Kocsis Sándor méltatása

EMKE • Mikó Imre Díj

Megtisztelő számomra az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület felkérése, hogy javaslatot tegyek az idei Gr. Mikó Imre-díj odaítélésére és a jelölt méltatására.

A Gr. Mikó Imre-díj odaítélésének alapvető feltétele, hogy a jelölt mecénaként az erdélyi magyar kultúrát és közéletet hathatósan támogassa, így esett a választásom Kocsis Sándorra.

Kocsis Sándor önzetlenül és sokrétűen támogatja a kolozsvári magyar kulturális, oktatási és hagyományőrző egyesületek, egyházak és iskolák tevékenységét.

Kocsis Sándor 

1963-ban született Dedraszéplakon, a Maros megyei Bátos községben, helybéli tanítók gyermekeként. Középiskolai tanulmányait Szászrégenben folytatta, majd a kolozsvári Politechnika kohászmérnöki karán szerzett mérnöki diplomát. Egy évet dolgozott a nehézgépgyár eladási osztályán, majd az 1989-es változások után a magánvállalkozók sorába lépett.

Jelenlegi családi vállalkozását, a jól ismert Bronto Kft.-t 1994-ben alapította, amely ma 31 alkalmazottat foglalkoztat, piacvezető cég a saját szektorában.

Négy éve választották az Euréka Egyesület tagjai közé, a Paprika Rádió társtulajdonosa.

Amikor megkaptam Sanyitól a cége által eddig támogatottak listáját, őszintén mondom, meghökkentem: közel két oldalt tesz ki a felsorolás, és itt nemcsak a támogatottak nagy száma meglepő, hanem az is, hogy a paletta mennyire sokszínű. Példaértékű, hogy mindezt csendben, jó szívvel és alázattal teszi, érezve azt, hogy tartozunk közösségünknek, szükség van ránk. Elmondása szerint mindezt az erdélyi magyarok szülőföldön való megmaradásáért teszi.

Ez a felismerés köt össze minket, hiszen jómagam is ezt vallom: nemesebb érzés adni, mint kapni. Mindnyájan felelősek vagyunk kultúránk megőrzéséért, iskoláink és egyházaink fennmaradásáért.

Többször hangoztattam, most is megteszem: nem elég az állami (legyen az romániai vagy magyarországi) támogatásokra szorítkozni. Nem elég, ugyanakkor roppant veszélyes. Ha bármelyik a kettő közül valamilyen ok folytán megszűnik, megcsappan, nagy bajba kerülhetünk. Ennek a veszélynek az elkerülésére az egyetlen megoldás (ami a régmúlt időkben olyan hatásosan működött) a közöttünk élő tehetős mecénák bekapcsolása a támogatási rendszerbe.

Kitűnő példája ennek a támogatási rendszernek a Kolozsvári Magyar Napok összefogása, mozgósítása. Ilyenkor több száz cég (legyen az kis- vagy középvállalkozás vagy nagy cég) önzetlen támogatása teszi lehetővé a rendezvényt.

Csak ízelítőként felsorolnék néhányat az elmúlt évek támogatottjai közül:

– iskolák: a kolozsvári Báthory és Brassai Líceum, Református Kollégium és ezen oktatási intézmények mellett működő egyesületek és alapítványok;

– egyház: a dedraszéplaki, kisbácsi, árpástói, sztánai, vistai református egyházközségek, a kolozsvári belvárosi és alsóvárosi egyházközségek, valamint az Erdélyi Református Egyházkerület;

– gazdasági társulatok: Kolozsvári Magyar Mezőgazdászok Egyesülete, Román Magyar Iparkamara, Romániai Magyar Közgazdász Társaság;

– egyesületek, alapítványok: Kincses Kolozsvár Egyesület, Életfa Egyesület, Agnus Média, Arkhai, Aksza Ház, Kallós Zoltán Alapítvány, Szint, Kvart, Solidaritas, Wolter, Corvineum, Csemete óvoda, Heltai Gáspár Alapítvány, Transylvania Trust, és még sorolhatnám.

Úgy érzem, hogy mindnyájan példát vehetünk Kocsis Sándortól eddigi tevékenységéért, önzetlen és sokrétű támogatásáért, és azt kívánom, hogy az elkövetkezendőkben is minél több Kocsis Sándora legyen társadalmunknak.

Kedves Sándor, fogadd szeretettel munkád méltó elismeréseként a Gr. Mikó Imre-díjat.

 

(Elhangzott Kolozsváron, 2018. április 7-én a díj átadó ünnepségén.)

 

Új hozzászólás