt nem spontán módon indultak be a különböző, jövőbe tekintő társadalomszervező folyamatok, hanem jól átgondolt, megtervezett programok keretében. 

Közel hétszáz oldalas, fokos opusszal gazdagította eddigi 27 kötetből és sok tanulmányból álló életművét a szorgos gyergyói történész, dr. Garda Dezső. A száz évvel ezelőtti páratlan eseménysor, amely a román hadsereg 1916-os betörésével és a kivérzett országba való 1919-es bevonulásával járt, olyan krónikására talált benne, akit politikusként is megismerhettünk négy parlamenti mandátuma alatt, amikor is a székelység legégetőbb gazdasági és kulturális érdekei mellett kiállva próbálta meg a históriai jóvátétel ügyét előbbre mozdítani. Különben nemegyszer magára hagyták saját pártjában is. 

Az EME Tudomány- és technikatörténeti füzetek sorozatának a 2020-ban megjelent 14. kötete* igazi csemege mindazok számára, akik érdeklődnek Erdély művelődéstörténete iránt. A kiadvány messze túlszárnyalja a sorozat által hirdetett füzetméretet, hisz tekintélyes terjedelmével – 420 oldalával – egyértelműen azt sugallja, hogy a téma szempontjából nem hétköznapi kiadványról van szó.

Nagyon szomorú volt számunkra a 2020-as év. De hasonlóan az idei év is – eddig. A koronavírus-járvány miatt nem tudtuk megszervezni előre megtervezett programjainkat. Elmaradtak a konferenciák, a találkozások, a baráti beszélgetések. Mivel társaságunk tagjai szétszórtan élnek a Partiumban, a Bánságban, Kolozsváron és a határon kívül, a konferencia az egyedüli lehetőségünk arra, hogy találkozzunk, és jól elbeszélgessünk egymással. Ez most nem sikerült, amely mindannyiunkat nagyon megviselt.