„A gyűjtés nem lehet öncélú” – szokta mondogatni Kallós Zoltán, avagy ahogyan mi, kolozsvári, erdélyi táncházasok szólítjuk: Zoli bácsi. És való igaz! A népi kultúra, a folklór eredendően mindenkié, s a hagyomány felgyűjtött, rögzített alkotásait is közkincsnek tekinthetjük.
Kallós Zoltán munkássága példaértékű mind a folklorisztikai gyűjtések mennyisége és minősége, mind az évtizedek alatt általa összegyűjtött anyag közzététele szempontjából. Gazdag tárgyi gyűjteményének bemutatására és szakszerű tárolására 2010-ben a nevét viselő alapítvány a válaszúti Kallós-kúriában létrehozta a Kallós Zoltán Múzeumot és Népművészeti Központot, folklorisztikai gyűjtéseit pedig különböző hangzó és nyomtatott kiadványok formájában folyamatosan publikálta, hogy csak a legfontosabb köteteit említsük: Balladák könyve (1969), Új guzsalyam mellett (1973), Tegnap a Gyimesben jártam (1989), Balladák új könyve (1996), Világszárnya (2003), Elindulék este guzsalyasba… (2004), A gyimesi csángók táncélete és táncai (2005). Sőt, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének Archívumában tárolt folklorisztikai gyűjtése egy, az intézmény honlapján található digitális adatbázisban (http://db.zti.hu/kallos/kallos.asp) az érdeklődők számára ingyen hozzáférhető, hallgatható és le is tölthető!
A 2013. december 12-én a kolozsvári Magyar Főkonzulátus dísztermében bemutatott, 20 lemezből álló sorozat is ennek a hatalmas anyagnak egy része, mondhatni válogatott töredéke. Tulajdonképpen a gyűjtemény nagy része az elmúlt évtizedekben különböző hanghordozókon (bakelit lemezeken, szalagos audiokazettákon, CD-lemezeken) már kiadott Kallós-gyűjtések formailag egységesített és kiváló minőségben megjelentetett kiadása. (A kiváló minőség nemcsak a lemezek belső tartalmára, hanem a Könczey Elemér nevével fémjelzett borítók, ismertető füzetecskék grafikai arculatára is vonatkozik.) A sorozatnak csak egy új lemeze van, a Kalotaszegi magyar népzene – Méra címet viselő 15. sorszámú, amelyiken Magyarosi János és Tötszegi Károlyné Kozma Anna Kisó előadásában 35 mérai népdal hallható.
Valamennyi lemez magyar és angol ismertetőkkel van ellátva. A gyűjtemény igényességét jelzi, hogy nem egységesített, hanem egy-egy adott lemez anyagát jól ismerő szakemberek szakszövegeit olvashatjuk. Néhány lemez ismertetőjét maga Kallós Zoltán írta. (A kiadványsorozat talán egyetlen szerkesztési hibája: néhány ismertetőszöveg szerzőjének neve nincs feltüntetve.) A lemezekhez mellékelt kis füzetecskék tartalmazzák az elhangzó szövegeket, valamint az előadók adatait.
A Kallós Zoltán Alapítvány által kiadott Kallós-Archívum sorozat első két lemeze az Idegen földre ne siess és a Búsulni sohasem tudtam… című Kallós Zoltán legkedvesebb dalait tartalmazza a gyűjtő saját előadásában, magyarországi táncházzenészek kíséretében. A harmadik lemeztől kezdődik tulajdonképpen maga az Archívum, azaz a gyűjtések közreadása. A 18 lemez négy tájegység, a Kallós Zoltán életpályáját meghatározó, így általa igen jól ismert Mezőség, Kalotaszeg, Gyimes és Moldva zenei folklórjába nyújt betekintést:
3. Mezőségi magyar népzene – Ördöngösfüzes
4. Mezőségi magyar népzene – Mezőkeszü
5. Észak-mezőségi magyar népzene – Visa
6. Kalotaszegi magyar népzene – Magyarlóna
7. Észak-mezőségi magyar népzene – Bonchida – Válaszút
8. Mezőségi magyar népzene – Magyarszovát
9. Mezőségi magyar népzene – Magyarszovát – Buza
10. Mezőségi magyar népzene – Feketelak
11. Mezőségi magyar népzene – Vajdakamarás
12. Mezőségi magyar népzene – Magyarpalatka
13. Mezőségi magyar népzene – Nagysajó
14. Kalotaszegi magyar népzene – Bánffyhunyad
15. Kalotaszegi magyar népzene – Méra
16–17. Gyimesvölgyi népzene 1–2.
18. Moldvai magyar népzene
19. Moldvai csángó magyar népballadák
20. Uram, irgalmazz nekünk – moldvai csángó magyar vallásos folklór.
Az így, egyben megjelentetett sorozatnak szerintem három fontos értéke van. Az első a dokumentumérték. Az a népzenei kultúra, amit ez a gyűjtemény őriz, jelenleg már nem egy élő, organikus kultúra. Így fontos kordokumentuma annak az elmúlt évszázadok alatt a 20. századra kiforrott népzenei világnak, ami jellemezte Erdély tradicionális falusi kultúráját. A második a forrásérték. A tudatos hagyományőrzés, a népzenével gyakorlatban foglalkozó népzenészek, táncházzenészek sajnos már csak ilyen felvételekről ismerhetik meg ezt a népzenei kultúrát, így ez a sorozat akár tananyagnak is tekinthető. (Például a Kallós Alapítvány ez év januárjában Kolozsváron elindított egy népzeneképző tanfolyamot, ahol ez a sorozat remélhetőleg befogadó fülekre talál.) A harmadik pedig a népművészeti érték. A lemezeken éneklő és muzsikáló idősebb és fiatalabb parasztemberek és -asszonyok, cigányzenészek egytől-egyig avatott és igen magas művészi szintű előadói voltak ennek a zenei hagyománynak. S mivel Kallós Zoltán kiváló gyűjtőként bensőségesen ismerte/ismeri ezt a népzenei hagyományt, a jelen válogatott gyűjteményben szebbnél szebb dalokat, gyönyörű muzsikákat hallgathatunk: mondhatni egy-egy falu, vidék népzenei eszenciáját tartalmazzák a lemezek. Egyszóval azok számára is ajánlott, akik nem dokumentumként vagy forrásként, hanem csak hallgatni akarják.
