Élesd több mint 720 éves történetéből – első írásos említésétől számítva – a grófok időszaka 140 esztendőt ölel fel. A grófi cím nem egy régi, ősi titulus: megjelenése Magyarországon a 17. század elejére tehető. Korábban az ispán-comes cím volt használatban, ám ez nem volt örökölhető, és nem járt feltétlenül birtokadománnyal. Az első örökölhető grófi rangot (a német Graf mintájára) Thurzó György kapta 1606-ban.
A Batthyány család 1398-ban Battyán faluról (ma Szabadbattyán) kapta a nevét. Eredetileg Kővágóörsi volt a nevük, és a Veszprém megyei Felsőörsről származtak. A török uralom idején a család nyugatabbra húzódott, Németújvárra tette át a székhelyét (Güssing, Burgenland), s azontúl a németújvári Batthyány megnevezést használták. A család első grófja Batthyány Ádám volt, aki 1630-ban kapott grófi címet.
Élesd első Batthyány grófja (I.) Batthyány József György volt – mivel Élesd mindhárom Batthyány grófja a József nevet viselte, a félreértések elkerülése végett római számmal jelöltem őket. (I.) Batthyány József György (1738–1806) császári asztalnok, Nógrád megye főispánja volt. Már jóval 1779-es élesdi kinevezése előtt átvette az itteni birtok irányítását. Főispáni tisztétől II. József császár 1785-ben megfosztotta, de ő azt a császár halála után a vármegye tiltakozása ellenére visszaszerezte. Erőszakos ember hírében állott: fennmaradt róla, hogy nem tudott magyarul, és üldözte a protestánsokat. Felesége gróf Illésházy Franciska (1740–1817) volt, házasságukból tizennégy gyermek született, de csak hét maradt életben. A fiúörökösök közül kettő érte meg a felnőttkort. (II.) Batthyány József (1770–1851) Grazban született, életéről keveset tudunk, még a róla készült festmények is elkallódtak. 1807-ben házasságot kötött gyulakúti Lázár Annával (1786–1831). Mindkét gyermekük Élesden született (Lajos 1810-ben, Ferenc 1815-ben), és az élesdi katolikus egyház anyakönyvében jegyezték be őket. 1818 júniusában járványos betegség okozta halálukat. Az elhalálozást is Élesden jegyezték be, ami helytörténetileg fontos adat, hiszen a fentiek ismeretében nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy a család grófi kastélya 1810-ben már készen állt, egy gyerekes grófi család a kor szokásának megfelelően csakis kastélyban lakhatott. Fiai után 13 évvel, 1831-ben Anna grófné is elhalálozott. Mindhármójukat az Élesd melletti Sólyomkővár kriptájában temették el. A 61 éves gróf még a következő évben újranősült. Az új hitves, gróf Tarnóczy Antónia (1791–1876) a házasságkötéskor már 41 éves volt, és nem kívánt Élesden lakni, így a család a ma Szerbia területén található Oroszlámosra költözött. Tarnóczy Antónia egyébként hatalomra törő, büszke asszony volt, aki kiválóan értett a gazdálkodáshoz. Négy év múlva Bécsben megszületett egyetlen fiúgyermekük, (III.) Batthyány József (1836–1897), aki apja halálakor mindössze 15 éves volt. Ekkor lett örököse Oroszlámos, Hort-Adács, Élesd, Pinkafő, Köpcsény, Lajtafalu, Kiliti, Felbár és más birtokoknak. Apja halála után az ifjú gróf még inkább anyja befolyása alá került, aki mindent elkövetett, hogy fia elsőrangú nevelésben részesüljön. Az ifjú (III.) Batthyány József kilenc nyelven beszélt, kiváló társasági ember volt, megjelenése mindenkit elbűvölt. A zenéhez is volt tehetsége, már fiatalon több zeneműve jelent meg. 1854-ben elvégezte jogi tanulmányait, majd külföldi útra indult. 1865-ben Moson megye főjegyzője lett.
Anyja tanácsára és befolyására 1861-ben Máriazellben házasságot kötött a Batthyány család zsigmondi ágából való gróf Batthyány Lujzával (1843–1882). A fiatal házaspár Dunakilitibe költözött, ahol Tarnóczy Antónia kastélyt építtetett számukra. A gróf 1872-ben Moson megye főispánja lett. A család az 1873-as kolerajárvány idején nagy áldozatkészséget tanúsított.
Házasságuk szerelmi házasságnak indult, ám első gyermekük meghalt, amiért az anyós a menyét okolta. Azt sem nézte jó szemmel, hogy fia szerelmes a feleségébe. Lujza a házasság 18 éve alatt tizennégy gyermeket szült (amiből kettő ikerszülés), ám a gyermekek közül csak heten maradtak életben. A hét életben maradt gyermek közül (a mi szempontunkból) fontos lesz az 1867-ben Kilitiben született Batthyány Vilma. Tarnóczy Antónia terve, hogy menyét a fiától elválassza, két évvel halála után teljesedett be. 1878-ban (III.) Batthyány József elvált feleségétől, majd 1879-ben újranősült. A nála egy évvel idősebb gróf Kornis Antóniát, anyja volt társalkodónőjét, egy ősi erdélyi család elszegényedett tagját vette el – érdekes adat: Kornis Antónia Mezőtelegden született.
A házasságkötés Kolozsváron történt, amikor is a gróf az új feleség kedvéért áttért a protestáns vallásra. Döntése miatt kegyvesztett lett: mind a katolikus egyház, mind a császári udvar visszavonta kitüntetéseit, és elmozdította hivatalából. Ezek után, bizonyára anyagi megfontolásból, feleségével együtt visszatért a katolikus hitre. Az új házasságból gyermek nem született, ezért a gróf pert indított apósa ellen, hogy gyermekei hozzá kerüljenek. Tudomásunk szerint (III.) Batthyány József nem tartózkodott huzamosabb ideig Élesden, csak látogatóba jött néha, így a kastélynak 1831 és 1887 között nem volt grófi lakója. A grófnak idős korára szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy vagyonát nem tudta átadni fiúörökösnek. Nagyobbik fiát húszéves korában tüdőbaj vitte el, kisebbik, László nevű fia pedig semmi hajlamot nem érzett a hatalmas Batthyány-vagyon gazdasági irányítására. Végül a Batthyány család egyik leghíresebb tagja lett: ő volt dr. Batthyány-Strattmann László, a szegények orvosa, akit 1992-ben boldoggá avatták. A sors fintora, hogy 1897-ben elhunyt, gyomorrákban szenvedő édesapját is ő ápolta.
(III.) Batthyány Józsefnek idős korában megnyugvást jelentett, hogy Vilma lánya házassága révén az élesdi vagyon méltó kezekbe került. 1887-ben gróf Batthyány Vilma (1867–1951) Budapesten házasságot kötött Bethlen Aladár (1854–1941) erdélyi gróffal. Ő volt az a gróf, aki a leghosszabb ideig, 32 évig élt Élesden. Bethlen Aladár a Szolnok-Doboka vármegyei Bethlenben született, középiskoláit Budapesten és Zürichben, a műegyetemet külföldön végezte. Katonai pályája során részt vett Bosznia 1887-es elfoglalásában. A harcokban a lábán megsebesült, sánta maradt. Az élesdiek egymás között a sánta grófként emlegették. Érdekesség, hogy Bethlen Aladár fiatalon Münchenben tanult festészetet, később kedvtelésből rajzolt és festett, műveivel megjelent a müncheni akadémiai kiállításon. Magas tisztséget töltött be: császári és királyi kamarás volt, valamint a főrendiház tagja. Élesdi vonatkozásban megemlítendő, hogy ő építtette a szőlőhegyen a Vilma-lak nevű kiskastélyt, valamint a tüdőszanatóriumot. Feltételezhető, hogy ezek a segítő célú épületek sógora, a már említett (gróf) dr. Batthyány-Srattmann László sugallatára épültek.
Bethlen Aladár 1906-ban 1200 koronát adományozott Élesd református templomának megépítéséhez. Ugyanakkor több forrásból is tudjuk, hogy 1914-ben az élesdi katolikus templom építésére 40 ezer koronát ajánlott fel, amiből arra következtethetünk, hogy a gróf katolikus volt. Ez azonban nem így volt: a katolikus egyháznak nyújtott támogatás a katolikus feleséggel, Vilmával és a házasság által szerzett hatalmas vagyonnal magyarázható. Bethlen Aladár gróf minden kétséget kizáróan református volt, ahogy azt az élesdi katolikus anyakönyv bejegyzései is tanúsítják (a Bethlen-lányok, Gabriella és Vilma 1888-ban és 1889-ben születtek). Az anyakönyvben külön megemlítették, hogy a szülők vegyes házasságban éltek. Ám ami várható volt, az végül 1906. december 23-án bekövetkezett: Bethlen Aladár gróf áttért a katolikus hitre – erről az Evangélikus Őrálló 1907 elején így számolt be: „…mint érdekelt egyházi közlönyök hirdetik, gróf Bethlen Aladár cs. és kir. kamarás, a fejedelmi Bethlen-család sarja, élesdi nagyúr, mult év dec. hó 23-án elhagyta a ref. vallást és katholikussá lett. A gróf, ki katholikus felesége után kapta az élesdi uradalmat és szíve sugallata után tért át a katholikus vallásra…”
1907-ben minden jel arra utalt, hogy néhány évtizeddel később, az örökösödés után Élesd környékén vagyonösszevonás történhetett. 1907-ben ugyanis a nagyobbik Bethlen-lányt, Gabriellát (1888–1965) feleségül vette ifj. gróf Zichy Ödön (1874–1967), aki a szomszédos, Körösgégény és Körösrév körüli birtok örököse volt. Az első világháború azonban mindent elsöpört. 1922-ben a Zichy-birtokot Gheorghe Mateescu havasalföldi bojár vásárolta meg, míg az élesdi Bethlen-vagyon a pestesi Iacob család tulajdonába került.
A család Trianon után a csonka Magyarországon, Visegrádon telepedett le. Velük zárult le a valaha Élesden élt grófi családok érdekes, szerteágazó, 140 éves története.
