Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A máramarosi Petre Dulfu Megyei Könyvtár régi könyvei

Nemrég több, különböző életkorú nagybányai magyartól azt kérdeztem, hogy 1990 óta milyen fontosabb intézményekkel gazdagodott városunk. Bevásárlóközpontokkal, bankokkal, az új postával és McDonalds étteremmel – válaszolták sokan. A megyei könyvtár impozáns épületét csak ketten említették, azt viszont egyikük sem tudta, hogy ebben a nyugati igényeknek is megfelelő szolgáltatásokat nyújtó intézményben 1900 előtti magyar nyelvű kiadványokat is olvashatnak.

 


A legelső magyar értelmező szótár borítója

A körülbelül 19 ezer kötetes gyűjtemény egy része a volt Nagybányai Királyi Főgimnázium könyvtárából származik. A fiatalon elhunyt Petre Codrea, aki könyv nélkül nem tudta elképzelni az életet, fáradhatatlanul járta az országot, hogy antikváriumokban, magánszemélyektől könyvritkaságokat szerezzen a megyei könyvtárnak. A dokumentációs osztály kincsei között megtaláljuk például Paulus Iovius Historarium sui Temporas című, a 16. század első felében Velencében kiadott művét, Valla Lorenzo De Lingua Latina című, 1538-ban Párizsban megjelent könyvét. Ugyanitt megtaláljuk még az 1688-ban nyomtatott román bibliát, Pápai Páriz Ferenc 1767-ben Nagyszebenben kiadott latin-magyar szótárát, Baróti Szabó Dávid 1792-ben, Kassán megjelent Kisded szótárát, Budai Ferenc Magyarság polgári históriájára való lexikon a XV. század végéig című művét, amelyet Nagyváradon Máramarosi Gotlieb Antal nyomdájában nyomtattak 1804-ben. Az olvasóterem polcain sorakozik az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című munka, valamint a 14 kötetes Nyelvemléktár.


A jezsuita pap Kassán és Komáromban alkotott

A levegő hőmérsékletét és páratartalmát szabályozó berendezéssel ellátott raktárban több polcot foglalnak a régi magyar folyóiratok. Itt van például a Budapesti Szemle, a Századok, a Bányászati és Kohászati Lapok, a Természettudományi Közlöny és A Néptanítók Lapja. A folyóiratok mellett találhatók a Nagybányai Királyi Főgimnázium értesítői 1897-től 1912-ig. Két kötetben őrzik a gimnázium önképzőkörében felolvasott versek, elbeszélések, műfordítások, irodalomtörténeti, földrajzi dolgozatok kéziratait, valamint Réti Istvánnak, az önképzőkör elnökének a korabeli magyar festészettel foglalkozó tanulmányait. Ezeket a tanulmányokat, valamint a Tersánszky Józsi Jenő diákéveire vonatkozó feljegyzéseket egy másik cikkemben szándékozom bemutatni.

Miközben a raktárban a könyvritkaságokat simogattam és lapozgattam, úgy tűnt, hogy a könyvek, a folyóiratok vádlón néznek rám, és így panaszkodnak: „Olvassatok minket, mert ha polcokon porosodunk, úgy érezzük, hogy halottak vagyunk”.

Az első emeleti könyv-, kézirat- és folyóirat-gyűjtemény olvasóterme hétfőtől péntekig 9 és 16 óra között tart nyitva. A beiratkozáshoz csupán személyazonossági igazolvány szükséges. Az olvasók világhálóra kapcsolt számítógépeket is használhatnak.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

A hazai diákok általában útinaplóban jegyezték le, dokumentálták az utókornak külföldi egyetemjárásaikat, azaz peregrinációikat – ezek megismerése révén pedig a korabeli magyar értelmiségről is többet megtudhatunk. Egy tanulmányi út, egy fontos életszakasz dokumentációjával szembesülünk, ha kezünkbe veszünk egy peregrinációs naplót. Esetünkben gróf Teleki Sámuel peregrinációs naplója az elemzés tárgya, amely a Kriterion Könyvkiadó gondozásában jelent meg Kolozsváron, 2020-ban.

László Gyula (Kőhalom, 1910 – Nagyvárad, 1998) kolozsvári éveinek és itteni régészeti kutatásainak szélesebb körben kevésbé ismert adalékait tárja elénk, így az újdonság és a hiánypótlás erejével – és az olvasói felfedezés örömével – hat M. Lezsák Gabriella nemrég megjelent könyve.

Kulturális svédasztalként jellemezte Szonda Szabolcs a május 26–29. között zajló SepsiBook könyvvásárt és kortárs irodalmi fesztivált. A Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatójával, a könyvvásár programfelelősével a sepsiszentgyörgyi Sepsi Arénában első alkalommal megszervezett könyvszemléről beszélgettünk.

Hallgató a hátsó padban címmel jelent meg Tulit Ilona új könyveaz Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) gondozásában. A kötet az AESZ-füzetek sorozat 18. kiadványa. (...) Az AESZ másik új kiadványa Péntek János Kalotaszegi tájszótár című könyve.

Négy fiatal történész jelentkezik együtt e kötetben. Közülük ketten már megvédték a disszertációjukat, ketten pedig a védéshez közelednek. Ők most e  két város világháború előtti másfél évtizedének legavatottabb szakemberei. Fodor János, aki Bernády György pályafutásáról írta már kötetként is megjelent dolgozatát, Marosvásárhely és a Bernády-korszak elhivatott elemzője. Úgy tűnik, hogy e kötet összeállításának ötlete is tőle származik. Ferenczi Szilárd Kolozsvár 1890 utáni várospolitikájáról írt disszertációt, Fazakas László Kolozsvár infrastruktúrájának, főleg a víz- és gázvezeték, csatornázás kutatója, Gál Zsófia pedig a századeleji kolozsvári katolikus építkezések feldolgozója.

Garda Dezső, Gyergyószentmiklóson élő tanár, szociográfus, történész szakíró, politikus nemrég megjelent könyve felszínre hozza a múlt század kilencvenes éveinek az elején beindult (...), több mint másfél évtizedig tartó népfőiskola-törekvések kezdeti eseményeit. Mert abban a korszakváltó időben jórészt nem spontán módon indultak be a különböző, jövőbe tekintő társadalomszervező folyamatok, hanem jól átgondolt, megtervezett programok keretében. 

Közel hétszáz oldalas, fokos opusszal gazdagította eddigi 27 kötetből és sok tanulmányból álló életművét a szorgos gyergyói történész, dr. Garda Dezső. A száz évvel ezelőtti páratlan eseménysor, amely a román hadsereg 1916-os betörésével és a kivérzett országba való 1919-es bevonulásával járt, olyan krónikására talált benne, akit politikusként is megismerhettünk négy parlamenti mandátuma alatt, amikor is a székelység legégetőbb gazdasági és kulturális érdekei mellett kiállva próbálta meg a históriai jóvátétel ügyét előbbre mozdítani. Különben nemegyszer magára hagyták saját pártjában is. 

Az EME Tudomány- és technikatörténeti füzetek sorozatának a 2020-ban megjelent 14. kötete* igazi csemege mindazok számára, akik érdeklődnek Erdély művelődéstörténete iránt. A kiadvány messze túlszárnyalja a sorozat által hirdetett füzetméretet, hisz tekintélyes terjedelmével – 420 oldalával – egyértelműen azt sugallja, hogy a téma szempontjából nem hétköznapi kiadványról van szó.

Nagyon szomorú volt számunkra a 2020-as év. De hasonlóan az idei év is – eddig. A koronavírus-járvány miatt nem tudtuk megszervezni előre megtervezett programjainkat. Elmaradtak a konferenciák, a találkozások, a baráti beszélgetések. Mivel társaságunk tagjai szétszórtan élnek a Partiumban, a Bánságban, Kolozsváron és a határon kívül, a konferencia az egyedüli lehetőségünk arra, hogy találkozzunk, és jól elbeszélgessünk egymással. Ez most nem sikerült, amely mindannyiunkat nagyon megviselt. 

A fejezetekre bontott elbeszélés valójában egy nyaralás története, amikor is két család együtt indul el a tengerpartra. Konkrétan ugyan nincs kimondva, de bizonyára a román tengerpart az úti cél, ezt támasztja alá a hálókocsis utazás, valamint a később feltűnő kempingfelelős neve, Panait bácsi. Íme, egy-egy tipikus erdélyi család, de korántsem tipikus gyermekekkel.

Mezőségi művészetről beszélni azonban egészen meglepő. Hol élhettek itt művészek, honnan származtak el tehetséges emberek, mi is maradt meg egykori alkotásaikból – ennek számbavétele szinte kilátástalannak tűnik. Murádin Jenő az a művészettörténész, akinek teljes rálátása van Erdély képzőművészeti életére. Csak ő vállalkozhatott arra a nem túl hálás feladatra, hogy számba vegye mindazokat a művészeket, műalkotásokat, amelyek valamilyen módon a Mezőséghez köthetők. 

fél évszázad múltán újból a pusztakamarási családok történetét dokumentáló kötet* lehet az asztalunkon. A kolozsvári Művelődés Műhelyében készült, igényes kivitelezésű könyv címlapján azt olvasom: A pusztakamarási családkönyv, alatta pedig: 300 év 700 magyar családja. A címlapon négy nevet is látok, nyilván nem találom köztük a 2006-ban elhunyt Sütő Andrásét, de rajta van a szülőháza és a tornácán az író fényképe is, felismerhetően.

A Tersánszky Józsi Jenő nevével fémjelzett könyvtár, a régiségtár, az családias hangulatú vendégház, a rendezett udvar a helyiekre s az oda érkező hazai és külföldi vendégekre egyaránt kellemes hatással van. Az elmúlt években a Ház társrendezőkét/szervezőként volt jelen a város fontosabb rendezvényein – a Szent István Napokon, a Főtér Fesztiválon, a Gesztenyeünnepen… A Ház fenntartói hamar felismerték, hogy a vészesen fogyó magyarságnak mily nagy szüksége van identitása tudatosítására és őrzésére, hogy mennyire fontos a gyengülő közemlékezetbe visszahozni, visszaépíteni a valós történelmi ismeretét, erősíteni a városhoz és környékéhez kötő érzelmi szálakat.

Újabb kötettel* jelentkezett Székely Ferenc a jeles erdélyi személyiségek életútját megörökítő sorozatában. A Születésnapi beszélgetések alcímű könyvet tavaly jelentette meg a százhalombattai Üveghegy Kiadó.

A román nyelvű könyv címe azt ígéri, hogy a Küküllők völgyének középkori műemlékeit mutatja be. Ambiciózus szándék egy ekkora kötetecske részéről – gondoltam, ez csak valamiféle vázlat lehet. Átlapoztam, majd alaposan el is olvastam, és így a helyére került a könyv és üzenete.