„A székely nemzetnek van egy megbecsülhetetlen kincse: a Székely Nemzeti Múzeum. Ezt a múzeumot nem alapította sem állam, sem valami nagy mecénás, de alapította egy ősi nemzetségből való, de egyszerű köznemesi asszony: Cserey Zsuzsanna. Ez a székely úrasszony az imecsfalvi ősi kúriában gyűjtögette a maga gyönyörűségére a székely nemzetre vonatkozó kulturális emlékeket: könyveket, leveleket, képeket, régiségeket. Végrendeletében pedig a maga és családja gyűjteményét a székely nemzetnek hagyományozta, amivel megvetette alapját a Székely Nemzeti Múzeumnak. Ezt a múzeumot aztán a négy székely vármegye vette gondozásába. A gyűjteményeket a sepsiszentgyörgyi Mikó kollégium helyiségeiben és bérelt helyiségekben helyezte el.
A város néhai való lelkes polgármestere, Gödri Ferenc, aztán László Ferenc dr. és Csutak Vilmos kollégiumi tanárok és múzeumőrök segítségével addig irkált, kilincselt, kért, dolgozott, amíg megszerezték a Múzeum telkét és megépíthették a hajlékát Sepsiszentgyörgyön, melyben a Múzeum megszaporodott gyűjteményei, értékes könyvtára és okmánytára végleges elhelyezést nyerhettek. Mikor ezzel készen voltak, kitört a háború, ami sok munkát megakasztott. A háború alatt kórházzá alakították át a Múzeum épületét, és csak nemrégen sikerült eredeti rendeltetésének visszaadni az épületet.
Most már neki lehetett volna fogni újra a munkának, hogy a Múzeumot a közönségnek megnyissák, ha – a felszerelés teljes lett volna. De az olvasóteremből hiányzanak a padok, asztalok, a nagy előadóteremből az ülőhelyek, a gyűjtemények részére a szekrények. (…)
Adjatok annyi pénzt, hogy padokat, szekrényeket, asztalokat csináltathassunk a Székely Nemzet Múzeumába. Adjatok, hogy ezáltal magatokévá tehessétek azokat a kultúrkincseket, amelyeket ez a Múzeum nektek tartogat és nektek ád két kézzel. Említettük, hogy a Múzeum felhívása csak a székelyekhez intéztetett. De talán nem árt, ha meghalljuk mi is. És jó, ha számon tartjuk mi, nem székelyek, hogy a székely nemzetből kik és hogyan becsülik meg nemzeti kultúrájukat és azzal önmagukat.
Vigyázni fogunk mi, akiket a székely nemzet Múzeumának vezetősége semmire sem kér. Vigyázni fogunk, mert ha a Múzeum nem is a mienk, de a kultúra, melynek az a Múzeum egyik kifogyhatatlan kincses bányája, a miénk is” – Kós Károly 1922-ben közölte ezt az írást a kolozsvári Vasárnapban. Néhány sor csupán, a múzeumi felhívás tolmácsolása, amelyből mégis jól láthatjuk, hogy a Székely Nemzeti Múzeum tervezője mennyire szívén viselte az intézmény további sorsát.
A Székely Nemzeti Múzeum és az Országépítő Kós Károly Egyesülés 2023. december 16-án konferencián emlékezett meg a száznegyven éve született Kós Károlyról és sokrétű munkásságáról.
A Művelődés folyóirat jelen számában a konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatait adjuk közre, a főként a múzeumhoz kapcsolódó értekezéseket néhány adalék egészíti ki Kós Károly egyházi szerepvállalásáról.
