Horváth Zoltán 1975. június 4-én született Kolozsváron. Tanulmányait 1981 és 1993 között a kolozsvári zenelíceumban végezte, majd 1993-tól 1998-ig a Gheorghe Dima Zeneakadémián, Adriana Bera zongora osztályának volt a növendéke. 1992-től 1996-ig több mesterkurzuson vett részt. 1992-ben és 1993-ban a pécsi nyári zenei táborban Némethy Attila irányítása alatt fejlesztette tovább tudását. 1994-ben a kolozsvári zeneakadémián két világhírű muzsikus, Gérard Frémy és Jaap Schröder vezetésével tett szert újabb szakmai tapasztalatokra, míg 1995-ben és 1996-ban a szombathelyi Bartók szemináriumon, az elmúlt évben pedig Kolozsváron is nagy sikert arató Rohmann Imre előadásain vett részt. 1997-ben és 1998-ban a budapesti zeneakadémia részképzőse volt szintén Némethy Attila zongora osztályában. 1998-tól kezdődően a kolozsvári Sigismund Toduţă Zenelíceum első fokozatú tanára, 2000 és 2010 között a Gheorghe Dima Zeneakadémia óraadó tanáraként is tevékenykedett. Képzését kiegészítette a 2004-ben Béres Melinda hegedűművésszel együtt elnyert a Communitas Alapítvány alkotói ösztöndíja. Pedagógiai munkásságát a Román Oktatásügyi Minisztérium 2006-ban, 2010-ben, 2011-ben és 2013-ban Kiválósági Oklevél odaítélésével ismerte el.
Horváth Zoltán előadóművészi pályájából nem maradtak ki a szakmai versenyeken elnyert díjak sem. A kolozsvári Mozart versenyen 1993-ban II. díjat nyert, a bukaresti Jeunesse Musicales nemzetközi zongoraversenyen 1995-ben elődöntős volt. A nagynevű brémai nemzetközi zongoraversenyen is részt vett 1997-ben. Számos egyéni és kamara hangversenyt tartott Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Segesváron, Székelykeresztúron, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Déván, Resicabányán, Zilahon és Bukarestben. A zongora mellett az orgona is jelentős szerepet játszik előadóművészi pályafutásában. Kolozsvár, Beszterce, Sepsiszentgyörgy, Csíksomlyó, Brassó és Budapest orgonáit szólaltatta meg. A külföldi koncertek sem maradtak ki: Magyarországon, Németországban, Franciaországban és Svájcban is tapsolhatott neki a közönség. A jótékonysági koncerteket is szívügyének tekinti. Ilyen eseményeken eddig Kolozsváron, Németországban és Svájcban vett részt. A kulturális és zenei élet szervezőjeként az EMKE Zene-szó sorozatának moderátora, a Kolozsvár Társaság Haydn, Dohnányi és Ruzitska György emlékhangversenyeinek kigondolója és egyik előadóművésze volt. A kolozsvári evangélikus püspökség keretében, ahol 1993-tól kezdődően orgonista, 2006 óta mintegy 60 kamara és orgona hangversenyt szervezett.
A Romániai Magyar Dalosszövetség az egyházzenei tevékenységért járó kitüntetést olyan, még fiatal muzsikusnak ítélte oda, aki szerteágazó, gazdag, a köz hasznát szolgáló pályát futott be, és reméljük a java még hátra van.
Kulturális, zenei életünknek minél több olyan személyiségre van szüksége, mint Horváth Zoltán, aki képes akár saját tehetségét és zenei pályafutását is háttérbe szorítani azért, hogy másoknak egyengesse az útját, vagy hogy minél több örömteli pillanatot szerezzen a minőségi zenére kiéhezett közönségnek. Zoltán szerényen zongoratanárként és nem zongoraművészként határozza meg önmagát, pedig mi, akik sokszor hallottuk őt muzsikálni, nagyon is jól tudjuk, hogy bizony művész ő a javából. Ő úgy játszik – csak, hogy egy példát említsek – Schumannt, ahogy csak kevesen tudnak. Élete a szolgálat jegyében telik. Szívügye a zene, mint előadóművész és mind szervező – mindenes. És szolgálja e nemes művészetet azzal is, hogy oktatja a jövő muzsikusait, akik közül remélhetőleg kikerülnek majd azok, akik folytatják az ő szerény és értékes munkásságát, azt a nehezen mérlegre tehető művészeti építőmunkát, amit ma, és reméljük, még nagyon sokáig az ő nevével társíthatunk.
(Elhangzott 2014. november 29-én Kolozsváron, a Romániai Magyar Dalosszövetség ünnepi közgyűlésén)
