Orlowski Balogh Edit a Fehér megyei Topánfalván született 1933-ban, de már kisgyermek korában a Kolozs megyei Aranyospolyánba költözött családjával. Középiskolai tanulmányait Tordán végezte. A líceum elvégzése után ipari technikumba iratkozott porcelán szakra, ahol nagyon megszerette a mintázást. Ezek után sikeresen felvételizett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetbe, ahol szobrászati szakon tanult 1952 és 1953 között. Művészi felfogása a különböző helyeken végzett tanulmányai és szokatlan életútja nyomán alakult ki. A továbbiakban a Szovjetunióba került köztársasági ösztöndíjjal: 1954 és 1958 között a Leningrádi Repin Intézetben tanult, ahol megismerkedett későbbi férjével, Orlowski Mieczyslaw lengyel egyetemi hallgatóval. A politikai helyzet miatt hazatért, így tanulmányait 1958 és 1960 között a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Intézet szobrászhallgatójaként fejezte be.
Az egyetem után férjével Konstancán telepedtek le, ahol bekapcsolódtak a helyi művészeti életbe. Az itt töltött évek során Edit több meghatározó alkotást is létrehozott. A helyzete akkor lett válságos, amikor terhes lett, a férje pedig Nyugat-Németországba emigrált. Kezdetben a szülei segítették a művésznőt, de végül úgy döntött, hogy fiával, Danival hazaköltözik Aranyospolyánba. Ekkor vette fel a kapcsolatot a Kolozsvári Művészeti Szövetséggel, és annak keretében folytatta művészeti tevékenységét. A Képzőművészeti Alap üzletében értékesítette munkáit, amivel fenntartotta magát és fiát. 1966-ban Lengyelországban, 1970-ben a Szovjetunióban, 1973-ban pedig a Német Demokratikus Köztársaságban (NDK) járt tanulmányúton, 1963 és 1975 között Konstanca megyében és országszerte állított ki. Bukarestben 1969-ben debütált, majd külföldön is megismerhették munkáit: 1969-ben a brüsszeli grafikai és festészeti kiállításon, 1971-ben pedig a bakui dekoratív művészeti kiállításon vett részt. 1977 és 1989 között számos Kolozs megyei és országos tárlaton állított ki, 1971-ben a Buzău megyei Măgurai Művészeti Tábor díjazottja volt. Orlowski Balogh Edit alkotói pályája rövidnek mondható, mégis több művészi alkotása került be múzeumi kollekcióba, továbbá több köztéri alkotás is fűződik a nevéhez: Mangalián egy dekoratív kút mellett szobrok és pannók, Aranyosgyéresen szintén egy dekoratív kút, Konstancán egy dekoratív szökőkút. Érdemes megemlíteni az Áthatolás című 1971-es szobrát a Măgurai Művészeti Táborból, amely ma is megtekinthető. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum a művésznő Béke című munkáját őrzi, amely véleményem szerint az egyik legsikerültebb alkotása.
Orlowski Balogh Edit az 1960–70-es évek romániai (erdélyi) művésznemzedék különleges alkotója volt. Egy olyan időszakban kezdte tanulmányait, amikor a művésztársadalom próbált megszabadulni az 50-es évek szocialista realizmusának ideológiai kötelékeitől. A szakkritika szerint a művészetét a monumentális térformák jellemzik, ezeknek a térstruktúra-kompozícióknak az elemei mindig egy tiszta koncepció szerint bontakoznak ki a térben. A szobrok megvalósítását komoly rajztanulmányok előzték meg, a rajzok önmagukban is művészi értéket képviselnek.
Orlowski Balogh Editet önzetlen és melegszívű embernek ismertem meg. Edit jól beszélte a lengyel nyelvet, a lengyelországi tapasztalatai miatt pedig tájékozott volt az ottani művészetben is. Többször fordultam hozzá, hogy a lengyel művészeti folyóiratok engem érdeklő cikkeit fordítsa le nekem magyarra – az 1970–80-as években a lengyel kortárs művészet nagyon haladónak számított a mi szemünkben. Bár ő a szobrászatban alkotott, nyitott volt az új művészeti műfajok iránt is, amelyek akkoriban engem foglalkoztattak. Megértően viszonyult a különféle művészi terveimhez, és érdekes szakmai beszélgetéseim voltak vele. Szívesen emlékszem vissza az egyik ilyen beszélgetésünkre, amikor a már említett Béke márványszobrának az anyaghatásairól beszélt. Arról, hogy a női figura klasszikus megformálása során kihasználta az anorganikus márványkő erezetét, és ez organikus hatással gazdagította a szobrot. Megmutattam neki néhány kerámiamunkámat, ő pedig megjegyzéseivel hozzásegített engem a további fejlődéshez.
Orlowski Balogh Edit 1986-ban agyhártyagyulladást kapott, majd három évre rá agyvérzésben meghalt. A tiszteletére képzőművészeti kiállítást rendeztek a Tordai Történeti Múzeumban. Köszönet jár továbbá Antik Sándor kolozsvári képzőművésznek is, hogy az Emlékezés Orlowski Balogh Editre című írásával döntően hozzájárult az alkotó művészi és emberi profiljának a megrajzolásához.
