Dáné Tibor Kálmán közösség- és művelődésszervező, közíró, a Művelődés című közművelődési havilap nyugalmazott főszerkesztője, az EMKE korábbi országos elnöke, az RMDSZ egykori Művelődési Főosztályának vezetője, több országos és helyi, közművelődéssel és felnőttképzéssel foglalkozó civil szervezet alapítója, az erdélyi magyar kulturális és társadalmi életben végzett több évtizedes sokrétű munkája elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.
Több mint harminc éve, 1991-ben ismertem meg közelebbről Dáné Tibor Kálmánt, egy olyan pillanatban, amikor épp lezárta Egeresen kezdett, majd Mócson folytatott, s egy rövid szaktanfelügyelői tanévvel megtetézett tanári pályáját. A Kriterion könyvkiadó kolozsvári szerkesztőségében kerültünk össze: mi, nyugdíjas korba érkezett öregek, s a fiatalok – köztük ő is –, akikre mint a diktatúra nyűgeiből kiszabadult hazai magyar könyvkiadás új korszakának reménységeire tekintettünk.
Nem ez volt az egyetlen eset, amikor a változással beköszöntött új világ meghazudtolta reményeinket. Dáné Tibor Kálmán részére azonban ez után nyílt meg az építő munkának egy olyan új területe, amely aztán pályája második szakaszában élethivatásává vált: a hazai magyar közművelődés építése. 1993-tól előbb az RMDSZ Közművelődési és Egyházügyi osztályán dolgozott, majd mint az EMKE ügyvezető titkára, ügyvezető elnöke, végül 2008 és 2013 között elnöke, Kötő József belső munkatársa volt. Ez az az idő, amikor Máramarosszigettől és Besztercétől Vajdahunyadig és Csernakeresztúrig, a csángóföldi Pusztináig és Bákóig kiépült a Magyar Házak láncolata, s megteremtődtek hatékony működésük feltételei. Őneki is része volt ennek a magyarként való megmaradásunk szempontjából oly fontos intézményláncolatnak az eszmei-szervezeti megalapozásában, hazai közművelődési munkánknak a magyarországi és a határokon túli magyar kisebbségi rokonintézményekkel való kapcsolatai kiépítésében is. De ugyanakkor egy olyan munkastílusnak a kialakításában is, amelynek lényege a központi szervezettség és a helyi önállóság kiegyensúlyozott egysége volt.
Dáné Tibor Kálmánban megvolt – és mai napig is megvan – az az adottság, hogy a gyakorlati feladatokat, amelyekkel szembekerül, egyszerre látja azok elméleti oldaláról is. Ennek bizonysága a Közép-Erdélyi Magyar Közművelődési Intézet általa kidolgozott tervezete, vagy a Magyar Házak láncolatának működési elveit kidolgozó előterjesztése. De ennek következménye, hogy az ő szívós munkájának eredményeként sikerült a ’89 utáni években az EMKE és a társult szervezetek tulajdonába került ingatlanok egész sorát a törvényes előírásoknak megfelelően tisztába tenni, amire a ’89-es változást követő eufóriában néha nem figyeltünk oda. És ugyanez, a tennivalókat aprómunkára lebontó képessége érvényesült akkor, amikor az EMKE két, napjainkban fontos fő művelődési feladatokat ellátó központi ingatlanának, a Szabédi és a Györkös Mányi Albert Emlékháznak az átépítési munkálatai zajlottak.
Amikor 2013 júliusától átvette a nagy múltú (épp akkor 65 éves) Művelődés szerkesztését, ez nem jelentett számára újabb pályamódosítást, csak munkaterület-változást. Beköszöntő cikkébe a szakmai igényességnek, a „hagyományőrzés és modernizáció egyensúlya fenntartásának” fontosságát, a kiépülő Magyar Ház-láncolat egységeinek magyar kulturális autonómia-szigetekké építésének fontosságát hangsúlyozta. S ezt szolgálta a Művelődés hasábjain is.
Úgy gondolom, hogy most, amikor az elmúlt év júliusában őt is elérte a kötött munkavégzés törvényben szabályozott kikerülhetetlen felső korhatára, ez alkalomra készített leltárát is nyugodt lélekkel zárhatta.
Tette „a hasznos lehetőt”, ahogyan azt az 1930-as évek elején Berde Mária kisebbségi életprogramként megfogalmazta. És biztos vagyok benne, hogy tenni fogja a „nyugalom” évtizedeiben is, mert – ahogy ismerem, s ahogy mindannyian szeretjük – az a fajta ember ő, aki minden nap meg fogja találni az épp aznapi „hasznos lehetőt”.
(Szép Gyula felolvasásában elhangzott 2022. március 25-én Kolozsváron, a Vallásszabadság Házában, a Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa által rendezett díjátadó ünnepségen.)
