Păştean Erika

Végvár község aránylag fiatal településnek számít, alig 222 évre tekinthet vissza a történelemben. Mivel a többi bánsági magyar faluhoz hasonlóan telepített helység, nem rendelkezik saját néphagyománnyal, szellemi és tárgyi folklórörökséggel. A Decsről és Csongrád környékéről idetelepített családok nem tartották meg jellegzetes hagyományaikat, népviseletüket, szokásaikat: beolvadtak a környezetbe. Ezzel magyarázható, hogy a Bánságban élő magyarság többsége a „csárdáskirálynős” viseletet tekintette népviseletnek, s a „magyar táncot” is sajátos módon állította össze s vitte néptáncként színpadra. Több évtizeden keresztül ezt a műfajt táncolták a felnövekvő nemzedékek, ezekhez az összeállításaikhoz és a ruházatukhoz szokott hozzá a közönség is. Azt vallotta a magáénak mindenki.

Fordulópontot jelentett a bánsági magyarok művelődési életében 1999 októbere: Szoboszlai-Gáspár István, az Végvárért Alapítvány akkori elnöke és egyben Végvár község református lelkipásztora néptáncfesztivált szervezett, amelyre a Szeged Táncegyüttest is meghívta. Az együttest a Harangozó Gyula-díjas Nagy Albert (1941–2009) kísérte el, aki a Szeged Táncegyüttes művészeti vezetője és koreográfusa volt. Meghívottként Kallós Zoltán néprajzkutató is megtisztelt a jelenlétével. A néptánc és a néphagyomány két kiemelkedő, nagytudású szakmai személyisége előtt mutatkoztak be a Temes megyei néptánccsoportok. Az előadás utáni kiértékeléskor elhangzott gondolatok teljes szemléletváltást jelentő új korszakot nyitottak meg számunkra. „Az addigi művelt műfajnak semmi köze az autentikus magyar néphagyományhoz, autentikus néptáncra kell tanítani ezeket a fiatalokat” – hangzott el Berci bácsi határozott véleménye. Nagy Albert felfigyelt a Bánságra, arra a szomorú tényre, hogy a szórványban élő magyarok el vannak zárva az anyanyelvi kultúrától, hiányzik a magyar önazonosság-tudatra nevelés. Meglátása és véleménye szerint az anyanyelv megőrzésének és ápolásának támogatására, kollektív élményekre, valamint szocializációs közegre van égetően szükség. Nagy Albert, a nagy tudású és tapasztalatú koreográfus szívvel-lélekkel felvállalta a bánsági fiatalokkal való foglalkozást. Végváron a módszeres oktatás és az autentikus néptáncok tanítása Nagy Albert személyes irányítása alatt 2000. január 8-án kezdődött el.

Iskoláskorú gyermekek jelentkeztek a néptánctanulásra. Íme azoknak a fiataloknak a névsora, akikkel a Csűrdöngölő néptánccsoport több mint másfél évtizeddel ezelőtt útnak indult: lányok – Szőke Tünde, Ambrus Kinga, Szabó Ágota, Simó Zita, Kele Tünde, Kele Enikő, Horváth Annamária, Korsós Anikó, Korsós Angéla, Tóth Erzsébet, Borok Erzsébet, Kockher Renáta, Ungor Emőke, Nagy Lídia, Köllő Tímea, Köllő Katalin, Székely Szilvia, Szarvas Ágnes, Borsos (Szabó) Imola, Balogh Tünde, Păştean Nathalia és Tóth Csilla; fiúk – Nádasdi Tamás, Baja Roland, Izmendi Lóránd, Péter Levente, Tályai Ferenc, Miciuru Károly, Mátyás Nándor, Kele Tibor, Nagy Áron, Borsos Levente, Roșu Róbert, Pataki Árpád és Tóth Tibor.

A táncmester Nagy Albert kéthavonta járt Végvárra hétvégi oktatásokra. Távollétében helyi oktatókként Szoboszlai-­Gáspár Edit és Tóth Rozália foglalkozott a csoporttal. Az első megtanult táncrend a dél-alföldi volt. A próbák, a foglalkozások mostoha körülmények között zajlottak, de azok nem befolyásolták, nem vetették vissza a tanulni akarást. A koreográfiák elkészültével a ruhákra, a hiteles népviseletre is gondolni kellett. A Szeged Táncegyüttestől kapott minták alapján a táncosok szülei közös összefogással és hathatós anyagi hozzájárulásukkal saját kezűleg készítették el a különböző néprajzi tájegységek viseleteit, férfi és női öltözeteit. A tánccsoport repertoárján a következő táncrendek szerepeltek, illetve szerepelnek a mai napig: dél-­alföldi – 2000, szatmári – 2000, széki – 2001, sárközi – 2001, marosszéki – 2002, lőrincrévi – 2003, méhkeréki (magyarországi román tánc) – 2004, turkajárás (karácsonyi román népszokás), moldvai („Drumul dracului”; Ördög útja – szerk. megj.), kalocsai – 2004, marossárpataki – 2005, kalotaszegi – 2006, gyimesi – 2007, szilágysági – 2008, mezőségi – 2009, eleki – 2010, küküllőmenti – 2011, marossárpataki – 2012, gyimesi – 2013, lőrincrévi – 2014, mezőségi – 2015, eleki – 2016. Nagy Albert nemcsak a magyar autentikus kultúra terjesztője volt a Bánságban, hanem a kapcsolatteremtésre és -építésre is megkülönböztetett figyelmet fordított. Felkereste a Temes Megyei Kulturális Központ igazgatóját, Ciprian Ciput, akivel tapasztalatcseréket szervezett, kutatásokat folytatott a bánsági román és bolgár néptánchagyományok feltárása, illetve értékesítése terén. Szorosan együttműködött ugyanakkor a gyiroki Ghiocelul (Hóvirág) együttes vezetőjével, Victor Jicherannal, valamint a Temesvári Municípiumi Művelődési Ház igazgatójával, Pavel Deheleannal is. A megteremtett és gondosan ápolt kapcsolatok alapozták meg az elmúlt másfél évtized közös kulturális programjait is, amelyekre meghívást kaptunk és kapunk. Végvár testvértelepülési kapcsolata a Csongrád megyei Röszke községgel szinte egyidejűleg kötődött a néptáncmozgalom beindulásával. Nagy Albert felkereste Röszke akkori polgármesterét, Magyari Lászlót, aki felajánlotta segítségét a kezdeményezés megvalósításában, folyamatosságának biztosításában. A magyarországi település jelenlegi polgármesterasszonya, Borbásné Márki Márta folytatta ennek a nemes célnak a felkarolását, támogatásáról biztosítva, hogy a továbbiakban is megoldják a szegedi oktatók Végvárra szállítását a hétvégi oktatásokra vagy bármilyen más közösségi jellegű kulturális rendezvényre.

Az autentikus néptánc újrafelfedezését, „visszatelepítését” célzó mozgalom elindítója, atyja és vezéregyénisége, Nagy Albert áldásos, dúsan gyümölcsöző munkálkodásának tíz esztendeje alatt közel 350 fiatalban plántálta el, ébresztette fel a valódi magyar kultúra értékeinek és szépségeinek a szeretetét. Gyakran mondogatta: nem elég tudni, melyik lépés következik! Ismerni kell, hogyan éltek, miként gondolkodtak a régiek. Tudni kell becsülni emberségüket, tisztességüket, egész mentalitásukat. Ettől lesz autentikus a tánc, nem pusztán a mozdulatok hűségétől. A tánclépések elsajátítása, begyakoroltatása mellett a pontosságra, fegyelemre, egymásra figyelésre okította és nevelte a táncos lábú bánsági fiatalokat. Nagy Albert 2009. június 12-én, 68 évesen váratlan hirtelenséggel elhunyt.

A folytatást, a hagyományőrző táborok szervezését a Végvárért Alapítvány vállalta fel. A haladó tánccsoportok számára 2016-ban immár a XVII. tábort szervezte meg. A táborozók száma évről évre változott. Volt olyan esztendő, amikor 80, volt, amikor 200 fiatal tanulta az újabb táncrend alaplépéseit. Az alapítvány tagsága is a szülői közösségből állt össze. Célja, hogy erősítse néptáncmozgalom létét, működésének folytonosságát. A következő személyek, illetve családok vesznek részt a különböző tevékenységeken: Kádár Levente (elnök), Ungor Sándor és Zsuzsánna, Pataki Tímea és Elemér, Pataki Sára és Árpád, Tóth Rozália és Adalbert, Tályai Klára, Păştean Erika és Róbert. Azokról a tagokról sem feledkezünk meg, akik közben kimaradtak: Szoboszlai Gáspár István és Edit, Köllő Teréz és Vencel, Kele István, Nagy Gizella és Áron, Gál Mária és Zoltán.

A végvári Csűrdöngölő néptánccsoport számos meghívásnak tett eleget itthon és külföldön egyaránt számtalan visszhangos sikert aratva. A sikerektől ösztönözve, valamint az utánpótlásra gondolva Tóth Rozália helyi oktató 2003-ban beindított egy újabb csoportot, a Kis Csűrdöngölőt, amellyel egyedül foglalkozott – a repertoárjukba dél-alföldi és szatmári táncok tartoznak. Számos fellépéseken, fesztiválokon vettek részt a Csűrdöngölő néptánccsoport társaságában. Tagjai: Oláh Emese, Oláh Tímea, Németh Anita, Székely Szilvia, Czina Enikő, Kovács Ervin, Kovács Zoltán, Soós József, Enyedi Nándi, Pataki Róbert. Idővel néhány tag a Csűrdöngölő csoportba zárkózott fel, néhányan pedig máshol folytatják az iskolát. 2005-ben a végvári iskola tanulóiból, közel 40 gyermekkel egy újabb csoport indult, a Szederinda. Tóth Rozália munkatársául Szarvas Erzsébetet kérte fel, aki máig is segít a csoport oktatásában. A próbák hetente kétszer zajlanak az iskola tornatermében vagy a művelődési otthonban. A Szederinda néptánccsoportot a következők alkották, alkotják: Antal Andrea, Antal Miklós, Borok Szilvia, Bujdosó Norbert, Casu Gabriel, Ciobanu Emil, Ciobanu Jusztina, Cohan Nicolae, Crăciun B. Emőke, György Győző, Kerekes Anita, Kiss Anita, Kiss Jenő, Kiss Kevin, Korsós Elvira, Korsós Szilvia, Korsós Róbert, Mureșan Carina, Németh Gyöngyike, Palicsák Réka, Păştean Norbert, Pataki András, Pataki Annamária, Pataki Izabella, Pataki Krisztián, Pataki Zoltán, Pop Alexandra, Pop Alexandru, Sentean Angéla, Simó Loránd, Szabó Bernadett, Szabó Bianca, Szarvas Albert, Temesvári Izabella, Tóth Csilla, Tóth Lóránd, Tóth Béla, Tóth Viktória, Tóth Júlia és Tóth Illés. 2006-ban részt vettek az első néptánctáborban, ahol a dél-alföldi tánccal ismerkedhettek meg. Repertoárjukon rábaközi, szatmári, moldvai, felcsíki, szilágysági táncrendek szerepelnek. Itt is fontos szerepet játszik a szülői közösség, mivel a népviselet elkészítését, a csoport működéséhez szükséges anyagi alapok és feltételek biztosítását ők vállalták fel.

A XV. Hagyományőrző Néptánctáborban 2014. július 18-án a 2009-ben elindított újabb gyermeknéptánccsoport a Rece-Fice nevet vette fel. Az utánpótláscsoport az általános iskola diákjaiból állt össze. Tagjai: Bălan Andrei, Benke Andrea, Bódis Abigél, Deutsch Norbert, Deutsch Sabine, Farkas Daniel, Farkas Rafael, Juletecan Cristian, Kátai Izabella, Kátai Jusztina, Kele Dávid, Kele Noémi, Kerekes Edvin, Kerekes Evelin, Kerekes Szintia, Kovács Károly, Kovács Zsuzsanna, Miciuru Norbert, Palicsák András, Pintea Robert, Resiga Roland, Sentean György, Szőke Zsolt, Takács Diana, Takács Olivia, Temesvári Szilvia, Ujj Albert, Valkai Németh Róbert, Varga András, Varga Mónika. Néhányan közülük már nem tagjai a csoportnak, de a megmaradt tagok repertoárja évről évre szépen gyarapodik és bővül dél-alföldi, rábaközi, moldvai, szatmári táncokkal.

A végvári néptánccsoportok 2000 és 2016 között rendszeresen felléptek a Bánsági Magyar Napokon, Temes, Arad, Bihar, Csongrád, Hargita és Hunyad megye, valamint a szerbiai Bánság számos településén falu- és városnapokon egyaránt. Részt vettek egyebek mellett olyan rendezvényeken is, mint például a Vajdaságon, Magyarországon és Románián átívelő Duna–Körös–Maros–Tisza (DKMT) Eurorégiós körút – amelyet a csoport 2000-ben meg is nyert –, illetve a hagyományos röszkei Nemzetközi Ifjúsági Néptáncfesztivál és Gála, a pécskai Nemzetközi Néptáncfesztivál, a Bánsági Magyar Néptánccsoportok Találkozója. Felléptek Budapesten és Bukarestben is, 2006 őszén pedig eljutottak Belgiumba és Franciaországba, ahol a XIII. Tournai Fesztivál vendégfellépői voltak. 2007-ben és 2009-ben a törökországi Zonguldakban a X. Fekete Gyémántok Művelődési és Kulturális Fesztivál meghívottai voltak. A végvári tánccsoportokról a Román Televízió Temesvári Körzeti Stúdiója magyar és román adása készített televíziós felvételeket.

A sikeres fellépések sora a végvári fiatalok rátermettségét, szorgalmát és ügybuzgalmát, valamint a Szeged Táncegyüttes oktatóinak a fáradhatatlan munkáját dicséri. A szegedi táncosok és koreográfusok az elmúlt tizenöt évben – a hétvégi, illetve a tábori oktatásokon – keményen dolgoztak a fiataljainkkal. Köszönet illeti: Gombos Andrást, Bagi Szilviát, Balogh Zsoltot, Goda Katalint, Halmi Zoltánt, Boldizsár Tamást, Tóth Gábort, Paragi Zoltánt (a Magyar Állami Népi Együttes tagja), Simonsics Pált, Simonsics Sárát, Kiss Mártont és Kalmár Esztert. Köszönet illeti ugyanakkor ifj. Nagy Albertet és zenekarát, ugyanis a rendezvényeken biztosította csoportjaink népzenei kíséretét.

Szomorú nap marad a végváriak számára 2009. június 10-e , amikor elvesztettük Nagy Albertet, azt a vérbeli mestert, aki feltárta a számunkra ismeretlen magyar folklór káprázatos világának szépségeit, megszilárdította bennünk, szórványban élőkben identitástudatunkat és hovatartozásunkat. Fiataljaink számára személyisége mindenkor példakép marad. „Amit ma tudsz, holnapra kevés lehet!” – hangoztatta gyakorta Nagy Albert. És ez az az igazság, ami hajtotta és motiválja fiataljainkat, hogy minden egyes alkalommal a legjobbat nyújtsák.

A Szeged Táncegyüttes vezetését a Wlassics-díjas Gombos András – a Magyar Tudományos Akadémia tagja, illetve a Martin György Néptáncszövetség kuratóriumi tagja – vette át, aki folytatja a Berci bácsi által elkezdett néptáncmozgalom irányítását nemcsak Végváron, hanem Temes és Bihar megye több településén is. Szoros együttműködési kapcsolat alakult ki a Szeged Táncegyüttes és a Végvárért Alapítvány között. Közös kulturális programokat kezdeményezünk és bonyolítunk le, amelyek különböző sikeres pályázatok révén jönnek létre, valósulnak meg. Az évek során szép számban akadtak helyi és megyei támogatóink is, akik lehetővé tették a külföldi utazásokat, valamint szerepet vállaltak a népviseleti ruhák elkészítésében is.

„A művészet a néptől ered, és a népé” – ez a jelmondat volt olvasható az 1990-es évek közepéig a végvári művelődési otthon színpadnyílása fölött. A mottó a végvári közművelődési élet széles körét, több évtizedes múltját hitelesítette, igazolta. Az örvendetes tény, hogy a végvári fiatalok az autentikus néptánc, népzene világát megismerték, elsajátították, tanulják és továbbadják, mindennél meggyőzőbben bizonyítja, hogy a Bánság szórványban élő, egyre jobban fogyó magyar közössége a népművészet, a folklór által is él és élni akar.