Kós Károly Kalotaszeg című munkájában írja, hogy „Kalotaszeg eredetileg a Vlegyásza lábánál elterülő azt a kicsiny háromszögletű földterületet jelenti, melyet a Bánffyhunyad alatt összeömlő Körös és Kalota vizei fognak be. Tágasabb értelemben – és ma így értelmezzük mi és így maga a kalotaszegi nép is –, Kolozsvár megyének ezt a területét, mely a kolozsvár-nagyváradi vasútvonal, illetőleg országút közén és két oldala mentén Kolozsvártól egészen Csucsáig terül el, és amelyet délen a Gyalui-havasok északi, nyugaton a Vlegyásza-havas és a Meszes-hegylánc keleti lába foglalnak be. Ehhez az egységes, eléggé zárt és kelet-nyugati húzódású területhez délfelé vékony nyúlványban csatlakozik még néhány falu a gyalu-járai út mentén egészen Alsó-Járáig”.
szült fényképek László Miklós felvételei.
Ezen mikrórégióhoz tartozik Tordaszentlászló is, melynek társadalmi és kulturális jellemzői azonosságot, illetve hasonlóságot mutatnak a történeti-földrajzi kalotaszegivel. Ennek szellemi és kulturális gazdagságát nyerte és örökölte szüleitől, rokonságától, falusfeleitől Boldizsár Zeyk Imre, kinek élete beleágyazódott a kalotaszegi népi kultúra sajátos jellegébe.
A szüleitől örökölt és megőrzött értékek késztették arra, hogy figyelme a falu és a tájegység közösségi élete felé forduljon, és azt vizsgálja, kutassa, tanulmányozza, valamint tanárként és iskolaigazgatóként ezt az ismeretet és tudást másoknak – tanítványainak – átadja. Céltudatos kitartással, szorgalommal párosult tudással és gyakorlattal tudta megvalósítani mindazt, amit elképzelt és megálmodott – mindazt, ami a közösség javát szolgálta és szolgálja.
Munkatársai segítségével újraalapította az elpusztított iskolai és falusi könyvtárakat, a magyar zenei képzés és kórus utánpótlás érdekében képzett zenetanárt alkalmazott az iskolában, újraindította a kalotaszegi kézimunka oktatását, a kalotaszegi varrottasok készítését és a mintakincs alkalmazását, elkezdte a kalotaszegi falvak szellemi és tárgyi néprajzának gyűjtését, rögzítését, tárolását, feldolgozását és a létrehozott Falumúzeumban való bemutatását. Ennek a múzeumnak a bővülése nyomán jött létre a Kalotaszegi Tájmúzeum.
Elindította a Gy. Szabó Béla és Györkös Mányi Albert művészek által is felkarolt Szentlászlói Galériát, mely azoknak a közelebbi és távolabbi képzőművészeknek biztosított időleges kiállítási lehetőséget, akiknek a kolozsvári kiállító termekben nem adtak helyet az akkori pártkatonák.
1990 elején Vasas Samuval és másokkal közösen elindították a Kalotaszeg című kulturális közéleti lap új sorozatát. Az elődök nyomdokain haladva, alapító munkatársa a Kalotaszeg új sorozatának. Kalotaszeget és az egyetemes magyar kultúrát szolgálva igyekezett pótolni a lap mindazt, ami a magyarságtudat tekintetében kimaradt népünk életéből a nacionálkommunizmus idején.
Boldizsár Zeyk Imre már 15 éves korától, felmenőit követve, tagja a kórusmozgalomnak az 1887–1888-ban alakult Tordaszentlászlói Ifjúsági Daloskörnek. Ennek a dalkörnek a hagyományaira támaszkodva hozzuk létre évente a Tordaszentlászlói Kórustalálkozókat, idén immár a harmincadik alkalommal.
Boldizsár Zeyk Imre széles körű tevékenysége mellett tapasztalatait, kutatásainak eredményeit írásokban is megörökítette. Közleményeinek száma immár meghaladja a százat. Írásai megjelentek a Művelődés, A Hét, a Korunk, a Falvak Dolgozó Népe, az Utunk, az Új Élet, a Kalotaszeg új sorozata, a Tanügyi Újság, a Partium, a Szabadság, a Krónika, a Kalotaszeg és környéke című lapok, folyóiratok, kiadványok hasábjain. A Tordaszentlászlói Füzetek című sorozatban szülőfalujának történelmét, hagyományait írja le.
Témakörüket tekintve: teljes vagy részleges néprajzi, hely- és művelődéstörténeti monográfiák, népköltészeti közlemények és vitaírások, népismereti dolgozatok, tanulmányok, nyelvirodalom- és közigazgatás-történeti dolgozatok, közlemények, tudósítások, egyszerű híradások. Legutóbb megjelent a Tordaszentlászló és vidéke térben és időben című munkájának első kötete.
A teljesség igénye nélkül – néhány perc alatt – felsorolt életmű csak töredéke annak, amit a tanár úr egész élete során, igaz lokálpatriótaként, szülőfaluja és annak lakói javára kifejtett. Ezért jó szívvel tartom méltónak az EMKE-díj kuratóriuma által felajánlott Életműdíjra.
Gellért Sándor verssorai testesültek meg a tanár úr életében: „nagy vihar jöttekor / - bármi legyen bére - / valakinek állni kell a / tornác küszöbére.” Kultúránk tornácának küszöbén állt és áll Boldizsár Zeyk Imre – „bármi legyen bére”.
(Elhangzott 2019. április 13-án, Kolozsváron, az EMKE díjkiosztó ünnepségén, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében.)
