Rendhagyó hír „rázta meg” nemrég Székelyföld számos iskoláját és óvodáját, ugyanis Zorkóczy Zenóbia színművésznő, alias „Rosszcsont Zénó”, gondolt egy merészet, és „megszökött” otthonról, hogy néhány hónap alatt eljusson 100 olyan településre, ahol „még a madár sem jár”.
Interaktív gyermekelőadásával, amelynek címe: Rosszcsont Zénó jó szeretne lenni, Hargita, Kovászna és Maros megye olyan falvait vette célba, ahova nagyon ritkán, esetleg soha nem jutnak el a gyermekeknek szóló előadások, tekintve, hogy olyan kistérségekről van szó, ahol a tanulók létszáma olykor (értsd: óvodások és iskolások együtt!) nem haladja meg a tíz-tizenöt főt, ráadásul ezek a vidékek általában megélhetési, gazdasági és anyagi gondokkal is küzdenek. A művésznő rendhagyó turnéterve felkeltette a Nemzeti Kulturális Alap kurátorainak is az érdeklődését, akik felismervén a nevelő célú, művészi és kulturális programtervezet fontosságát, támogatást nyújtottak a projekt megvalósításához. Ennek köszönhetően, az előadások mindenki számára ingyenesek voltak, ráadásul, a produkció úgymond „házhoz ment”, tekintve, hogy az iskolák, óvodák épületeiben kerültek bemutatásra.
Ki, vagy mi is az a rosszcsont, tevődik fel a gyerekekben a kérdés, és közös erővel meg is születik a válasz: rosszcsont az, aki nem segít a szüleinek, aki nem készíti el a házi feladatát, aki csúnyán viselkedik a kistestvérével, aki hanyag, hányaveti, pontatlan és meghúzza a macska farkát. Rosszcsont Zénó mindezen tulajdonságokkal rendelkezik, de vajon sikerül-e megváltoznia?
Az előadás minden nézőt személyesen megszólít, senki nem maradhat passzív szemlélő, mindenkinek részt kell vennie az alkotási folyamatban. A gyerekek pedig kicsitől nagyig, lelkesen részt is vesznek a produkció kibontakoztatásában.
Mire jó egy lepedő? Kiderül, hogy bármire, ha kicsit elrugaszkodunk a konvencióktól és szabadjára engedjük a fantáziánkat. Egy lepedővel szellemesdit lehet játszani, de vándorbatyunak sem megvetendő. Pillanatok alatt sátrat rögtönözhetünk belőle, vagy akár ugrókötelet. Lehet utazni is rajta, mert a repülő lepedő amolyan helyi székely invenció, kistestvére a keleti repülő szőnyegnek. Csak éppen rá kell hangolódni a szférák zenéjére, és máris, huss… De a lepedővel bármit és bárkit el is lehet tüntetni egy pillanat alatt, és lehet akár terülj-terülj asztalkám is, amely annyi finomságot kínál, hogy a gyermekek sorba állnak a képzeletbeli fagylaltozó előtt és önfeledten nyalják a láthatatlan fagyikat, vigyázva, hogy le ne csöpögtessék vele a ruhájukat. Vigyázz a torkodra, mert nagyon hideg! – mondják olykor egymásnak.
Az önfeledt, hihetetlenül pörgő, dinamikus játék gerincét Hervay Gizella Kobak könyvének tanmeséi, illetve László Noémi gyermekversei képezik, de az előadás igazi lényege az improvizáció, a helyi, alkalmi lehetőségekre való ráhangolódás, az adott helyzetek, szituációk receptív lereagálása és beépítése a történet menetébe.
Egyfajta pszichológiai mélyfúrás is az előadás: a gyermekek felfedezhetik önmagukban is a rosszcsontság szimptómáit, hiszen ki az, aki soha nem hagyta otthon a számtanfüzetét, ki az, aki még soha nem árulkodott, veszekedett, feleselt? De az előadás katartikus folyamata során mindenki „gyógyítóvá” is válik, hiszen jobbnál jobb ötletek, megoldások, lehetőségek születnek kollektív munkával arra, hogy miként lehet e rossz tulajdonságokat kiköszörülni, és jobbá válni.
A pedagógusok olykor aggódtak, hogy az osztályterem kicsi lesz, vagy az óvodai terem nem felel meg majd az előadás követelményeinek, de ezen aggodalmak alaptalannak bizonyultak, mert Zorkóczy Zenóbia Rosszcsont Zénója úgyis megtalálta a maga helyét: bebújt az asztal alá, felpattant az asztal tetejére, kilépett a játéktérből a nézőtérre, illetve beinvitálta a nézőket a játék terébe, feloldván ezzel a néző és előadó közötti különbséget és távolságot. Mindenki néző és résztvevő egy időben, és mindenki ötlete, hozzászólása, véleménye fontos abban a folyamatban, amely a rosszcsontságtól a megtisztulás, a megjavulás irányába halad.
Élő, lüktető, fordulatokkal teli játék ez az előadás: élmény és ünnep minden néző, minden résztvevő számára. Az ünnepek egyik lényege pedig az, hogy időnként megismétlődnek, és repesve várni lehet, számolván, hogy hányat kell még aludni, amíg újra itt lesznek, elhozván a csodát a mindennapokba.
Reméljük, hogy Zorkóczy Zenóbia színésznő jóvoltából, és a NKA támogatásának köszönhetően ez a csoda is megismétlődhet majd, újra és újra ezen a száz településen, hol eddig „még a madár sem járt”.
