Immár 30. alkalommal csendül fel ezen a történelmi tájon a Kárpát-medence, s ebben Erdély, Kalotaszeg és az egész magyar nyelvterület magyar kórusainak ajkáról az Istent dicsérő és közösségformáló szép magyar ének.
A hely és az alkalom történelmi fontosságát jó mesterünk, karnagyunk, Guttman Mihály néhai zenetanár így fogalmazta meg a 20. Szent László-napi kórustalálkozó alkalmával, 2010-ben: „… Urunk segedelmével, bátran megvallva hitünket, vállalva nemzeti hovatartozásunkat, erdélyi viszonylatban a legnagyobb seregszemléje az élő kórusoknak, akik a Kárpát-medence minden sarkából legalább egyszer eljönnek, hogy Szent László királyunk napján, a kóruszene ünnepén, június hónap utolsó szombatján, Tordaszentlászlón ünnepeljenek. Ez lett a mi kalotaszegi Mekkánk, lassan-lassan zarándokhelyünk.”
református templomban. Győző Balázs felvétele. Forrás: Facebook
Amint a csodatevő Csíksomlyói Szűzanya százezreket hív össze magához, úgy szólítja meg immár Tordaszentlászló református templomának harangja is a velünk együtt érzőket. Bátran énekeljük: „Nem sokaság, hanem lélek, / Szabad nép tesz csuda dolgokat.”
Íme tehát, ebben az értékeit vesztett világban, a rendszerváltozás idején, szemben a máig uralkodó magyarellenes időkkel hívtuk fel a még megmaradt magyar kórusokat az I. Szent László-napi kórustalálkozóra, s az Isten szent lelke biztatására 14 kórus jelent meg 1990. június 23-án. Tehát messzire hallatszott Szent László templomának harangja, s ahogy múltak az évek, egyre messzebbről is érkeztek a június végi szombatokon éppen újonnan alakult kórusok, dalárdák, gyermekkórusok, zenekarok. Nemcsak Kolozsvárról, Tordáról, Kalotaszegről, az Aranyosvidékről, Székelyföldről, hanem a Partiumtól a tágabb Erdélyen át, a Körösöktől a Küküllőkig, s még azon túl is, el egészen a Vág folyó mellékéig, Budapestig, a Duna–Tisza tájáig is, sőt, Hollandiáig. S hogy hangját meg is hallották, arra bizonyság az eddig meg-jelent több mint 507 kórus és zenekar, s több mint 14198 dalos, akik a templomot megtöltve énekelték együtt: „No, minden népek dicsőítsétek / Az Istent vígan zengő dalokban.” Megszentelt zászlók alá sorakozva jöttek, szívükben hordozva azoknak a tájaknak dalait, ahol még magyarul énekelnek, tarsolyukban Bartók és Kodály dalaival jöttek hallgatni „szép papi beszédet”, jöttek dicsőíteni a nagy országépítő, szentté avatott László királyunkat, s énekelni, énekelni egy-egy álló napon át, hangjukkal betöltve utcát és teret, templomot, cintermet és művelődési házat.
Szent László királyunk szentté avatásának 800. évfordulója tiszteletére 1992. június 27-én mellszobrot állítottunk falunk névadójának a Nemzeti Alapítvány támogatásával itt a templomkertben, ahol az Igét Hajdú Zoltán enyingi református lelkész, a Magyar Országgyűlés képviselője hirdette.
Mindahányszor az elmúlt 30 esztendőben, a Szent László-napi kórustalálkozó lelkünk belső várát építő és erősítő eseménynek és alkalomnak számított. Alkalma ismerkedéseknek, együvé tartozási tudatunk erősítésének, s figyelmeztető arra is, hogy fáradozni kell, magunkból a legnemesebbet adva őrizni-ápolni, tovább hagyományozni kell nemzeti kultúránk s benne dalkultúránk maradandó örökségét. Magunkévá téve a találkozó jeligéjét: „Nyelvében és szokásaiban él, dalaiban és művészetében érez a nemzet.”
A kórusok találkozója mégsem csak ennyi. Ökumené is! Református templomunk szószékéről római katolikus lelkészek is hirdetnek igét, hogy az Istennek tetsző dolgokra való tanítás útravalóul szolgáljon dolgos napjainkra.
Szervezőink és kórusaink egyaránt a művelődés erős várának tekintjük a kórustalálkozókat, ahol évről évre lépnek egyet előre a dalosok, gazdagítva repertoárjukat, magasabbra emelve előadásaik színvonalát, gyarapítva előadásaik számát a magyar szórványban is, amelyet igen fontosnak tartott néhai karnagyunk, Guttman Mihály tanár úr is, tudatosítva, hogy a magyar szórványok is nemzetünk tagjai.
A kórustalálkozók művelődésünk erős várai, hiszen az elmúlt 30 esztendőben innen indult a kezdeményezés, Guttman tanár úrral karöltve, a Romániai Magyar Dalosszövetség másodszori megalakítására, s ugyancsak mi is kezdeményeztük néhai dr. Kötő Józseffel karöltve az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület újraalakítását, amelynek székhelye a Györkös Mányi Emlékház lett Kolozsváron.
A kultúrpolitika sáncain hadakozók meg kellett hallják és kellett fogadják a kezdeményezés súlyát, jelentőségét: azaz összefogni, segíteni, buzdítani a már lábraálltakat, szítani a tüzet ott, ahol a parázs még szunnyadt a hamu alatt.
Ha bárki fellapozza a 30 esztendő kórusfüzeteit, láthatja, megismerheti, hogy a 30 kórustalálkozó egyben közművelődési szerepet is betöltött. Hiszen a 30 alkalommal megismerhették az évfordulók kapcsán nemzetünk nagyjait, országépítőit, államférfijait, tudósait, s ezek között ott vannak neves zeneszerzőink, akiknek kórusműveiből megtanulhattunk imádkozni, megismerhettük szabadsághőseink tetteit, lelki világát, a honismeretet-hazaszeretetet, így gazdagítva kórus és hallgató lelki világát.
Ez alkalommal az 1909-ben Nagyváradon született zenetanár, zeneszerző és karnagy Halmos Lászlóra emlékezünk, aki negyven éves pályája során mintegy 2000 művet komponált és közel 20 gyermek-, női és vegyeskart alapított és vezetett, magyar és idegen költők verseire komponált. Egyházzenei jellegű kórus-művei 700 opuszt tesznek ki. Zenepedagógusként a muzsika alázatos szeretetére nevelte kórusait. Győrben élt, 1997-ben halt meg. Ez alkalommal kegyelettel említjük emlékét.
Nem hagyhatom szó nélkül azt sem, hogy a 30 év alatt itt megjelent kórusok száma 507, a dalosok száma 14 198 volt. Itt őrizzük a legtöbb kórus történetét és előadásaik felvételét. Hiszen mindezek nélkül nem írható meg magyar dalkultúránk története és helye, a 20–21. század egyetemes magyar művelődés-története. Ezek nélkül hiányos lenne a magyar nemzeti kultúra.
Ünnep van tehát: a magyar dal és a falu ünnepe, a több mint ezer fenyő koszorúzta Kiserdő és a zöldellő Kapsa aljában, ahol egy napra, a 30. Szent László-napi kórustalálkozóra a magyar nyelvterület mintegy 20 dalárdájának hagyomány-, szépség- és értékterem-tő dalosai ajkán csendül a szép magyar ének. Zászlót meghajtó tisztelettel és kegyelettel emlékezzünk az ősökre, az ösvényverőkre is, hogy megbecsüléssel és tisztelettel nézzünk fel a mai zászlóvivőkre, akik félkaréjba állva, elsőkként vagy utódokként szegődtek a dal, a közösségmegtartó éneklés által a zenei anya-nyelv, általában a nemzeti és az egyetemes emberi kultúra szolgálatába ezen a szépséges erdélyi tájon és a Kárpát-medencében egyaránt. Ezért így köszöntelek titeket: Isten áldja meg ez alkalmat, és áldja meg munkátokat is. Hisszük, hogy ha a családi tűzhely melege és asztalának meghittsége, a templomi szószék, a tanítói-tanári katedra, a színpad, a kórusdobogó, az anyanyelvi műveltség szolgálatában összefogunk, megvalósul törekvéseink: hogy e nép lelkét megtartsa, megtalálja s táplálja a föld ott, ahol él. Minket Isten úgy segítsen!
Befejezésként néhai Guttman Mihály 1999. április 15-én, a Szabadság napilapban megjelent üdvözletének egyik gondolatával zárom előadásomat: „Kívánom, továbbra is ápoljátok a magyar kórusművészetet, amelynek eredményeit és szépségeit itt, Tordaszentlászlón, Szent László királyunk napján mutassátok meg egymásnak a jövőben is!”
A 30. Szent László-napi kórustalálkozót szervező testületek nevében köszönjük a fáradságot nem ismerő és anyagi áldozatot is vállaló kórusok, kórustagok, karvezetők türelmes munkáját. Köszönet a Romániai Magyar Dalosszövetség elnök asszonyának és családjának, az országos, a megyei és a helyi önkormányzati képviselőknek, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának, a sajtó, a rádió, a televízió megtisztelő jelenlétét, a Művelődési Ház, a Tordaszentlászlói Thamó Gyula Közművelődési Egyesület, az iskola, a műszaki személyzet, a fúvószenekar, a vendéglátó házigazdák, az RMDSZ és az EMKE, valamint az önkormányzat, a Bethlen Gábor Alap, a Communitas Alapítvány védnökségét és anyagi, erkölcsi támogatását. Egyszóval, illesse tisztelet és köszönet mindazokat, például a versmondókat, akik időt, anyagi-erkölcsi áldozatot nem sajnálva vállalták a velünk ünneplés és szervezés lebonyolítását, mindennapi gondjait és kockázatát egyaránt. Köszönjük mindannyiuknak!
(Elhangzott Tordaszentlászlón, 2019. június 29-én a 30. Szent László-napi kórustalálkozó megnyitóján)
Források:
Bazsó Zsigmond: Kórustalálkozó Tordaszentlászlón. Szabadság, 1994. június 28.
Boldizsár Zeyk Imre: A Szent László-napi kórustalálkozók kórusfüzete, 1–30.
Guttman Mihály: Előszó. A Szent László-napi kórustalálkozók a sajtó tükrében. 1990–2009.
Guttman Mihály: A 18. Szent László-napi Kórustalálkozó Tordaszentlászlón. Zene-szó, 2007. július
Guttman Mihály: 120 éves a tordaszentlászlói kórusmozgalom. Szabadság, 2008. június 26.
László V. Ferenc: Tordaszentlászlón hatodszor. Szabadság, 2009. június 30.
Szőke Zoltán és felesége, Bak Erzsébet: Szent László-napi Kórustalálkozókon részt vevő kórusok története. Kóruslevéltár és a kórusok bejelentő lapjai.
