Jubileumi esztendőt tudhat maga mögött a Művelődés Az elmúlt év júliusában töltötte a 70. születésnapját a folyóirat. Emberi mértékkel mérve nem kevés idő. S ha arra gondolunk, hogy az 1989 karácsonyán kirobbant sajátos demokrácia hány romániai magyar sajtótermék agóniájának a kezdetét, aztán később a teljes kimúlását is jelentette, akkor elégedettek lehetünk, hogy lám-lám, folyóiratunknak sikerült átvészelnie a társadalmi „jobbra fordulás” nem könnyű időszakát. Viszont kellettek akkor ehhez lelkes, elkötelezett lapszerkesztők és nem utolsósorban szerzők, akik fantáziát láttak az újrakezdésben. No meg a közművelődés iránt érdeklődő, vagy azt éppen művelő olvasók népes táborára. Később pedig annak köszönhette a folyóirat a folytonosságát, hogy 2009-től a Kolozs Megyei Tanács szárnyai alá vette a kiadványt. Azóta zökkenőmentes a Művelődés anyagi háttere, havonkénti megjelenése. Az utóbbi időben pedig egy sajátos réteg-lappá vált a Művelődés, amennyiben igyekeztünk úgy szerkeszteni a kiadványt, hogy egyrészt az általános kultúra iránt érdeklődők találjanak benne érdekes, olvasmányos és hiteles témákat, természetesen hiteles szerzők által feldolgozva, másrészt, főleg a vidéken élő művelődésszervezők, ismerjenek meg minél több, jó gyakorlatot bemutató írást a kultúra közösségteremtő erejéről.
Az elmúlt évben tehát ünnepeltünk, de azt sajátos módon tettük. Például minden lapszámunkban az esztendő folyamán megjelentettünk egy-egy tanulmányt, illetve más írást a Művelődés 1989 előtti kiadványaiból, jelezve, hogy a diktatúra Prokrusztész ágyába szorítva is, de jelentek meg magas kulturális értékeket képviselő írások. Lapunk alcíme: Közművelődési havilap. Ezért a Művelődés 70 című, tavaly megjelent mellékletünkben körbejártuk a „közművelődés” ugyancsak ellentmondásos fogalomkörét. Vagyis a magyar kulturális életünkben már másfél évszázada kigyöngyözött kifejezésünk
mit jelentett, milyen tartalmi töltete volt a diktatúra éveiben, s ezt hogyan tükrözte akkor a kiadvány. No meg hogyan jelentkezett a lapban a ’89-es fordulat után a „közművelődés”, és hogy látják ma azok az értelmiségiek, akik gyakran kapcsolódnak be a különböző kulturális tevékenységekbe, főleg mint előadók. Ugyancsak elindítottuk a tavalyi esztendőben a folyóirat minél részletes repertóriumának, címjegyzékének, az összeállítását, az első húsz év már el is készült, valamint néhány évfolyamtöredékek is. Kellemes meglepetés volt a szerkesztőség számára, hogy az Iskola Alapítvány tavaly az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában elnevezésű kulturális programsorozat keretében digitalizálta a folyóirat 70 évének kiadványait.
Az európai kultúrkörben minden január egyfajta szimbolikus „újrakezdés”. A folyóirat-szerkesztés pedig különösen az, hisz a mi esetünkben minden hónapban újra kell szülessen a Művelődés, s számunkra nagy elégtétel, ha azt vesszük észre, hogy valamelyik lapszámunk egy fokkal jobb lett, mint az előző havi. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a jövő a digitális médiumoké, bár a folyóiratunk olvasóközönsége főleg a konvencionális sajtótermékek
hívei. Ennek ellenére igyekeztünk fejleszteni, bővíteni lapunk www.muvelodes.net honlapját, hogy aki rákattint, az egyes lapszámoknál bővebb kulturális információkra leljen. Az idei esztendőben szándékunkban áll a honlapunkra feltölteni a már eddig elkészült repertóriumanyagot, valamint elérhetővé tenni a Művelődés digitalizált állományát. Tesszük ezt éppen azért, mert a jövőbe tekintünk. Hisz az elmúlt 70 év erdélyi művelődéstörténetéről a folyóirat dokumentum értékkel bírt (és reméljük, hogy még hosszú ideig bírni is fog),
s azok, akik a jövőben a hazai kultúrtörténetünket akarják kutatni, értékes információkat találhatnak a Művelődés évfolyamaiban.
Szóval január van, s mi bizakodva, számtalan elképzeléssel feltöltődve, vadásznyelven szólva: újratöltve vágunk bele az esztendőbe, az immár hagyományos év eleji szerkesztőségi jókívánságunkkal: jó egészséget és Művelődéssel eltöltött újesztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak és munkatársunknak.
