Olvasom a Művelődés egyik régi tudósítását: „1992. május 26-án, 18 órakor Kolozsvárott a Protestáns Teológia dísztermében rendkívüli művelődési eseményre került sor: az EMKE első ízben osztotta ki évi művelődési díjait.
Ezeket a közművelődési tevékenységben és a hivatalos művészeti életben kiváló teljesítményt nyújtó személyiségeknek ítélte oda a szakértőkből összeállított kuratórium” – írta a lap említett esztendőbeli évfolyamának júliusi száma. Az egy évvel korábban újraalakult, nagy történelmi múlttal rendelkező erdélyi közművelődési egyesületünk akkori főjegyzője, Kötő József az első EMKE-gálán a következőkkel indokolta a díjalapítás fontosságát: „Mikor elhatároztuk, hogy évenként művelődéstörténetünk nagyjairól elnevezett díjakat osztunk ki, kettős cél vezetett; egyrészt biztosítani kívánjuk a romániai magyar társadalom keretén belül a korszerű műveltségeszmény kialakításán munkálkodók társadalmi megbecsülését, másrészt úgy véljük, hogy értékrendjét vesztett világunkban a művészeti vagy művelődési értékek megbecsülésének ösztönzése, ápolása egyik legfontosabb feltétele egy európai mérce szerint szerveződő társadalomnak.”
Az EMKE azóta is minden évben kiosztja a művelődési életünk kiemelkedő személyiségei számára odaítélt díjakat, a Művelődés folyóirat pedig minden évben rendszeresen leközölte a kitüntetettekről elhangzott méltatásokat. Az EMKE-díj Venczel Árpád szobrászművész készítette kecses kis bronz nőalakból (Paraszt madonna) és egy Venczel Attila képzőművész által merített papírra szecessziós keretmintába nyomtatott díszoklevélből áll. Az évek során, különösen hogy minden évben legalább három színházi díj is kiosztásra kerül, az EMKE-díjakat, mint erdélyi Oscar-díjakat is szokták emlegetni.
Az évek során idehaza számtalan más kulturális szakmai civil szervezet is létrejött és megerősödött, gyakran éppen az EMKE segítségével, s megtalálta helyét és főleg elismertségét a romániai magyar közművelődési életünk ugyancsak színes palettáján. Idővel ezek a szakmai intézmények is létrehozták a saját díjaikat, s általában az illető egyesület éves közgyűlésén adják át azokat. Szakmai intézményeket írtam, hisz egyértelmű, hogy kisebbségi társadalmunkban belső energiáink mozgósításával kellett létrehoznunk és fenntartanunk, főleg önkéntes alapon olyan feladatokat ellátó civil intézményeket, amelyeket a többségi társadalomnak módjában áll állami szinten működtetni. Persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ezek az egyesületek gyakran magyar hagyományainkra alapozó szakmai érdekvédelmet is felvállalnak, alapító okirataikban is rögzítik ezeket a feladatokat. Ugyanakkor az is igaz, hogy a civil kezdeményezésekből létrejött és működő társadalmi szervezeteink teljes függetlenséget élveznek, s a saját alapszabályzatuk által megteremtett belső demokráciájuk alapján, autonóm módon tevékenykednek. Szóval, ma már egy ilyen intézmény díjazottjának lenni a szakma rangos elismertségét jelenti itthon és az egyetemes magyar kultúrkörben egyaránt.
Ezért teszünk most kísérletet arra, hogy a Művelődésnek ebben a mellékletében néhány kulturális egyesületünk 2014-es díjazottjainak a méltatását közzé tegyük. Nemcsak az EMKE kitüntetettjeit, akik a folyóirat tavalyi évfolyamában, megtörve a többéves hagyományt, nem jelentek meg, éppen azért, mert már az elmúlt év elején körvonalazódott e kiadvány megszerkesztésének a gondolata. Ugyanakkor nem a teljesség igényével készült ez a melléklet, hisz sokkal több kulturális szakember kapott kitüntetést az elmúl év folyamán, és hangzottak el róluk méltatások, mint ahányról kiadványunk szól. De egyelőre szerény anyagi lehetőségeinkből, valamint szerkesztőségünk belső munkakapacitásából csak ennyire futja. Viszont ezzel a melléklettel fel szeretnénk hívni a közvélemény, valamint az anyagi források felett rendelkezők figyelmét arra is, hogy a jövőben ugyancsak rangos kiadványa lehetne a hazai magyar társadalmunknak egy olyan éves rendszerességgel megjelenő kötet, amelyben közzé tennénk az előző esztendő minden kulturális díjazottjának a laudációját. Igaz, nemcsak anyagi, hanem nagyon széles társadalmi összefogásra is szükség lenne egy ilyen kiadvány megjelentetéséhez.
