A Művelődés 2017. decemberi lapszámát tartja kezében az olvasó. Vagyis idén is, akárcsak az elmúlt esztendőkben, szerkesztőségünk a Kolozs Megyei Tanács támogatásával működött, s a tizenkét lapszám ennek az intézménynek a hathatós támogatása nélkül nem jelenhetett volna meg.
Év vége van, a számvetésnek és a jövőbe tekintésnek az ideje. Nos, igyekeztünk az év folyamán egyrészt, amennyire csak lehet, a hazai magyar közművelődési életünk legfontosabb eseményein rajta lenni (bevalljuk, nem volt könnyű, hisz egyfolytában pörögtek a jobbnál jobb programok), másrészt minél szélesebb körű és minél hitelesebb kulturális információval ellátni a lapunk iránt érdeklődő olvasókat. A hitelesség alatt főleg azt értjük, hogy a művelődési életünk különböző területein dolgozó, szakmai szempontból megkérdőjelezhetetlen szerzőkkel dolgoztunk együtt. Köszönet illeti őket az önzetlen munkájukért. A tizenkét lapszámon kívül, külső anyagi források bevonásával, két régiós mellékletünk is megjelent az év elején: az Érmellék és a Bánság. Mindkét mellékletünkkel igyekeztünk kiemelni ezeknek az erdélyi tájegységeknek a sajátságos, egyedi kulturális értékeit. Nagy elégtétel számunkra, hogy kiadványainkat örömmel fogadták a két régióban, hisz Bihardiószegen is és Temesváron is népes és ugyancsak érdeklődő közönség előtt mutathattuk be a mellékleteket. Két másik mellékletünk is megjelenés előtt áll. Az egyik Erdély díjazottai 2017 címmel, amelyben, akárcsak az elmúlt esztendőkben, a szakmai kulturális egyesületeink kitüntetettjeinek méltatásait tesszük közzé. Főhajtás lesz ez kiadvány azok előtt a közművelődési szakemberink előtt, akik évek óta időt és energiát nem kímélve szolgálják közösségünk kulturális életét. A másik mellékletünket egy jubileumi kiadványnak szánjuk. Tudniillik hetvenedik életévében jár a Művelődés folyóirat. 1948 júliusában a lap, előbb mint Művelődési útmutató jelent meg, aztán a múlt század hatvanas éveinek az elején lett a folyóirat megnevezése egyszerűen „csak” Művelődés. A kiadvány – amelyet egyértelműen a kommunista tudatformálás ideológiájának a szellemében szerkesztették egykoron – a kezdetektől (hol burkoltan, hol pedig nyíltan) a hazai magyar értékteremtő közművelődési életet szolgálta. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején Vistai András János lett a folyóirat főszerkesztője, aki kihasználva a diktatúra éppen engedékenyebb időszakát, néhány évig egy ugyancsak magas színvonalú közművelődési kiadványt tudott az olvasók kezébe adni. Ekkor a főszerkesztő a „közművelődés” témakörében egy kérdéscsokorral fordult néhány kiemelkedő magyar értelmiségihez, azzal a szándékkal, hogy megpróbálja tisztázni velük ennek a fogalomnak az éppen időszerű értelmezését, a kulturális életben való fontosságát, s a válaszokat leközölte a lapban. Mivel a lapunk jelenleg is a közművelődés szolgálatában áll, a hetvenéves jubileumhoz közeledve mi is megismételtük az egykori főszerkesztő szellemi kalandját, és feltettük ugyanazokat a kérdéseket jelenlegi művelődési életünk néhány kiválóságának, akiknek válaszait a már említett mellékletben szeretnénk közzé tenni. Egyértelmű szándékunk ezzel egyrészt áttekinteni, hogy ma milyen megközelítései vannak értelmezési és tartalmi szempontból a „közművelődés” szavunknak, másrészt pedig, hogy a jövőben miként alakítsuk tovább lapunk közösségi művelődést szolgáló arculatát. Szóval a 2018. esztendőt jubileumi évnek fogjuk tekinteni, azonban nem végeláthatatlan ünnepléssel, hanem igyekszünk majd a lap hasábjain egy-egy írásban felidézni a folyóirat mindenkori kulturális közösségteremtő erejét. Ugyanakkor tervezzük a Művelődés teljes 70 évre visszatekintő repertóriumának az összeállítását, miközben állandóan lebegtetjük magunk előtt a nagy célt: a teljes lapállomány digitalizálását. Szóval a lapkiadáson kívül is vannak messzemenő terveink bőven.
A Művelődésben arról sem feledkeztünk meg az elmúlt év folyamán, hogy egy-egy írással odafigyeljünk a nagyvilág kulturális eseményeire is. Ami nem volt könnyű, mármint a kulturális értékek között eligazodni. Hisz a jelenleg ugyancsak „képlékeny” európaiságunk most tanulja meg, hogy a globalizáció nemcsak a racionalitás mentén működő, a jóléti társadalom felé mutató gazdasági érdekeket kell szolgálnia, hanem elsősorban emberi tényezőket, többek között a nemzeti és felekezeti identitásokat, s ezen keresztül a kulturális sokszínűséget is.
De zárjuk az évet a szokásos jókívánsággal: Bort! Búzát! Békességet!
És havonként Művelődést!
Dáné Tibor Kálmán
és a szerkesztőség
