Erdővidék (Kovászna megye) nagy községének sajátos téli szokása volt a társasbál. Ez újév előtt egy héttel kezdődött, és általában egy hétig tartott. Ősi alapja a télfordulóhoz, vagyis a világosság sötétség feletti győzelmének a megünnepléséhez kapcsolódik. Ez a színjátékszerű esemény – amelynek szereplői legények, leányok – több népszokásnak volt a gyűjtőpontja. Ebben teljesedtek ki a későbbi táncszokások, a névnap- és az újévköszöntés, vagyis a hajnalozás, az aprószenteki korbácsolás, a fonó szokásanyaga is.
A falu legényei – már december első felében – a serögnek nevezett fonóházba gyűlt össze, hogy táncházat, zenészt fogadjon, tisztségviselőket válasszon és köszöntő, hajnalozó énekeket tanuljon. A társasbálnak nevezett mulatságot a serögbe járó leányok házánál tartották, minden nap más háznál. Erre a célra lehetőleg nagyobb szobával rendelkező házakat választottak. A legények gazdát, legénybírót, táncmestert, két káplárt, illetve szószólót, tizenkét csendőrt, polgárt, ítélőbírót, orvost, székelővevőt, tűzeltevőt, vízhordót vagy padlólocsolót, ajtóügyeletest, négy vagy nyolc lovat kerestek.
A társasbál 18 órakor kezdődött. Néhány órával előbb a lány felvarrta kedvese karimás kucsmájára a csináltvirág (művirág) bokrétát. A katonacsaládból származó legény szürke, más pedig fehér harisnyát és rövid fekete kabátot öltött magára. A mulatság megkezdése előtt egy–két órával a megválasztott két káplár, kezükben vőfélybottal, egyik a falu Alszeg, a másik pedig a Felsőtíz részén, felkeresett minden leányos házat, verssel meghívni, vagyis elkéredztetni minden leányt a mulatságra:
Kívánok jó estét a ház urának
És minden egyes tagjának.
Kedves bátyámuram,
A legénység megbízására,
Megtisztelő kérésünkre,
Leányukat anyja kíséretében
Engedje el a társasbálunkra,
Hogy bántódása nem lesz,
Kezesködöm rája.
Épön elvigyük, épön visszahozzuk.
A házigazda a hívogatót pálinkával kínálta meg, miközben a leány díszes szalagot tűzött a hívogató pálcájára. Ha a leányt elengedték, a szószóló magával vitte, természetesen a leány kedvese kíséretében. A két káplár a hívogatást a mulatság ideje alatt minden nap megismételte. Miközben a két káplár a leányokkal a táncházhoz ért, a zenészek a falu felső feléből indulva zeneszóval érkeztek, jelezve, hogy a társasbál megkezdődött. A táncház falát a festett kendőszegre akasztott bokrétás kucsmák díszítették. A janitor az ajtónál ügyelt, hogy- az összeálltakon kívül- belépti díj nélkül senki be ne mehessen. Ha a leány megkésett, vagyis nem sikerült a káplárral érkeznie, a legények fogatot küldtek érte és a csengőkkel ellátott „négy ló”, ha szánút volt korcsián (szánkó), ha nem taligán hozta el. A fel nem öltött ruhákat összegöngyölve a kezébe adták és úgy vitték végig a falun, majd szánkóstól, illetve taligástól bevitték a táncházba. Itt a leány előbb a termet kétszer megkerülte, csak azután ölthette ruháit magára az egyik mellékhelyiségben.
A tánc a Viszik nótával (Rákóczi induló) kezdődött. Ezalatt minden megválasztott szervezőt és zenészt beavattak, vagyis az egyik káplár nádpálcájával minden szervezőre két botütést mért. Minden tánc alkalmával elsőnek a táncmester indulhatott táncba. A zenészek csak őrá hallgattak, tiszteletben tartva a kifüggesztett táncrendet. A mulatság minden estéjén egy legény eljárta a csűrdöngölőt, egy másik pedig valamelyik tréfás leánnyal a verbunkot. Szünetek alkalmával a padlólocsoló gondoskodott a por megelőzéséről és a táncosok ivóvízellátásáról. A polgár szükség esetén a küldönc szerepét töltötte be. A tűzeltevő vagy tűzadó – a táncszünetek alkalmával – legtöbbször égő taplóból biztosított tüzet a kint dohányzóknak.
Tilos volt ittas állapotban, égő cigarettával, sapkával a fejen belépni a szállásra. Fiatalasszonyt táncra először a férjétől kellett elkérni. Úgyszintén tilos volt idegen legénytől leányt elkérni, vagy mást tánc közben gáncsolni. A rendfenntartásról a csendőrök és a bíró gondoskodott. Ha valaki az említett szabályokat megszegte, az ítélő bírónak jelentették, aki a zenét leállította és a vádlottat előhívatta. Ha ez nem volt hajlandó előállni, a csendőrök vezették elő és a bíró kimondta az ítéletet. Az orvos a vádlottat megvizsgálta, tréfásan megszuszogtatta, köhögtette, és megállapította, hogy kibírja-e a kiszabott büntetést, ami lehetett sima, közepes és bossos (borsos). A táncterem közepén krétával ellipszis alakú kört húztak, amelyen belül csak kivételesen a kezdők táncolhattak. A büntetés végrehajtásakor a székelőtevő a kör közepére egy kiülőszéket (alacsony négylábú fejőszéket) tett, amelyre leült, hogy a büntetett fejét ölében tartva (anélkül, hogy lábait kiegyenesíthetné) az elnyerje büntetését. Ha a büntetett szabálytalannak tartotta a büntetés végrehajtását, joga volt a kápláron bemutatni a megbotozás módját. Jóllehet a káplár sem maradt adósa a büntetettnek.
A káplárnak a mulatság alatt végig kezében kellett tartania a meghívópálcáját. Ha elvesztette, vagy a leányoknak sikerült elcsenniük, ezért 25 bossos járt. Ha valaki nem volt hajlandó a büntetésnek alávetni magát, azt a 12 csendőr lefogta és büntetését megduplázva nyerte el. A büntetés végrehajtása után a büntetettnek kézfogással kellett megköszönnie a bírónak a rámért ítéletet.
A zenészeket is megbüntették, ha azok megrészegedtek vagy henyéltek. Ha a leány nem volt hajlandó idegen legénnyel táncolni, azt a bíró kitiltotta a mulatságból, a Viszik nótával kimuzsikálták.
A káplárok és a táncmester gondoskodott arról, hogy tánc alkalmával leány ne üljön. Ha leányt ülni láttak, ők maguk kérték fel táncra és ülő legénynek adták át, hogy táncoljon vele.
A mulatság negyedik napjának reggelén a legények csoportosan, zeneszóval látogatták végig a leányos házakat, megkorbácsolni a lányokat, az asszonyokat. Egyesek tarisznyát, korsót vittek magukkal és a kapott élelmet, italt a szálláson egymás közt elosztották.
Óesztendő estéjén ismét táncmulatságot rendeztek. Ez éjfélig tartott, majd egy legény versfaragók által írt verssel búcsúztatta el az ifjúságot, az óesztendőt és köszöntötte az újat. A leányok a szállásról hazasiettek, hogy fogadják az újesztendőző legényeket, akik éjfél után minden leány ablaka alatt éjjelizenét adtak. A zenészeket közös hozzájárulásból fizették ki.
Vargyason a társasbált 1925-ig házaknál, 1925-26-ban a helyi iskola termében, majd megszűnéséig (1951) a művelődési ház nagytermében tartották. A társasbál jelentősége nem csak a szórakozás megszervezését jelentette, hanem jelentős szerepet töltött be az ifjúság közösségtudatának alakításában, hagyományőrzésre, viselkedésre tanított.
