Január 9-én leégett a kommandói általános iskola, az osztálytermek, az irattár, a könyvtár. A háromszéki hegyvidéki település több mint száz diákja a tanév kellős közepén iskola nélkül maradt. Egy magyar iskolával kevesebb! Segíteni kell, de amilyen gyorsan csak lehet! – fogant meg a gondolat. A gondolatokat összefogás és tett követte. Míg határon innen és túl az új iskola felépítésére és berendezésére gyűjtöttek, február 1. és 10. között a Kolozsvári Rádió magyar adásának munkatársai és az általuk alapított Donát 160 Egyesület könyvgyűjtést kezdeményeztek a megsemmisült iskolai könyvtár pótlására. Azonnal csatlakozott hozzájuk a Szabadság napilap szerkesztősége és a Minerva Művelődési Egyesület. Az adományok kolozsvári gyűjtőközpontjai a Kolozsvári Rádió épülete és a Minerva Kulturális Egyesület Archívuma voltak. De gyűjtötték a könyvet a Marosvásárhelyi Rádiónál, a Látó szerkesztőségében s a Holnap Kulturális Egyesületnél is.
Ami ezután következett – az adományozók fogadása, a könyvek átvevése – nem ritkán csalt könnyeket rádiósok, riporterek, önkéntesként segítséget nyújtó média szakos egyetemi hallgatók vagy a könyvtáros szemébe. De büszkeséget is éreztünk mindannyian. Jó érzés volt erdélyi, kolozsvári, marosvásárhelyi vagy nagyváradi magyarnak lenni, közvetlenül megtapasztalni, hogy közös, nagyon fontos cél érdekében együtt tudunk működni, szívből, lelkesen. Társadalmunk minden rétegéből érkezett a több száz adományozó: nyugdíjas, diák, tanár, munkás, kutató – hatalmas táskákkal, bőröndökkel, zsákokkal –, ki a két kezében cipelve nagylelkű ajándékát, ki bevásárló kocsit húzva maga után, ki személygépkocsival, mások taxival hozták a sok száz kötetet, számos esetben pedig a gyűjtők mentek – hívásra – kisbusszal a nagyobb szállítmányokért, vagy az idős, beteg, lakásukhoz kötött emberekhez. S akinek nem volt kéznél odahaza ajándékozni való (hiszen eredetileg általános iskolások számára kértünk könyveket), gyönyörűen csomagolt, újonnan vásárolt kiadványokat – meséskönyveket, regényeket, elbeszélés köteteket, vagy szótárakat, atlaszokat, nyelvtanulási könyveket hoztak, többen többször is fordulva a több mint két hétig tartó kampány alatt. Közel tízezer könyvet, köztük szótárakat, enciklopédiákat, tankönyveket, magyar és román nyelvű háziolvasmány-könyveket, útleírásokat, folyóiratokat vettünk át és küldtünk tovább nemcsak a kommandói iskolába, hanem Nagyenyedre, Zsobokra, Magyarlapádra és Temesvár iskoláiba is.
Volt, aki szerint „ezek a könyvek nagyobb iskolásoknak valók, de otthon már nincs, aki olvassa, mert a gyermekek elmentek az országból, az unokák már kinn születtek”. Volt, aki elmondta, hogy „vegyes házasságból születtek az unokák, nem olvasnak magyarul, nincsen már senkim, akiknek kellene ez a sok gonddal, takarékoskodással, szeretettel összegyűjtött könyv. Az utánam jövők kidobják majd a kukába, de tudom, hogy önöknél biztonságban lesznek.” Egy román hölgy magyar ismerőseitől értesült a gyűjtésről, és kisbuszt kért annak a könyvszekrénynyi magyar nyelvű könyvnek az elszállítására, amelyeket a frissen megvásárolt tömbház-lakásban hagyott az idős magyar volt tulajdonos. A leggyakoribb magyarázat azonban az volt, hogy az unokák (vagy gyermekek) már nem olvasnak (vagy csak nagyon keveset), minden szabadidejüket a számítógép előtt töltik, kényszeredetten olvassák a kötelező házi olvasmányokat, vagy csupán belelapoznak a nyári vakációra ajánlott irodalomba.
Kolozsvári tanárokat kérdeztem, székelyföldi könyvtárossal készített, e témával kapcsolatos interjút olvastam, magyarországi és felvidéki felmérésékről közölt tanulmányokat, véleményeket gyűjtöttem. Megállapíthatom: igen, olvasnak a 14–18 éves fiatalok. Kevesebbet ugyan, mint szüleik, nagyszüleik, de olvasnak. Ez jó, mert az olvasás serkenti a képzelőerőt, fejleszti a türelmet és javítja a nyelvi készséget. Megfigyelhető ugyanis, hogy nőtt a kevés szót használó, magát nehezen kifejező fiatalok száma, de az olvasás nyelvi készséget igényel, javítja azt, és elválaszthatatlan kapcsolatban áll a beszéddel és az írással is. Nem vitás, hogy az olvasás az ellenszere sok nemkívánatos hatásnak, amely gyermekeink gondolkodását és érzelemvilágát fenyegeti. Szülők, pedagógusok és könyvtárosok közösen kellene megtalálnunk a módját, hogyan szerettessük meg a könyvet, az olvasást a fiatal korosztállyal.
