Az Érmellék bihari részén a kommunizmusig csak Érmihályfalván volt kiállítóhely. Andrássy Ernő szülész-nőgyógyász szakorvos, magánygyűjtő saját lakásán rendezett be természetrajzi és régészeti kiállítást. Az érmihályfalvi csoport egyik vádlottja volt, akinek – bebörtönzése után – 1958-ban gyűjteményét elkobozták, és a nagyváradi, valamint kisebb részben a nagykárolyi múzeumba szállították, és a mai napig sem kapta vissza a család.
A ’60-as években Halász József régészeti kiállítást rendezett be Székelyhídon, melyet később Nánási Zoltán történelemtanár helyezett tudományos alapokra, ezenkívül a líceum épületében néprajzi kiállítás nyílt. A régészeti kiállítás a városháza földszintjén volt elhelyezve három teremben, melyet a forradalom utáni években lezüllesztettek és később felszámoltak. A tárgyak egy része elveszett, a többi jelenleg raktáron van. A néprajzi és természetrajzi anyag legnagyobb részének szintén nyoma veszett. A kommunizmus idején több iskolánál létezett néhány tárló, főleg régészeti anyaggal, például Szalacson, Ottományban és Bihardiószegen. Diószeg kivételével ezek rendre eltűntek az utóbbi két évtizedben. Bihardiószegen a kommunizmus idején Keresztesi Ernő értékes tárgyi gyűjteményét megvámolta a Szekuritáté, viszont az iskolamúzeum értékes néprajzi anyagából ’89 után csak egy töredék maradt meg. A ’89-es fordulat kulturális téren radikális változást hozott. A jelenleg működő kiállítóhelyek mind az utóbbi 26 évben létesültek. Több tájházat is alapítottak, többségük önkormányzati tulajdonban van, kivétel a gálospetri és szalacsi tájház. A kiállítások anyaga általában magánemberek gyűjtésének az eredménye. A tájházak különböző társadalmi osztályú családok életterét mutatják be, az épületek stílusa is különböző. Több helyreállított udvarházban és középületben tematikus kiállítások nyíltak.
A Bagaméri Tájház
A Kollár Istvánné Nagy Magdolna szülei által 1940-ben épített háromosztatú házat 2002-ben vásárolta meg Bagamér Önkormányzata tájháznak Z. Nagy Sándortól. Az utcafronton lévő góré, valamint a nagyház, pitar, kisház elrendezésű lakóház, továbbá az udvaron lévő melléképületek pontosan szemléltetik a Bagamérra és Érmellékre egykor jellemző építkezést, életformát. Az utóbbi években teljesen megújult az épület, a melléképületek, valamint az udvar is. Ruszoly Barnabásnak, a Bagaméri Kör vezetőjének az irányításával már hosszú ideje zajlik a régi életet bemutató tárgyak gyűjtése. Az anyag eddig a Bocskai u. 17. sz. alatti iskolában volt látható. Az ünnepélyes átadás 2016. június 2-án történt.
(Telefon: 0652 587 412; E-mail: hivatal@bagamer.hu)
Az Érmellék Ökológiai Múzeum • Bihardiószeg
A bihari Érmellék legnagyobb nemesi ingatlana a diószegi (Gronsveld–Dietrichstein–Sternberg–)Zichy-kastély, melynek felújítása és belakása folyamatban van – 1701 és 1703 között épült Jan Frans Gronsveld van Bronckhorst en Batenburg holland származású osztrák ezredes idején. A Rákóczi-szabadságharc diószegi eseményeit ép berendezéssel vészelte át. 1719-ben lakhatatlan volt, azután többször tatarozták és bővítették, egészen 1925-ig főnemesi kastély volt. Ferenc József 1857-ben járt itt, de rajta kívül Habsburg-főhercegek és egyéb magas állami tisztviselők is többször megfordultak benne. Trianon után 1930 és 1965 közt a Bihardiószegi Vincellérképezde, 1965–1980-ig a Megyei Agronómusok Háza működött benne, 1980 és 1990 közt a helyi ipari és szolgáltató vállalat (IJPIPS), a helyi Szövetkezet, majd a Contimex cég bérelte az államtól, 2000-ben illegális magántulajdonba került, 2010-től pedig hosszú pereskedés után Bihardiószeg község tulajdona lett. A Zichy-család nem igényelte vissza. B-kategóriás műemlékként van nyilvántartva. Benne egykori római katolikus kápolna található. A kastély szárnyai alatt eleinte 5000 akós pince (mára csak a délnyugati szárny alatti maradt meg) és tömlöc volt. A tömlöcöt 1856-ban cselédszobákká alakították, a pincét két lépcsőben (1873-ig, illetve 1888-ig) T alakúra és 15 000 akósra bővítették, valószínűleg az egykori magtári pince rovására.
A kastély beépített területe 1789 m², alatta az Érmelléken nagyon egyedi 1535 m²-es borospincével. A kastély felújítására Bacsó László volt polgármester által leadott 3 projektből egy HU-RO CBC finanszírozású lett sikeres (MarshLand fantázianévvel), melynek keretében a Mados Attila polgármester vezette Bihardiószegi Helyi Önkormányzat az épület 483 m² területű délnyugati szárnyát és teljes tetőzetét renováltatta 2014-re. E szárnyban egy Érmellék Ökológiai Múzeum jött létre. A határ túloldalán a kokadi Daru-láp rehabilitációját végezték el a projekt keretén belül. A saját forrásból félig renovált északnyugati szárnyban helyezte el az önkormányzat az iskola könyvtárat. A jól sikerült felújítás szépséghibája a kivitelezési idő rövidsége miatt elmaradt falkutatás. A kastélyhoz tartozik egy 6299 m²-es, 18 fakülönlegességgel büszkélkedő dendrológiai park is, melyet eredetileg dísztavas angolparknak építettek 1810-ben. A park körüli téglakerítés 1884-ben, a kastély előtti első díszkerítés 1882-ben, a ma is látható pedig 1911-ben készült. A park és kastély környékének felújítását és tájépítészeti rendezését, valamint oktatási-kulturális újrahasznosítását tervezi az önkormányzat. A kastély fennmaradt szárnyainak felújítása újabb sikeres pályázat keretében valósul meg 2017-től. Mivel a délkeleti szárny és a kápolna a legrégebbi épületrész, ezekben – amennyire lehet – az eredetihez közeli állapotokat fogják visszaállítani (sajnos a vincellériskola 1930-as beköltözésekor az egész épület brutális beavatkozásokat szenvedett). Külön projekt lesz a hatalmas pince renoválása.
A kiállítás anyaga interaktív és háromnyelvű, kivételes minőségű számítógépes grafika, és a dr. Szabó József által gyűjtött tárgyi anyag alkotja. A Zichy-kastély története, Érmellék rétegtani, ősvízrajzi, földrengési, geotermális és térképészeti aspektusai, valamint védett állatai tanulmányozhatók a folyosón kihelyezett pannókon. A nagyobbik kiállítóteremben hagyományos halászati és borászati eszközök, falusi lakásbelső, állati-növényi életközösségek (biotópok) pannói, valamint kitömött állatok életszerű beállításai (dioráma) szemléltetik vidékünk ökológiai gazdagságát, az ember és természet egykori harmóniáját. A belső kiállítóterem a leglátványosabb. A 18 méter hosszú körkép (cikloráma) és a terepasztalszerű mocsárutánzat – hangeffektusokkal támogatva – tökéletes élményt szolgáltat a látogatónak. A kastély többi szárnya is turisztikai célokat fog szolgálni.
Meg kell említenünk még C. Füzesi József és a kilencvenes éveit taposó
Neaga bácsi értékes, de rendezetlen magángyűjteményeit is.
(Telefonszám: Durkó Irén: +40 748 709 967, dr. Szabó József: +40 741 170 097, Mados Attila: +40 751 023 888; E-mail: irinadurko@yahoo.com, szabo_jozsef1974@yahoo.com; Honlap: http://marshland.ro; http://www.zichykastelybihardioszeg.ro)
Az Érkörtvélyesi Falumúzeum
A falumúzeumnak helyet adó tornácos épület jelenleg az Érkörtvélyesi Helyi Önkormányzat tulajdonát képezi. Egy módos parasztcsalád építtette 1865-ben. Különösen szép a tornácot díszítő fűrészelt növényi ornamentika. 2006-ban az önkormányzat Tóth Imre és Tünde rendelkezésére bocsátotta, akik itt helyezték el néprajzi gyűjteményüket. A néprajzi gyűjtemény magvát a helyi születésű Kovács Gyula hagyatéka képezi, amelyik öröklés útján jutott a Tóth házaspár birtokába.
Az első terem a konyha, ahová belépve a 19–20. századok fordulójának bútorai és konyhai eszközei fogadnak minket. Szintén figyelemre méltóak a házi készítésű szőttesek, amelyeket nem ritkán kézi hímzés díszít. A konyhából balra nyílik a tisztaszoba, amelyik egyik éke a búbos kemence. Az ágyakon megtekinthetjük az korabeli ágyneműt, sőt még a hálóingeket is. A konyhából jobbra haladva a szövéshez, illetve a házi textíliák előállításához szükséges eszközöket tekinthetjük meg. A korabeli, vízszintes szövőszéken akár folytathatnánk is a megkezdett munkát. Ebből az (egykori) szobából a ház körüli munkák szerszámait bemutató terembe lépünk, de láthatunk itt bizonyos mesterségek szerszámaiból is néhányat – ilyen például a kovácsfújtató.
Az utolsó kiállítóterem (amelyik a gazdaság egykori istállójából lett kialakítva) a kommunizmus éveinek osztálytermét idézi fel. A ’70-es, ’80-as évek iskolapadjai, táblája eredetiek, de szintén azok az egykori úttörő mozgalom kiállított tárgyai is. A két tárlóban elhelyezett tárgyak a helyi oktatás történetéhez szolgáltatnak szöveges és fényképes dokumentumokat.
(Telefonszám: Tóth Imre Zoltán +40 745 979 596 vagy +36 203 601 093; E-mail: tothimrezoltan46@freemail)
A Dr. Andrássy Ernő Városi Múzeum • Érmihályfalva
Az Andrássy-hagyatékból kiállított tárgyak mellé (amelyek a Nagyváradi Körösvidéki Múzeum tulajdonát képezik) további őskori régészeti anyagot is vásároltak, a múzeum kincstára néprajzi kiállítási anyaggal is bővült. A múzeum épülete eredetileg egy, a 19. század második felében épült parasztház. A háznak öt terme van, rendelkezik egy külső búbos kemencével és egy tornáccal.
A múzeum első terme kettős emlékszoba. Ebben a teremben tekinthetjük meg Kovács Jánosnak (1816–1906), az érmihályfalvi származású Afrika-kutatónak, illetve unokájának, a szintén érmihályfalvi Dr. Andrássy Ernőnek (1894–1968) az emlékére létrehozott kiállításokat. Nagyon gazdag írott és fényképanyagból álló dokumentációt tekinthetünk meg, de láthatunk Kovács nevéhez köthető ásványokat és Andrássy által feltárt régészeti leleteket is. Különös figyelmet érdemel az Érmihályfalvi Iparos Testület nagyméretű, kézzel hímzett zászlója. Ebből a teremből balra nyílik a régészeti leleteket bemutató terem. A tárgyak a csiszolt kőkortól egészen a középkorig keltezhetőek. Leggazdagabban a bronzkor van képviselve, de igen számosak a neolitikumra keltezhető tárgyak is. Felhívja magára a figyelmet a terem közepén elhelyezett bronzkori ház rekonstrukciója is (makett). A néprajzteremben egy érmelléki konyha berendezési tárgyai közül tekinthetünk meg néhányat (edények, bútorok, falvédők stb.). A múzeum további két terme időszakos kiállításoknak (képzőművészeti, irodalmi, néprajzi, helytörténeti stb.) ad otthont.
(Telefonszám: Sütő Tímea: +40 742 272 637 vagy 0259 356 608; suto.timea@freemail.hu)
A Kazinczy Ferenc, Fráter Lóránd és Csiha Kálmán Emlékmúzeum • Érsemjén
A helyi önkormányzat mint fenntartó 2009-ben szerezte meg a működési engedélyt. A múzeum épülete egyike a falu legrégebbi házainak. A Bossányi család birtokában állott, amelyik családból Kazinczy édesanyja, Bossányi Zsuzsanna is származott. Bár sok forrás Kazinczy szülőházaként emlegeti az épületet, ezt a nézetet nem fogadhatjuk el, hiszen a szülőházat 1931-ben lebontották. Kazinczy több ízben is, illetve huzamosabb ideig megszállt ebben az épületben feleségével, Sophie-val.
A múzeum az épület mind az öt termét használatba vette. A belépés az egykori pitvaron keresztül történik. A pitvarban a már nem létező Kazinczy-szülőházról megmentett emléktáblát és az egykoron a szamosújvári huszárlaktanya faláról származó Fráter-emléktáblát tekinthetjük meg. A pitvarból jobbra haladva jutunk a Kazinczy-emlékszobába. Itt Kazinczy életével és munkásságával kapcsolatos dokumentumokat láthatunk. Megnézhetünk több Kazinczy-portrét, és az egykori szülőházáról készült fényképeket is – nagyon érdekesek az 1931-es és az 1991-es emlékünnepek alkalmával készített felvételek.
A következő két teremben a Fráter család történetét és Fráter Lóránd, a híres nótaszerző életét elevenítik fel. Láthatunk néhány korabeli dokumentumot, de igazi ritkaságokat is. Ezek közül megemlíthetjük a Fráter Lóránd hangját őrző gramofonlemezeket, az egyik nótájának a dallamát megörökítő kintornatekercset, egy általa szerzett nóta eredeti kéziratát vagy feleségének imádságos könyvét.
A pitvarból balra nyílik a Csiha Kálmán-emlékszoba. Ez a kiállítás végig vezet minket a híres református püspök életén, számos fényképpel illusztrálva életének fontos momentumait. Különösen értékes a papi palástja, díszmagyarja, illetve a Szentírás, melyre kezét téve letette a püspöki esküt. A terem közepén álló asztalon látható az a Biblia, amelyből a világot járva hirdette Isten igéjét.
(Telefonszám: +40 725 924 285 vagy 0259 356 172; E-mail: muzeumsimia@gmail.com)
A Gálospetri Magyar Tájház
Az Érmellék Bihar megyei részén, Gálospetri központjában található tájház egy – 19-20. század fordulóján épített – középparaszt portát mutat be, amely 2002-től látogatható. Alapítója, fenntartója és tulajdonosa dr. Kéri Gáspár, gálospetri születésű, székelyhídi fogorvos, akinek nagyapja, Sándor Antal vásárolta meg családjával együtt a portát még 1925-ben.
Az 1870-ben épült lakóház mellett megtalálhatók a gazdasági épületek is: háromosztatú istálló, árnyékszék, szénásszín, háromrekeszes disznóól, gémeskút és szőlőspajta pincével. A tájház udvarán kacsákat nevelnek. A kerítés, a kapu és az utcafronton elhelyezkedő góré még létező 20. század eleji ácsmunkák hiteles rekonstrukciója, úgyszintén a kertfelőli sövénykerítés is.
A háromosztatú lakóház nádfedeles, könyöklős tornáccal ellátott, vertfalú épület. A később hozzáépített kamara vályogból készült. A nagyház berendezése ónémet stílusú fenyőgarnitúra, a pitaré pedig csikósspór, stelázsi, kamaraasztal, gyékényszékek. A hátsóház kemenceszája a pitarba nyílik, berendezése: flóderes deszkaágy, gyékénykanapé, gyékényágy, gyékényszékek, flóderes asztal, festett atúzsér (felső részén polcos kredenc), festett vizes pad és berakott spór. A tornác végén nyílik a kamra, melyben a háztartásban használt eszközök találhatók. 2010-ben a gazdaság egykori főzőházában átmenetileg az Érmellék ’56-os lelkész-mártírjának, Sass Kálmánnak rendeztek be emlékszobát. A szénásszínben gazdasági eszközök találhatók, átmenetileg pedig egy vaskályha-kiállítás tekinthető meg. A ma is használatban lévő szőlőspajta és a pince a valamikor híres érmelléki borászat eszközeit tárja elénk. A pincében lehetőség van borkóstolásra.
Előre bejelentkezett csoportok számára az Érmelléket bemutató egy- vagy többnapos programot szerveznek.
Folyamatban van az egyik gálospetri Dráveczky-kúria eredetihez hű helyreállítása is. Ha ez megvalósul, akkor a gálospetri parasztházzal, szalacsi zsellérházzal, ottományi kúriával együtt egy teljességre törekvő képet fogunk nyerni Érmellék 19. századi épített örökségéről a társadalmi csoportok szerinti bontásban.
(Telefonszám: Dr. Kéri Gáspár: +40 745 451 989, Móricz Ilona: +40 743 603 121; E-mail: kerigaspar@freemail.hu)
Az Ottományi Kiállítóház
A 18. század elején Komáromy (Csipkés) György és felesége, Rhédey Julianna építtette. Többször cserélt gazdát, a kommunizmus idején kollektív székház volt. Jelenleg Szalacs község tulajdonában van. Egy HU-RO CBC pályázatból helyreállították. Tornácos téglalap alakú épület, főhomlokzatán van a félkörívű, árkádos, mellvédes, beüvegezett tornác, melynek síkjából kiemelkedik egy kisebb szoba méretű épületrész. Ezek födémje keresztboltozatos. A szobák teknő boltozatúak és szimmetrikus elhelyezkedésűek. A középtengelytől az épület rövidebbik oldalai felé elindulva egy-egy nagyobb szobát három-három kisebb szoba követ. A jobb oldalon a szélső szobát helytelenül vizesblokká alakították, autentikusabb lett volna eredeti helyére a bal oldali szárny végében található padlásfeljáróba tervezni. Építészeti unikumnak számít a téglából készült fokozatosan elkeskenyedő vizes pince, melynek mélyén van a forrás. Hajdanán az udvarház vízellátását biztosította. Sikerült megmenteni a két nagyobb szoba barokk falfestését is, mely egyelőre egyedülálló az Érmelléken.
Kisebb régészeti és dr. Kéri Gáspár székelyhídi magángyűjtő tematikus kiállításai láthatók az épületben: urasági hálószoba enteriőr – neobarokk bútorzat; urasági ebédlő enteriőr – ónémet bútorzat; hasított fából faragott, sással vagy csuhéval bekötött bútorok – a székes mester műhelye, bútortípusok, székfaragó mesterek; gyékényből, csuhéból és szalmából készült használati tárgyak; vesszőből és nádból készült használati tárgyak és halászati eszközök; kerámia-, üveg- és porcelántárgyak az Érmelléken.
(Telefonszám: Szűcs György: +40 786 344 414, Kéri Gáspár: +40 745 451 989; E-mail: kiallitohaz@gmail.com)
A Szalacsi Magyar Tájház
Az Érmellékre egykor jellemző teraszos építkezési mód egyik utolsó emléke ez a 19. század közepén épített szalacsi zsellérház. A meredek völgy két oldalát teraszosították, és az így létrehozott három szintre házakat és pincéket építettek. A 2011-től látogatható tájház alapítója, tulajdonosa és működtetője dr. Kéri Gáspár székelyhídi fogorvos.
A kert és a ház (30 m²) a középső teraszon kialakított pincesor tetején található. A terepviszonyok miatt a ház két fala félig a földben van. Az udvaron egy ma is használatban lévő gémeskút, a kert végében pedig tölgyfavázas, tapasztott falú illemhely található. Az udvart sövénykerítés, a kertet garádja övezi. A tájházhoz tartozik az utca másik oldalán található tölgyfahomlokzatú, 1880-ban készült 2016-ban helyreállított borospince.
A 20. század elején a ház id. Dombi Ferenc tulajdonába került, aki béres volt. A család csak fél hektár földet birtokolt, felesége Szikszai Erzsébet, gyerekei Ferenc és Emma. Ferenc székes mester volt, felesége pedig takarítónő. Négy fiuk született: Sándor, Ferenc, Miklós és Károly. Az épület az 1970-es években a mezőőr Szabó Zsigmond és családja tulajdonába került. Leányuktól vásárolta meg az elhagyatott házat Kéri Gáspár.
A ház kétosztatú: hálószobából és kamrából áll. A főbejárat makkos záras tölgyfaajtaján a kamarába jutunk, amelyben konyhai bútorok és eszközök, tulipános láda és szuszék található, de székkészítő műhelyként is szolgált. Ebben van a nyitott kéményű padkás kemence. A hálószoba szintén rendelkezik főzésre is alkalmas plattos tűzhellyel. Berendezése szerény: festett ágy 1873-ból, ácsolt asztal, festett falitéka, hárságy, gyékénykanapé és különböző rendeltetésű gyékényszékek. A berakott tűzhellyel egybeépítve van a dikó, mindkettő és a szabad kémény is azonos elv alapján készült: a rekettyével bekötött tölgyfavázat betapasztották. Az épület négy oldala közül kettőt napraforgókóróból készült, akácfa-lécvázra rögzített tornác övez. A ház tetejét tölgyfa szerkezetű, elől-hátul kontyolt nádfedél képezi.
(Telefon: Szűcs György: +40 753 293 549, Kéri Gáspár: +40 745 451 989; E-mail: kerigaspar@freemail.hu)
A Székelyhídi Városi Múzeum
A népi halászat és vadászat az Érmelléken című kiállítást Wilhelm Sándor székelyhídi biológiatanár hozta létre az Illyés Alapítvány támogatásával a ’90-es évek második felében. A kiállítótermeket a Székelyhídi Polgármesteri Hivatal biztosította az 1885-ben épült volt Érmelléki Adóhivatal emeleti részében, amelyet 2008-ban lebontottak, és ugyanolyan méretűre újjáépítettek, annak ellenére, hogy a helyi tanács az eredeti épület helyreállítását szavazta meg. A kiállítás anyagai csak többéves huzavona után kerültek vissza az új épületbe 2015-ben. A kiállítás bemutatja a hagyományos érmelléki népi halászat eszközeit. A csekély vizű érmelléki vízfolyásokban a kerítőhalászat volt a legelterjedtebb, amely vésznek nevezett nádlészából készült csapdával történt. Megtekinthetjük a hajót (csónakot), melyet a csákkal toltak előre. A sekélyebb vízben használt tapogató, a kevésbé széles vízfolyásokba helyezett varsa, a csíkkas, a haltartókosár vesszőből készült. Csekély mélységű és vízi növényzet nélküli víztükör esetén használták a húzóhálót. A kiállítás ezenkívül bemutatja a nádvágó, a népi vadfogás és a házi rágcsálók befogásának eszközeit.
(Telefon: Wilhelm Sándor: +40 744 789 931; E-mail: sandor.wilhelm@gmail.com)
A Kölcsey Ferenc Emlékház • Álmosd
A 18. század végén a Kölcsey család építtette a ma kiállítóhelyként szolgáló, műemlék jellegű kúriát, amely a család egyetlen épségben megmaradt kúriája. Az eredetileg zsindelyes, most nádtetős népi klasszicista épület íves lezárású ámbitussal, szabadkéményes pitvarral és egy mögötte lévő éléskamrával rendelkezik. A pitvarból nyílt a két, boglyakemencével fűtött, alsógerendás, fiókos síkmennyezetű szoba. A lakóépület folytatásaként eredetileg külső kamra állott, alatta borospincével. Ezt a kamrát a későbbiekben egybeépítették a kúriával. A nagyméretű szobákat később elválasztották. Az épületben 1812 és 1815 között élt Kölcsey Ferenc, a Himnusz szerzője. Az épület egyik részében ma Kölcsey-kiállítás, a másik részében a községi könyvtár található.
A múzeumban megtekinthető kiállítás áttekinti Kölcsey Ferenc életét és munkásságát. A tablók mellett a költő korát felidéző bútorok és berendezési tárgyak láthatók.
Kovácsműhely • Álmosd
Mucsi Mihály kovácsmester műhelyének a 19–20. század fordulójától fennmaradt berendezése látható teljes szerszámkészletével és az itt készült tárgyakkal (patkó, szekér, eke alkatrészek stb.)
A Joseph Kadar-féle magángyűjtemény • Álmosd
Festménykiállítás, melyben ritkaság számba menő műalkotásokat is láthatunk, többek között egy Picasso-képet.
A Post Mail Art Múzeum • Álmosd
Művészemberek levelezési borítékra rajzokat készítettek, ezekből állították össze a múzeum kiállítását. Mind a négy intézménynek azonos elérhetőségei vannak.
(Telefon: 0036 52 388 035 vagy 0036 52 399 064; E-mail: almosdhivatal@gmail.com Honlap: http://www.almosd.hu/)
A Szőlőskerti Tájház • Létavértes
1896-ban épült a homoki szőlőskerti kétosztatú, nádfedeles, tornácos, döngölt padlózatú, szabadkéményes pajtaépület. A szőlőművelés és borászat helyi eszközeinek bemutatására 1996-ban vásárolta meg az önkormányzat. A létavértesi Mosonta- és Öregkertben, a Kossuth szőlőskertekben 150-200 éves szőlőspajta-épületek találhatók. A zártkertekbe kapun keresztül lehet bejutni. Változatos felszínen, kanyargós dűlőutak mellett sorakoznak az öreg pajták. Minden év október elején – a szüret környékén – a tájháznál szüreti napot rendez az önkormányzat.
(Telefon: 0036 52 376 101; E-mail: letavertes@freemail.hu; Honlap: www.letavertes.hu)
A Rozsnyai István Muzeális Gyűjtemény • Létavértes
A múzeumépület összesen 320 m² alapterületű. Ennek közel kétharmadát a kiállítótermek foglalják el, egyharmadában pedig fogadótér, műtárgyraktár, kiszolgáló- és munkahelyiségek találhatók. A kulturális tárca 2011-ben adott működési engedélyt a muzeális intézménynek, amely ekkor vette fel a Rozsnyai István Muzeális Gyűjtemény nevet. Az intézmény fenntartója a Vértesi Református Egyházközség.
Az állandó kerámiakiállítás a hagyományos népi fazekasság legszebb termékeit mutatja be. A kiállítás területi tematikájú: minden tárlóban egy-egy fazekas központ terméke látható. Különösen értékesek a Kalotaszeget is ellátó zilahi és tordai központok edényei. Reprezentatív darabjai láthatók az észak-erdélyi és a székely kerámiának, valamint a barcasági szász és a bánffyhunyadi magyar kályhásmesterségnek is. Az Alföldről páratlan együttesként került bemutatásra egy mezőcsáti butellacsoport, de minőségi darabok képviselik a hódmezővásárhelyi, a mezőtúri, és a tiszafüredi kerámiaművészetet is. A kiállításban felföldi (gyöngyösi, pásztói, sárospataki) és dunántúli (sárközi, mohácsi) kerámia is szerepel.
(Telefon: 0036 301 999 437, 0036 52 376 763; E-mail: rozsnyai.gyujtemeny@gmail.com; Honlap: www.rozsnyaigyujtemeny.hu)
Az Irinyi János Kiállítóterem • Létavértes
Egy ideiglenes Irinyi Emlékszobát már 1996-ban megnyitottak. Az Irinyi János Általános Iskola kezelésében lévő kiállítótermet 2009-ben adták át a Létavértes Városi Önkormányzat támogatásával. Közvetlen szomszédságában található az Irinyi család sírkertje, illetve az Irinyi Arborétum, amely 1200 féle cserje és fa telepítésével létesült. Az Irinyi- és a vértesi településrész emlékeinek első gyűjtője Katona Ferenc, Tóth Sándor és Szabó Gyula volt. Az Irinyi családra vonatkozó, valamint helytörténeti anyagok tekinthetők meg. A kiállítást egy muzeológus-történész házaspár – Korompai Balázs és felesége – rendezte. Itt kell még megemlítenünk a nagylétai Vágóhidat a Kékkálló II. fölött, amely egy ipartörténeti műemlék és kiállítóhely.
(Telefon: 0036 52 585 062)
A Pocsaji Tájház
A Pocsaji Tájház 1856-ban épült (Árpád u. 103). Vertfalú, csonkakontyos, nádfedeles, hagyományosan háromosztatú ház. Négy helyiségből áll: tisztaszoba, lakószoba, konyha és tornác. A lakószobában búbos kemence van, amit a konyhából lehet fűteni. A konyha nyitott kéményes volt. A 20. század elejének életmódját mutatja be. A ház tisztaszobája a korábban betelepített görögkatolikus vallásfelekezetű román lakosság szobaberendezését tükrözi. Az épület mögötti nyári konyhában a kenderfeldolgozás, valamint az állattartás és gazdálkodás eszközeit láthatjuk.
(Telefon: 0036 305 696 904)
Források, szakirodalom:
http://www.kjnt.ro/muzeumtar/hely/bihar-megye (Szalacs, Gálospetri, Érmihályfalva)
http://www.partiumimuzeumok.ro (az előbbiek és Érsemjén, Körtvélyes)
Kolozsvári István: Népi építészeti emlékeink esélyei és lehetőségei. Tájházak Biharban. A Bihari Múzeum Évkönyve, X–XI. Berettyóújfalu, 2006: 173–210.
Kolozsvári István, Sándor Mária: Bihari tájházak és kiállítóhelyek. 1.–2. köt, Bihari Múzeum Baráti Köre, Berettyóújfalu, 2009–2010.
Bereczky Ibolya (szerk): Erdélyi tájházak és néprajzi gyűjtemények. Magyarországi Tájházak Szövetsége – Kriza János Néprajzi Társaság, Noszvaj, 2013.
Vajda András: Vitaindító a tájházakról. Az RMDSZ Kulturális Autonómia Tanács szakpolitikai anyaga (2016) (forrás: http://welemeny.transindex.ro/?cikk=25920, letöltve: 2016. 12. 2-án)
