Laczkó Vass Róbert kiváló szakmai tevékenysége, a prózai színészet és az operajátszás, valamint a pódiumművészet terén elért kimagasló eredményei mellett a munkásságát átható közművelődés iránti fogékonyság, a közösségépítés fontosságának tudata elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.
„Az idő nem homokóra, ami lepereg,
hanem arató ember, aki kévét köt.” (Antoine de Saint-Exupéry)
A színház öltözőjében ül mellettem, majdhogynem karnyújtásnyira egy rigószemű ember. Esténként élére fogva a szék karfájára teszi a valóságot, festéket ken az arcára, gyermekké változik, s álmokat kerget, sárkányokat ereget a színpadon. Szeretik őt a színek, sokszínű, sokarcú szenvedélyes ember, tűzhordozó, akinek több hektárnyi lelke fölött seregélyek rajzanak, mindig más-más alakzatban, surranva, lüktetve, hatalmas égi táncot járva. Olyasvalaki, akiben fölparittyázza magát a pacsirtacsend a lét egére, aztán zeng tőle az egész vidék. Aki valami kölykös konokságból a nincsekből, a fájdalmakból, a kudarcokból is mosolyt vet és derűt arat. Olyasvalaki, akinek a fénye beleég az ember lelkébe, nem hagy árnyékot; ellenállhatatlan humora van, remekül érzi, éli a nyelvet, rendkívül tájékozott, sokoldalú; fájdalmasan szeretni való, rebellis bohóc, akitől ha elveszik a hangszerét, valahonnan mindig elővarázsol egy másikat, s különös derűvel mondja a sors szemébe: „van másik”.
Színész, énekes, költő s egyszersmind előadóművész, publicista, pedagógus és saját bevallása szerint gyakorló keresztapa. Húsz éve próbálom megfejteni, magamhoz szelídíteni a titkát, ellopni belőle, ami lopható. Hogy lehet ennyi mindent és ilyen hőfokon csinálni?
Nos, erről az emberről szólok most önöknek. Gyökerei Gyergyóremetén vannak, a templomkert tőszomszédságában nevelkedett. Akkor ugye nagyon nincs, amin csodálkozni; meg kell nézni azt a falut, kik lakják, milyen munkabírású emberek, és hogy viszonyulnak a kultúrához. Fellapoztam tavaly októberi műsorkínálatukat: Schubert g-moll hegedű- és zongoraszonáta, Beethoven c-moll vonóstrió, Mozart esz-dúr zongoranégyes.
Remetén járt iskolába. Aztán a székelyudvarhelyi Benedek Elek tanítóképzőben érettségizett ’95-ben, egy évig osztálytanító volt Gyergyóban, majd a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) színházművészeti szakán végzett. 2000-től a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja. Közben a színházi szerepei mellett állandó vendége, énekese a Kolozsvári Állami Magyar Operának. Több tucat szerepet énekelt már el. Nyolc évig óraadó tanárként beszédtechnikát oktatott a BBTE színházművészeti tanszékén. Munkássága rendkívül szerteágazó. Színészi és énekesi tevékenysége mellett egyéni előadóesteket készít, nem középiskolás fokon (abból is van több mint egy tucat), verseket ír, könyveket publikál, 2012-től az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékház által szervezett Nyitott szemmel című beszélgetőestek házigazdája, tévé- és rádióműsorokat szerkeszt, azokban lép fel, és nem utolsósorban az Egy tál étel humanitárius segélyszervezetben önkéntesként főz, segít, kinek, amikor, amiben kell. És teszi mindezt rendkívül érzékenyen, őszintén, könnyedén, valami okos eleganciával, a sajátosat az egyetemessel elegyítve és fordítva, egy kisebb vagy nagyobb közösséget a kultúra nagy kapcsos zárójelével összefogva.
Nemcsak mondja, hanem egész valójában éli is az elhíresült Kölcsey-mondatot: „messze jövendővel komolyan vess összve jelenkort, hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül”. Igaza van Saint-Exupérynek: az idő nem koptat, hanem kiteljesít, arató ember, aki végül kévét köt a rengeteg munkából, abból, amit a gondviselés s a Lélek belőle számunkra megérlelt. Van-e öröm e vészterhes időkben, közös öröm, nagyobb annál, mint a kévék látványának öröme? Mert ideje van az aratásnak, és ideje a hálaadásnak.
Hölgyeim és uraim, önöktől majdhogynem karnyújtásnyira ül egy Istentől megáldott ajándékos ember, aki magához szelídítette rókatitkomat; húsz éve próbálom megfejteni magamnak: Laczkó Vass Róbertnek hívják. Ennyire jutottam. Rendkívül gazdag ember, aki mindenét odaadja, ha kell, aki a tű fokán versenyt bújik a tevével, semmiért, egészen, aki kultúrát vet, mintha szomjat. Olyasvalaki, aki tisztában van azzal, hogy minden ajándéka lényegét tekintve honnan származik, aki éppen ezért hinti, osztja szét ereje szerint mindenét abba a közösségbe, amelyből vétetett. Adjunk hálát érte Istennek. Köszönjük meg.
(Elhangzott 2022. március 25-én Kolozsváron, a Vallásszabadság Házában, a Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa által rendezett díjátadó ünnepségen.)
