Tordaszentlászló Erdély három néprajzi vidéke – Kalotaszeg, az Aranyos- és a Mócvidék – találkozásánál fekszik. „Ebbe a színes bokrétába illik bele az Erdélyi-szigethegység keleti oldalán, a Gyalui havasok és az Erdélyi-medence találkozásánál fekvő és a kunverő Szent László királyunk nevét viselő mai Tordaszentlászló” – írta a településről Boldizsár Zeyk Imre helytörténész. Kalotaszeg, mint néprajzi tájegység, a Vlegyásza lábánál elterülő kis háromszögletű földterületet jelenti, amelyet a Bánffyhunyadnál találkozó Körös és a Kalota határolnak. Szomszédjai északról és keletről a Mezőség, délről Aranyosszék, nyugatról pedig a Szilágyság.
Kalotaszeg négy tájegységre tagolható: a Felszeg, az Alszeg, a Nádasmente és Kapus vidéke. Ide sorolhatók a Jára-, a Lóna-pataka és a Kis-Szamos völgyében elhelyezkedő falvak is. Az ide tartozó települések a következők: Gyalu, Magyarlóna, Magyarfenes, Tordaszentlászló, Magyarléta, Szászfenes és Györgyfalva.
Tordaszentlászló a Maros–Aranyos–Kis-Szamos völgyeit összekötő hajdani római út mentén jött létre, és Gyulafehérvár–Nagyenyed–Torockó–Borrév–Alsójára–Magyarlóna útvonalon át kapcsolódik a Kolozsvárról Gyalun, Körösfőn, Bánffyhunyadon és Élesden keresztül a Nagyváradra vezető E60-as (DN1) jelzésű nemzetközi műúthoz. A mai Tordaszentlászló Kolozsvártól délnyugatra 24, Tordától északnyugatra 36 kilométer távolságra, a Gyalui-havasok és az Öreghavas találkozásánál, az Aranyos folyó és a Kis-Szamos vízválasztójának közelében jött létre. A falut átszeli a Bence-, az Aranyos-, a Szőlő- és a Lengyel-pataka. Településünket a kúp alakú Kapsa, a Kiserdő, a Bencei-erdő, a Nagyerdő, valamint a lentebbi Bükkerdő határolja. Fő „folyója” a Fenes-pataka, amelyet mi helybeliek Szőlő-patakának nevezünk.
A falu egyben községközpont is, amelyhez a következő települések tartoznak: Magyaléta, Hasadát, Oláhléta, Kisfenes, Tordaszentlászló, Isztolna, Magyarfenes és Járarákos. Tordaszentlászló központjában több fontos középület található, mint például a művelődési otthon, a falumúzeum és a református templom, amelynek felépítésében Thamó Gyula fontos szerepet játszott. A főút mentén, a központhoz közel található az iskola, amely nevét néhai Borbély József tanítóról kapta.
Az 1885-ös népszámláláskor nagyjából 1300 ember élt a faluban, a 2011. évi népszámláláskor a helység lélekszáma 1100 fő volt.
Jelenleg a település lakóinak háromnegyede református vallású, de rajtuk kívül vannak római katolikusok, unitáriusok, ortodoxok, görögkatolikusok és zsidók is. A falu csak református templommal rendelkezik, ahova a nagyobb ünnepekkor a más vallásúak is szívesen eljárnak. Régebb az emberek zöme mezőgazdasággal foglalkozott, de ezen kívül sok más munkalehetőség is akadt. Napjainkban nagyon sok helybeli kisvállalkozás működik a településen. Több asztalosműhely is található a faluban, ahol nagyon jó szakemberek dolgoznak. Ugyanakkor Tordaszentlászlón található három étterem is, amelyek tulajdonosai mind falubeliek. Számos más munkalehetőség is van a falunkban, mint például a kisebb boltokban, az éttermekben, a panziókban. Mezőgazdasággal és állattartással igaz, hogy kevesebben, de a mai napig foglalkoznak a helyiek, és vannak, akik ebből keresik meg mindennapi kenyerüket.
Az új templom megépítésében fontos szerepet játszott, hogy a régi templom kicsinek bizonyult, ezért kevés ember tudott részt venni az istentiszteleteken. Másrészt a régi templom elhelyezkedése sem volt a legmegfelelőbb, mert egy domb tetején lévén, esős időben nehezen lehetett megközelíteni. A lebontott templom falaiból származó köveket viszont felhasználták az új templomunk falaihoz, ezzel a köztudatban tartva a régi épület emlékét. Mivel az emberek nagyon ragaszkodtak az új templomhoz, ezért ezt alig egy év alatt sikerült elkészíteni. A Thamó Gyula által felépíttetett templom bejárata felett elhelyezkedő kőtáblán feltüntették mindazok nevét, akik a munkában szerepet játszottak. Többek között innen megtudhatjuk azt is, hogy a templom építőmestere Horváth Lajos volt. A régi, 13. században épült templom alapja a temetődombon található, néhány záróköve és faragott boltíve ma is megtekinthető az úrasztala alatti padlóba építve, illetve a templomkertben. A templom épülete nagy és díszes, és gyönyörűen szóló orgonával rendelkezik. A templomot 2018-ban felújították, amelynek során rendbe tették a külső és a belső részét. Jelenleg tehát nagyon jó állapotban van, tisztán tartva. Tavaly le kellett cserélni a kisharangot, mivel ez több helyen is súlyosan megrepedt, és ezeket nem lehetett javítani. Az új harang 2020. február 16-án került a helyére, ekkor szólalt meg először. A harang elhelyezésében a falubeli emberek segítettek. A felszentelést emlékezetes istentisztelet követte.
Az új református templom 1888. évi felszentelésének ünnepségére készülve Thamó Gyula református lelkész és a nagybaconi származású Borbély József állami elemi népiskolai igazgató-tanító megalapították a Tordaszentlászlói Ifjúsági Dalkört. Első fellépésük 1889. július 7-én, a templomszentelésen volt, amelyről az Erdélyi Híradó című újság is beszámolt. Mindehhez hozzátartozik, hogy 1885. április 12-én megalakult az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az EMKE, amelynek rendes tagjai között három tordaszentlászlói személy is volt: Kerekes Bogdán, Püspöki András és Thamó Gyula lelkész. Mivel utóbbi tagja volt az EMKE-nek, az ott szerzett tapasztalatai alapján, és olyan falvak mintájára, amelyek már bejegyeztették egyesületeiket, dalköreiket, olvasóegyletüket, megalapította a Tordaszentlászlói Ifjúsági Dalkört.
Thamó Gyula (1858–1924)
Thamó Gyula 1858. november 25-én született Páván, Háromszék megyében. Akkoriban a székelyföldi kis falu szegény volt. A település a Lübecz- és az Árgyus-patakok mentén helyezkedik el. Mostanra összenőtt a déli szomszédjával, Zabolával. A falu a nevét az egykor ott élő sok páváról kapta. Első okleveles említése 1567-re vezethető vissza, ekkor Pawa alakban jelenik meg, de a település jóval régebbi lehet, mivel református temploma (ami eredetileg római katolikus volt) a 14. században már állt. A falu lakossága a reformációkor áttért a református vallásra, 1619-től kezdve önálló egyházközség lett. Trianon után Háromszék vármegye Orbai járásához tartozott, majd a második bécsi döntést követően újra Magyarország része lett, a második világháború következtében pedig visszakerült Romániához. Az 1966-os népszámláláskor 865 lakosából 786 fő volt magyar és 79 román nemzetiségű. Ezt követően 1968-ban elvesztette önállóságát, és Zabola településhez csatolták.
Alanyunk régi székely nemes családból származott, amely a Papolczi előnevet viselte. Édesanyja Gidófalvy Jancsó Zsuzsánna, édesapja Thamó Károly pávai kántortanító volt. Gimnáziumi tanulmányait Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen végezte, a teológiát Nagyenyeden 1882. szeptember 5–6-án sikeres vizsgával zárta le. Püspöki kinevezéssel 1882. október 1-től pitești-i missziós lelkész lett.
Thamó Gyula 1885-ben csere útján került Tordaszentlászlóra, az akkor még mind hírnévben, mind anyagiakban egyik legelsők között szereplő eklézsiába. Élete során kétszer házasodott. Első felesége Alajos Mari, Alajos Mózes pitești-i jómódú magyar polgár leánya volt, akivel 1885. március 10-én kötött házasságot, s mint ifjú házas jött Tordaszentlászlóra. Első házastársa 1898. december 7-én hunyt el ugyancsak ebben az egyházközségben. Első feleségétől öt gyermeke született, akik közül a második, Margit hétéves korában életét vesztette. Második felesége Száva Ida marosújvári származású volt, akivel 1899. június 7-én kötötte össze az életét. Második házasságából egy fiúgyermeke született, aki ugyanazt a nevet kapta, mint a lelkész édesapja, Károly. Tordaszentlászlóról Illyefavlvára és Kovásznára kapott meghívást, amelyeket viszont gondolkodás nélkül elutasított, és Tordaszentlászlón maradt.
Thamó Gyula 1921-ben hunyt el Tordaszentlászlón, sírja a helyi temetőben van. Sírján a következő felirat olvasható: ITT PIHENNEK THAMÓ GYULA REF-PAP-SZÜL-1858-MEGH 1921. ÉLETÉNEK 63-IK PAPSÁGÁNAK 39-IK ÉVÉBEN – FELESÉGE ALAJOS MARI 1865–1898. LEÁNYUK MARGIT 1888–1895. ÖZV. THAMÓ KÁROLYNÉ SZÜL. JANCSÓ ZSUZSÁNNA 1837–1903 LENGJE BÉKE PORAIKAT.
Közművelődés intézményes keretek között
Bár 1888-ban megalakult az Ifjúsági Dalkör, csak 1894. január 24-én készült el az egylet végleges alapszabályzata, amelyet nyomtatásban is kiadtak. Itt már látható a pecsét köriratában az egyesület neve, középen a lant az évszám által közrefogva. Ezt követően a dalkör több estélyt rendezett az egyleti zászlóalap javára. A dalkör igazgatói választmánya 1896. májusában az EMKE-hez fordult anyagi segítségért egy állandó székhely felépítése miatt. Az EMKE a kérést elutasította, de a dalkört ez nem bátortalanította el: két hónap múlva, 1896. július 19-én dr. Pap Samuné országgyűlési képviselő felesége a zászlóanyaság vállalása mellett megtartotta a zászlóavatási és millenniumi díszgyűlést. Az első szeg felverése a zászlórúdra a következő jelmondat kíséretében zajlott: „Mindig magyar dalra buzdíts!” A díszgyűlés tiszteletbeli vendégei Br. Jósika Andor és Gr. Mikes Zsigmond voltak. A befolyó jövedelmet az egylet épülő otthonára fordították.
és vidéke hitelszövetkezetnek a Ifjúsági Dalkör részére
nyújtott támogatásról
A Tordaszentlászlói Ifjúsági Dalkört tagjai hosszú ideig nagyon összetartóan tevékenykedtek, de végül ez megszűnt, és felváltotta a Tordaszentlászlói Fúvószenekar, a Tordaszentlászlói Kórus, a Tordaszentlászlói Amatőr Színjátszó Társulat és a Tordaszentlászlói Néptánccsoport, amelyek ma is működnek. A néptánccsoport tevékenysége emberhiány miatt egy ideig szünetelt, de tavaly újraindult, és nagyon sok fiatal lett tagja a társulatnak. A fúvószenekar a kevés tag ellenére nagyon rég töretlenül és aktívan működik, minden kórustalálkozón és rendezvényen sikeresen fellép. A kórus is aktívan munkálkodik mind a mai napig. Az egykori férfikar mára vegyes karrá alakult, a kórust a tiszteletes asszony vezeti. Három évvel ezelőtt megalakult a Tordaszentlászlói Gyermekkórus is. Minden évben megrendezik a Szent László-napi kórustalálkozót, amelyen mindkét kórus részt vesz. Ezen a rendezvényen nagyjából 500 kórustag szokott jelen lenni.
A művelődés első hajlékának alapkövét 1897. szeptember 17-én helyezték el a Kis utcában. Az építkezéshez pénz kellett, a műsoros dalestélyek és hangversenyek pedig nem hoztak annyi jövedelmet, amennyiből a felmerült kiadásokat és a bankkölcsön törlesztését fedezni tudták volna. Ezért 1897. március 14-én műkedvelői előadással egybekötött dalestélyt szerveztek, amelyen bemutatták a Leánykérő című egyfelvonásos, énekes népszínművet is. Sok áldozat árán végül 1898. május 19-én megtarthatták az új otthon felavatásával egybekötött díszgyűlést. Ennek díszvendégei Br. Jósika Andor, Gr. Mikes Miklósné, Gr. Mikes Zsigmond voltak. Ezt követően 1898. december 25-én és 31-én két egyfelvonásost mutattak be, amelyekhez a díszleteket és a maszkokat a Kolozsvári Színház szakemberével készíttették el. Hogy az anyagi gondok megoldása mellett mi volt a cél? Az ifjúság és a felnőttek hasznos és civilizált időtöltése, valamint a fiatalok és az idősebbek összefogása. Ilyen körülmények között alakult meg az új kulturális szervezet, a Tordaszentlászlói Műkedvelők köre, vagyis a színjátszó kör is, amelynek „anyakönyve megnyittatott 1900. április 23-án”.
A Tordaszentlászlói Olvasó Egylet 1898. október 23-án alakult meg. Ennek is az otthon adott helyet a kistermében. A tagfelvétel tagsági díj befizetése ellenében történt. Nyitva tartása októbertől április végéig, vagyis az őszi és téli hónapok alatt volt, amikor a mezei munka szünetelt. A tagsági díjakból négy kedvezményes árú lapot rendeltek, és a megmaradt összegből könyveket vásároltak. A megrendelt lapok között szerepelt az Aranyos Vidéke és a Magyar Hírlap. Az egylet elnökévé Thamó Gyula lelkipásztort választották.
A Kolozsvári Tudományegyetem ifjúsága 1896-ban indította el a University extension elnevezésű mozgalmát, de ez a tevékenység csak 1899-ben kezdett kiteljesedni, amikor az anyagi fedezetet az EMKE felvállalta. E mozgalom lényege az volt, hogy egyetemi tanárok tudományos ismeretterjesztő előadásokat tartottak a Kolozsvár környéki falvakban. Ennek keretében 1899. május 22-én, Tordaszentlászlón is előadást tartottak az állami elemi iskola udvarán, ahol száznál is többen jelentek meg. Az előadást követően fellépett a Tordaszentlászlói Ifjúsági Dalkör Székely László vezetésével. Ennek a mozgalomnak köszönhetően alakult meg a Tordaszentlászlói Gazdasági Egylet és a Tordaszentlászlói Önkéntes Tűzoltó Testület. Az önkéntes tűzoltókra azért volt szükség, nehogy megismétlődjön az 1871. március 30-i tűzeset, amikor egy pár tehetősebb gazda bosszúból felgyújtotta a falut, míg a falu népe a templomban volt, és a falu fele a tűz martalékává vált.
Az idő múlásával az Ifjúsági Dalkör alapító tagjai kezdtek kiöregedni, ezért 1903-ban az egylet kettévált: Tordaszentlászlói Ifjúsági Egyesületre és Tordaszentlászlói Dalkörre. A Tordaszentlászlói Ifjúsági Egyesületnek volt egy vegyeskara és egy színjátszó köre, akárcsak a Tordaszentlászlói Dalkörnek is. Az Ifjúsági Egyesület zászlószentelése 1931. június 7-én volt. A dalkör 1924-ben jogi személlyé vált Reuniunea de Cântari din Săvădisla néven. Alapszabályzatát a tordai bíróság 596-1924.8 szám alatt augusztus 6-án iktatta. A Romániai Magyar Dalosszövetségnek mind a két egyesület tagja volt, külön tagságdíjat fizettek.
A Tordaszentlászlói Önkéntes Tűzoltó Egyesület 1934-ben megalakította a Tűzoltó Fúvós Zenekart. A hangszereket a faluban összegyűlt több mint 35 ezer lejes adományból vásárolták meg. Egyértelmű, hogy a falu Nagyon sokat áldozott a kultúrára, a közművelődésre.
Az elődök nyomdokain
A kommunista hatalom 1946–1947-től törvényesen megszüntette a dalkör jogi személyiségét. Az 1924-es törvény alapján 1998-ban sikerült újra bejegyeztetni Tordaszentlászlói Thamó Gyula Közművelődési Egyesület néven, így örökítvén meg a közművelődést pártoló és szorgalmazó néhai lelkipásztor emlékét. A falu lakossága a mai egyesületet az 1888-ban megalakult Ifjúsági Dalkör folytatójának tekinti. A közművelődési tevékenység, a kultúra ápolása nemzedékről nemzedékre öröklődött.
A Tordaszentlászlói Amatőr Színjátszó Társulat már 121 éve működik. Az utóbbi időben nagyon sok lelkes fiatal lett tagja a csoportnak, nagyon szeretnék továbbvinni ezt a kulturális tevékenységet. A színjátszás rendkívül sokat segített a helyi közösség összekovácsolódásában, mivel az előadások alkalmával mindig nagyon sok ember gyűl össze. A színjátszó társulat tagjai rendszeresen készülnek, fellépéseiket rendszerint nagy sikerrel adják elő a művelődési otthon színpadán. Laczi Enikő jelenlegi kulturális igazgató készíti fel a színjátszókat az előadásokra, ő választja ki a darabokat, a szereplőket. Az előadások változatosak. Időnként hosszabb műveket, máskor rövidebb jeleneteket adnak elő. Évről évre egyre több ember szeretné megnézni az előadásaikat, és évről évre egyre több és több fiatal szeretne tagja lenni a színjátszó csoportnak.
Hála Thamó Gyula kezdeményezésének, a mai napig is sok kulturális tevékenység zajlik a településen, amelyek összetartják és erősítik a közösséget. Laczi Enikő reméli, hogy jelenlegi közművelődési mozgalmuk még nagyon sokáig fog létezni, összetartva a helyieket. Kiemelte, hogy Thamó Gyula lelkipásztor idekerülése után kis idővel megkezdte az új templom megépíttetését, s miután ez egy év alatt elkészült, 1889-ben díszkerítést emeltetett a templom elé, ezzel is szebbé téve az összképet, továbbá 1891 és 1893 között felújíttatta a falu gazdasági épületeit, 1893-ban teljesen új kántori lakást építtetett, 1896-ban átalakították az orgonát, 1907-ben pedig a papi lakást, amelyhez irodahelységet építettek. A falu lakói nagyon szerették és tisztelték Thamó tiszteletest, mivel nagyon sokat tett a faluért, sokat segített az embereknek problémáik megoldásában. Mivel jó lelkipásztor és jó ember volt, a település nagyon sokat köszönhet neki és az ő munkásságának.
Szőke Zoltán nyugalmazott református lelkipásztor úgy emlékezett elődjére, Thamó Gyulára, mint nagyon komoly igehirdetőre és kiváló prédikátorra. Sok munka szakadt a nyakába, elsőként az, hogy a régi kistemplomot le kellett bontania, és helyébe újat kellett emelnie. Megépítette a felekezeti iskolát is. A lelkészre nagy megpróbáltatások vártak még, mivel jött az első világháború, komoly nehézségek elé állította a közösséget. Thamó Gyula ebben az időszakban is szívén hordozta a gyülekezet sorsát, de Isten segítségével még a kegyetlen háborús időkben is sikerült erős gyülekezetet kovácsolnia.
(Az írás készültekor, 2020-ban, a szerzők a tordaszentlászlói Borbély József Általános Iskola 8. osztályos diákjai voltak. Ma Gábor Janka, Gebe-Bíró Zalán és Laczi Paula Fatima a Báthory István Elméleti Líceumban, Gebe-Bíró Sheila az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban tanul tovább Kolozsváron. Vezető tanár: Kovács Levente, aki jelenleg a Borbély József Általános Iskola és a Magyarlónai Általános Iskola tanára.)
