Nemrég több, különböző életkorú nagybányai magyartól azt kérdeztem, hogy 1990 óta milyen fontosabb intézményekkel gazdagodott városunk. Bevásárlóközpontokkal, bankokkal, az új postával és McDonalds étteremmel – válaszolták sokan. A megyei könyvtár impozáns épületét csak ketten említették, azt viszont egyikük sem tudta, hogy ebben a nyugati igényeknek is megfelelő szolgáltatásokat nyújtó intézményben 1900 előtti magyar nyelvű kiadványokat is olvashatnak.
A körülbelül 19 ezer kötetes gyűjtemény egy része a volt Nagybányai Királyi Főgimnázium könyvtárából származik. A fiatalon elhunyt Petre Codrea, aki könyv nélkül nem tudta elképzelni az életet, fáradhatatlanul járta az országot, hogy antikváriumokban, magánszemélyektől könyvritkaságokat szerezzen a megyei könyvtárnak. A dokumentációs osztály kincsei között megtaláljuk például Paulus Iovius Historarium sui Temporas című, a 16. század első felében Velencében kiadott művét, Valla Lorenzo De Lingua Latina című, 1538-ban Párizsban megjelent könyvét. Ugyanitt megtaláljuk még az 1688-ban nyomtatott román bibliát, Pápai Páriz Ferenc 1767-ben Nagyszebenben kiadott latin-magyar szótárát, Baróti Szabó Dávid 1792-ben, Kassán megjelent Kisded szótárát, Budai Ferenc Magyarság polgári históriájára való lexikon a XV. század végéig című művét, amelyet Nagyváradon Máramarosi Gotlieb Antal nyomdájában nyomtattak 1804-ben. Az olvasóterem polcain sorakozik az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című munka, valamint a 14 kötetes Nyelvemléktár.
A levegő hőmérsékletét és páratartalmát szabályozó berendezéssel ellátott raktárban több polcot foglalnak a régi magyar folyóiratok. Itt van például a Budapesti Szemle, a Századok, a Bányászati és Kohászati Lapok, a Természettudományi Közlöny és A Néptanítók Lapja. A folyóiratok mellett találhatók a Nagybányai Királyi Főgimnázium értesítői 1897-től 1912-ig. Két kötetben őrzik a gimnázium önképzőkörében felolvasott versek, elbeszélések, műfordítások, irodalomtörténeti, földrajzi dolgozatok kéziratait, valamint Réti Istvánnak, az önképzőkör elnökének a korabeli magyar festészettel foglalkozó tanulmányait. Ezeket a tanulmányokat, valamint a Tersánszky Józsi Jenő diákéveire vonatkozó feljegyzéseket egy másik cikkemben szándékozom bemutatni.
Miközben a raktárban a könyvritkaságokat simogattam és lapozgattam, úgy tűnt, hogy a könyvek, a folyóiratok vádlón néznek rám, és így panaszkodnak: „Olvassatok minket, mert ha polcokon porosodunk, úgy érezzük, hogy halottak vagyunk”.
Az első emeleti könyv-, kézirat- és folyóirat-gyűjtemény olvasóterme hétfőtől péntekig 9 és 16 óra között tart nyitva. A beiratkozáshoz csupán személyazonossági igazolvány szükséges. Az olvasók világhálóra kapcsolt számítógépeket is használhatnak.
