Kulcsár Beáta munkája* a Weiszlovits/Vaiszlovich család élettörténetét meséli el, több nemzedéken át bemutatva a családhoz tartozó férfiak életpályáját. A szerző a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte tanulmányait, a kötet pedig a doktori dolgozatához elkészített kutatás gyümölcse. Kulcsár Beáta doktori munkáját az Egy nagyváradi vállalkozó család (Weiszlovits) tevékenysége és megítélése (1858–1944) címmel védte meg, majd a kötet publikáláskor kapta az „Adónyomorítás miatt zárva”. Egy nagyváradi család történetei (1858–1944) címet.
A kolozsvári vívósport 200 éve margójára
Rejt a kolozsvári sportélet olyan kincseket is, amelyek egyediek az egyetemes sporttörténetben. Olyanokat, amelyek egyaránt részei a magyar és a román sportmúltnak, és amelyekre mi kolozsváriak igen büszkék lehetünk. Ilyen kincs a kettőszáz éves szervezett vívóélet története* – amely önmagában is óriási sikertörténet.

Kevés olyan közösség létezik, amely ilyen hosszú folytonos, szervezett eseménysort datál – és ami a legfontosabb, immáron dokumentál is. Mert mi, kolozsváriak, kisebb túlzással élve a kettőszáz év vívásának minden percével el tudunk számolni.
Tudjuk, ki alakított először vívóiskolát Kolozsváron: Gaetano Biasini 1818-ban. Ugyanakkor feljegyeztük, ez az iskola mikor vált nyilvános szervezetté: 1824-ben, Bölöni Farkas Sándornak köszönhetően. És ha már a nevét említettük, akkor ismerjük egyben az első erdélyi „sportmenedzsert” is.
a Kolozsvári Atlétikai Club tagja és alelnöke
Ismerjük ezen vívóiskola alapítóit: akik adományának köszönhetően az intézet 1833-tól részvénytársasági formában a szegényebb sorsú vívók számára is megnyithatta kapuit.
Tisztában vagyunk vele, hogy mekkora erőfeszítés volt elődeink számára a vívóiskola újraalapítása és fenntartása a bukott szabadságharc után.
Immáron fényképekkel is dokumentáltuk, hol volt Kolozsvár első szakszerű torna- és vívóterme, a Tornavívóda, amely 1872-től biztosította többek között a szakszerű vívás oktatását. Hasonlóképp korabeli képről ismerjük az 1880-as évek vívóit is.
A kolozsvári tudományegyetem volt az első Magyarországon, amely állandó torna- és vívótermet alakíttatott ki, ugyanakkor szakszerű oktatót alkalmazott, hogy az egyetemi sportélet a legmagasabb nívón történjen. Ennek alátámasztására elég egy név: Posta Sándor, aki Kolozsváron vált országosan ismert vívóvá, és 1924-ben magyar színekben olimpiai bajnok lett.
Becsüljük Ozoray-Schenker Lajos, Kolozsvár legsikeresebb edzőjének munkásságát, s mindazt, amit az 1920-as évek elejétől nyugdíjazásáig tett! Hiszen idősebb korában, az ötvenes években is igazi sikerkovács volt, három nemzetközi sikerben is fontos szerepe volt: tanítványai szerezték Románia első érmét világversenyen, az első olimpiai érmet, illetve az első világbajnoki címet: Uray Zoltán, Orbán Olga és ifj. Guráth Béla személyében.
Ma is „díva” Kolozsváron Orbán Olga – ma is rajonganak érte mindazok, akik ismerik, látták vagy hallottak arról, hogyan vívott ő közel harminc éves karrierje alatt. Erre három évszám a bizonyíték: 1956, 1962, 1969 – egy olimpiai ezüst és két világbajnoki cím, egyéniben és csapattal – a többiről oldalakat lehet írni.
És büszkeségünk, hogy Kolozsvárról indult Pap János ifjúsági világbajnok kardozó, olimpiai érmes versenyző, aki fantasztikus sportdiplomata karriert futott be: a nemzetközi vívószövetség technikai igazgatójaként forradalmasította a vívóversenyek lebonyolításának rendszerét. Öt olimpia és több mint harminc vívóvilágverseny főszervezője volt.
És ne feledkezzünk meg Habala Péterről, akinek az élete összefonódik a vívással, aki ma is aktív, emellett a legújabb sikerek kovácsa. Sikerei közül nehéz választani, ennek ellenére Radu Dărăban neve felett nem lehet elsiklani: mióta visszatért Kolozsvárra, Habala irányításával rekord számú román bajnoki címe lett (9 országos bajnoki cím – és ez a szám tovább nőhet), illetve immár kolozsvári edzőként tevékenykedik mestere mellett. Gyönyörű példája a kontinuitásnak.
főnemes, a kor kiemelkedő sportembere
Ízelítőként válogatott események, amelyekre igen büszkék vagyunk. De a realitáshoz hozzátartozik, hogy ezek közül számos eseményt nem jegyez a román sporttörténet. És itt álljunk is meg egy pillanatra két – szerintem igen reprezentatív – történet erejéig.
„Visszamentem a kollégiumba, ahol laktunk, megvacsoráztam, boldogan, hogy döntős vagyok, kértem egy üveg sört. Amikor a sör vége felé tartottam, Sanyi bácsi (Csipler Sándor – szerző megj.) jött ordítva: »Tedd le azt a sört, te szerencsétlen! Telefonáltak, hogy mégis megtartják a döntőt«.
Szerencsére a formám megvolt, a sör adott egy kis önbizalmat, én pedig életemben olyan jól nem vívtam, mint akkor. Egy találaton múlott, hogy nem kerültem kettős döntőbe Gyuriczával (Gyuricza József – szerző megj.), így lettem aztán harmadik, mert Szőcsnek (Szőcs Bertalan – szerző megj.) is ugyanannyi győzelme volt, mint nekem. Egy tuson múlott, hogy nem voltam második, és két tuson, hogy nem lettem első.” (Uray Zoltán visszaemlékezései)
„A döntőbe »besétált«, de ott megtorpant, és egy vereséggel indult. A középdöntőben id. Guráth Béla régi barátjának, a marosvásárhelyi születésű Szabó Lászlónak, a Budapesti OSC edzőjének a kérésére leadott Szekeresnek, a Honvéd vívójának egy asszót. A leadott asszókat pedig vissza kell adni (íratlan törvény, ezt kívánja a becsület), de a budapesti vívó a csörte előtt röviden közölte ellenfelével, nem adja vissza az asszót! Ez hirtelen megzavarta versenyzőnket, nem tudott koncentrálni és veszített. Ezután viszont sikerült legyőznie a későbbi háromszoros világbajnok Alekszej Nyikancsikovot. A kilences döntő folyamán a magyar szövetségi kapitány is segített, a szintén balkezes Dunay Pál (1932-es párbajtőr Európa-bajnok) taktikai tanácsai és biztató szavai: »Fiam, benned látom az utódomat«. A román ifjúsági válogatottat kísérő Csipler és Vîlcea edzőktől hiába várt stratégiai tanácsokat, mert egyikük sem párbajtőrözött.”
ifjúsági világbajnokság párbajtőr versenyének
dobogósai. Balról: Wahlberg (Svédország),
Guráth Béla (Románia), Alekszej Nyikancsikov
(Szovjetunió)
Nagy volt a sértődés, amikor a frissen sült világbajnok a nagy nyilvánosság előtt megköszönte Dunay Pál támogatását. A legutolsó csörtét Nyikancsikov és Szekeres vívta. Guráth már csak drukkolni tudott a magyar vívónak, aki végül nyert, így Guráth megszerezte pályafutása legjelentősebb eredményét, és egyben Románia első ifjúsági világbajnoki címét.”(Guráth Béla visszaemlékezései)
Ne gondolják, hogy apró, jelentéktelen visszaemlékezésekről van szó. Egyik sincs túllicitálva. Az első eseménysor a román vívás első világversenyen szerzett érmét örökíti meg – Uray Zoltán nyerte az 1954-es főiskolás világbajnokságon. A második a román vívás első aranyérme – ifj. Guráth Béla „hozta” az 1960-as ifjúsági világbajnokságról. És miért fontosak? Mert ezeket egyetlen romániai szakirodalmi mű sem dokumentálta soha.
Kolozsvár sporttörténetét csak mi, kolozsváriak kutathatjuk fel, a helyi sportolók és hozzátartozók közreműködésével. S íme, a vívók élen jártak, adott a létező legjobb példa, hogyan kell ezt a feladatot elvégezni. Biasini, Farkas Sándor, Vermes, Posta, Ozoray-Schenker, a Hintz fiúk, Guráth és fia, Uray, Orbán, Ghilezan, Pap, Habala, Gyurkán, Codreanu, Dărăban. És sokan-sokan mások. Akiknek nevét és eredményeit immáron egy album őrzi, amely ráadásul két nyelven is megjelent, növelve ezzel hiánypótló jellegét.
Minden olyan munka szükséges, amely segít megmenteni a sportértéket: ezek még léteznek és ismertek, a kolozsvári kultúrtörténet szerves részét képezik. És ez volt a célja a szerkesztő csapatnak, élén dr. Guráth Bélával. A feladat pedig – szubjektív véleményem szerint – jelesre sikerült!
*Kolozsvári vívás. A kolozsvári vívók és vívómesterek bicentenáriuma 1818–2018 Kolozsvár, Kriterion Kiadó, 2018.
További írások
A szatmári, illetve erdélyi költők verseit népszerűsítő műsorokat nemcsak helyben, hanem környékbeli településeken is bemutatták – esetenként olyan kivételes szerzők részvételével, mint Kányádi Sándor vagy Gellért Sándor. A szavalóműsorok egyfajta folytatásaként Csirák Csaba diákvetélkedőket hirdetett, amelyeken a versmondás mellett a megszólaltatott szatmári és erdélyi költők személyével kapcsolatos kérdések is fontos szerepet kaptak. Mivel ezek a magyar nyelvű, magyarokról szóló rendezvények rendszerint népes közönség előtt zajlottak, sok magyar embert megmozgattak, népszerűségre tettek szert, szervezőjük idővel szálkává vált a hatóságok szemében.
A téma, ahogy a kötet címe is sugallja, a középkori magyar egyházi személyek felszentelése a Római Kúriában. A feldolgozott anyag időintervalluma kilencvenhét évet ölel fel. Fedeles Tamás összegző bevezetést írt arról, hogy miről is van szó a kutatásban, majd a Vatikáni Levéltár iratainak másolatait írta át, és készített melléjük regesztát.
Ahogy azt már megszokhattuk, akár egyedüli szerzőként, akár Ucu Bodiceanu történésszel közösen írt, helytörténeti tárgyú könyvvel jelentkezik, Ancuța-Lăcrimioara Chiș egyben utazásra invitál minden olyan turistát, aki nyitott a könyveiben bemutatott helyszínek felfedezésére, különleges kulturális információk befogadására. Ezúttal háromnyelvű (román, magyar és angol) albumot adott közre, Kolozsvári paloták / Palatele Clujului / Palaces of Cluj címmel (Școala Ardeleană, Kolozsvár, 2022).
Karácsonyi Károly a Babeş–Bolyai Egyetem biológia–földrajz szakának végzettjeként (1964) közel húsz éven át (1969–1988) dolgozott a Károlyi-kastély épületében működő nagykárolyi múzeum botanika szakirányú muzeológusaként. Ez idő alatt hivatali feladatai közé tartozott a kastélyt övező dendrológiai kert gondozásának az irányítása. (...) Akkoriban mondhatni minden ott termesztett fát, cserjét, növényt ismert, de a parkbeli vegetáció sorsát utána is figyelemmel kísérte, legújabb könyve megírásának időpontjáig gyakran szolgált tanácsokkal a kert későbbi gondozóinak.
Salamon András könyvének elévülhetetlen erénye, hogy Seprődi életútját nem „hideg” akadémiai életrajzi adatokon keresztül állítja elénk, hanem megláttatja a tépelődő, kísérletező művészt, aki egy új színházi formanyelvet szeretne meghonosítani Sepsiszentgyörgyön, mert vallja: „a színház nincs pusztán nyelvi értéshez kötve”.
Új, fokos kötettel lepte meg olvasóit a Gyergyóban élő szorgalmas történész, Garda Dezső. A szerzőnek egyre szaporodnak a könyvei, és földrajzilag is egyre tágabb témákat tárgyal, amelyekben a legfontosabb székely és magyar sorsfordulatokat veszi sorra. Munkáiból egy összerdélyi kép bontakozik ki előttünk, ugyanakkor roppantul érdekes a művek mögött álló alkotó életútja is.
A szám szerint kilenc erdélyi író miniatúráját tartalmazó könyv szerzőjének válogatási szempontjait nem ismerem, de ismerem a szerzőt, és eligazít a könyv címe: Erdély lelke szólal*. Azok kaptak ide meghívót, akikből Erdély lelke szólal, Erdély lelke sugárzik. Nemcsak műveikből, hanem életükből, emberi tartásukból, nemzettudatuk nyilvánvaló vállalásából.
A hazai diákok általában útinaplóban jegyezték le, dokumentálták az utókornak külföldi egyetemjárásaikat, azaz peregrinációikat – ezek megismerése révén pedig a korabeli magyar értelmiségről is többet megtudhatunk. Egy tanulmányi út, egy fontos életszakasz dokumentációjával szembesülünk, ha kezünkbe veszünk egy peregrinációs naplót. Esetünkben gróf Teleki Sámuel peregrinációs naplója az elemzés tárgya, amely a Kriterion Könyvkiadó gondozásában jelent meg Kolozsváron, 2020-ban.
László Gyula (Kőhalom, 1910 – Nagyvárad, 1998) kolozsvári éveinek és itteni régészeti kutatásainak szélesebb körben kevésbé ismert adalékait tárja elénk, így az újdonság és a hiánypótlás erejével – és az olvasói felfedezés örömével – hat M. Lezsák Gabriella nemrég megjelent könyve.
Kulturális svédasztalként jellemezte Szonda Szabolcs a május 26–29. között zajló SepsiBook könyvvásárt és kortárs irodalmi fesztivált. A Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatójával, a könyvvásár programfelelősével a sepsiszentgyörgyi Sepsi Arénában első alkalommal megszervezett könyvszemléről beszélgettünk.
Hallgató a hátsó padban címmel jelent meg Tulit Ilona új könyve, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) gondozásában. A kötet az AESZ-füzetek sorozat 18. kiadványa. (...) Az AESZ másik új kiadványa Péntek János Kalotaszegi tájszótár című könyve.
Négy fiatal történész jelentkezik együtt e kötetben. Közülük ketten már megvédték a disszertációjukat, ketten pedig a védéshez közelednek. Ők most e két város világháború előtti másfél évtizedének legavatottabb szakemberei. Fodor János, aki Bernády György pályafutásáról írta már kötetként is megjelent dolgozatát, Marosvásárhely és a Bernády-korszak elhivatott elemzője. Úgy tűnik, hogy e kötet összeállításának ötlete is tőle származik. Ferenczi Szilárd Kolozsvár 1890 utáni várospolitikájáról írt disszertációt, Fazakas László Kolozsvár infrastruktúrájának, főleg a víz- és gázvezeték, csatornázás kutatója, Gál Zsófia pedig a századeleji kolozsvári katolikus építkezések feldolgozója.
Garda Dezső, Gyergyószentmiklóson élő tanár, szociográfus, történész szakíró, politikus nemrég megjelent könyve felszínre hozza a múlt század kilencvenes éveinek az elején beindult (...), több mint másfél évtizedig tartó népfőiskola-törekvések kezdeti eseményeit. Mert abban a korszakváltó időben jórészt nem spontán módon indultak be a különböző, jövőbe tekintő társadalomszervező folyamatok, hanem jól átgondolt, megtervezett programok keretében.
Közel hétszáz oldalas, fokos opusszal gazdagította eddigi 27 kötetből és sok tanulmányból álló életművét a szorgos gyergyói történész, dr. Garda Dezső. A száz évvel ezelőtti páratlan eseménysor, amely a román hadsereg 1916-os betörésével és a kivérzett országba való 1919-es bevonulásával járt, olyan krónikására talált benne, akit politikusként is megismerhettünk négy parlamenti mandátuma alatt, amikor is a székelység legégetőbb gazdasági és kulturális érdekei mellett kiállva próbálta meg a históriai jóvátétel ügyét előbbre mozdítani. Különben nemegyszer magára hagyták saját pártjában is.
![]() |
![]() A szatmári, illetve erdélyi költők verseit népszerűsítő műsorokat nemcsak helyben, hanem környékbeli településeken is bemutatták – esetenként olyan kivételes szerzők részvételével, mint Kányádi Sándor vagy Gellért Sándor. A szavalóműsorok egyfajta folytatásaként Csirák Csaba diákvetélkedőket hirdetett, amelyeken a versmondás mellett a megszólaltatott szatmári és erdélyi költők személyével kapcsolatos kérdések is fontos szerepet kaptak. Mivel ezek a magyar nyelvű, magyarokról szóló rendezvények rendszerint népes közönség előtt zajlottak, sok magyar embert megmozgattak, népszerűségre tettek szert, szervezőjük idővel szálkává vált a hatóságok szemében. |
![]() A téma, ahogy a kötet címe is sugallja, a középkori magyar egyházi személyek felszentelése a Római Kúriában. A feldolgozott anyag időintervalluma kilencvenhét évet ölel fel. Fedeles Tamás összegző bevezetést írt arról, hogy miről is van szó a kutatásban, majd a Vatikáni Levéltár iratainak másolatait írta át, és készített melléjük regesztát. |
![]() Ahogy azt már megszokhattuk, akár egyedüli szerzőként, akár Ucu Bodiceanu történésszel közösen írt, helytörténeti tárgyú könyvvel jelentkezik, Ancuța-Lăcrimioara Chiș egyben utazásra invitál minden olyan turistát, aki nyitott a könyveiben bemutatott helyszínek felfedezésére, különleges kulturális információk befogadására. Ezúttal háromnyelvű (román, magyar és angol) albumot adott közre, Kolozsvári paloták / Palatele Clujului / Palaces of Cluj címmel (Școala Ardeleană, Kolozsvár, 2022). |
![]() Karácsonyi Károly a Babeş–Bolyai Egyetem biológia–földrajz szakának végzettjeként (1964) közel húsz éven át (1969–1988) dolgozott a Károlyi-kastély épületében működő nagykárolyi múzeum botanika szakirányú muzeológusaként. Ez idő alatt hivatali feladatai közé tartozott a kastélyt övező dendrológiai kert gondozásának az irányítása. (...) Akkoriban mondhatni minden ott termesztett fát, cserjét, növényt ismert, de a parkbeli vegetáció sorsát utána is figyelemmel kísérte, legújabb könyve megírásának időpontjáig gyakran szolgált tanácsokkal a kert későbbi gondozóinak. |
![]() Salamon András könyvének elévülhetetlen erénye, hogy Seprődi életútját nem „hideg” akadémiai életrajzi adatokon keresztül állítja elénk, hanem megláttatja a tépelődő, kísérletező művészt, aki egy új színházi formanyelvet szeretne meghonosítani Sepsiszentgyörgyön, mert vallja: „a színház nincs pusztán nyelvi értéshez kötve”. |
![]() Új, fokos kötettel lepte meg olvasóit a Gyergyóban élő szorgalmas történész, Garda Dezső. A szerzőnek egyre szaporodnak a könyvei, és földrajzilag is egyre tágabb témákat tárgyal, amelyekben a legfontosabb székely és magyar sorsfordulatokat veszi sorra. Munkáiból egy összerdélyi kép bontakozik ki előttünk, ugyanakkor roppantul érdekes a művek mögött álló alkotó életútja is. |
![]() A szám szerint kilenc erdélyi író miniatúráját tartalmazó könyv szerzőjének válogatási szempontjait nem ismerem, de ismerem a szerzőt, és eligazít a könyv címe: Erdély lelke szólal*. Azok kaptak ide meghívót, akikből Erdély lelke szólal, Erdély lelke sugárzik. Nemcsak műveikből, hanem életükből, emberi tartásukból, nemzettudatuk nyilvánvaló vállalásából. |
![]() A hazai diákok általában útinaplóban jegyezték le, dokumentálták az utókornak külföldi egyetemjárásaikat, azaz peregrinációikat – ezek megismerése révén pedig a korabeli magyar értelmiségről is többet megtudhatunk. Egy tanulmányi út, egy fontos életszakasz dokumentációjával szembesülünk, ha kezünkbe veszünk egy peregrinációs naplót. Esetünkben gróf Teleki Sámuel peregrinációs naplója az elemzés tárgya, amely a Kriterion Könyvkiadó gondozásában jelent meg Kolozsváron, 2020-ban. |
![]() László Gyula (Kőhalom, 1910 – Nagyvárad, 1998) kolozsvári éveinek és itteni régészeti kutatásainak szélesebb körben kevésbé ismert adalékait tárja elénk, így az újdonság és a hiánypótlás erejével – és az olvasói felfedezés örömével – hat M. Lezsák Gabriella nemrég megjelent könyve. |
![]() Kulturális svédasztalként jellemezte Szonda Szabolcs a május 26–29. között zajló SepsiBook könyvvásárt és kortárs irodalmi fesztivált. A Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatójával, a könyvvásár programfelelősével a sepsiszentgyörgyi Sepsi Arénában első alkalommal megszervezett könyvszemléről beszélgettünk. |
![]() Hallgató a hátsó padban címmel jelent meg Tulit Ilona új könyve, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) gondozásában. A kötet az AESZ-füzetek sorozat 18. kiadványa. (...) Az AESZ másik új kiadványa Péntek János Kalotaszegi tájszótár című könyve. |
![]() Négy fiatal történész jelentkezik együtt e kötetben. Közülük ketten már megvédték a disszertációjukat, ketten pedig a védéshez közelednek. Ők most e két város világháború előtti másfél évtizedének legavatottabb szakemberei. Fodor János, aki Bernády György pályafutásáról írta már kötetként is megjelent dolgozatát, Marosvásárhely és a Bernády-korszak elhivatott elemzője. Úgy tűnik, hogy e kötet összeállításának ötlete is tőle származik. Ferenczi Szilárd Kolozsvár 1890 utáni várospolitikájáról írt disszertációt, Fazakas László Kolozsvár infrastruktúrájának, főleg a víz- és gázvezeték, csatornázás kutatója, Gál Zsófia pedig a századeleji kolozsvári katolikus építkezések feldolgozója. |
![]() Garda Dezső, Gyergyószentmiklóson élő tanár, szociográfus, történész szakíró, politikus nemrég megjelent könyve felszínre hozza a múlt század kilencvenes éveinek az elején beindult (...), több mint másfél évtizedig tartó népfőiskola-törekvések kezdeti eseményeit. Mert abban a korszakváltó időben jórészt nem spontán módon indultak be a különböző, jövőbe tekintő társadalomszervező folyamatok, hanem jól átgondolt, megtervezett programok keretében. |
![]() Közel hétszáz oldalas, fokos opusszal gazdagította eddigi 27 kötetből és sok tanulmányból álló életművét a szorgos gyergyói történész, dr. Garda Dezső. A száz évvel ezelőtti páratlan eseménysor, amely a román hadsereg 1916-os betörésével és a kivérzett országba való 1919-es bevonulásával járt, olyan krónikására talált benne, akit politikusként is megismerhettünk négy parlamenti mandátuma alatt, amikor is a székelység legégetőbb gazdasági és kulturális érdekei mellett kiállva próbálta meg a históriai jóvátétel ügyét előbbre mozdítani. Különben nemegyszer magára hagyták saját pártjában is. |
Új hozzászólás