Székelyföld lakossága a mindennapi küzdelmes munka mellett mindig megtalálta a kikapcsolódáshoz, a fizikai és szellemi frissességhez vezető utat. A gyönyörű, ózondús tájak mindig jó alkalmat szolgáltattak az egyéni vagy csoportos kirándulásoknak, s arra voltak hivatottak, hogy felüdítsék a székely embert az esztendő bármelyik évszakában.
Székelyföldnek ezen a vidékén, tekintettel a vidék földrajzi és éghajlati adottságaira, a téli sporttevékenységek voltak a legvonzóbbak. Csíkszeredában és Gyergyószentmiklóson, a városokon végigkanyargó Somlyó-, illetve Békény-patakát, a környező réteken gyakran kiöntött területeket jégmezőkké változtatta a téli fagy, sőt, a patakok eldugásával és kiárasztásával kiváló jégpályákat lehetett létesíteni. Az ilyen rögtönzött „létesítmények” biztosították a csíki és a gyergyói lakosság, főleg az ifjúság számára a sízést és a korcsolyázást – hiszen ezeken a tájakon telente bőven akad hó és jég –, s a kezdeményezéshez később csatlakoztak a sepsiszentgyörgyiek, a marosvásárhelyiek és a székelyudvarhelyiek is. A 19. század végéről már vannak feljegyzések az első korcsolyázásról: Molnár Lajos pénzügyi igazgató volt az első korcsolyázó csíkszeredai, aki akkor már Bécsből hozott acélkorcsolyával próbálgatta a Somlyó-patak jegének minőségét.
Molnár Lajos példáját sokan követték, sőt néhány év múlva egyesületbe is tömörültek, megalakítva 1881-ben a Csíkszeredai Korcsolyázó Egyletet (CSKE). A „jégpálya” az 1920-as évek elejétől lampionos-fáklyás világítást kapott, állandósultak a különböző versenyek és események, s mint a legtöbb sportágban, a vetélkedés is előtérbe került. A székelyföldi városok, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, Gyergyószentmiklós és Csíkszereda legjobb sportolói boldogan vettek részt az éppen esedékes kerületi versenyeken. A későbbi jégkorongozók közül sokan ezen a pályán sajátították el a korcsolyázás csínját-bínját.
Kép: a Csíkszeredai Sport Klub archívuma
A csíki jégkorongozás története egy, a Városi Vigadóban többször is lejátszott, jégkorongmérkőzésről tudósító filmhíradóval kezdődött, valamikor 1928-ban. A híradóban egy jégkorongmérkőzés összefoglalóját láthatták a csíki fiatalok. Ennek láttán hangzott el Vákár Lajos szájából az azóta híressé vált, már-már legendás mondat, miszerint „ilyent mi is tudunk csinálni”. A szót tett követte, az ifjak elkezdtek szervezkedni, felszerelést készítettek maguknak, s a csíkszeredai korcsolyapályán megindult a lázas tevékenység. A monda szerint a készülődéseket edzésnek még nem igen lehetett nevezni, de az ifjak lelkesen gyakoroltak, elsajátították az elméleti tudnivalókat. Ezeket dr. Balogh János ismertette, aki Csíkszereda első játékvezetőjeként vonult be a sporttörténelembe. A csíkszeredai csapat 1931. január 6-án, Sinaián játszotta első hivatalos mérkőzését a bukaresti TCR (Tenis Club Român – Román Teniszklub) ellen, a csíkiak 4–0-s vereséget szenvedtek. Január 24-én és 25-én jöttek a visszavágók. A csíkszeredaiak a következő felállításban léptek a jégre: Dóczy János – kapus, Schmidt Béla, Löffler Aurél – hátvédek, Vákár Lajos, Czáka István, Császár Jenő – csatárok, Bedő Ákos és Sprencz György – tartalékok. A második mérkőzés is 4–0-s bukaresti győzelmet hozott, de a harmadik mérkőzés eredménye már kedvezőbb volt, miután 1–1-re végződött, tehát ezen a meccsen született az első csíkszeredai gól Császár Jenő jóvoltából. Így indult el a csíki jégkorongsport azon az úton, s kitartással, kemény munkával elért azokhoz az eredményekhez, amelyekről ma sokan szuperlatívuszokban beszélnek. Hiszen a csíkszerdaiak voltak azok, akik ezt a gyönyörű sportágat Székelyföldön meghonosították, híressé tették, s amely sportág rendszerektől függetlenül mindenkor a vidék legnépszerűbb és legmagasabban jegyzett sporttevékenysége, amely számos bajnoki címhez és kupasikerhez vezetett a székelyek legnagyobb örömére. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a csíkiaknak köszönheti Erdély e szép sportágat, s ezért hálás lehet Kolozsvár, Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy s talán még Székelyudvarhely is. Bizonyítottan innen indult el e játék, a mai napig szép számmal szerepelnek csíki jégkorongozók a hazai, valamint a magyarországi csapatokban is, így kapcsolva össze a jégkorong révén az egész magyar nemzetet.
1940-ben, a második bécsi döntés után új szakasz kezdődött az erdélyi jégkorongozásban. A csapatok a magyar szakszövetség tagjai lettek, és indultak az országos bajnokságban. A magyar bajnokság erdélyi és felvidéki csapatokkal bővült, és hasznos tagjai lettek ennek a bajnokságnak 1944 végéig, amikor az erdélyi hoki történelmében lezárult ez a korszak.
A második világháború után megváltozott a politikai rendszer, újra Bukarest-központúvá vált az erdélyi jégkorongéletet, ami hozott jót is, rosszat is. Az újabb hatalomváltás után az erdélyi egyesületeknek is újra kellett kezdeniük mindent, s igencsak lassan tért vissza az élet a megszokott kerékvágásba. Csapatok szűntek meg, alakultak át, cseréltek nevet Erdély-szerte, de a jégkorongélet elindult a mai napig tartó diadalútján, s reméljük, hogy ez az út még sok örömet szerez a jégkorongsport minden kedvelőjének.
Természetes volt tehát, hogy a székelyföldi csapatok legjobbjai válogatottak lettek, sok sikerrel képviselve a hazai színeket a nemzetközi vetélkedőkön, és nem váratott sokat magára az olimpiai részvétel sem.
Gyula, Dóczy János, Dóczy András intéző-mecénás. Kép: Boda Jenő gyűjteménye
A téli olimpiai játékok majdnem egyidősek a csíki jégkoronggal. Az első téli olimpiát 1924. január 25. és február 5. között rendezték a franciaországi Chamonix-ban. 16 ország 258 sportolója, köztük 11 női versenyző vett részt hat sportág 16 versenyszámában. Érdekesség, hogy az alpesi sí és a jégkorong még nem szerepelt az olimpiai játékok műsorán. A jégkorong az 1936-os, garmisch-partenkircheni téli olimpián jelent meg, meglepetésként Anglia válogatottja nyert.
A székelyföldi jégkorongozók olimpiai részvétele az 1964. január 27. és február 9. között az ausztriai Innsbruckban rendezett téli olimpiai játékokon kezdődött. Ezen az olimpián 36 ország 1091 sportolója (892 férfi, 199 nő) vett részt. Románia 17 tagú jégkorong-válogatottjának soraiban kilenc csíkszeredai játékos szerepelt: Czáka Zoltán, Varga Dezső, Kalamár Sándor, Szabó Géza, Szabó Gyula, André Miklós, dr. Bíró Antal, Ferencz János és Janovits Endre. Az előselejtezőben az Amerikai Egyesült Államoktól 2–7-re kikapott, de a B csoportos, a 9–16. helyért lezajlott tornán a 4., a teljes, 16 csapatos mezőnyben a 12. lett, három győzelemmel, egy döntetlennel és három vereséggel. Románia eredményei: Ausztria ellen 5–2, Olaszország ellen 6–2, Magyarország ellen 8–3, Jugoszlávia ellen 5–5, Lengyelország ellen 1–6, Japán ellen 4–6, Norvégia ellen 2–4. A csapat ugyanakkor fair play díjat is kapott. Érdekességnek számít, hogy a csapat tagja volt a majdani klasszis teniszező, Ion Ţiriac is, a Román Olimpiai Bizottság későbbi elnöke, aki öt mérkőzést játszott ezen a tornán; és az sem mellékes, hogy a kanadai jégkorongozók ezúttal először tértek haza érem nélkül olimpiai játékokról. Az aranyérmet a Szovjetunió csapata, az ezüstérmet Svédország, a bronzot pedig Csehszlovákia szerezte meg.
Basa János, Varga Dezső, Antal Előd. Kép: Antal Előd gyűjteménye
A következő téli olimpiai játékokat 1968. február 6. és 18. között rendezték a franciaországi Grenoble-ban. 37 ország 1158 sportolója vett részt, ebből 947 férfi és 211 nő. Románia 30 sportolóval nevezett (29 férfi, egy nő) öt sportág kilenc versenyszámában. Ezen az olimpián szerezte a Ion Panțuru–Nicolae Neagoe bob kettes Románia mindmáig egyetlen érmét, a bronzot.
Románia jégkorongcsapata erre a tornára is megszerezte az indulás jogát, a 16 fős keretnek pontosan a fele, azaz nyolc játékos volt csíkszeredai: Czáka Zoltán, Varga Dezső, Kalamár Sándor, Szabó Géza, Szabó Gyula, Basa János, Fogarassy Zoltán és Texe István. A csapat ezúttal is selejtezőt játszott, s miután az NSZK-tól 0–7-es vereséget szenvedett, a B csoportban folytatta tovább. Eredményei: Ausztria ellen 3–2, Franciaország ellen 7–3, Japán ellen 4–5, Norvégia ellen 3–4, Jugoszlávia ellen 5–9. A B csoport hatfős mezőnyében Románia csapata a 4., az olimpiai játékok teljes, 16 csapatos mezőnyében a 12. helyet szerezte meg. Az olimpiai bajnoki címet ezúttal is a Szovjetunió csapata hódította el, Csehszlovákia ezüst-, Kanada pedig bronzérmes lett.
A csíki jégkorongozók közvetkező olimpiai részvétele 1976-ban, a február 4. és 15. között szintén Innsbruckban lezajlott téli játékokon volt. Ezen az olimpián 37 ország 1123 sportolója (892 férfi és 231 nő) vett részt. Természetesen ott voltak a jégkorongozók is, Románia 19 fős válogatottjában négy székelyföldi, Varga Dezső, Antal Előd, Gál Sándor és Miklós Tibor kapott helyet. A „hagyományos” előselejtezőn a csapat 4–7-re kikapott Lengyelországtól, ami azt jelentette, hogy újra a B csoportban, vagyis a 7–12. helyért folytatta. Eredményei: Ausztria ellen 4–3, Svájc ellen 8–4, Japán ellen 3–1, Bulgária ellen 9–4, Jugoszlávia ellen 3–4. Ezzel Románia jégkorong válogatottja megnyerte a B csoportot, és összesítésben az eddigi legjobb, 7. helyet szerezte meg. Az olimpiai bajnoki címet ismét a Szovjetunió, az ezüstérmeket ezúttal is Csehszlovákia, a bronzérmeket pedig az NSZK szerezte meg.
A székelyföldi jégkorongozók negyedszerre az 1980. február 13. és 24. között az Egyesült Államokbeli Lake Placid-i téli olimpián vettek részt. Ezen az olimpián 37 ország 1072 sportolója (840 férfi és 232 nő) vett részt hat sportág 38 versenyszámában. Románia 35 sportolót nevezett kilenc versenyszámban, köztük két hölgyet négy sportágban. Románia 19 fős jégkorong válogatottjában hat székelyföldi játékos kapott helyet, Csíkszeredából Antal Előd, Antal István, Gál Sándor, Nagy Béla, Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklósról pedig Sólyom László. Románia csapata a következő eredményeket érte el: az NSZK ellen 6–4, Svédország ellen 0–8, Csehszlovákia ellen 2–7, az Amerikai Egyesült Államok ellen 2–7, Norvégia ellen 3–3, ami a 12 csapatos mezőny 8. helyéhez volt elegendő.
Ha végiglapozzuk a téli olimpiák krónikáit, nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg, hogy a székelyföldi, összességében romániai jégkorongozók esetében a coubertini eszme – „a részvétel fontosabb a győzelemnél” – nagyszerűen teljesült, s akik ezeken a játékokon részt vettek, egyfelől örök emlékeket és élményeket szereztek, másfelől példát mutattak az elkövetkező nemzedékeknek.
Az is biztos, hogy a téli sportok, köztük a jégkorong is, híressé tették Csíkszeredát és Székelyföldet. A jégkorong része lett a szeredai hétköznapoknak, és nemcsak elviselhetővé, hanem örömtelivé is teszi a zord csíki teleket. Az itteni olimpikonok előtt tisztelgő és az elhunytaknak emléket állító dicsőségtábla a Vákár Lajos Műjégpálya előtti sétányon arra emlékezteti a mindenkori szeredaiakat, hogy téli sportokat művelni nem áldozat, hanem öröm, és aki elindul ezen az úton, messzire juthat.
