Az RMDSZ január 22-én, a Magyar Kultúra Napján immár hetedik alkalommal adott át Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjakat. A hagyományossá vált kitüntetéseket eddig három kategóriában: az irodalom, a képzőművészet és az előadó művészet terén kiemelkedőt alkotóknak ítélték oda. A kolozsvári sétatéri Kaszinó épületében megrendezett gálán e három kategóriában három jeles erdélyi személyiség vehette át a rangos díjat: a kolozsvári Zágoni Balázs író (laudálta Rostás Péter István rádiószerkesztő), a temesvári Köteles Pál festőművész (munkásságát méltatta Szekernyés János műkritikus, a Romániai Képzőművész Szövetség temesvári fiókjának elnöke), valamint a kolozsvári Hatházi András színművész (érdemeit Bessenyei Gedő Ferenc, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának művészeti igazgatója részletezte).
Idén azonban egy negyedik kategóriában is díjat ítélt oda a Szövetség. Nevezetesen: műfordítói munkásságért. Ennek a díjnak a fontosságát nem győzöm hangoztatni. Szakmai szempontból azért, mert a fordító személye és személyisége általában háttérbe szorul a mű írójához képest. Pedig kevesen tudják, hogy mennyire mélyrehatóan kell mindkét nyelvet ismerni egy irodalmi mű átültetésekor egy másik kultúra jelrendszerébe úgy, hogy visszaadja az alkotás eredeti hangulatát, beleérezve a másik kultúra sajátosságaiba. Vagy egy versfordításnál visszatükrözni egy költemény eredeti nyelven írt rím- és ritmusvilágát. A jó műfordítás a legtermészetesebb, gyakran visszhang nélküli, annál hangosabb a kritika egy sikertelen fordító munka esetén. A másik fontos szempont, amiért dicséretesnek tartom ennek a díjnak az alapítását az, hogy az erdélyi soknemzetiségű közegben egymás kultúrájának a megismerése és megismertetése szerintem az irodalommal kezdődik, s ezért a színvonalas műfordítói tevékenységet talán kötelességünk is gyakorta elismerni és honorálni. Előbbi mondatomat kiegészítve sietek hozzátenni: az eltérő kultúrák megismerése és megismertetése viszont nem végződik, mert nem végződhet, és nem merülhet ki az irodalommal, hiszen bármely nép és nemzet teljes kulturális hagyatékának, örökségének, kincsestárához az olyan ágazatok is hozzátartozói, mint például a néprajz és a történelem. A Szövetségnek tudnia kell, hogy e két téren is bőven van fordítanivaló. Oda-vissza.
A Szövetség által első alkalommal odaítélt Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért műfordítói díjban irodalmi életünk arra talán legméltóbb személyisége, Marius Tabacu műfordító, televíziós filmrendező, zongorista, a kolozsvári Transilvania Filharmónia igazgatója részesült. (A díjátadáskor műfordítói munkásságát Kósa András László, a bukaresti Balassi Intézet, valamint román nyelven Lucian Nastasă-Kovács művészettörténész, a kolozsvári Szépművészeti Múzeum igazgatója méltatták.) Marius Tabacu az elmúlt ötödfél évtizedben erdélyi magyar irodalmunk olyan személyiségeinek műveit ültette át román nyelvre, mint Székely János, Lászlóffy Aladár, Bodor Ádám, Bartis Attila, Papp Sándor Zsigmond. Műfordítói munkásságának koronája azonban, amelyért ezt a rangos kitüntetést is joggal kiérdemelte, Bánffy Miklós Erdélyi történet című regénytrilógiájának (Megszámlátattál, És híjával találtattál, Darabokra szaggattatol) román nyelvre történt átültetése. A közel 1500 oldalas, hatalmas mű a kommunista rendszerben nemcsak Erdélyben, hanem az egész Kárpát-medencei magyar kultúrkörben is ugyancsak elhallgatott irodalmi alkotás volt. Mert ebben a művében Bánffy Miklós bámulatos éleslátással mutatja be egy erdélyi arisztokrata szemszögéből a kiegyezés és az első világháború kitörése közti Magyarország politikai-társadalmi viszonyait, annak ellenmondásait, a magyar és a román transzilvanista szellemiség néha közös vagy éppen egymásnak feszülő gyötrődéseit a Monarchia nagy nemzetolvasztó tégelyében. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy Marius Tabacu eddigi munkássága nemcsak egymás kultúrájának a megismertetéséről szólt, hanem arról is, hogy az elmúlt közel három évtizedben időnként mediátor szerepkörben sikerrel enyhített egy-egy román–magyar élesebb párbeszédet, egymásnak feszülést. Úgy gondolom, ebbe a díjba életművének ezen áldásos tevékenysége is beletartozik.
Ezt a kitüntetést pedig egy kicsit lapfenntartónk, a Kolozs Megyei Tanács is magáénak érezheti. Hiszen mind a Marius Tabacu, mind a Lucian Nastasă-Kovács vezetése alatt álló intézmények a Kolozs Megyei Tanács égisze alatt működnek.
