Nagy Péter
Gr. Mikó Imre-díj: ifj. Mezei János vállalkozó részére – a kolozsvári és környékbeli magyar egyházak, oktatási intézmények, illetve kulturális egyesületek jószívű és alázatos támogatásáért.
Nagy öröm számomra, hogy az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület az idei gr. Mikó Imre díjat ifj. Mezei Jánosnak ítélte. Mint tudjuk, a gr. Mikó Imre-díj odaítélésének alapvető feltétele az, hogy a jelölt mecénásként az erdélyi magyar kultúrát és közéletet hathatósan támogassa.
Ifj. Mezei János szerényen, önzetlenül és sokrétűen támogatja a kolozsvári és környékbeli magyar kulturális, oktatási és hagyományőrző egyesületek, egyházak és iskolák tevékenységét.
1975. március 17-én született Kolozsváron, középiskolai tanulmányait a kolozsvári Brassai Sámuel líceumban végezte, matematika–fizika osztályban. A Bogáncs néptáncegyüttes első generációjának tagja, hiszen osztályfőnöke Tolna Éva volt.
Habár orvos szeretett volna lenni, és ennek is készült, mégis a Közgazdasági Egyetemre felvételizett azzal az elképzeléssel, hogy ő kórházmenedzser lesz, hiszen erre is nagy szükség volt abban az időben. Tanulmányaival párhuzamosan édesapja maga mellé vette segítségnek a nemrég indult autós műhelyébe.
1995-ben Hollandiába utazott egy ismerősének meghívására, akinek az autókereskedésében tanult és dolgozott. Elmondása szerint az ott szerzett tapasztalat és mentalitás a mai napig meghatározó az életében, munkájában.
1998-ban az Open University egyetemen menedzsmentdiplomát szerzett, a múlt évben pedig elkezdte a mesteri képzést a London Business Schoolban. Ambícióból pilótaiskolát végzett 2012-ben, azóta több ezer óra repülést tudhat magáénak. Két 11 éves ikerfiúnak és egy 7 éves kislánynak az édesapja. Jelenleg családi vállalkozását, az Autowold autókereskedést vezeti Lehel öccsével és édesapjával együtt. Mint látjuk, nem esett messze az alma a fájától, hiszen édesapja, id. Mezei János is EMKE-díjas, az általa elkezdett közösségépítés, támogatás a családi vállalkozásuk egyik fontos alappillére, ezt folytatja méltó módon ifj. Mezei János is. Öt éve választották az Euréka Egyesület tagjai közé, jelenleg az egyesület soros elnöke, a Paprika Rádió társtulajdonosa.
Hantz Lám Irén 2014-ben megjelent Emlékek búvópatakja című könyvében mire akad a figyelmes olvasó? Felolvasok egy kis részletet a 196. oldalról: „Zsolti és Jánoska
Tízéves koruk óta tanítottam őket. Ma 30-on túli komoly férfiak. Zsolt unitárius lelkész, a Berkeley Egyetemet megjárt tanár. János a kolozsvári Volkswagen kirendeltség egyik vezető üzletembere. (…) A Mezei családot 1984-től ismerem. Elizkének voltam az osztályfőnöke. Jánoskát is ötödikes korától tanítottam. Vékony alkatú, csendes, szőke fiúcska, álmodozó, nagy kék szemekkel. Tizenkettedikes, amikor egy földrajzórán, már nem tudom, minek az apropóján, szóba kerül a torockói ház. Megemlítem a diákok előtt, hogy bútor, ágynemű, edények, sok minden kellene a ház részére. Óra végére el is felejtem a beszélgetést és már a folyosón vagyok, amikor mellém szegődik Jánoska azzal a számomra meglepő kijelentéssel, hogy ő tud segíteni. Csodálkozva néztem rá és valami olyasmit mondtam neki, hogy nem tudom elképzelni, hogyan tudna ő segíteni. Körülbelül egy hónap múlva értesítést kaptunk, hogy egy teherautó rakomány érkezett a részünkre Hollandiából, a Hoeksteen Alapítványtól. Intézkedett a Mezei család és Jánoska!”
Amikor ilyen fiatalon a közösség segítése foglalkoztat egy fiatalembert, nem csoda, hogy később már üzletemberként természetes számára, hogy közösségünk értékeit ápolja, támogatja.
Kedves János, fogadd baráti szeretettel munkád méltó elismeréseként a Gr. Mikó Imre-díjat!
(Elhangzott 2019. április 13-án, Kolozsváron, az EMKE díjkiosztó ünnepségén, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében.)
Megtisztelő számomra az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület felkérése, hogy javaslatot tegyek az idei Gr. Mikó Imre-díj odaítélésére és a jelölt méltatására.
A Gr. Mikó Imre-díj odaítélésének alapvető feltétele, hogy a jelölt mecénaként az erdélyi magyar kultúrát és közéletet hathatósan támogassa, így esett a választásom Kocsis Sándorra.
Kocsis Sándor önzetlenül és sokrétűen támogatja a kolozsvári magyar kulturális, oktatási és hagyományőrző egyesületek, egyházak és iskolák tevékenységét.
1963-ban született Dedraszéplakon, a Maros megyei Bátos községben, helybéli tanítók gyermekeként. Középiskolai tanulmányait Szászrégenben folytatta, majd a kolozsvári Politechnika kohászmérnöki karán szerzett mérnöki diplomát. Egy évet dolgozott a nehézgépgyár eladási osztályán, majd az 1989-es változások után a magánvállalkozók sorába lépett.
Jelenlegi családi vállalkozását, a jól ismert Bronto Kft.-t 1994-ben alapította, amely ma 31 alkalmazottat foglalkoztat, piacvezető cég a saját szektorában.
Négy éve választották az Euréka Egyesület tagjai közé, a Paprika Rádió társtulajdonosa.
Amikor megkaptam Sanyitól a cége által eddig támogatottak listáját, őszintén mondom, meghökkentem: közel két oldalt tesz ki a felsorolás, és itt nemcsak a támogatottak nagy száma meglepő, hanem az is, hogy a paletta mennyire sokszínű. Példaértékű, hogy mindezt csendben, jó szívvel és alázattal teszi, érezve azt, hogy tartozunk közösségünknek, szükség van ránk. Elmondása szerint mindezt az erdélyi magyarok szülőföldön való megmaradásáért teszi.
Ez a felismerés köt össze minket, hiszen jómagam is ezt vallom: nemesebb érzés adni, mint kapni. Mindnyájan felelősek vagyunk kultúránk megőrzéséért, iskoláink és egyházaink fennmaradásáért.
Többször hangoztattam, most is megteszem: nem elég az állami (legyen az romániai vagy magyarországi) támogatásokra szorítkozni. Nem elég, ugyanakkor roppant veszélyes. Ha bármelyik a kettő közül valamilyen ok folytán megszűnik, megcsappan, nagy bajba kerülhetünk. Ennek a veszélynek az elkerülésére az egyetlen megoldás (ami a régmúlt időkben olyan hatásosan működött) a közöttünk élő tehetős mecénák bekapcsolása a támogatási rendszerbe.
Kitűnő példája ennek a támogatási rendszernek a Kolozsvári Magyar Napok összefogása, mozgósítása. Ilyenkor több száz cég (legyen az kis- vagy középvállalkozás vagy nagy cég) önzetlen támogatása teszi lehetővé a rendezvényt.
Csak ízelítőként felsorolnék néhányat az elmúlt évek támogatottjai közül:
– iskolák: a kolozsvári Báthory és Brassai Líceum, Református Kollégium és ezen oktatási intézmények mellett működő egyesületek és alapítványok;
– egyház: a dedraszéplaki, kisbácsi, árpástói, sztánai, vistai református egyházközségek, a kolozsvári belvárosi és alsóvárosi egyházközségek, valamint az Erdélyi Református Egyházkerület;
– gazdasági társulatok: Kolozsvári Magyar Mezőgazdászok Egyesülete, Román Magyar Iparkamara, Romániai Magyar Közgazdász Társaság;
– egyesületek, alapítványok: Kincses Kolozsvár Egyesület, Életfa Egyesület, Agnus Média, Arkhai, Aksza Ház, Kallós Zoltán Alapítvány, Szint, Kvart, Solidaritas, Wolter, Corvineum, Csemete óvoda, Heltai Gáspár Alapítvány, Transylvania Trust, és még sorolhatnám.
Úgy érzem, hogy mindnyájan példát vehetünk Kocsis Sándortól eddigi tevékenységéért, önzetlen és sokrétű támogatásáért, és azt kívánom, hogy az elkövetkezendőkben is minél több Kocsis Sándora legyen társadalmunknak.
Kedves Sándor, fogadd szeretettel munkád méltó elismeréseként a Gr. Mikó Imre-díjat.
(Elhangzott Kolozsváron, 2018. április 7-én a díj átadó ünnepségén.)
