Prezsmer Boglárka
Egy aranyalma, két aranyalma, három aranyalma, tíz aranyalma… tíz, tíz tiszta víz, olyan, mint a folyóvíz.
Ezzel a végtelenül egyszerű, tömör és varázslatos mondókával kezdem egy, a népi kultúrát átörökítő pedagógus méltatását, mert fellelhető benne az ő alkatának elemi ereje, egyszerűsége, kitartása, a tiszta forrás értékeibe vetett hite és az abban való megmerítkezési vágya. Egy aranyalma, két aranyalma… sorait mondhatjuk, énekelhetjük és játszhatunk is velük – gazdagok, letisztultak, ritmust és lendületet adnak a jelennek, a szavak súlya pedig megtart bennünket.
Az egy nemzedékkel fiatalabbak, mint én, ritkábban méltatják a tapasztaltabbakat, legtöbb esetben az idősek és bölcsek tudnak méltón szólni pályatársakról, látnak rá az utódok életére, alkotására, jellemére, magára az emberre. Én mégis hálás vagyok, hogy felkértek méltatni Benkő Évát, tapasztaltabb barátomat és munkatársamat is egyben, mert így meg tudom köszönni néprajzi, pedagógiai és színházi utjaink során tett közös kalandjainkat, munkánkat is. Tanultam és tanulok tőle. Együtt pedig, a ma oly ritka, őszinte együttműködés erejét gyakoroljuk.
Benkő Éva ma nem tud úgy végigmenni a sepsiszentgyörgyi utcán, hogy ne integessen lelkesen a túloldalról egy csokor gyermek, hogy ne köszöntse őt mosolyogva jópár szülő: „Most nem tudtunk eljönni, mert náthásak a gyerekek, de alig várják, hogy újra a Guzsalyasba, vagy a gyermektáncházba mehessünk.” Mondatok és visszajelzések e szavak, jelek a tündöklő tekintetek fényében, a természetes örömben. Az emberi kapcsolatok által jól működő közösség megnyilvánulásai. A közösség ajándékai. És ajándéka az életnek, a pedagógiai odaadásnak, a kitartásnak, a hitnek és a belefektetett temérdek munkának.
Benkő Éva pedagógus, a Guzsalyas Alapítvány és Játszóház alapító tagja, elnöke, a népi hagyományok átörökítésében vállalt generációkon átívelő kitartó odaadásáért, az aprók táncháza mozgalom folytonosságáért, és szívből jövő oktató munkájáért veheti át a Kacsó András- díjat. A Háromszéki Baróton született, a Budapesti Tanítóképző Főiskola szakképesítése után Budapesten kezd el tanítani, majd Sepsiszentgyörgyre költözik haza a család. A népi kultúra iránt gyermekkora óta érdeklődő fiatal óvónő kezdeményezésére 1995-ben lelkes társakkal megalapítják a Guzsalyas Játszóházat. A mai napig gazdag kínálattal működő Alapítvány hiánypótló céllal született, a feledésbe merült néphagyományok újjáélesztéséért, a még élő hagyományok megismerésének és fenntartásának szándékával. Több nemzedék itt találkozott először nemezlabdával, kesicével vagy fazekassággal, és itt kergette el az égő szalmabáb tüzétől kipirult arccal a hosszú telet. Élő népzenére billegve ballagott, játszott majd táncolt, tapsolva zenélt, hogy a folyamatosság valós bizonyosságaként, nagyobbacska korára hangszerrel visszatérve muzsikálhasson az apróknak a gyermektáncházban.
A népi mesterségek területén szerzett tudását a békéscsabai kézműves szakiskolában és művészeti iskolában mélyíti el, ezt felhasználva kézműves szakoktatóként töretlenül tanít kicsiket és nagyokat a népi mesterségek fogásaira. Népi játszóház vezetőként szívügyének érzi a népi játék sorsát, több mint húsz éve napi rendszerességgel tanulja és tanítja a játékot, népi játékos foglalkozásokat tart gyermektáncházakban, iskolákban és óvodákban egyaránt. Munkája nagyban hozzájárul, hogy a több éves Ekete-pekete elnevezésű, pedagógusok számára szervezett tanfolyam ma országos hálózatú kompetenciafejlesztő képzéssé vált, ami a népi hagyományok által kívánja elérni e pedagógiai célt. A játék örömébe vetett hite szüli meg azt a szakkönyvet is, amely a képzés oktatási segédjegyzeteként a kettőnk szakmai kapcsolatát megalapozza. A Népi játékok szakkönyvet és játékgyűjteményt 2015-ben adja ki a Romániai Magyar Néptánc Egyesület és a Kovászna Megyei Művelődési Központ. Benkő Éva kifáradhatatlan szervezője és oktatója számtalan évközi képzés és nyári tábornak is, melyben a népi játék, néptánc és népi kézműves mesterségek átadása a cél. Emellett a népmese elkötelezett híve, az abban rejlő gyógyító erő követője és segítője, így születnek olyan együttműködések, mint a Mesélő Háromszék rendezvénysorozat, mely színházi és bábelőadások mellett mesetáncházat és mesebarangolást, kézműves foglalkozásokat vitt el Kovászna megye településeire. A Mesekunyhó eseménylánc egyik ötletgazdájaként pedig abban vállalt szerves részt, hogy a mese és játék erejével megmozgassák a vidék közösségeit, a még élő hagyományok felkutatására ösztönözve.
Az elmúlt évek során a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes művészi munkájába kapcsolódott be, Furik Rita, Ivácson László koreográfusok előadásainak díszlet- és kellékvilágát az ízlésesen kialakított természetes anyagokkal gazdagította. Majd munkatársa Az én mesém c. meseelőadás forgatókönyvének. Ez az alkotói folyamat bontakozik ki idénre egy karonülőknek szóló babaszínházi előadás megrendezésében, a Három tündér tenyerén a Cimborák Bábszínház műsorán ma is megtekinthető.
Éva, tiszta szívemből kívánom, hogy kövesd ezután is, azokat, akik egyfajta régi rend biztonságával építenek alapköveket a gyermek egész lényében, hozzon ez a díj megerősítést abban, amit folytatnod kell, nyissa meg a szívedet minél több jóra ez után is, hogy segíthess mindazoknak, akiknek szüksége van rá.
(Elhangzott Kolozsváron, 2018. április 7-én a díj átadó ünnepségén.)
