A hatalmas, 180 személyt befogadó repülőgép simán, zökkenőmentesen halad a kijelölt légifolyosón. Az idő szép, léggyér tér nem ijesztgeti az utasokat. Alattunk geometriai rendben kirajzolódó gabonatáblák, kígyózó folyók, hegyvonulatok láthatók. A magasság növelésével felhőkben, majd felhők fölött haladunk célunk, a cataniai repülőtér felé. Egy nyolcnapos szicíliai utazás kezdetén vagyunk, amely során bejárjuk az egész szigetet: Catania, Monreale, Palermo, Letojanni, Etna, Taormina, Siracusa, Noto, majd a Lipári-szigetek, valamint Modica és Scicli látogatása képezik autóbuszos utazásunk állomásait. Előzetesen azonban hadd szóljunk dióhéjban néhány szót magáról az ezerarcú Szicíliáról.
Szicília 25 700 négyzetkilométer kiterjedésű. Közelebb fekszik Tunéziához, mint Milánóhoz. A sziget már évezredek óta multikulturális, történelmét számos etnikai csoport befolyásolta. A föníciaiak és karthágóiak, rómaiak, görögök, bizánciak, normannok és spanyolok jelentős nyomokat hagytak a művészetekben és az építészetben. A görögök a Krisztus előtti 8. században léptek Szicília szigetére. Az idők során sok várost alapítottak itt, így Cataniát, Siracusát, Taorminát. A 11. századtól a föníciaiak kezdtek letelepedni Szicília nyugati részén. A 9. századtól kezdve a 11. századig a sziget az arabok fennhatósága alatt áll. Érdekességképpen mondanám el, hogy 2015-ben a palermói arab-normann épületeket a világörökség részévé nyilvánították. Szicília virágzó, politikailag erős volt már 1130-ban a II. Roger alapította királyságban is. Napjainkban az olasz állam legnagyobb régiója, egyben a Földközi-tenger legnagyobb szigete. Döntő fontosságú stratégiai térség a mediterrán kereskedelmi útvonalakban betöltött szerepe miatt. Lakosainak száma mintegy ötmillió. Szicíliához tartoznak az északra fekvő Lipári-szigetek (más néven Éoli-szigetek). A szigeten található Európa legnagyobb tűzhányója, az Etna (3370 m magas). Szicília szigetén négy nagyobb hegyvonulat található: a Szicíliai-Appenninek, a Sicani-hegység, a harmadik hegylánc, amely délnyugaton a tengerig húzódik, valamint a sziget délkeleti csücskében az Iblai-hegység. A négysávos utak kialakításakor a hegyekben számos alagút épült. Szicília történelme rendkívül gazdag, a sziget tele van műkincsekkel, a hegyek vonulatai viaduktokkal. Az elmúlt kétezer évben Szicília a gabonatermesztéséről vált híressé. Elismert termékei az olajbogyó és a bor. Megtalálható még a datolyapálma, szentjánoskenyérfa, szeder, citrom, vérnarancs. Az olajbogyó, szőlő, mandula, pisztácia és a gránátalma az ókorban került a szigetre.
Miután szóltunk néhány szót Szicíliáról, folytatjuk utunkat a szigeten. Gépünk reggel 8 órakor landolt a cataniai repülőtéren. Itt modern autóbusz várt ránk, amivel tovább utaztunk. Palermo felé indultunk Monrealén keresztül, ami alig nyolc kilométerre van Palermótól. Utazásunk első napján Catania utcáit jártuk be autóbusszal. A város lakóinak száma 2017-ben 313 316 fő volt. Rendezett utcák, gondozott épületek, melyekre komoly veszélyt jelentenek az aktív vulkánok, amelyek gyakran elöntik lávával a várost. Ennél azonban még veszedelmesebbek a vulkáni tevékenység által kiváltott földrengések. A kitörő láva egy részét építőanyagként használják. Most azonban minden csöndes, az autóbuszból megcsodáljuk a Piazza Duomót. A fekete lávából készült dómtér alkotja a város központját. Közelben a Teatro Bellini épülete, melyet 1890-ben Bellini operájával avattak fel. A Via Crociferi paloták és templomok csendes utcája. A Via Bellini a 19. század második felében épült negyed.
Folytattuk utunkat Monrealén át Palermo felé. Monreale a Monte Caputo lejtőjén épült, lakossága mintegy 38 000 fő. A La Conca d’oro termékeny völgye narancs-, olaj- és mandulafáiról ismert. Kimagasló látványossága a monrealei székesegyház, egy szép normann-bizánci templom. Az éjszakát Palermóban töltöttük, a külváros egyik szállodájában.
Utazásunk második napján Szicília kulturális, gazdasági és turisztikai, fővárosa, Palermo bemutatása szerepelt a programunkban. Szicília legnagyobb városában és közigazgatási székhelyén a lakosok száma 856 285 fő, az elővárosokkal 1,2 millió fő. Rendkívül gazdag történelmi, kulturális, művészeti és gasztronómiai örökséggel rendelkezik, ismert még gyümölcs-, zöldség- és halpiacáról is. A város 100 négyzetkilométernyi területen fekszik, építészeti csodák, kulturális sokszínűség jellemzik. Egzotikus, kicsit afrikai hangulatú város, védőszentje Szent Rozália. Elsőként a Palazzo dei Normannt tekintjük meg, Palermo egyik leglátványosabb objektumát. Európa egyik legrégibb királyi palotája a 9. században épült, 1947 óta a szicíliai régió kormányának és parlamentjének székhelye. A belső térben arab és nyugati hatások is megfigyelhetők. Gyönyörű mozaikok és római oszlopok díszítik. Egy másik látványosság a Teatro Massimo, az Európa egyik legnagyobb operaházának tartott épület. A szicíliai klasszicizmus fő alkotásai közé tartozik, C. B. Basile olasz építész tervei alapján készült 1875-ben. A téren több szép palota látható. Megkülönböztetett figyelmet érdemel a palermói székesegyház, vagy Nagyboldogasszony-székesegyház. A sok lépcsőn feljutva csodálatos kilátás nyílik a városra. Építése 1185-ben kezdődött. Sok bővítés és restaurálás után mai formáját a 18. században nyerte el. Katolikus templom, valójában egy építészeti komplexum, hiszen különböző stílusok találhatók itt meg. Itt látható II. Frigyes és a császári család szarkofágja.
Palermóban nem a legjobb a közbiztonság, sok a zsebtolvaj és az autótolvaj. Legtöbbször motorról „dolgoznak”, nagy sebességgel elhúznak az áldozat mellett, a motoros lekapja az áldozat táskáját, és tovarobog. Ez azonban többnyire Palermóra vonatkozik, a sziget többi városára nem jellemző. Egy mozgalmas nap után este a Villa D’Amato szállodában vacsoráztunk, ott volt a szállásunk is.
Utazásunk harmadik napjának programja: Cefalù és Letojanni látogatása. Ötnapos szállásunk, Letojanni felé indulunk. Az út 235 kilométer Cefalù városán keresztül. A várost hatalmas mészkőszikla uralja, a 270 m magas Rocca. Lakossága 14 309 fő. Cefalù az egyik legismertebb turistalátványosság Szicíliában. A normann időszak alatt rövid ideig virágzásnak indult, majd egészen a 20. századig Csipkerózsika-álomba merült. Látnivalói közül kiemelkedik a Duomo di Cefalù. 1140-ben kezdték el építeni. Az apszis 1148-ból származik, az arab mosóház pedig még Szicília arab korszakából. Itt néhány évtizeddel ezelőtt még asszonyok mostak, kézzel. A Rocca di Cefalù, ez a hatalmas szikla védelmet nyújtott a hódítókkal szemben. Következő állomásunk már Letojanni volt, ez a bájos nyaralóhely, amelynek lakossága közel háromezer fő. Itt az olasz átlaghoz képest jobb a közbiztonság. Kellemes, rendezett utcáin jólesik a séta. Este vacsora és szállás a Palazzo Durante szállodában.
Utazásunk negyedik napja nagyon mozgalmasnak ígérkezett. Szicília legfontosabb látnivalói közül az Etna és Taormina szerepelt a programunkban. Az Etna Európa legnagyobb tűzhányója. Szicília északkeleti részén áll, ma is aktív vulkán. Területe 1200 négyzetkilométer km, kerülete a hegy lábánál 135 km, magassága 3375 méter. Aktivitását hosszú lávafolyamok, magasra törő lávaszökőkutak jellemzik. 2013-ban az Unesco Világörökség Bizottsága a természeti világörökség helyszínévé nyilvánította. A tűzhányó megközelítése három szakaszban valósítható meg. Az első szakasz 1900 méter, a második 2900 méter és a harmadik 3375 méter. Az Etna legnagyobb pusztítása 1669-ben volt, amikor tizenöt települést pusztított el.
Utunk következő állomása Taormina volt. A város előtt egy erdőben megálltunk, házigazdáink kellemes meglepetést készítettek elő: egy hangulatos piknikben volt részünk az erdőben. A lombsátor alatt két hosszú asztal körül helyezkedett el 32 tagú csoportunk. Szicíliai különlegességekkel vendégeltek meg, úgymint a focaccia (lepénykenyér) és a limoncello (citromlikőr). A kellemes intermezzo után folytattuk utunkat Taormina felé. A város a Tauno hegyen épült. Egy sétát tettünk a város történelmi központjában. Taormina az ókorban görög gyarmat volt, i. e. 400 körül alapították. Manapság népszerű turistaközpont. A világ egyik legszebb városa, Szicília ékszerdobozának is nevezik. A tenger vize meleg és magas sótartalmú. A város számos háború áldozata volt az idők során, többször cserélt gazdát. Hellén telepesek emelték Kr. e. a 3. században. 109 méteres átmérőjével az ókori görög amfiteátrum Szicília második legnagyobb színháza, mintegy 5400 néző befogadására alkalmas. Napjainkban is gyakran használják koncertekre, opera- és színielőadások megtartására.
Utazásunk ötödik napján a Lipari-szigetekre látogatunk. A Lipari-szigetek Európa víz alatti vulkánja, a Marsili rendszeréhez tartoznak. A keményebb láva tömbökben fekszik a magas parton, barlangok, sziklaképződmények láthatók mindenfele. Kr. e. 1200-tól kezdve a szárazföldről sokan telepedtek le itt, és a legenda szerint királyukról nevezték el a szigeteket. A vidék gyönyörű, a helybeliek csak Éoli-szigeteknek nevezik a helyet. Lakossága 15 419 fő. A városban barokk homlokzatok és toronysipkás templomok láthatók. Lipari a legnagyobb az Éoline szigetek közül. Különleges formájú, a szél és víz által formált sziklák jellemzik. A következő sziget, amelyet meglátogatunk, a Vulcano-sziget. Szicíliától északra helyezkedik el, közigazgatásilag a Lipari-szigetekhez tartozik.
Utazásunk hatodik napján Siracusa és Noto látogatása szerepelt programunkban. A Palermo és Siracusa közötti távolság 257 km. Ősi belvárosa ma a világörökség része. A várost Kr. e. 734 és 733 között alapították görög telepesek. Itt termékeny talajt találtak. A város egyre nőtt, a Földközi-tenger térségének legerősebb görög városává fejlődött. Színháza virágzó kulturális életet biztosított a városnak. Lakóinak száma 121 171 fő. A lapos sziklasziget kiváló kikötő volt. A város az ókori Szicília gazdaságpolitikai és tudományos-kulturális központjává lett. A bizánci időszakban Szicília fővárosa volt, és csak az arab és normann korszakban veszítette el jelentőségét. A várost két nagy földrengés sújtotta 1524-ben és 1693-ban. 1792-ben pestisjárvány tört ki. Olaszország egységesülése után 1895-ben a város újra a provincia székhelye lett.
Az Ortigia-szigeten fekvő Siracusában meglátogattuk Diana kútját, Minerva templomát és a katedrálist a Kr. e. 7. századból. Folytattuk utunkat Noto városa felé, mely Citta del Barocco néven is ismert. Lakóinak száma 24 028 fő. A mai helység mindössze 300 éves, a régi város a maitól néhány kilométerre fekszik. 1693-ban itt volt a szicíliai nagy földrengés epicentruma, amely lerombolta a várost. Ezt követően nem újították fel, hanem teljesen újjáépítették. Az újjáépítés során egységes barokk stílusban épült. Fő utcája a Corso Vittorio Emanuel. A Piazza Municipión áll a Városháza szép barokk palotája. Noto előkelő negyedében találhatók a templomok, paloták és terek. A gazdag látványtól kimerülten este fáradtan tértünk vissza Letojanniba.
Utazásunk hetedik napján Scicli és Modica látogatása szerepel programunkban. Modica két szinten épült város, lakóinak száma 54 522 fő. A „felső város” nevezetessége a San Giorgo dóm. A dóm a földrengésben megsemmisült épületekből fennmaradt anyagok felhasználásával épült. Az „alsó város” érdekessége a számos üzlet, ahol a híres Modica csokoládét forgalmazzák, amit egykoron a spanyolok hoztak a szigetre. A helybeliek szigorúan az azték recept szerint készítik a csokoládét immár több száz éve. Autóbuszunk innen Sciclibe indult, egy csodálatos kis városba. Kellemes séta során sok szép barokk stílusú épületet láttunk, mind a Palazzo Beneventano, és templomokat, mint a Sant’Ignazio, San Matteo, San Bartolomeo és Santa Maria la Nova.
Utazásunk nyolcadik napja a hazatérés jegyében zajlott le. Kora reggel indultunk a cataniai repülőtérre, ahonnan indult a repülőgépünk Kolozsvárra. A számos album és a sok élmény után lesz mit majd rendezni és dobozolni otthon esténként.
