Tófalvi Éva minden idők legjobb romániai sílövője. Az 1978. december 4-én született hargitafürdői lány hatszor indult téli olimpián, sok száz vb- és világkuparajtja mellett 25 éven át uralta a romániai biatlonversenyeket.
A hatszoros olimpikon sílövő legjobb olimpiai helyezéseit 1998-ban és 2010-ben érte el, mindkétszer 11. lett a 15 kilométeres egyéni versenyszámban. Országos bajnoki címei meghaladják a százat, 25 éven át legyőzhetetlennek bizonyult a romániai versenyeken. Bronzérmes volt az 1995-ös andorrai ifjúsági olimpián, 398 világkupaversenyen indult. A 2008–2009-es idényben a 11. helyen állt a női sílövő-világranglistán. Ekkor, 2008-ban az ausztriai Hochfilzenben szerezte meg első világkupa-győzelmét a 15 kilométeres egyéni versenyszámban. Eredetileg a második helyen végzett, de a nyertes orosz Albina Ahatovát doppingvétség miatt kizárták a versenyből. Román színekben nem sikerült senkinek világkupát nyernie előtte, Éva volt az első, és úgy tűnik az utolsó is. Bár az aranyérmet a mai napig nem kapta meg, ezt a győzelmet nem veheti el tőle senki. A 2010-es és 2014-es téli olimpiai játékokon Románia küldöttségének zászlóvivője volt.
Tófalvi Éva az első romániai sportoló, aki hat téli ötkarikás játékon indult: Naganóban (1998), Salt Lake Cityben (2002), Torinóban (2006), Vancouverben (2010), Szocsiban (2014) és Pjongcsangban (2018). Ez a fegyvertény a nyári olimpiák történetében is csak kevés romániai sportolónak – Lia Manoliu és Nicoleta Grasu diszkoszvetőknek, Sorin Babii céllövőnek és Elisabeta Lipă evezősnek – sikerült.
A romániai biatlonsport legjobb olimpiai helyezéseit a férfiak között szintén székelyföldi sportoló érte el. A gyergyótekerőpataki születésű György Vilmos (1941–2002) három téli olimpián vett részt (1964, 1968 és 1972), és az elsőn, Innsbruckban 5. lett a 20 kilométeres versenyszámban.
Tófalvi Éva elemibe a csíkszeredai József Attila Általános Iskolába járt, majd a Venczel József erdészeti középiskolában érettségizett. Kolozsváron Testnevelési Főiskolát végzett, Budapesten pedig sportmenedzseri diplomát szerzett.
A kezdetek
„Először itt, a házunk udvarán gyakoroltam, a fásszínnél volt egy kis ereszkedő. Édesapám erdész volt, a bátyám, Ernő lesikló edzésekre járt. Ő ment az edzésekre, vele mentem én is. Tetszett, amit csinált, egy életre belegabalyodtam én is a sízésbe, de hozzám a sífutás állt közelebb” – mesélte Éva. Hét éves volt, amikor nemzetközi versenyt rendeztek a Hargitán, ma is felvillan előtte a kép: virslit főznek, és ő is kapott belőle. 1985-ben Romániában nem mentek olyan jól a dolgok, nagy szegénység volt, alig lehetett húshoz jutni. A kislány számára természetes volt a hó, az erdő, mert gyermekként az erdész édesapja nyakában járta az erdőt, együtt néztek meg a vadetetőket. Márton Simon, a Csíkszeredai ISK sífutócsapatának edzője 1987 őszén hívta sportolni a ház előtt játszó harmadikos kislányt, és ő szívesen ment. Az edző-sportoló kapcsolat több mint húsz évet tartott. Az első versenyén 1989-ben 11. lett Azugán, ami lelombozta, mert azt hitte, nyerni tud. Mint mondta, csak az önbizalma volt meg a győzelemhez, semmi más, nem csoda, hogy elsírta magát. Egy év múlva visszament ugyanarra a bajnokságra, és már mindenkit lehagyott. Több mint százszoros felnőtt román bajnok, pontosan nem számolta össze, mennyi aranyérme van.
Keményen megküzdött mindenért
Tófalvi Éva sportpályafutása alatt mindenért keményen megküzdött. Még ifjúságiként, edzőjével, Márton Simonnal együtt kemény harcot kellett, hogy vívjon az akkori sport- és szövetségi vezetőkkel minden edzőtáborért, kiszállásért, felszerelésért. Más idők voltak, más szelek fújtak, külföldre csak útlevéllel, vízummal lehetett utazni, nem volt korszerű biatlonpálya Hargitafürdőn. Ennek ellenére Tófalvi szállította az eredményeket.
A Csíkszeredai ISK volt az első klubja, majd amikor kinőtt az utánpótlás korosztályból a Brassói ASA-hoz (később CSAM Bucegi Predeal, ma Bukaresti Steaua) igazolt, de mivel itt nem nagyon becsülték meg, hazaigazolt a Csíkszeredai Sportklubhoz, és szülővárosa klubjának versenyzett karrierje végéig.
Eredményeit külföldön sokkal jobban tisztelték, talán azért, mert a külföldiek jobban látták, milyen nehéz abban a sportágban egyedül, minimális segítséggel a csúcsra érni. Ő viszont közelről láthatta, milyen támogatást kap meg egy német, egy orosz vagy egy olasz sportoló, és mennyivel egyszerűbb a riválisoknak versenyezni. Ő csak akarattal, kitartással tudta pótolni a hátrányt, mert neki például sokáig nem volt gyúrója, vaxmestere, orvosa, táplálkozási szakértőről, fegyvermesterről nem is álmodhatott. Hosszú időn át Márton Simon, az edzője volt a sofőr, a masszőr, a fegyvermester, a gyúró, az orvos.
Tófalvi Éva rengeteget dolgozott, rengeteget kapott a sporttól, de kétségtelenül hiányzik az i-ről a pont, egy olimpiai érem. Márton Simon szerint több oka is van ennek, elsősorban azok a mínuszok tehetnek róla, amelyeket a felkészülés orvosi-regenerációs hátterének hiánya halmozott fel. Felszerelés tekintetében ugyanis egy idő után már nem szenvedtek hiányt, a sportszergyártók tudták, kicsoda Tófalvi Éva, de sohasem érték el például azt, hogy állandó orvosi-masszőri stáb álljon mögöttük.
Kristó Róbert felvételei
Tófalvi Éva nevét a román sajtó gyakorta ő betűvel írta és ejtette ki, és nem hosszú ó-val. Zavarta mindez, mert szerinte egy kínai szót is meg lehet tanulni pontosan, ha megvan az akarat. Kényelmességből, könnyebbségből azonban Tőfalvinak mondták, és ez őket minősíti.
A jelen
A téli sportokban Székelyföld legeredményesebb női sportolója jelenleg a VSK Csíkszereda biatlon szakosztályának az edzője, ahol többek között az olimpiai kijutást is megcélzó Gegő Hunort készíti fel. A magánéletben megtalálta párját, férje Sipos Lóránt, a Székelyudvarhelyi Szejke SK kézilabdacsapatának vezetőedzője. Éva aktív a közéletben is, önkormányzati képviselőként, nőbizottsági elnökként igyekszik előremozdítani Hargitafürdő ügyét. Márton Simonnal közösen álmodtak nagy dolgokat a hargitafürdői biatlonpályára, amelyet nemzetközi versenyekre alkalmassá szeretnének fejleszteni.
„A pálya bővítése napirenden van, ígéretet kaptunk a terület tulajdonosától, a csicsói közbirtokosságtól. Elképzelések, tervek vannak, remélem, megvalósulnak. Nemzetközi versenyeket szeretnénk rendezni Hargitafürdőn, hiszen Európában itt vannak a legjobb hóviszonyok. Jelenleg 20 lőállásunk van a lőtéren, ezt 30-ra kellene növelni, a futópálya hosszát pedig 1,6 kilométerrel bővíteni. A természeti adottságok megvannak, az is nagy előny, hogy a pálya közelében van két patak és egy kis tó, amelynek vizét fel lehet használni hóágyúzásra. A Jóisten mindezeket megadta, mi pedig jól kellene ebből gazdálkodjunk” – magyarázta Márton Simon.
S ha mindez meglenne, a következő Tófalvi Éváknak könnyebb lenne a világ élvonalába jutni.
