Nem is lehetett volna alkalmasabb időpontot találni a Nagyvárad történelmi templomai és zsinagógái* című kötet megjelentetésére, hiszen az idei (emlék)év nemcsak a reformációról, Arany Jánosról és Kodály Zoltánról, hanem Szent László királyunkról is szól: a „lovagkirály” trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából a 2017-es évet Szent László-emlékévnek (is) nyilvánították, ez pedig különösen sokat jelent Nagyváradnak és a nagyváradi polgároknak. Erre Péter I. Zoltán is rávilágít a kötet bevezetőjében: „Várad alapítása Szent László nevéhez fűződik, aki a mai vár területén először az 1083-as esztendőt követően prépostságot, majd 1092-ben püspökséget is alapított, és megépíttette a katolikus egyház első váradi székesegyházát.”
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság kiadásában, a Bihar Megyei Szociális és Közösségfejlesztési Igazgatóság támogatásával napvilágot látott 65 oldalas kiadvány rendhagyó darabnak számít, mert a társaság többnyire műemlékvédelmi, helytörténeti vagy néprajzi témavilágú köteteket ad ki, albumokat csak ritkán. A kötet összeállításakor Péter I. Zoltánnak egyrészt nem volt nehéz dolga, hiszen a Pece-parti Párizs műemlékeinek többsége templom, ezek pedig jókora szeletet képesek visszaadni a város gazdag történelméből. A váradi istenházák együttes száma 60 és 70 közé tehető, így Partium központját akár a templomok városának is nevezhetnénk. Az igazi nehézséget a szerzőnek inkább az okozta, hogy „a bőség zavarával küzdve”, a témában kevésbé jártas és érdekelt olvasóknak is hasznos kötettel, izgalmas olvasnivalóval tudjon szolgálni – ezt a feladatot pedig úgy érzem, hogy sikerrel teljesítette. A kiadvány ugyanis jól megszerkesztett, könnyen átlátható, a tartalom és a forma kiválóan igazodik egymáshoz. A templomokról szóló tömör írások és az oldalnagyságú képek között remek összhang rejlik, utóbbiak igazán hangsúlyos szerephez jutnak az albumban.
A kiadvány 28 hajlékot mutat be: ezek között akad templom, plébániatemplom, vártemplom, székesegyház, katedrális, szemináriumi templom és zsinagóga is. Vagy ha a vallások és felekezetek „nyelvén” értelmezzük az összképet, elmondhatjuk, hogy a református, a római katolikus, az ortodox, a görögkatolikus, az evangélikus, a baptista és az izraelita gyülekezet szent hajlékait egyaránt bemutatják. És bár sokan jól ismerhetik – főleg a helybéliek – ezeket a templomokat, a legtöbb esetben számos kérdés így is rejtve maradt a nagyérdemű előtt: mikor és milyen stílusban emelték a templomokat, ki tervezte, ki építette őket; valamint hogy milyen művészeti kincseket rejtenek. Ez az album ezekre a kérdésekre is olvasmányos, szemléletes válasszal igyekszik szolgálni.
A könyvben a szerző azokat a máig meglévő, történelminek számító templomokat mutatja be, amelyek a 18. század elejétől a 20. század első harmadáig épültek. Korábbra nem igazán tekinthetett vissza, hiszen az 1600-as években a törökök minden templomot leromboltak Nagyváradon, pedig előtte a város valamennyi negyedében volt istenháza: a Sebes-Körös két partján lévő Olaszinak, Péntekhelynek, Szombathelynek, Szentlőrincnek, Velencének és a többi kisebb településnek is megvoltak a világi és szerzetesrend templomai egyaránt.
Az albumban bemutatott 28 hajlékból néhány adalék erejéig háromra érdemes kitérni. A térség legrégebbi, 15. században épült temploma Biharpüspökiben áll. Püspökit ugyan 1956-ig nem tekinthettük Nagyvárad részének, hiszen addig önálló község volt, mára viszont már összeépült Váraddal, ahova közigazgatásilag tartozik. Az eredetileg római katolikus templom – amelynek déli falát még a 12. században emelhették, és 1557 előtt került a reformátusok kezébe – román kori, majd gótikus építészeti elemeket tartalmazott, de a történelem során többször is hatalmas károkat szenvedett, a folyamatos átépítéseket követően pedig keveset őrzött meg egykori fényéből. A nagytemplomban, az utólag kibontott román kori ablakokat leszámítva, a régebbi korok építészetére ma már szinte semmi sem emlékeztet, az építmény eklektikus jelleget öltött.
A nagyváradi római katolikus székesegyház a legnagyobb, barokk stílusban épült templom Romániában. A Kanokok sor melletti püspöki kertben található monumentális méretű bazilikát 1751 és 1780 között építették Giovanni Battista Ricca és Franz Anton Hillebrandt terve alapján. Egyik legnagyobb művészi értéke a kupolafreskó, amelyet Johann Schöpf festett 1774 és 1776 között, és amely Krisztus mennyei diadalát ábrázolja. A szentély hátsó ablakain Szent Erzsébet és Szent László képe látható, a főoltár képén pedig Mária mennybemenetele. A főbejárattól számított jobb oldali oltárképek sorrendje: a Szent Kereszt, Szent Mihály arkangyal, Nepomuki Szent János, a legutolsó oltárképen pedig Szent István, amint felajánlja az országot a Boldogságos Szűznek. A bal oldali mellékhajóban Szent Borbála, Szent Péter és Szent Pál búcsúzása, Szent János apostol, valamint a Szentháromság oltárképei láthatók. 1991. december 16-án a székesegyház megkapta a Basilica Minor kitüntető címet II. János Pál pápától.
Érdemes még megemlítenünk a Szent László-plébániatemplomot, amelyet Nagyvárad szívében, a Szent László téren építettek 1723 és 1741 között provinciális stílusban. A bazilika 1780. évi felépüléséig az ideiglenes székesegyház szerepét is betöltötte, a templom külső megjelenésének dísztelenségét pedig követi a belső tagozás egyszerűsége is. Amint belépünk az istenházába, rögtön feltűnik a barokk ornamentikájú főoltár, amely Várad legrégibb fennmaradt oltárfelépítménye, valószínűleg még az 1730-as évekből. Oltárképe a templom legértékesebb darabja, Friedrich Schilcher bécsi akadémiai festő műve 1863-ból – a kép Szent Lászlót ábrázolja, amint átadja a város kulcsát Várad püspökének.
Végezetül pedig emeljünk ki egy szemléletes részt a kiadványból, amely hűen tükrözi a kötet kiadásában szerepet vállalók egyházi kutatómunkához való hozzáállását: „A templomok történeti, építészeti, képzőművészeti tanulmányozása közben arról sem szabad megfeledkezni, hogy »ez a hely nem egyéb, hanem Istennek háza és a mennynek kapuja« (Zsolt. 28:17), hogy templomaink nem egyszerű művészeti alkotások, hanem szentmisék, istentiszteletek helyei. Olyan megszentelt helyek, amelyek Isten dicsőségét hirdetik.”
*Péter I. Zoltán: Nagyvárad történelmi templomai és zsinagógái, Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság, Nagyvárad, 2017.
